Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)

1944-06-11 / 130. szám

Vasárnap I84é~ ß-unius U Ára 30 fillér ELŐFIZETÉSI GYEDÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PENZTAKI CSEKKSZÁMLA SZAMA 7214«. A honvédcsapatok felkészültek a szovjet támadás kivédésére SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉG NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASS AI-T7. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Ai inváziónak az igaz ügy és a jobb katona? tékát a németek javára kell ddoftii# — mondotta Sztójay miniszterelnök Négyszázezer ember úII szemben Ét Colentin-félszigeten »25ae©Í fenyegeti© meg a »*öv©tsé^©st©il| Ís©fiY besziitifeis st fi«artie>t* Ita nem indifják meg 02 inTaxióft  finnek eredményesen veitek vissza a Szovjet kar;alai nagy támadását Merényletet követtek el Umberto ellen A HONVÉDVEZÉRKAR FŐNŐKÉNEK szombaton kiadott 16. számú hadijelentése szerint az etmulf héten jelentősebb harci cselekményekre jnem került sor a honvéd- csapatok arcvonalán. A tüzérségi és felde­rítő tevékenység azonban mindkét részről élénk volt. A hadijelentéshez fűzött kiegészítés sze­rint a bolsevisták a magyar arvonallal szem­ben megerősítették az előző küzdelmekben nagyon meggyengült csapataikat s a közel­jövőben előreláthatólag támadni fog az el­lenség. Természetes, hogy magyar részről is t, legteljesebb mértékben felkészültek a tá­madás elhárítására. A hivatalos közlés kü­lönösen kiemeli Csiszár András székely ti­zedes és Pesze András honvéd nevét. Mind­ketten bizonyságot tettek a hagyományos magyar vitézségről. SZTŐJAY DÖME MAGYAR MINISZ­TERELNÖK a Német Távirati Iroda buda­pesti tudósítójának nyilatkozott a vezéri főhadiszálláson tett ^látogatása során tett benyomásairól. Legelőször is örömének adott kifejezést, hogy nemcsak a Führerrel folytathatott szívélyes megbeszélést a ha­gyományos német-magyar,( barátság szelle- 'mében, hanem a Vezér legbensőbb munka­társaival is találkozhatott. Mély benyomást gyakorolt reá az a bensőséges nyugalom és a győzelembe vetett feltétlen bizalom, ame­lyet a vezéri főhadiszálláson tapasztalt. Sztójay miniszterelnök ezután az elözon- lés kérdésével foglalkozott és erről többek között a következőket mondotta: . — Az angolszászok erre a reájuk nézve oly nagyon súlyos elhatározásra nyilván Moszkva legerősebb nyomására szánták el magukat. A meglepetés tényezőié teljesen elmaradt, nemcsak a pontos német előké­születek miatt, hanem azért is, mert abban sem csalódtak, hogy Eisenhower és Mont­gomery eddig alkalmazott kevéssé rugal­mas és minden kockázatot a legnagyobb mértékben kerülő rendszerének megfelelően biztosítani kívánja a legrövidebb tengeri út előnyét. Az immár megkezdődött elözön- lés bevezetését jelenti a végső döntésnek. Ennek az igaz ügy és a jobb katona, tehát a német védők javára kell történnie. Az Európa nyugati hídfőjén döntés felé köze­ledő küzdelemben dől el az Európa mellett hitet tevő Magyarország sorsa is. Magyar- ország rendíthetetlenül hisz a töretlen né met erőben és feltétlenül bízik nagy szövet­ségese győzelmében. * I AZT A TÉTELT, hogy az- elöaonlési ki- ( sérlet Moszkva nyomására jött létre, teljes mértékben megerősíti az United Press ame­rikai távirati ügynökség egyik hosszabb je- * leütése, amelyet a nyugati harcok megindu­lása után svéd lapok is közöltek. Az invázió előzményei két évre nyúlnak' Vissza, Mi l<»tov 1942-ben amerikai látogatása után azzul a meggyőződéssel hagyta el a Fehér Házat, hogy az angolszászok a nyugati aicvonalat még 1942-ben meg fogják valósítani. A kö­vetkező hónapban Churchill azonban már «ajelentette, Roosevelt előtt, hogy a terv ki­vitele lehetetlen. Moszkva ezt követően na­gyon sokszor egészen nyiitan kiiejezte bosz- szan kodását a késlekedés fölött és Sztálin — állapítja meg az United Freaa — nyilat­kozataiban brutálisán őszinte volt. A teljes igazságot valószínűleg csak a háború után fogják nyilvánosságra hozni, de az mák most is megállapítható, hogy a második arc- vonal nem is valósult volna meg, ha Sztá­lin nem követelte volna olyan állhatatosan. Churchill állandóan ellenezte a Nyúgateurópa elleni támadást és mindenképpen Déleurópa felé akarta az angolszász csapatokat harcba küldeni. Sztálin válasza ugyancsak az United Press szerint — rendkívüli feltűnést keltene, ha nyilvánosságra lehetne hozni. Egyelőre csak arra lehet rámutatni, hogy Roosevelt elnök Churchill washingtoni '4to- gatása után közvetlen környezetének több emberét, így Marshalit, Kinget és Hopkinst küldte Londonba. Végül is az angolszászok partraszállottak Eszakafrikában, Sztálin azonban nem volt megelégedett ezzel a „pótarcvonallal“. Ezért nem lehetett reá- birni, hogy részt vegyen 1943 januárjában a Casablanca-értekezleten. Ehelyett határo­zottan tudomására hozta szövetségeseinek, hogy ha sokáig késlekednek, az orosz csa­patok a szovjet terület határának elérésekor be fogják szüntetni a harcot. 1943-ban Lon­donban és Washingtonban nagy volt a nyug­talanság a szovjet magatartás miatt. Roo­sevelt Davist küldte Moszkvába, Sztálin azonban nem jelent meg a quebecki értekez­leten sem. Végül megvalósult a teheráni találkozó s itt elértek annyit, hogy Sztálin biztosította Churchiilt és Rooseveltet, hogy' egy nyugat­európai angol—amerikai támadás esetén a vörös hadsereg a németeket keleten is szo­rongatni fogja. Az invázió megindítását a szerencsejáté­kos kockázatvállalásának minősíti a „News Chronicle“ cimü angol lap. Az ellenfél tudja, hogy most mindenről van sző. A svéd fővá­rosba érkezett összes jelentések megállapít­ják, — jelenti Stockholmból az MTI — hogy az északfranciaországi inváziós harcok glyan küzdelmet jelentenek, amilyenhez ha­sonló még nem akadt a jelenlegi háborúban s német körök véleménye szerint mindez még csak előjáték és izelitö abból, ami ez­után jön. Mindkét részről csak most vetik harcba a nehéz fegyvereket és a teljesen kor­f .szjíii harci anyagokat. A meglepetések idßszaka ezután következik. ; * t angolszászok nyitván vafó hadicélja V'.. /melyik nagy kiktötó. Cherbourg, vágy Le Havre elfoglalása, hogy azután azokon keresztül nagy szállitő és kereSWWelmi ha­jóik segítségével juttathassák csapataikat es az. ezek hatásos működésének feltétlenül szükséges nehéz fegyvereket az európai szárazföldre. Az eddigi hadműveletek során különleges partraszálló hajókból sokkal töb­bet vesztetlek, mit a közönséges kereskedel­mi, vagy szállító hajókból, mert ezeket az utóbbiakat nagy kikötő hiányában nem is nagyon tudták felhasználni és kénytelenek továbbra is a könnyen sebezhető partraszál- litó jármüvekkel dolgozni. A nagy hajók ki­tűnő célpontul szolgálnak a német repülök bombáinak. Eddig azonban még semmi jel sem mutat arra, ■hogy sikerülne .akár Cher­bourg, akár Le Havre közelébe jutniok. sőt az invázió ötödik napján távolabb voltak ezektől a céloktól, mint akár az első órák­ban. A jelenlegi harcmodor mellett viszont ’ a partraszállás és a csapatok légi utón való f juttatása állandóan a legsúlyosabb érvágást j jelenti a szövetségeseknek, olyan roppant ! veszteséget, amelyet nem nagyon titkolhat­nak el közvéleményük előtt s viszont az igaz­ság bevallása rendkívül kellemetlen lesz a I londoni és washingtoni kormányok számára. Német részről azonban egyáltalán nem óhajtják, hogy a szövetségesek feladják vállalkozásukat. Semmi sem lenne kevésbbé kívánatos, állapítja meg az Interinf. hadi­tengerészeti munkatársa, minthogy a fran­cia pártról gyorsan eltfiniön az utolsó szö­vetséges katona is, mert hiszen az elözön- lésnek meg kell hoznia a döntést s ez pedig annál hamarább következik be, minél na- gyobbszámu haderőből minél több lesz a vé­res áldozat Észak-Franciaorszáriban. A Stockholmba érkezett jelentések sze­rint Normandiában most mindkét oldalon mintegy 200.000 ember vesz részt a harcok­ban, ami azonban nem jelenti azt, hogy eze­ket a csapatokat már mind harcba is ve­tették. Az egyik jelentés szerint Eisenho­wer, illetőleg Mtíntgomery rendelkezésere körülbelül 300.000 ember áll. Az Interinf jelentése szerint Montgomery délangliai te­rületér még mintegy 20 hadosztály felett rendelkezik s valószínű, hogy fokozatosan ezeket is harcba veti. Eisenhowernek a Montgomery hadseregcsoportján kívül 50-52 hadosztálya van és ezeket előreláthatólag Eszakfranciaország és a belga tengerpart ellen indítja, majd támadásra. Az angolszászok eredeti terveit a szívós nemet ellenállás teljesen keresztülhúzta. Ez világosan kitűnik a zsákmányolt paran­csokból. Az ellenséges hadvezetőségnek az I volt a terve, hogy már az első napon el­zárja a Potemkm-félszigetet s ezért vetet­tek be a két légi úton szállított amerikai hadosztályt. Ezek azonban jnér ,'óftvman leszállás közben megsemmisültek. Az Ome tör kola tánál partratett brit csapatok vi­szont azt a parancsot kaptak, hogy az első nap érjék el a Vire folyó középső folyását és estig létesítsenek összeköttetést az előub említett, légi úton szállított amerikai cso­porttal. Ezeket a terveket öt nap alatt sem tudták megvalósítani. Az angolszászok úgy számították, hogy a Normand félsziget meg­szállására és Cherbourg város elfoglalására elég lesz 12 hadosztály. Nos, tizenkét had­osztály már csaknem teljesen megsemmi­sült, legalábbis támadó harci erejét teljesen elvesztette. Abból a tényből, hogy Montgomerynek erősebben igénybe kellett venni angliai tar­talékait, mint ahogyan tervezte, következ­tetéseket lehet levonni a későbbi lehetősé­gekre. Világos, hogy a rendkívül nagy vesz­teségekre való tekintettel,. amelyeknek a jövőben még cáak a növekedésére számít­hat, nem igen nyílik lehetősége nagy had­műveletekre a neki kijelölt elözönlési tér­ségben. Német részről számítanak arra, hogy Montgomery megismétli az egyszer már meghiúsult kísérletét, hogy a Potem- kin-félsziget nyugati partján is megvesse a lábát. Elképzelhető egy támadás St. Malo körzetében, ezen túl azonban a neki alá­rendelt erők már nem elégségesek. Uj partraszállási kísérlet történt a Szajna- torkolathoz közelebb fekvő Trouville-nál. Ezt a szombati német hivatalos jelentés szerint a német parti tüzérség meghiúsította. Pillanatnyilag a legkeményebb harcok Caen—Bayeux térségében folynak, itt nagy páncélos csata tombol. Caen városa fontos kulcspont s a szövetségesek valószínűnek is tartják, hogy a németek minden áron tartani fogják. Szövetséges részről elismerik, bogy a németek Caennél előretörést értek el s a légi utón szállított német, csapatok és pán­célos alakulatok több éket vertek a szövet­ségesek vonalaiba. Általában a szövetségéé jelentések óvatosak. Azt mondják ugyan, hogy a hadműveletek kielégítően haladnak, de őrizkednek a végleges véleményektől Nagyon sokat emlegetik a rossz Időjárást. A „Svensky Dagbladet“ című svéd lap londoni tudósítója reámutat arra, hogy Köm­mel még egyáltalában nem használta fel hadászati tartalékait s a nagy német tlka- támadásra valószínűleg csak akkor ksaftl sor, ha. világosan kibontakoznak Elsenhower további tervei. A német tengeri erők, bár az eUcoöég számbeli fölényben van, nagyon ks&o&ur eredményeket értek el, és pedig a^bál hogy maguk nagyobb veszteséget KXmn cn&ok volna. A német áknazárak is rendSövbi sagy vesateséget ekoateSt és oünozsssk * ***-

Next

/
Oldalképek
Tartalom