Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)
1944-06-23 / 140. szám
4 KELETI MAGYAR UJSÄG mi. juntos ss Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 31 . Irta: Nikolaiew Péter + Magyarra fordította: Gaal Giga Kzekre a földműves oroszokra nagy szükségünk van nekünk, — mondotta a vezér — mert erős támaszt jelentenek számunkra. Bajtársak! Holnap Ismét harcba Indulunk! Az öreg harcosok sorából intő hangok hallatszottak. A vezér két ügynöke közül az egyiket elfogták a bolsevisták, amikor visszafelé jöttek kém-utjukról. A másik, aki megmenekült, elmondta, hogy a hegyi utak bejáratánál mindenütt vörös őrség c'‘"kál. P. város megszállásáért a bolsevisták véres bosszút akarnak á’lni. Mindjárt kivonulásunk után százával tartóztatták le a város polgárait és a GPU, a Cseka utóda, hirhedt pincéibe hurcolta őket, ahol szörnyű kínzások közt vallatták az embereket. Azt akarták tőlük megtudni, hogy hol tartózkodik a felkelő-vezér, a „róka". Es habár a szerencsétlen embereknek fogalmuk sem volt a felkelők rejtekhelyeiről, mégis tucatszámra végezték ki őket. A hegyek bejáratait figyelték a vörösök. Vezérünk hosszasan elgondolkozott, majd felemelkedett a helyéről és mosolyogva jegyezte meg: — Ugyan, ezek a gyáva nyulak! Lóra! Indulunk! a hegyekbe! .Néhány nap múlva, ha a vörösök már megunták a várakozást, ismét felkerekedünk. .. Amikor három nappal később megint elö- bujtunk hegyi rejtekünkböl, hogy kilovagoljunk a síkságra, lényegesen megváltozott helyzetet találtunk, ügynökeink befolyására, akik a lakosságot mindenütt felbujtották és a felkelőkhöz való csatlakozásra szólították fel, kisebb-nagyobb felkelőcsapatok tűntek fel mindenütt. A válogatás nélküli eszközökkel végrehajtott blrtokelkobzás miatt véglegesen elkeseredett falusi gazdák egyre nagyobb tömegben keltek fel elnyomóik és kifosztóik ellen. Az egész északi Kaukázus-vidék a felkelés lázában égett. A hegyi községeket, kozáktelepüléseket mind-mind megtisztították a vörösöktől, sőt a fellázadt falusi nép egyes városokat is elfoglalt. Olykor egészen primitiv harci eszközökkel rendelkeztek, de az e’szántság olyan nagy volt bennük, hogy ha százával hullottak is el a vörösök gépfegyvertüzében, mégis kiverték a bolsevistákat faluikból. Még a vasúti síneket is feltépték, hogy a vörösök ne tudjanak fegyvert és utánpótlást szállítani. Mindenütt égő falvakat láttunk és falust emberekkel találkoztunk, akik megrakott kis szekereiket kisérték és keresték a felkelő- táborokat. Minél sűrűbben lakott vidékre érkeztünk, annál nagyobb volt a zavargás. Amerre csak keresztülhaladtunk, mindenütt kiűztük a bolsevista vezetőket, akik tulnyó- mórészben zsidók voltak. Akiket sikerült elfognunk, a vez^r parancsára mind felakasztottuk. Megszabadítottuk népünket a kínzóiktól, akik nem voltak mé’tók a becsületes halálra. De a bolsevista hatalom is egyre erélyesebb rendszabályokat léptett életbe a kulá- kok lázadásának megakadályozására és leverésére. Egyik nap arról érkezett hir. hogy a Káspl szteppén a vörösök körülzártak és felmorzsoltak egy felkelöcsoportot. A Dél Ural vidékén pedig kivégezték a felkelők vezérét és most nincs aki összetartsa őket. Végül kitudódott az is, hogy a bolsevisták északról uj csapatokat küldöttek a lázadás leverésére. Most már vezérünk, a „róka“ is ideges volt. Egyik vállalkozása, ame.yet nagyon körü’tekintően hajtott végre, balul ütött ki. — Bolsevista spiclik csempészték oe magukat a felkelők közé, — panaszkodott a vezér. Egy nagy bolsevista élelmiszer-szál!it- mányt kellett volna lefülelni, mert ezzel a legérzékenyebben sújtottuk vo'na őket Amikor csapatunk ahhoz az álló íáshoz közeledett, amelyen az élelmiszer szállító vonat néhány percet vesztegelt, a közeli erdőből hirtelen géppuskátüz alá vettek bennünket. Megkíséreltük, hogy a vörösök fészkét kiemeljük, de ez az akció is sikertelen maradt. A vörösök minden o;dalról lőttek 6s vezérünk éppen azon