Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)

1944-06-07 / 127. szám

S & e r ă a +84d* junius I. Ára m fillér SZERKESZTÖSEG, KIADÓHIVATAL ES NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: ?L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA ELŐFIZETEK! ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYEDÉVRE 12.40, FEL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ ___POSTATAKAREK­PENZTABX CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. MOSZKVA PARANCSÁRA KEDDEN HAJNALBAN MEGKEZDŐDTEK AZ INVAZIOS HADMŰVELETEK Vizen, szárason, levegőben folyik a történelem legádázabb csaiáfa Az Atlanti-fal védői hősiesen felvették a harcot Ä földhrecfoboü ©jioeriiyos csapniuk eţgy részéi már felmorzsolták Berlin hidegvérrel és feltétlen bizalommal văr ja az eseménye fc alahulú SEELEN, juntei & (5PEI) A Néaset Távhaii Irod» 3séfdé«éí6 Dietrich bírodataa ím&Óí&Bak. kedden seggel a koveifeesefeet jwondottai Sfe lajaritoa ffit 6 4sfe* rjagsíí eilen ségeínl Moszkva parancsára meetndultEk; a «**« áldeest atján, a*»clyt5I oly «okáig via ra&Hadták. a bcfeevtemus nyugati »©gltő- tájsaisak aanjisBor beharangozott támadása tehát megindult Európa saabadsága cüen. Mi azonban meleg fogtadfcatést kászi tettünk. Németország tudatában van az, óra jelentőségének. Telje* esővel és saeavedé lyes dtötoéltséggel küzd, hogy Európát, nmvelteeget és népéinek életét megóvja a barbárság ostromával bsesohen. BERLIN , jymn« 6. (SH) A Führer Id hadlsaáEáááről jelenttfe a Némát Irodánál« 4 véderő föporancsnoksága kösüf Az ellenség az elmúlt éjszaka megkezd te régóta előkészített és általunk -t 1 ** madásalt Nyugat-Európa elten»*A parti erődítményeink ellen intézett bevez^ suJyc* légitámadások után az északíraneia tengerparton Le Havre és Cherbourg kozott ponton légin ton szállított csapatokat tett földre és ugyanakkor nehéz tenge.- támogatásával a tenger felől Is partraszáEt. A megtámadott parti sávon eHceeeredett harcok folynak. A világ közvéleménye Dietrich német birodalmi sajtófőnök közléséből, a német Jádió jelentéséből, angolszász s a velük szö­vetséges részen pedig az angol és amerikai csapatok megkezdték nyugat Selöl Európa ellen annyi halogatás, jóelás és be aem vált ígérgetés után a nagy támadást. Az a nagy hühózás, amelyet az angol óe amerikai hírszolgálat kezdett meg kedden reggel — állapítja meg a Nemzetközi Tájé­koztató Iroda jelentése — semmi kétséget sem hagy affelől, hogy az angol és ameri­kai katonai vezetők a legnagyobb célokra törnek. A szövetséges elözönlő haderők fő­hadiszállásáról kiadott első közlemény be­jelentette, hogy LMenhoower tábornok fő­parancsnoksága alatt, a Montgomery tábor­nok parancsnoksága alatt álló szövetséges tengeri és légierők kedden hajnalban meg­kezdték az expedícióé haderő p&rtraszálli- tását Franciaország északi partján. Nem sokkal ezután Eisenhoower tábornok beszélt a londoni rádióban és bejelentette, hogy Európa „felszabadítására“ megindul­nak a hadműveletek. Kemény ütközetben lesz részünk — mondotta beszéde végén — és lehetetlen elkerülni azt, hogy a francia lakosság ne hozzon újabb áldozatot végleges felszabadulása sikerének érdekében. Később sorrendben Haakon volt norvég király, majd a belga és a holland „miniszterelnök“ — mondottak beszédet s az angol rádió be­mondója kilátásba helyezte az angol király, Roosevelt és De Gaulle beszédét Is. A következőkben angol és amerikai hadi­tudósítók terjengős beszámolókat adtak Nyugateurópa elözönlésének utolsó előkészü­leteiről s elmondották, hogy