Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)

1944-06-22 / 139. szám

/

1M4- JTTNTUS 2*.

KELETI MAGYAR ÜJSÄG

erős

Vitéz Járass Msfminiszter:

tornán érdek a kemény, magyar államiság!

A belügyirumsiter kolozsvári nagy beszédében a külső és belső arcvona! s a ír a*-ver-roman kérdés időszerű kérdéseiről tett fontos kijelentéseket

„A mi öklünk *s benne van a Délanglia felett

szálló veszedelemben

Kolozsvár, Junius 21. Beszámoltunk már vitéz Jaross Andor belügyminiszter és Kt- csőy-Uhlarik Béla kormánybiztos kolozsvári látogatásáról. Vitéz Jaross belügyminiszter kolozsvári tartózkodása alatt a Mátyás Király Diákházban nagyfontosságu politikai beszédet mondott.

Most, tegnapi tudósításunk kiegészítésére, közöljük a belügyminiszter betűidének hiteles szövegét.

\itéz Jaross belüfymínísxier készedé

— Köszönöm a bajtársias melegségü szavakat, amelyeket az én kedves barátom és bajtársam, Abrudbányai János dékán ur intézett ennek a teremnek a hallgatósága és Kolozsvár városa nevében hozzám. Köszönöm a mondataiban megnyilatkozó őszinteségnek és gerincességnek a hangját. Köszönöm, mert énnekem nem az az aiapelvcm, hogy a magyar közéletben a puhagerincü embereket keressem, a kigyóhajlékonysá- guakat, akik másként és másként vallják meg álláspontjukat, krédójukat, aszerint, hogy milyen Irányból faj a szél. Voltak idők a magyar politikai életben, amikor a nemzetnek épületét egyesek a puhagerincüekre szerették volna ráboltozni. Én a ‘ keményge- rincü embereket szeretem. (Helyeslés.) A kisebbségi sorsban megtanultuk, mi ott Csehszlovákiában, hogy csak azok az emberek érnek valamit, akik a meggyőződésüket hajlandók és merik vallani és vállalni és ezek azok, akik impérium Ide, Impérlum oda, kormányváltozás jobbra vagy balra, de a maguk meggyőződését vallják és meggyőződésüknek a mentén áldozatosan, ha rákerül a sor, önfeláldozóan hajlandók a becsület útját járni. (XJgy var! Taps.) Ezt a mai együttlétünket a törvényhatósági bizottságok tagjaival úgy fogom fel, hogy ez nem egy gyűlés, ahol mi bizonyos elveket és eszméket propagálunk, hanem egyszerűen kézfogása felelős embernek az ugyancsak lokálisan felelősséget viselő magyar testvérekkel abból a célból, hogy ebből a kézfogásból nagyobb megértés, több munkakészség, hí/fosa bb célmeglátás, nagyobb eredmény és köz- .vetve harc árán a győzelem fakadjon, (Úgy van! Taps.)

Bizalmat, hitet, energiákat viszek magammal a Székelyföldről

— Mielőtt rátérnék az Abrudbányai János barátom által tett néhány megállapításra, amelyek kritikai éllel voltak mondva, pár pontban ki akarok térni a nagy kérdésekre, amelyek valamennyi magyar embernek a fantáziáját, mindennapi munkáját egyaránt kell, hogy betöltsék és meghatározzák. Nekem eredetileg áz volt a tervem, hogy először jövők el Kolozsvárra, utána megyek el Marosvásárhelyre és megyek le a székely vármegyékbe. És akkor néhány kolozsvári barátom azt javasolta, hogy fordítsuk meg ezt az útirányt és menjünk !e először a Székelyföldre, le _ egészen annak a délke1 etl csücskébe, és azután onnan alulról a székely vármegyéket meglátogatva, kössünk ki néhány órára itt, Erdélynek a szivében és fővárosában, a legutóbbi napokban olyan sokat szenvedett Kolozsvárott. Éfe én most utólag megköszönöm kolozsvári barátaimnak, hogy a programunknak a megváltoztatására tettek javaslatot és ntéliem módom

volt a Székelyföld levegőjét magammal hozni a saját meggyőződésem, saját meglátásom alátámasztására. És én, aki azért akartam lejönni ide Erdélybe é? a Székelyföldre, hogy a magyar impérhim erősítő eszközeit vigyem le a székely nép felé hogy a 13 millió magyar embernek szolidaritásának, a velük együttvaló élésnek a tudatát vigyem le hozzájuk, valahogyan úgy érzem, hegy moist, amikor ennek a székelyföldi utáninak a záróállomásánál, Kolozsvá 'on tartok, négy nem én vittem le oda erőt friss levegőt, megújulást, kitartásra való energiát. Ellenkezőleg, én viszek magammal Sepsiszent- györgyről, Csíkszeredáról, Székelyudvarhely- ről és Marosvásárhelyről energiákat, bizalmat, hitet és meggyőződést (Taps.) amely kincsekből t'őször is Itt, n ütlek akarok átadni egyet-mást, akik tulajdonképpen egy vér vagytok, egy lélek vagytok a Székelyfölddel, csat földrajzilag estek kissé nyugatabbra.

Harcolni íudó és győzni akaró belső arcvonalaf kell felvonultatnunk

■á\>b

— Innen viszem tovább a ti lelkeseket, ami az üdvözlő szónoknak á mondataiból csendül ki felém, az ország ’székesf öv oi r »á- ba, iróaszta .-m mellé, egy hivatali szobába, ahonnan nekem kötelességein, úgy, ahogyan Abrudbányai János mondotta, a vezérkari főnök szerepében gondoskodnom a belső arcvonalnak a szilárdságáról hogy a 1-a'r- ooló honvéd mögött a győzni akaró hadsereg mögött, harcolni tudó ós egyaránt győzni akaró belső arcvonalat vcnultassunk fel és ennek az Erővonalnak a mentén ne legyenek gyenge pontok, hogy ne tudjon átszi- várogni az ellenség propagandája, ne tudja áttörni az ellenség bennünket legyőzni akaró vehememvâja.

•— Aid ma ránéz a térképre és Magyarországnak a területi, katonai és politikai biztonságát keresi, annak önkéntc '-nül -á- téved a tenéiaete az észalt'‘.rtíé’yl < rületre, a Székelyföldre és azt kell, hogy mint felismerést merítse a látottakból, hogy ennek az államnak a biztonsága, a mng.var politikai gondolat értelmében vám egészs ge hatalmas mértékben függ a székely ségnek -politikai és kmonai biztonságától. (Cg.- van! Taps.) Ennek az Észak-Erdélynek tulajdonképpen ez a székely határvidék, a székely vármegyék, ahonnan buzog az elhasználat- lan friss magyar vér és miiyen gyönyörű volna, ha még egy millióval több székely volna és be tudnánk vele rajoztatni a sokfelé ritkuló magyar milliókat.

A Székelyföld helytállása

•— Sokszor abban a tévhitben élünk, amikor nyugatról kelet felé néz a tekintetünk, hogy ez a terület már közel van a messze keletről felénk Irányuló orosz fronthoz, kőnél van a szovjet bolsevizmus nagy, hatalmas területeihez, hogy itt talán kishitűség költözött be a családok közé, talán a bizonytalanság lelkülete harapózott el és néhányszor találkoztam közigazgatási ténykedéseim kapcsán azzal a gondolattal, hogy haí valakit elküldünk Csikmegyébe, Udvarhelymegyébe, Háromszékmegyébe tisztviselőnek, akkor nagy a kétségbeesés, azt. gondolják, hogy ez a, száműzetéssel egyenlő. Pedig nincsen ma ennek a magyar területnek nyugodtabb, önbizóbb, virágzóbb, becsületesebb, hittel és meggyőződéssel telítettebb területe, mint a Székelyföld. (Taps.) És azt kell mondanom innen Kolozsvárról az egész ország felé, hogy tűnjön el az a szé- gyenlete« kishitű szemlélet, amely azt akarja valamilyen formában önmagával elhitetni, hogy itt vannak olyan területek, amelyeken biztonságosabb az élet. Az ál’aim igazgatás apparátusán belül mindenki katona és ha valahová odaállítják az örheiyrc, Kötelessége zokszó nélkül, aggodalom nélkül vállalni, akár a Kárpátok peremére, a Duna mellé, vagy valahová a Lajta me'ic s-Vi'-'-' el a nemzeti kötelességteljesítői

A döntés felé

— Magyar Testvéreim! A viiá mru kontúrjai ennek az évnek a derekán hihetetlen mértékben tornyosodtak fel. Érzi valamennyiünk, hogy az ötödik évében tarló világégésnek kell, hogy jöjjenek olyan eiap- jai, olyan mumentumai, amelyek a elöntést segítik elő, és amelyek végre elő fogják készíteni ennek a szenvedő Európának jobb jövendőjét. Látjuk azt, hogy keletről az

orosz kolosszus, amely a bolsevizmusnak a társadalmi rendet felperzseíö lángjával akarja megteremteni a régi orosz értelembe vett imperlálizmusnak az útját, hogy ez milyen taktikával, milyen alapos készültséggel, milyen megfontoltsággal akarja hálóba keríteni elsősorban Közép-Európát, utána a Balkánt, hogy a csapatait előre tolja nyugat felé és elhatalmasodik Európa testén, felszámolja a keresztény kultúrát és a helyébe

mám

Demény Márion\

hentes és mészáros

iiz'etemet áfhe'yeztem Horthj-út 32. szám

a'á. Kérem vevőim szives pár formát továbbra is.

beállítsa a maga ázsiai légköréből fakadó, az emberi lelket szürkére mázoló, egyéniséget megfosztó falanszter rendszerét. És ugyanakkor, amikor keletrői ez a veszély határozza meg az európai helyzetet, akkor a másik oldalról, messze nyuga*-ól az angolszászok, a brit birodalomaz amerikai Egyesült Államok, a régi demokrácia, a régi liberalizmus szellemében és ,értelmében akarja a maga vi1 ágkapitalizmusát és a maga plutokrata berendezettségéi megmenteni abban a hitben, hogy Európában tőnkre fogja egymást gázolni a két nagy világnézeti ellenfél, a bolsevizmus és a nemzeti szociálivmns.

Be kell állítanunk a maqycit a népi gondolaton nyugvó magyar nemzeti szocializmus szellemére

. — Magyarországnak az a helyzete a Kárpátok övében, hogy a Duna és a Tisza folyóknak a medrében állást foglaljon ebben a nagy kérdésben. A magyar nemzet, a magyar állam és magyar kormányok már a múltban is állást foglaltak ebben a tekintetben. AUá foglalásuk nem lehet vitának tárgya. Ha állást foglaltunk, akkor a bolsevizmus szellemiségével szemben nem helyez- kedhetik el valahol langyos polgári középvonalon, mert ezt a vonalat ez a dinamikus jellegű romboló szellem úgy elfujja, mint a porszemet. Helyébe oda kell állítanunk és vállalnunk kell magunk egész társadalmát, elfogódottság, gátlások lehántása után be kell állítanunk a magyar népi gondolaton nyugvó, a kereszténység légkörében megerősödő magyar nemzeti szocidlizmusnak a szellemét. És tesszük ezt és tennünk kell nem azért, mert nekem, vagy egy elvbarátomnak tetszik ez, vagy vájjon propagande szempontból vannak ennek népet megnyerő pontjai, vájjon vannak-e mindenkire nézve

előnyös tulajdonságai. Ez mellékes. Ennek a nemzetnek fegyelmezett, erős tárjsadalom- niá kell formálódnia. (Úgy van.) Ha a nemzeti és szociálist a gondolatnak az együtthatójaként jelentkező nemzeti szociálizmus legalkalmasabb forma a nemzet belső vitális erőinek fokozására és fejlesztésére, felelősségérzetének felébresztésére, akkor igenis kritika nélkül oda kell állnia ennek a nemzetnek azok mögé a vezetők mögé, akik egyéni példájukkal, programadásukkal és a történelem által immár igazolt helyes politikai eszközökkel ezt az utat mutatták meg. (Úgy van, taps.) De ez a politikai ut március 19. óta nem lehet egyetlen politikai pártnak a privilégiuma. Ez lelţet valameny- nyi becsületes magyar ember hittel és meggyőződéssel a magyarság felemelkedését akaró népi tömegek és vezetők, tehát minden magyar dolgozó ösSsekovácsolódó nagy hatalmas, átfogó magyar egysége. (Éljenzés, taps.)

A ba’ső arcvonal megrzilárdifósának első munkaperiódusát bevégeztem"

— Mi nem is kerestük a magunk politikai érvényesülését, mint ahogyan március 19. eseményei önmagukkal hozták. A legelső magyar embernek a parancsát tekintettük vitéz Rátz Jenővel, Kundel Antallal, majd utóbb vitéz Imrédy Bélával egyetemben, amikor vállaltuk a ko~mányban a felelős szerepet, nem politücai alku, nem koalíciós tárgyalások kapcsán, hanem egyszerűen az áVlarrv akaratából, történelmi szűk-' ségsserüségböl, mert máről-holnapra helyre kellfett állítanunk ennek a nemzetnek kikezdett hitelét és becsületét. Es azóta a magam reszortjában a belső arcvonal megszilárdításának első ‘ munkaperiódiusát bevégeztem. Ez a munkaperiődius negatívum volt, mert először ki kellett küszöbölni a nemzet vérkeringéséből mindazokat az infi- ciáló elemeket, amelyekről soha semmi körülmények között nem volt feltételezhető, hogy ezek be tudnak simulni a nemzeti vágyaknak, a nemzeti érdekeknek irányába. Szinte elképzelhetetlen volt, hogy ezek a tengelybarátságra alapozott nemzeti szociálizmus belső kohéziójával alátámasztott rezsimben pozitív tényékként jelentkezhettek volna. Kikapcsoltam és ki iş fogom kapcsolni az egész magyar vérkeringésből a zsidóság szerepét. (Éljenzés és taps.) Kikapcsoltam és ki fogom irtani, amennyiben ■még valahol is jelét találom annak akár a

A magyar-román kérdésről %

föld felett, akár a föld alatt, ha a baloldali jellegű marxista vagy demokrata jellegű aknamunka tovább folynék ebben az országban. A konzervatív beállítottságú, a mai világnak szellemiségét és légkörét megérteni nem tudó, egyébként becsületes magyarokat pedig arra kérem, hogy most ne vállaljanak vezető szerepet. Álljanak mögénk fegyelmezetten. Most a magyar ügyről van szó, nem politikai pártokról, nem személyekről, hanem egyszerűen a magyarság történelmi gondolatának megmentéséről, ennek , a háborúnak a vógigharColásáról és győzelmes . befejezéséről, A hitet, meggyőződést, fanatikus győzni akarást kell sugároznia tudni ma a vezető személyeknek. És én, amikor országjárást végzek, azért járok sokfelé, mert érzem és tudom azt, hogy a betűn, aktákon keresztül nem tud jelentkezni sokszor a vezető akarata, szükségem van nekem arra és szükségünk van arra, hogy impulzust kapjunk a magyarságtól. Ezt keresem én itt rria Kolozsvárott is, be akarom zárni itt is azt az áramkört, amelynek mentén kell, hogy mozogjon egységes ütemre minden magyar vérsejt. (Taps.) És amikor felvonulnak előttünk a háború veszélyei, külör,ö~e“' ’-"let felől, akkor egy •ondolattal kell foglalkoznunk román—magyar és magyar—román viszonylatban is.

„Nem ’ehetün < egymásnak el'enséqei'1

— Nagyon szeretném, hogyha szavaim mind a magyar lelkekben, mind a román sziveiden e .y. ránt megfejelő termékeny talajra találnának. Vo'tak, vannak és való- szinüleg lesznek ellentétek ennek a két nemzetnek az érintkezési felületén. > oitaii történelmi események, amelyek s/emheálli- toíták a románt a magyarral, a magyart n románnal, de most nézzünk, hidegen a mai európai kérdésre. Nézzünk hidegen a keletről bennünket egyaráfit veszélyeztető bolse- vizmusra, nézzünk a nagy germán és szláv hatalmak nagy, évszázadok óta és valószínűleg évszázadokon át még a jövőben is Európának eme területét befolyásoló hatalmas, nagy erőire. Akkor rá fogunk döbbenni arra, hogy a magyar állami lét, a magyar bh-odalml gondolat román érdek, mert román érdek az, hogy a Duna és a Tisza medencéjében Itt egy kemény, erős magyar államiság álljon, amely nem engedi, bogy

északkelet felöl szláv hullámok betörjék a gerincét, mert ha betörik ezt a gerincét, akkor betörik a román gerinc is egyaránt és a magyar államnak érdeke az, hogy e románság a Fekbte-tenger ft lé kemény, erős ál- laslíság formájában védje velünk együtt a keletet, a nagy, hatalmas, valamennyiünket egyformán veszélyeztető áramlatokkal szemben. Nem lehetünk egymásnak cliente*’ lei, nem lehetünk egymásnak ellenségei. Emlékezzünk a történelmi időkre, amikor a tatárveszély idején egymással hadakoztak Itt a besenyők, kunok, magyarok és egyéb törzsek, népek — senki nem gondolt Batu kánnak a nyugat felé előre parancsolt hordáira, seregére, á magunk dolgával voltunk elfoglalva, szerettük és szeretjük a magunk portáját elsősorbán rendben 'átni, rendben találni, rendben tartani.

— Most azt kérem az erdélyi székely magyar közvéleménytől és kérem az itteni ro-