Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)

1944-06-22 / 139. szám

KELETI MAGYAR UÍSAG 4 1944. «nmTüS 22. Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 30 Irta: Nikoiajew Péter * Magyarra fordította: Gaal Giga Hátha ez is egy falusi gazdálkodó fia, mint' én vagyok, — jutott eszembe. Ugyan­olyan orosz gazdálkodóé, mint az én apám volt... Hirtelen nevemet szólította valaki. Meg­ismertem a Grisa hangját. Kétségbeesett hangon fegyvert kért. Előtte ugyanis fel- emelkedett egy sebesült bolsevista és rá­szegte fegyverét. Már céloztam is Browningommal és a lö­vés mellbe találta a vörös katonát, aki hát- rahany átlőtt. — Petja, most már kvittek vagyunk! — kiáltott Grisa és a halott bolsevista kezéből kiragadta a fegyvert. A szikla alá bujt se­besült bolsevista, aki ott hevert lábaimnál ismét felnézett rám és könyörgött: — Ments meg bajtárs, könyörülj, ha van édesanyád! Ez volt a legnagyobb, amit mondhatott és amivel a szivem megmozgathatta... De bár ne mondta volna, mert éppen ezzel ját­szotta el életét. Ennek az emléknek felidé­zésével ! Valami megszakadt bennem... Kotowkit láttam magam előtt és édesanyám sirjâţ. Láttam, amint apámat és bátyámat elve­zették a csektsták. Aztán Szibéria vetődött lelki szemeim elé... és a halottak. — Nincs benned lelkiismeret, — jajdult fel a vörös — amikor leadtam neki a ké­nyén elbánnak, hogy utána még zeneszóval vonulhatnak be a városba? * Aule kaukázusi hegyi község lakói gyak­ran hallottak ettől fogva vidám katonazenét valahonnan a hegyekből... * P. város elfoglalásának és a vörös csapat vérfürdőbe fullasztásának hire egész Dél- oroszországban elterjedt. A meghajszolt és kifosztott oroszok lei­kében mindenütt uj reménység éledt, fis a Káspl-szteppéken, a kaukázusi hegyekben, a kirgiz! pusztán, a volgamenti erdőkben uj felkelő-csapatok verődtek össze. Bár gyen­gén és hiányosan voltak felszerelve ezek a csapatok, de szilárd volt bennük az akarat, hogy utolsó leheletükig harcolnak hazájuk árulói ellen. Időközben távirat-jelentések futottak be a vörös fővárosba, amelyek arról adtak hirt, hogy. a régi mondás még mindig érvénye­sült Oroszországban: „A cár messze van és az ország nagy!“ A helyi vörös hatóságok segé'ykérő táv­iratai egymásután futottak be a moszkvai kommunista központba, ahol teljes zür-zavar Uralkodptt. — Mi az? — kérdezték egymástól a bol­sevista hatalmasok. — Hiszen az Ötéves terv végrehajtása már megkezdődött és a kollektivizálás biztosítékot nyújt arra, hogy sikerülni fog! A helyi bolsevista hatóságok pedig mindenünnen megnyugtató hireket küldték a nép hangulatát iletően! fis most? A felkelők megsemmisítettek egy égész harci csapatunkat? fis megszállták P. váro­sát? A moszkvai hatalmasok fejükhöz kapkod* tak. Egyetlen szót sem Írni róla az újságok­ban, egyetlen hangot sem ejteni róla a kül­föld előtt! —- ez volt az első rendelkezésük. A második rendelet pedig az, hogy mind­azokat a kommunistákat, akik a moszkvai központban segélyért kiáltó táviratot küld­tek, •— „a vezetők hamis tájékoztatása ci- men“ — száműzik. Végül a harmadik rendelet azt paran­csolta, hogy a bolsevista helyi vezetők az r.gitáeiós munkát minden eszközzel fokoz­zák. A veszélyt tehát fe ismerték Moszkvában és a felkelők által fenyegetett vidékeken milliószámra szórták szét a röplapokat. Minden megtérő bűnösnek bocsánatot Ígér­tek és kecsegtető Ígéretekkel halmozták el őket A VILÁG TÜKRE gyelemlövést. — Nincs lelküsmeretem?... Hm... amiért téged, kutya nem hagylak életben? — Hangosan felnevettem. — Azt mondtad, ha van anyám, könyörüljek rajtad. De édes­anyám nincs többé, megöltétek az anyámat! Hét uj golyót csúsztattam a Browningom­ba és akit még mozogni láttam, d\zt lelőttem. Megszabadítottam őket az istentelen bolse­visták földi paradicsomától. Az anyámra hivatkoztok hóhérok, — mor­mogtam -t- akik megöltétek az anyámat, Misa bátyámat, feleségét és két ártatlan gyermekét? Most eljött az én órám és néz zétek, hogyan állok bosszút! Egyetlen vö­rös számára sincs irgalom a szivemben. Én, Petja Nikolajew orosz paraszt, akit meg­fosztottatok szüleitől, testvéreitől, otthoná­tól, földjétől, Itt állok előttetek „lelkiismeret nélkül“, ahogyan az előbb mondotta egyik hóhértársatok és mindannyitokat az átkozott bolsevista pokolba küldlek. Bit a harc avatott igazi felkelővé! Vért szomjazó bosszúállóvá!... Minden elfojtott fájdalom felszakadt a szivemben azon az éjszakán. Akkor vált elő­ször teljesen világossá előttem, hogy sen­kim sincs többé ezen a földön, sem szülöm, sem bátyám, sem kedves, régi ismerőseim, akikhez lelkem minden szálával ragaszkod­tam. őseim földjén már csak üldözött vad­ként élhetek. Se munkát, se örömet nem re­mélhetek többé ebben az életben. Senki sem veti meg az ágyam, hogy békés álomra hajtsam fejemet, nincs egy szobácska, amit magaménak mondhatok. Semmi, semmi... Már üldözött felkelő vagyok! Addig gyilkoltam, amig fizikailag teljesen kimerültem és lassan a bosszú fúriája is lecsillapodott a lelkemben. — Mit tárgyaltál te Ott az előbb avval a sebesült vörössel, — kérdezte Grisa később. — Kegye’emért könyorgött, élni szeretett volna még... Anyám hevére kért hogy Irgalma zzak neki... Aztán megadtam a megfelelő választ! Grisa olda’röl pillantott reám és megszo­rította a kezemet!-It­Vezérünk a harc után maga köré gyűj­tötte hűséges embereit. — Győztünk! — kiáltotta örömmel. Kö­szönöm mindannyitoknak! Most megismer­tek bennünket a gazemberek! Ha meggon­dolatlan módon már a város alatt felvettük volna velük a harcot, akkor ugy-e, nem két­séges, hogy más eredménnyel járt votáa d dolog?! Még Így is elég nagy veszteségeink vannak! Huszonkét halott és közel ötven se­besült. Hü padtársaink a szent orosz hazáért haltak meg. Isten fizesse meg nekik áldo­zatukat ! Mindannyian fedetlen fővel térde tünk le Imára... A vezér tovább folytatta mondanivalóját: — De a bolsevistákat mind megsemmisí­tettük. Hulláikat itt hagyjuk, hogy ■ émesséh el őket maguk a vörösök. De mo3t fiuk, elé a fáklyákkal. A fegyvereket magunkká' Visszük. Gépfegyverek, karabélyok, pisztolyok és egész tömeg lőszer kerültek kezünkbe. Hir­telen olyan leletre találtunk, ami nagyoi meglepett bennünket. Egész zenekari felszerelésre. Ennyire elszámitották magukat ezek í bitangok ? Azt hitték, hogy a felkelőkkel olyan köny­1. Mr. Wells - fsvlisg Azott 2. Teljes tanácstalanság Londonban 3. Negyven ak~$ziófa 1. H. G. Wells nagy cikket irt a. „Sunday Dispatch“ cimü folyóiratban és abban az európai művelődés értékeivel foglalko­zott. Álláspontja jellemzően — angol álláspont: hogyan vélekedik Anglia és az angol ember az európai közösség ma­radandó művészeti dokumentumairól. H. G. Wels az itáliai bombatámadások okozta rombolásokról azt Írja, hogy „Olaszországban, néhány könnyen biz­tonságba helyezhető régi kézirat kivéte­lével álig van művészi érték, aminek megsemmisülése sajnálatos volna, az em­beriség ezeknek pusztításával semüyen károsodást sem szenved. Az olasz szob­rokat könnyűszerrel le lehet másolni és rekonstruálni“. Az európai sajtó megütközéssel foglal­kozik Wells kijelentésével. Julio Caiba spanyol köziró, az fl.BC munkatársa azt irja, hogy az olasz szobrászati remekmű­veket hizonyára le lehet másolni. Mi sem egyszerűbb ennél. Müfogsort is könnyű szerrel lehet gyártani. De azért senki sem egyezik bele abba, hogy igazi fogait kiverjék és helyükbe müfogakat helyez­zenek. 