tanácskozott embereivel, hogy mit tegyünk, amikor átrobogott az élelmiszerszállitó vonat az állomáson. A vörösök egyidejűleg újabb golyózáport zúdítottak felénk. Veszteségeink igen nagyok voltak és itt-ott már elégedetlenkedtek a felkelők... A háborús szerencse olyan, mint az időjárás. Vezérünk akkor a balszerencse sorozatát élte. Egyik ügynökünk hirülhozta, hogy a bolsevisták a szomszédságunkban lévő nagy faluban elsáncolták magukat. Az ügynök azt is hozzátette, hogy titkos erdei utakon meg lehet kerülni a vörösöket és hátba lehetne támadni őket... Reggel fel is kerekedtünk. Az ügynök és a helyi viszonyokkal ismerős nehány felkelő vették át a vezetést. A sürü erdőben kimondhatatlanul nehezen tudtuk végigtörni > magunkat. Ha most itt hátu'ról megrohannának bennünket, — gondoltam — akkor menthetetlen lenne a helyzetünk. A késő délutáni órákban egyszer csak magunk előtt láttuk a falut. A csapat két részre oszlott, mert két oldalról akartuk megrohanni a bolsevistákat. Minden a vezér parancsa szerint történt, (Folytatjuk.) port és Taiföld. Ezekben az áXlamókban az USA gazdasági szupremációja a Szovjetunióéval osztozna meg. Wallace „leigázott Ázsiáról“ is beszél és ebbe a csoportba tartoznék az angolszász győzelem utáni „békében“ is Brit- India, Holland-India, Burma, Malaya, Indokina és a csendesóceáni szigetország. Ezeket az államokat „lassanként kell a demokráciához vezetni“ — mondja Wallace. Wallace önelégülten ir arról, hogy az Egyesült Államok a Fülöp-szigetek kivételével eddig nem vett részt a „leigázott Ázsia“ kizsákmányolásában és ez elsősorban az amerikai „magasabbrendü demokráciának“ köszönhető. Amerika nem követte el a „gyarmatpolitika bűneit“ és igy priusz nélkül kapcsolódhatik be a távolkeleti térség gazdasági felépítésébe. „Amerika érdeke, hogy minden irányzattal sikerüljön az együttműködés“, — mondja. A „Berliner Börzehzéitung“ megjegyzi, hogy Wallace az angol India-pólitika és a francia gyarmatpolitika ellen fordult ezzel a röpiratávál és bejelentette azt is, hogy igényt tart a holland, gyarmatbirodalomra teljes egészében. Amerika „le akarja járatni“ a szövetséges gyarmatpolitikát, hogy Japán legyőzése után (?) ő lehessen a legfőbb szállító, a legnagyobb üzleteket kötő hatalom Távolkeleten. A dollárimperiálizmus — dollárt szimatolva tapogatózik Ázsiában. Egyelőre azonban Amerikának üzlet helyett harcolnia kell a hősi és elszánt japán haderővel. A harc pedig még nem ért véget... Julius elsején megszűnnek a külföldieket ellenőrző vidéki kirendeltségek Budapest, junius 22. (MTI.) A Budapesti Közlöny csütörtöki száma közli a belügyminiszter rendeletét, amely szerint a külföldieket ellenőrző országos központi hatóság kebelében szervezett kassai, kolozsvári, máraniarosszigeti, nagyváradi és újvidéki kirendeltség julius elsejével megszűnik. A megszüntetett kirendeltségek feladatkörét a külföldieket ellenőrző országos központi hatóság a jövőben közvetlenül látja el. A rendelet kihirdetése napján lép hatályba. A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ HETI MŰSORA: Juníu3 23. Péntek 5-kor: I. Parasztbecsület Kecskés Keller Stefánia és Megyeid Pál vendégtellépésével. II. Fából faragott királyfi. Harangozó Gyula a M. Klr. Operaház balettmesterének vendégfellépésével. Bérletszünet. Opera helyárak. Junius 24. Szombat 5-kor: Egy nap a világ, Páger Antal vendégfellépéséveL Bérlet- szünet Mérsékelten emelt helyárak. Junius 25. Vasárnap d. u. fél 3 órakor: Egy nap a világ. Páger Antal vendégfellépésével. Mérsékelten emelt bolyának. Junius 23. Vasárnap 6-kor: Egy nap a világ, Páger Antal vendégfellépéséveL Bériét szünet. Mérsékelten omolt bejárak. d A következő nap már utón voltunk 250 emberrel. Az első két naD minden Összeütközés nélkül telt el. A harmadik napon ahhoz a szakadékhoz közeledtünk, ahol a vörösöket megsemmisítettük. Az ut hegyek között fut végig, majd a szakadékban folytatódik, hogy végül is nagy kanyarulatot véve a sikságba torkolódjék. Amikor beiovagoltunk a szakadékba, lovainkon nagy nyugtalanság vett erőt. A vezér csendesen megállásra intett bennünket. A szakadék másik végéről hangok és fegyverzörejek hallatszottak. A vezér most merész cselt hajtott végre. Suttogva mondta, hogy a következő parancsait nem kell végrehajtanunk, mert csak megtévesztésül szánja. Mintegy húsz emberrel elvágtatott & kanyarig, hogy meggyőződjék a vörösök jelenlétéről. Amikor olyan közel értek, hogy már szabad szemmel látták az ellenséget, úgy tettek. mintha nagy meglepetés érte volna őket. Zavarodottságot színleltek és visszafelé vágtattak. — Vörös lovasság, — súgja a vezér embereinek — egész zászlóalj. Amikor a vörösöknél vezényszavak haag- •ottak, & vezér is előhúzta fütyülőjét. — Vigyázz! Felfejlődni! — ordította szándékosan, hogy csak úgy zengett a vidék. — Háromszáz-háromszáz ember fel a magaslatokra jobbra és balra! A füttyjelre támadni! Az ellenség előtt el kell zárnunk a szakadék bejáratánál a visszavonulás útját. Mindkét oldalról koncentrált előnyomulás! A főszárny megkezdi a támadást a szakadéknál! Indulj! Megsarkantyuztuk lovainkat, hogy csak úgy ágaskodtak. Nagy fegyverzörejt csaptunk. „Vigyázatlanságból" néhány lövés is dördült. Odaát a Vörösöknél mindezt hallották. A parancsnokuk elnémult, majd sürgető hangon tanácskozott embereivel. Vezérünk ismét ordított: — Sietni emberek! Kész? A szakadék másik végéről egyre hangosabb és Izgatottabb szavak ütődnek fülünkhöz: — Ugyanúgy csinálják, mint a múltkor, amikor az egész regimentet lemészárolták! ... Megint megrohannak. .. Itt nagyon kedvezőtlen a helyzetünk... A vörösök parancsnoka hangosan káromkodott. — Mindannyiatokat agyonlövetlek! — ordította. De a bolsevisták tömege hirtelen elszabadult és miközben vezérünk ismét megfujta harci sípját, amely a támadás megkezdését jelentette, a fegyelmezetlen és ingadozó vörös lovasok hanyat-homlok vágtattak tova lovaikkal, utánuk a parancsnokuk, szünet nélkül káromkodva. . . Alig tudtunk magunkhoz térni a kacagástól. Végfül is csendet intett a vezér. — Na, most láttátok a vörös nyulakat. így néznek ki a bolsevista hösök! — mondta. — De he yzetünk ennek ellenére nem javult. Valahol távolabb újra összevetödnek és ha talán ma már el is ment a kedvük a támadástól, nem kétséges, hogy valami - biztos rejtekhelyen ütnek a közelben, hogy ,, reánk lessenek. Annak pedig nem tehetjük ki magunkat, hogy nyílt téren kelljen megvívnunk a bolsevista lovassággal. Kímélni feog. se erőinket: Tehát s 's«za! Újra vissza A VILÁG TÜKRE 1. Törökország ér a nagy bonyodalom 2. Tito nadrágja és a partizánnadrágok 3. Amerika a Távolkeietre pillant i í. Ankarában néhány nappal ezelőtt minisztertanács volt Saracsoglu miniszer- elnök elnöklésével. A minisztertanács a következő hivatalos nyilatkozatot tette közzé: — Miután a minisztertanács az utóbbi napokban nem értett egyet a Menemen- csoglu külügyminiszter által követett külpolitikával, Menemencsoglu visszalépett az ügyek intézésétől. A külügyminiszteri teendőket Saracsoglu miniszter- elnök végzi. Menemencsoglu harminc év óta áll a török külügyek szolgálatában. A legutóbbi tizenhat esztendőn át Ankarában teljesített szolgálatot. Menemencsoglu 1893- ban született, tanulmányait Lausanne- ban végezte és már 1914-ben, 21 éves korában a külügyminisztériumba került. Bécs, Páris, Bern, Bukarest, Athén, Budapest, Beirut voltak fontosabb állomáshelyei, 1928-ban a török küTRgyminiszté- rium I. osztályának főigazgatójává nevezték ki. Elsőosztályu követi minőségben vette át a külügyi államtitkárságot. A külügyminisztériumban végzett tevékenysége idején Menemencsoglu számos politikai, jogi, gazdasági és pénzügyi természetű megállapodást, illetve nemzetközi szerződést kötött, a külügyminisztériumban hosszú időn át minden szőnyegre kerülő kérdésben kikérték a véleményét A Montreaux-i egyezményt is többek között