az utolsó 24 órá­ban Délangliában óriási arányú csapat- és hadianyagösszevonás volt. A második világhábpru tehát döntő sza­kaszába lépett a kedden kora hajnalban a normandiai parton megkezdett elözönléssel, tija HakensJeben, a Német Távirati Iroda katonai munkatársa. A német mvazioeuenes gépezet attól a pillanattól fogva működik, amióta a kétlaki hadműveletek első jelen­tései a túloldalról feiismerhetőkké váinak, mégpedig, amint látszik, még éjfél előtt óta. Rundstádt vezértábomagy nyomban kiadta megfelelő, erre az esetre régóta előkészített és btezenfiHó parancsait. De nem kevésbé figyelemreméltó és fontos az első német el­hárító siker sem, amelynek egyes összetevői már xooet elárulják, í*ngy néma* részről semmiképpen sem fognak egy harcmodorra szorítkozni. A németek elsőször Is hagyjál':, hogy' a vállalkozás kifejlődjék. Az angol- amerikai hadvezetöségnek aligha fog sike­rűim a németek félrevezetne. A meglepetés mozzanata már eleve nem vált be. Német réssől különösen azokon a helyeken, «hol az ellenség beözönlő vállalkozását megkezd­te, minden előkészület megtörtént, sőt bi­zonyos értelemben éppen ide helyezték át a katonai felkészültséget. Minden esetre a haditörténelem egyik legmegrázóbb felvo­nása előtt gördül fel a függöny. Az esemé­nyek totfábhi folyása fogja, megmondani, mi lesz a végeredmény. A német katonai Hata­lom feltüneőn bizakodó és a legjobb formá­ban van. Amint Dietrich sajtófőnök bejelentése is hangoztatja, az angolszászokat Moszkva sürgető követelése birta végiiUs reá, hogy vállalják a nagy kockázatot, a Nyugafc- európa ellem támadást, amelyet ők nagy hangon „felszabadításnak“ neveznek. Eu­rópa közvéleménye azonban tisztában van azzal, hogy mit értsen ez alatt a je'szó alatt. Maguk az angolszászok szolgáltattak erre kitűnő példát a délolaszországi megszállás­sal azzal a helyzettel, amelybe annak a te­rületnek népét taszították. A legnagyobb gazdasági nyomorúságba, a legmélyebb« er­kölcsi megaláztatásba döntötték az olasz la­kosságot és védtelenül kiszolgáltatták saját katonaságuknak és a bolsevizmus romboló erőinek. Ilyen „felszabadítást“ készítettek elő Nyu­gateurópa részére is. A nagy küzdelem még csak a kezdet kez­detén áll. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy Európa más pontjain is fognak történni partraszállási hadműveletek, só't ez nagy­mértékben valószínű is. A londoni és a kai­rói rádió már célzott ilyen eshetőségekre, amint azt Nedics vezérezredes, szerb kor­mány elnök a Német Távirati Iroda munka­társának tett kijelentésében is megemlítette. — Az a londoni számítás, — mondotta Nedics — amely egyidőben a szerbek és Szerbia részvételére gondol, csődöt mond, mert tudjuk, hogy az angolszászok azzal fe­nyegetőznek, hogy ezerszámra szállanak le ejtőernyősök. Erre csak azt felelhetjük, hogy éppen annyi elszánt harcos fog áiiani velük szemben. Arra a fenyegetésre pedig, hogy 2000 repülőgép töröl el bennünket a föld színéiről, azt válaszolom, hogy s szer­beket az erőszak nem töri meg és nem kényszerítheti árulásra. Németország olda­lára álltunk s vállvetve harcolunk a győze­lemig. Az invázióban résztvevő csapatokból ej­tett első angol és amerikai foglyokat — je­lenti a Német Távirati Iroda — már beszál­lították- Ezek az első foglyok, az Ómétól nyugatra leereszkedett légi utón szállított csapatokhoz tartoztak. Egyikük, a New Castlebea való James Griff its igy nyilat­kozott: — A harcok, amikre olyan régóta vár­tunk, olyan borzalmasak voltaic, hogy elég volt az a pár pere is belőlük, amit átéltünk, örülök, hogy a véres história szerencsésen végződött számomra, Az angolok és az amerikaiak számára ez valóban -nem más, mint „véres história, amelyet minden értelmes cél nélkül kell vé- gigcsinálniok s örülnek, ha minél Jhamarabb kikerülnek belőle. Európa elszánt harcosai szempontjából azonban a küzdelem élet-ha- jj lálharc, és pedig nem csak az egyéni életért való viaskodás, hanem ezen túlmenően a nemzet életéért, az európai kultúráért, az európai élet értelméért való végső harc. Nem kétséges, hogy a történelmi igazság- melyik oldalon ált. Az e1 lenfél részéről a tulajdonképpeni rabszolgaságot jelentő „felszabadítás“ — történjék az akár bolse­vista, akár angolszász szempontok szerint — Németország és szövetségeseik részéről pe­dig ez évezredek folyamán kialakult létfor­máért való harc. Az iránt sincs semmi két­ség, hogy ennek megfelelő lesz az elszánt­ság, a harci akarat is. OLASZORSZÁGBAN az angolszász f csapatok Rómától nyugatra és északra 1 igyekeztek előretörni, de a német utó- * védet nem sikerült lerohanniok. A Ti- beristől nyugatra a Bagni—albui—tivoli vonal ellen intéztek heves támadásokat, jj Ezeket a támadósokat a németek sike- i résén visszaverték és közelfegyverekkel J 23 harckocsit semmisítettek meg. Róma kiürítésével kapcsolatban sor j került az olasz király lemondására. Viktor Emánuel hétfőn rendeletet irt alá, amelyben lemondott a teljes hata­lomról és ezt a Badoglio-kormányra ru­házta át. A szovjet híriroda Algírból azt jelentette; hogy, Piktor Emánuel fia javára mondott le. Róma megszállásáról Roosevelt emoi is beszélt hétfői rádióbeszédében. Óva intette hallgatóságát attól, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítsanak az ese­ménynek. Semmi jelét sem. látni annak, mondotta hogy Németország> összeom­lana. A jövő még kemény feladatok ele állítja a szövetségeseket. Az angol sajtó is már előre figyel­mezteti az olaszokat arra, hogy Viktor Emápuel lemondásához ne fűzzenek túl­zott reményeket, mert az nem jogosítja fel arra Olaszországot, hogy a béke­értekezleten területi követelésekkel áll­jon elő, vagy mentesüljön a jóvátételé kötelezettség alól. Róma az első európai főváros, amely a szövetségesek kezére került, irja a „Daily Express“, de még sok európai fővárost kell megszállani. Hosszú és ne­héz volt a Rómába vezető ut, állapítja meg a „Daily Herald“, de a Berlinbe vezető még nehezebb lesz. A „Times arról panaszkodik, hogy a milliós olasz főváros ellátása milyen nagy próbára, fogja tenni a szövetségesek katonai szervezetét. Valóságos érettségi vizsgá­latról lesz szó. Az invázió évében még sor kerül, de majd a döntő helyen Németország el­lenségeinek végső vereségére — irja Martin Hallensleben, a Német Távirati Iroda katonai munkatársa Róma kiürí­tésének jelentőségével foglalkozó cikké­ben. — Róma az angol-amerikai csapa­tok kezébe került. Ebből az ellenfél tá­borában nagy sikert szeretnének ková­csolni. A valóságban ez az esemény nem elsőrangú jelentőségű. Szó sem lehet arról a győzelmi menetről, amelyről az angolszászok kilenc hónappal ezelőtt, amikor . fegyverszünetet kötöttek az áruló Badoglióvál, annyit beszéltek. Az egész vállalkozásnak csak akkor lett volna értelme, ha a négyhetes nagy of- fénzivában sikerült volna a német erő­ket szétszórni, nagymértékben lekötni, vagy megtörni, de sem az egyik, sem a másik célkitűzés megvalósítása nem sikerült. Német részről tisztában van­nak azzal, hogy Európa elözohlése egye­dül délről sohasem vezethet ered­ményire»

Next

/
Oldalképek
Tartalom