2. Stockholmi jelentés kivonatokat közöl a „Daily Sketch“ egyik cikkéből, amely bíráló hangon foglalkozik az angol légi- háború eredményeivel. A lap arra emlé­keztet, hogy még március közepén hiva­talosan közölték Londonban, hogy a né­met légierő és nehézipar teljes megsem­misítése most már csak hetek kérdése és maximum 60 nap alatt befejeződik. Akkoriban’ az angol közvélemény „megnyugvással vette tudomásul a jelen­tésben foglaltakat“ és bizalommal fordult az angol kormányzat felé, amely a né­met légi támadófegyverek teljes kikap­csolását ígérte. Az első német megtorló fegyver beve­tése után ilyen és ehhez hasonló kényes kérdésekre kér választ az angol sajtó. A stockholmi jelentés megjegyzi, hogy a Churchill-kábinet bizonyára hosszú ideig adós marad a válasszál. Berni jelentés kiemeli, hogy az angol rádió, mind az angol sajtó szigorú cen- zorautasitásra kizárólag csak ilyen meg- állanitásokat tesz az uj német fegyver hatását illetően: „emberéletben és érté­kekben károk keletkeztek“. Minden köze­lebbi adatszolgáltatást megtagadnak a hatóságok és még a szövetséges, vagy semleges lapok képviselői áem táviratoz­hatnak további részleteket a vesztesé­gekről. Balfour, a légügyi minisztérium állam­titkára kijelentette, hogy az ellenintéz­kedések folyamatban varrnak, a Valóság azor-ban az, — mondja a semleges je­lentés, — hogy a brit katonai körök tel­jesen tanácstalanok és t/'jAko?atlanok az uj fegyver- mibenlétét* illetően. Akárcsak az első napon, légelháritó ágyukkal lőnek az uj lövedékre, vadász­repülők veszik üldözőbe a „robbanó me­teort“ abból a célból, hogy azokat még a levegőben felrobbantsák. Ez a kísérleti még eddig egyetlenegye zerült, a meteor hatalmas sebes it. Az angol jelentések „vezetőnélküli repülő­gépének nevezik az uj, megtorló, robba­nó meteort. 3. Keletgalieiában, Korosztkov helység­ben a szovjet csapatok bevonulása óta azonnal megkezdődtek a letartóztatások, — jelenti egy lembergi tudósítás. A fe­ketelisták összeállításában egy zsidó be­súgó volt a GPU emberei segítségére, egy fakitermelő vállalat munkásait is feljelentette, hogy „segítségükre voltak a németeknek“. A GPU az összes mun­kásokat letartóztatta és ismeretlen hely­re szállította. A község lakosságából a munkásokon kívül még 190 embert vet­tek őrizetbe a bolsevisták, számos asz- szonyt és gyermeket is. Mindnyájukat a legszigorúbb őrizet alá helyezték. En­nivalót naponta egyszer adnak nekik és az hig levesből áll. Sokan a hiányos táp­lálkozás miatt éhenhaltak, mások — gyanú szerint — az ételbe kevert méreg­től pusztulták el. A katonák minden la­kást átkutattak, hogy nem-e találnak „kompromittáló“ adatokat. Ezen a címen az összes értékeket magukkal vitték. Korosztkov községben április 30-án került sor a feljelentett famunkások és a többi letartóztatottak kivégzésére. A vád az volt ellenük, hogy a „szovjet munkásállam árulói voltak“. A GPU em­berei a község piacterén negyven akasz­tófát állíttattak fel és az embereket ket­tős sorokban összekötözött kézzel vezet­ték a vesztőhelyre. A szerencsétlen em­berek csontig lesoványodva, hosszú hetek óta mosdatlanul és ápolatlanul, árcukón borzalmas ütések nyomaival, szakado­zott, hiányos öltözetben, mezítláb, vo­nultak az akasztófák alá. A bolsevisták a rokonoknak és hozzátartozóknak meg­engedték. hogy még egyszer megelőzzék szeretteiket, de búcsút nem vehettek tő­lük. A felakasztottak holttesteit tehergép­kocsikon szállították ki a községen kí­vül, de tiz áldozatot az egyik zsidó GPU tiszt utasítására azzal a megokolással, hogy bünük súlyosabb volt a többieké­nél, hosszú ideig az akasztófán hagytak, A kivégzés előtt számosán a kilátástalan szökést kísérelték meg, de a bolsevista katonák összeterelték és puskákkal agyonütötték őket. Galina Mleczko asz- szony, aki ezen a véres vasárnapon fér­jét és fiát vesztette el, még idejekorán átmenekülhetett a német állásokig és ő jelentette a német hatóságoknak a ko- rosztkovi borzalmas eseményeket. — Sárga bőrből „fekete“ bakancs. A ko­lozsvári Balaton-utca 24. sz. alatt lakó Pável József cipészmester az elmúlt év októberé- jegy nélkül egy pár