ő irta alá. 1942-ben nevezték ki külügyminiszterré. Néhány nappal ezelőtt a „Tasviri Ef- kiar" nagy cikket közölt „Törökország és a nagy bonyodalom“ címmel és ebben részletesen foglalkozott Törökország helyzetével a nagyhatalmak érdekterületeinek ütközőpontjában. Kiemelte, hogy Törölir'rszág békét akart és akar és ez az irányvonal nem kis részben éppen Menemencsoglunak köszönhető. A török nép ma is a békés fejlődő és épitő munka álláspontján van, irta a lap. Az európai sajtó Menemencsoglu hát- térbeszoritásával kapcsolatban megállapítja, hogy az utóbbi időkben Ankarára egyre erősebben nehezedő nyomással hozható összefüggésbe. Ma még nem lehet megái1apitani, hogy az angolszász követelések a krómkérdésben ultimátum- szerüek voltak-e, vagy nem. A „Yorkshire Post“ cikkében megállapítja, hogy súlyos feladat Törökország számára a nagyhatalmak között hol erre, hói arra forgolódni és mindegyik felé mosolygó arckifejezést mutatni. Német részről a Wühelmstrasséban Schmidt dr. követ kíeme’te és a német napilapok is kihangsúlyozták, hogy Merem enc so g1:1. hosszú éveken át a német- török gazdasági és politikai kapcsolatok kimélyitésén dolgozott. Ez a külpolitika Törökország érdekeit szolgálta és hogy közeledő lépés is akart lenni az európai sorsközösségi gondolat félé, ahhoz nem férhet kétség. 2. Német hivatalos jelentés közölte, hogy német erők Tito egyik főhadiszállására betörtek és a balkáni bandavezért menekülésre kényszeritették. Német lapok az esettel foglalkozva „huszárfogásnak“ minősitik ezt a rajtaütést és részleteket hoznak arról, mi mindent találtak Tito „főhadiszállásán“. A „marsallá“ előlépett egykori börtöntöltelék ruhatárát is sikerült felfedezni, igy többek között egy elsőrendűen szabott táboimoki egyenruhát ... Az egyenruha teljesen uj állapotban került a német katonák kezébe. A „marsall“ bizonyára még nem is hordta, valószinüleg csak katonai parádékon óhajtott megjelenni benne. A tábornoki nadrágot hatalmas piros sujtások díszítik, a szövet elsőrendű, a zubbony galléron a bolsevista hadsereg tábornoki csillag jelzései vannak. A ,éDonauzeitung“ megjegyzi, hogy német katonák találtak legénységi állománybeli egyenruhákat is, ezek azonban kivétel nélkül mind — tetvesek voltak. 3. Wallace, az Egyesült-Államok elnök- helyettese, röviddel csungkingi útja előtt röpiratot tett közzé, amelyben a távolkeleti helyzettel foglalkozott. Kijelentette, hogy az USA nem mondhat le távolkeleti érdekterületeiről. Wallace elsősorban azzal a „helyzettel foglalkozik, amely Japán legyőzése után előáll. — „Japán a távolkelet Svédországa lesz“, mondja Wallace, de, hogy mit ért azalatt, arra vonatkozóan részletesebben nem tér ki. A sorok között, — mondja egy stockholmi jelentés, — falfedezhető az az aggodalom, hogy az erős, szorgalmas,, felfelétörekvő japán népet az amerikai plutokrácia úgy sem tudja megsemmisíteni, igy inkább azzal a tervvel foglalkozik, Hogy ipari teljesitőképessé- gét határok közé szorítsa és a hatmilliós Svédország helyére szorítsa. „Japánt le kell szerelni“, mert „Japán el akarja nyomni a keletázsiai népeket“, — mondja az elnökhelyettes. Japán az amerikai pénzhatalmasságok elképzelése szerint nem lehet többé katonai hatalom, „inkább önellátásra kell berendezkednie, a szabad kereskedelmi versenyben résztve- het“, de hogyan lehet ipari nyersanyagok nélkül „szabad“ kereskedelmi versenyben résztvenni, az az elnökhelyettes titka marad. A német lapok közül egyedül a „Berliner Börzenzeitung“ foglalkozik Wallace röpiratával és megállapítja, hogy az USA gazdasági egyeduralomra tör a tá- volkeleti térségben. Japánt el akarják vágni az ipari teljesítőképesség lehetőségeitől, hogy az Egyesült-Államok legyen egyedül ennek a hatalmas területnek ipari szállítója. Wallace megállapítása szerint a távolkeleti térségben kétféle állami lét marad fenn. A „szabad területek“ csoportjába tartosk Kína, Korea, a Fffipjjd szigetes»-