barna zsirosbőr bakan­csot készített el, rendelésre. Pável a. meg­szabott 38 pengős hatósági ár helyett 80 pengőt követelt a rendelőtől. Ennek pana­szára a törvényszék egyes uzsora bírája 200 pengő pénzbüntetésre és egyévi jogvesztésre Ítélte a cipészmestert. Az Ítélet jogerős. Tucatjával jelentek meg a repülőgépek a felkelő vidékek főott. hogy szétszórják röp­lapjaikat, de amikor látták, hogy mindenütt tüzelnek rájuk és egymás után szedik le gé­peiket, akkor* módszert változtattak és röp­lapok helyett bombákkal rakták meg a gé­peket. Egymás után gyultak ki a falvak és városok... Vezérünk hadosztályával ismét az ellen­ség elé indult. A hegyekben lévő rejtekhe­lyeinkről heteken át szervezte a nagy fel­kelést. Az ezer ember, amellyel a harcot megkezdte, már rég megsokszorozódott. Kipróbált harcosok vezetése alatt kisebb osztagok indultak a fellázadt vidékek népé­hez, hogy biztosítékot nyújtsanak számukra a bolsevisták ellen és megszervezzék őket az ellenállásra. A csapatvezetők között volt Grisa és Mark is, mig jómagam a hegyi harcok óta közvetlen a vezér környezetében teljesítet­tem szolgálatot, a fő harci-csoportnál. A vezér már nem birta tovább a hegyekbe zárt életet. Parasztoknak öltözött ügynökei által, akik egészen Terekig és a kalmük szteppéig merészkedtek, megtudta, hogy a zavargás egyre nagyobb méreteket öltött. Számtalan, földjéről elűzött paraszt csatla­kozott a partizánokhoz, mert semmi más életcéljuk nem volt már, mint bosszút állni kínzóikon. (Folytatjuk.) "Rádió-műsor Péntek, juntas 33. BUDAPEST I. 6: üzen az otthon. 6.25: Ébreszt, torna. 6.45: Reggeli zene. 7: Hirek, közlemények. 8: Hirek német, román, szlovák, ruszin és szerb nyelven. 8.30: Beszkárt zenekar. 9.40: Filmdalok. 10: Hirek. 10.10: Operagyöngyök. 11.40: öröklődő szembajok. Mihályhegyi Géza dr. orvosi előadása. 12: Harangszó, fohász, Himnusz. Utána: Weidinger Ede szalonzenekara. 12.40: Hirek. 12.50: Zenekari müvek. 13.25: Időjelzés. 13.30: Honvédeink üzennek. 14: Tabányi Mihály harmőnlkaegyüttese játszik. 14.30: Hirek. Árfolyamhirek, piaci árak, élelmiszerárak. 14.50: Melles Béla-zenekar. 15.45: A gepidák régészeti emlékei Ma® gyarországon. Csallány Dezső előadása., 16.10: Székesfővárosi TÜzoltózenekar. 16.45: Időjelzés, hirek. 17: Bu^a Sándor cigányzenekara muzsikál. 17.25: Aladár. •— Undi Imre csevegése. 17.35: A rádió hangversenydobogóján. —» Közreműködik Dániel Ernő — zongora, Liontas Konstantin — ének és Szentgyörgyi László — hegedű. 18.20: Munkásfélőra. 18.50: Hirek. 19: Családi tanács. — Operett egy felvo­násban. " 19.35: A Honvédelmi Minisztérium Légol­talmi Csoportfőnökségének közleménye. 19.55: Mezei bokréta. A verseket Endrődi Béla Irta. Elmondja Eszenyi Olga. 21: Dolgozó magyarok. 21.10: Magyar zeneszerzők félórája. Liszt Ferenc: Ideálok — szimfőnikus költemény. 21.40: Hirek. 22.10: Hirek német nyelven. 22.20: Se szó, se beszéd — muzsika.. 23.45: Hirek. MOZI-MŰSOROK ARPAD-mozgó: Ma. Tegnap, Holnap. FősZ.t Somlay Arthur, Jávor Pál, Szilágyi, Sza­bó Eszter, Vaszari Piroska, Mthályffy Béla, Mály Gerő. Előadások kezdete d. ü. 3, 5, 7 órakor. CORVXN-mozgó: „Írta az élet“. Fősz.: Paul Höi-biger, Benjamino Gigli és Monika Burg. Előadások kezdete: ti4, ti6 és tí8. órakor. EGYETEM-mozgó: Multi. Fősz.: Szllaásy, Pe'sőczy, Turay, Latabár. Vasárnap d. e. 11-kor matiné. ERDfiLY-mozgó: „Csavargók“. A francia filmgyártás remeke. Szereplők: Michel Simon, Jean Pierre Aumont, Meg Lenian­/ nier. MATYAS-mozgó: örök küzdelem Il-ik ré­sze: Isten veled ISyra. Fősz.: Alida Wally, Fosco Glachetti, Rossano Blaffl. Előadá­sok 3, 5, 7 és vasárnap d. e. 11 órakor. RÁKöCZI-mozgó: Életre Ítéltek. Fősz.: Já­vor Pál, Hidvéghy Valéria, Petrovich Iván, Somlay Artúr és Makláry Zoltán, Műsor előtt a legújabb Híradók,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom