Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)

1944-06-18 / 136. szám

1944. ÍGSÍÍE& Ü. KTEWgaţr MAGTAB.. Ezért lakolni kell valakinek! Abban a pillanatban övölött fel a sziréna, amikor a hosszú pesti vonat lassan begör­dült a kolozsvári állomásra. Komoly ez? •— Itt sokszor riasztanak, de le se szok­tunk menni a pincébe :— biztat egy helybeli. — Legalább a csomagjainkat adogassuk le az ablakon! Kimenni nem tudunk, mert a szomszéd vágányon álldogál a zsúfolt dési vonat. Végre a harmadik riasztó jelre lassan megindul a hosszú kocsisor és a vágányo­kon át ki’’'tunk a perronra. Azzal gyors léptekkel megindultunk tizen­kettes öreg tartalékos tisztek. A tizenhar­madiknak nem akaródzott hozzánk csatla­kozni. Igaza volt. A babonások szemében feltétlenül... Csomagjainkat ott hagytuk a hordár kézikocsijában. Lépjüpk ki. baj társak... hátha kbmolyra válik, amivel egész éjszaka mókáztatok a vasnton, hogy: „störflug!“ meg: „Légive- szély“... és koccintottatok hozzá szaporán. Ebben a házban tele az óvóhely... To­vább! Három házzal odébb sárga jelző papírsza­lag a kapu alatt: „óvóhely félé.,.“ Beton­oszlopok ... A karszalagos parancsnoknő barátságosan letessékel a pincébe vezető lép­csőkön: — Igen, a ház Is betonból készült. Nagyon erős falak ezek... Ügy emlékszem, 18—20-an lehettünk. Négy nő, a többi férfi. Egy kisgyerek is sir- dőgáit az anyja mellett. «— Van-e vészkijárat? — kérdeni, mint öreg légőparancsnok. — Igen, ott... mutatja a parancsnoknő. De már nem Iátok semmit... files csat­tanán, robbanás valahol á közelben. .. A villany tnenten kialszik; nyomasztó, vész­terhes sötétség... A nők egyike hangosan fehrokog... A parancsnoknö jó szívvel, nyugodt hangon biztatja: nincs baj, csak maradjanak a fal mellett a sarokban . . . Víz is van, igyék pár kortyot, az jót tesz ilyenkor... ; _ „Jaj, jaj, Ilonkám, édes egyetlen gyerme­kem, hol -vagy?“ „Ilonka, Ilonka!“... si­kolt já egy anya kétségbeesetten. Brrrumm- bububumm!... Szakadatlanul dörög a kül­világ körülöttünk. Fölöttünk irtózatos robaj­jal megrezdül a vasbeton oszlop, amelynek támaszkodom, mintha gonosz óriások ki akarnák rántani a ház alól. A vészkijárat feleţţ néhány pillanatra világosság szűrő­dik be, majd nagy reccsenéssel kirepül he­lyéből az egész ajtó s a sötétség helyett fél­homály támad á pincében. így jobb is egy fokkal. Látom a siró anyát görnyedted ösz- szekulcsolt kezekkel.:. Itt a rendőr is, áld a ház közelében posztolt... Beugrott az utolsó pillanatban az óvóhelyre... — Nagyon gorombán csinálják — mondta és felmutatott az emeletre: — Ezt kiké­szítették . .r. — Szent Szüzanyám, a kis gyermekem... meghalok, ha baja lesz, Uram, Istenem .. . miért nem hoztalak el?!... kiabálja siró hangon egyik, menyecske mellettem. — Hol a gyerek? — Itt gz udvaron, túl a kicsi házban, már biztosan odavágott a bomba! — Ne sírjon, hugomasszony, látja ott a ház, innen láthatja a falát a vészkijárat nyílásán keresztül... mutatok ki az udvar­ra. tudva, hogy.ő alacsony létére nem láthat annyit, mint én. Ííert... a fal tényleg állt még. de mö­götte már nem volt épület. Csak idomtalan kéhalmaz: A réiidör kikémlel a vészkijárat nyílá­sán ..; csend... hullámszünet... Odata- pögatóázom a bejárati lépcső felé . .. sötét­ség— a bejárat lépcsőstül eltűnt... holott még az előbbi hullám után ott is ki lehetett látni. - Megnyugtatom magamat: a vészkijá­rat Is elég... hiszen talán már vége is az egész légitámadásnak .. Vége? Most jön a harmadik hullám. Be­hullani egy fél percre a nehéz Liberatorok sajátos,-vészthozó mély bugását. De csak fél percig hallottuk. Azután még a lecsapódó bombák vijjogását sem lehetett kivenni a fülsiketítő égszsksdásből, amely a motorzaj nyomában me»h iúit. Ember! Hát végkép vérszomjas vadállattá vedlettéi az ,,uj világ" pénzócgánjának doUértaraios hullámverésé­től?! Megannyi Tskarió*VáTit csufoiiá^k nieg az Igazságot, Emb'v"‘ fget és van tel­ketek védtelen legyilkol* asszonyok, gyere­kek- ezreiért zsebrevágni szennyes vérdijai­tokat! ?. : Komor férfihang botlik elő a pince mélyé­ből-: „Imádkozzunk!" .Uram irgalmazz!“ ... zsolozsmázzák az ajkak a fültesztö, puska­porszaggal telitett pince belső fala mellett s keresztény nyugalommal várjuk már vala­mennyien 'a végzet fellebbezehetetlen ver­diktjét. Mintha az egész óvóhely saját ten­Irta: Soup Endre dr< gelye körül akra.na megfordulni tehetetlen dühében, a jégesőként esapkodd bombák gyors és otromba ütlegelnek súlya alátt. A háromemelet ágaskodó vadkanként, vergő­dik a bombazáp o rban s mikor egy bomba az agyarként kinyúló keskeny kéményt vágja ki helyéből, a nagytest haláltusájának al­vadt váladékát a pincébe torkolló két ké- ményiyukon keresztül löveli az óvóhelyre s pillanat alatt megtelik szemünk-ezánk az éves koromréteg minden piszkával. A kata­komba zsolozsmázó ajkai dermedt csendbe merevülnek s mint valami ördögűzés! szer­tartás boszorkány kotyvasztékát szorţyog- tatják fogaik közt a büdös korom moszat- ját tehetetlen undorral... A. vihar dörgése még tart, de a találatok távolodnak... a „szőnyeg“ elszakadt a fejünk fölött... ta-S Ián... „Ilonka, kislányom, édes" ... rebegi mel­lettem egy remegő hang. Vigasztalan ... vá- lasztalan ... de nem.... ott a válasz . . a vészkijáraton keresztül újból beszűrődik a békés, játékos napsugár... — Ne sírjon, jó asszony, megsegíti az Is­ten. Imádkozzék inkább .V. nyugtatja meg egyik deresfejü bajtárs á tizenkettő közüli. Zajtalan csend ül a háztájon. Hullám- szünet. Néhány percre megkönnyebbülnek a lel­kek. A rendőr hamar kibújik á vészkijára­ton. Kérdem, tényleg ez a ház Is kapott ta­lálatokat? — Tessék csak kibújni egy kicsit. Megnézem. Szörnyű, A háromemelet el­tűnt, csak egy keskeny csonkja maradt fenn, éppen az óvóhely fölött. No, ha ezt Is leveri a bomba, vége a vészkijáratnak, itt pusztulunk valamennyien. Sőt, akkor is egé­szen biztosan, ha nem az óvóhely,fölé esik, hanem az óvóhely vészkijáratának síkjához derékszögben álló szomszédos házfalat dönti le, amelyet már semmisem1 támaszt a másik oldalon. A ház egyszerűen leolvadt róla. a mellette tátongó nyolc méteres tölcsérbe, fis eltűnt vele az egész utcarész. — Vigyázz! — ordítja hirtelen a rendőr s menten visszaugrunk a vészki járón belülre. A negyedik hullám villámgyorsan „befut". Neki támaszkodom a betonoszlopnak. No, most mutasd meg Anyag! mennyit bírsz ?; Miért remegsz, vonaglasz, reszketsz.«.« Miért sokszorozod százszor, ezerszer a be- lédvágó gyilkos anyagtársad halálüvölté­sét ... szörnyű szélütéstől vongalő, rángó f ajka, torka, végcsuklásiát.: i ? ? Bomba és Beton! dicsőséges anyagfajzatai az uj világ- I nak... Ti... ti... fertőzött fattyai az ész- . embernek!... ■ rv * Beton és -Bomba újra, meg újra össze­csapnak a fejünk fölött. Bandázstalan vég- | kimerülésig. Fülsiketítő csapások jobbröl- balról, repeszek röpdösaek, gyökerestül sza­kadnak ki a fák az udvaron, a keskeny vész­kijárat rácsvédöje suta szemöldökmódra rândul minden csapásra s mögüle, alóla a megdöbbent Élet kérdő szemei pislognak fel a pince mélyéből: hát ez is lehetséges? és ti gyilkos ragadozó madarak, ti , .embert“ szolgáltok odafönn, testből és lélekből való embert, akit az Isten fia saját képére és ha­sonlatosságára teremtett... hát ez az em­A pince néma. Senki sem beszél. Nincs kérdés és nincs felelet. De a napsugaras kék ég egy karéjnyi reményt nyújtogat még onnan íentröl a vészkijárat nyitásán át. ffihesen csillogó szemek szegeződnek rája, mint koldusé a vajaskenyérre. ???... JLmm...!" csuklik fel a pince hirtelen. Borzalmas detonáció yoit. A légnyomás visszalöki az előrébb állókat, lekapom a feje­met. Mire szét akarok nézni, eltűnt a vész­kijárat, szuroksötétségben a pince, a szom­szédomat se látom s áthatolhatatlan pjterazit- szagu, finom, puha port szivünk be orrun­kon, szájunkon. Ilyen lehet a számumhalál a Szaharában. Nincs menekvés. Senki se szólal meg. Asszonysírás, nyöszörgés/ Aztán megint csend. Mindenki érzi, takarékoskod­ni kell a levegővel, nyeléssel, á sírás többet fogyaszt a porból. Nehéz percek. Zsebken- dős kezek ütődnek egymáshoz a víztartály körül. Megmártják, mért azon keresztül könnyebb a légzés. De . sokáig nem lehet bír­ni, az bizonyos. És mikór indul meg a men­tési munka. Ide találnak-e? Ki tudja? Mindegy. , Tizenöt perc lehetett. Hosszú napoknak éreztük. Aztán lassan halványodni kezdett a sötét­ség, a vészkijárat irányában. Nagyon lassan. Azt hittem először, tűi van odaKiinn és.az világit le. Baj volna, mert síkkor benn égünk. Nem. A rendőr már tapogatódzik a vészkijárat felé. fin is utána. Mire oda ver­gődünk, már majdnem szétoszlott az udva­ron tátongó kráterből a felkavart porfelhő. Először a kék eget pillantom meg. Kiáltani szerettem volna.,, lelkem a feltámadás bol­dog, örömében repesett..... Aztán körül néz­tem a földön... és hallgattam. Lehajtott fővel. Köröskörül csupa rom, a.házaik százai tűntek el, megsemmisült pölgári munka, polgári élet, polgári jólét, polgári 'józan­ság ' v‘ ' ' : S éreztem: a földön sercegő törmelék, a fákra freccsent emberhuscafat, a sok, sok ártatlan polgár vére bosszúért kiált... Ezért felelni, lakolni Kell valakikéit __An­golszász vagy orosz volt a gyilkos, mind­egy..... bűnhődni fog, bizonyosan... Dél. Az órám szerint. De nem. hőseazgf»- nak. Áz óvóhelyről mély, siránkozó kfcütSat hallok: „IlonkaIlonka... hői vagy?“ Segítek a kétségbeesett anyának s ma» gam is tele torokkal ordítok bele a körös- körűi meredező yomrengetegbe: —1 Ilonka,.. Ilonka!! A rendőr n\ár nincs a közeibe^. Valamer­re átmászott a romokon. Füttyöt hallott s mennie kellett. Az utca felől zörgés, töre­dező szavak. törmelék takarítás, tülkölés.., Megint, elkiáttofri magamat: „Ilonka!It1' fis’ most bátortalanul nyöszörgő hangot vélek hallani az udvar másik felér«, a » méteres tölcséren túlról, egy- tövig roskaek kig ház oldalár«. Oda törtetek a rotnhegyeu át. Tépett ruháju, fiatal lányka/, áll ott. Zi­lált fürtjei bele porral. s szívfacsaró - han­gon jajveszékel: • — Jaj, jaj. meghalt a vőlegényem, jajjaj.., meghalt, meghalt,!­Csititanl próbálom: delíogy halt meg, mindjárt jön ő is . .. Addig jöjjön' át oda az ’ óvóhelyre az édesanyjához, fis visszakiál­tok: — Itt van Ilonka __ már jövünk .. .! Mutatom az utat: ide lépjen, vigyázzon, a drótokat ne érintse ... úgy ... és most erre le ... ott benn az édesanyja .,Jó az Isten, •ugv-e.? * , ' ” ,\ , ' ’ Több hullám nem jött... Törmeléktorlaszon át bukdácsoltam id az állomás felé. Vajion mi lett négy hónapi ka­tonai szolgálatra szóló podgyászőmmal ? Csodálatos véletlen! Az állomás nyílt per­ron jának sorkában épen megtaláltam,.. Katonák, magyarok, németek robognak elő hatalmas teherautókkal törhetve a rom- torlaszokon... leventék százai sürögnek... ásót; lapátot főrgat minden épkézláb em­ber.... fehér ápolónők sebeket kötöznek.... h­\ , , Másnap ,még egyszer megnéztem annak a liaznak romjait. Katonák dolgoztak a tórmelékhalmaao« Szakértők méregették a találatok, becsapó­dások hatását, irányát „Hét. találat. érte, magát a házat, ... Má­sik öt-az .'udvaron és. a ház előtt vágódott be“ . 250 kilósak ... hiába, a jő betonoszlop és födém majdnem százszázalékos Mene­dék. ... egyik bomba néni robbant fel . .-. ott bújik a törmelék alatt.., majd helyet csi­nálunk neki . ..* Látom a rejtekhelyét Két méternyire mászkáltam tőle a romok fölött... Megtapogattam azsebemet. Édesanyám» mikor elbúcsúztam tőle, apró kis Mária ér­met nyomott a kezembe. „Ez megőriz, fjemét — mondotta gyenge, de 85 esztendejét meg­cáfoló határozott hangon.«. (. : Egyszerre ■ valami nagyon meleget érez tem a szivén? táján.... ' , > ,, Hátat forditőttam a betonoszlopnak levettem a sapkát'izzadt fejemről s felnéz­tem a ragyogó magyar égboltra? Rendirkézre kerültek a kolozsvári bombakárosultak fosztogatói Sz elvetemült rablók feleit rögtönííélö bíróság ítélkezik Kolozsvár, június if. A bombatáma­dás óta alig mult el nap, hogy lelkiisme­retlen, minden emberségükből kivetkő­zött tettesek ne törtek volna fel olyan lakást, amely a bombatámadás /- során lakhatatlanná vált-. -Az ilyen lakásokban is még mindig maradtak olyan értéktár­gyak, ruha-, ágy- és fehérneműk, ame­lyeket a bomba megkímélt, de a.porig- sujtott tulajdonos nem szállíthatott el, amíg uj lakáshoz nem jutott. A .rendőr­ség nagy eréllyel nyomozott a bombatá­madás hiénáinak kézr,©kerítésére. Pénte­ken éjszaka seregedtől sikerült elfogni a magukról megf 'edkezett tetteseket. Az éjjel-nappal szakadatlanul tartó nyomo­zás során végre a rendőrségnek sikerült kézrekeritenie, Ferps Gábor 27,’éves írisz- telepi cigánvt, Molnár János 21 éves, Ba­goly-utca 46. szám alatt lakó fuvarost, 1 Vitán Lajos 20 éves írisz-telepi napszá- ! most, Granti Art«’ 23 éves • • cigány .nap­ií Könyvtárat, kiolvasott könvvet * I bármi ven m* nnv>égrheu veszek KOVáTS , I könyvkereskedés ■Bn I rí itirn Szente??yház-ufca 3. szám. I számost és Donclos Rózsa 19 éves, gúny­nevén „Buba“ cigányleányt, akik bűnszö­vetkezetet alakitva éjnek idején, tehát az elsötétítés ideje alatt a bombasujtot- ta, lakhatatlanná vált lakásokba hatol­tak be és azokat kifosztották: Az elvetemült bűnözök beismerték, hogy volt olyan éjszaka, amikor1 öt hely­re is betörtek. Az általuk elibpott - hol­mik értéke,' amit még birtokukban talál­tak, meghaladja a 12.000 pengőt. A' ná­luk, illetőleg a lakásukon tfIáit ruha-, fehér- és ágyneműket, továbbá értéktár­gyakat a rendőrség beszolgáltatta a péiiz- ügyigazgatósé <rh az. ; . ... j.( > Az elvetemült gangsztérék bevallották, hogy rengeteg- ruha- és ágjmetnüt orgaz­dáknál értékesítettek.- Seres Gábort. Mol­nár Jánost, Vitán Lajost,, Grána Antalt és Dondos Rózsába rendőrség- gyorsított eljárás alapján átkisérte a királyi ügyészségre, az orgazdák ellen pedig uevancsak megindította a szigorú eljá­rást. Ugyancsak a szombatra virradó éjsza­ka sikerült kézrekeritehié á réndőbáég ■ bűnügyi oszt'tyánák -bravurös' -nyomo­zással Demeter JánoSné. sz. Tánya’ Ró­za kolozsvári lakost, aki 'betört az Ár- pád-ut 5. szám alatt lévő borhbasujtóttá lakásba és elhurcolt onnan 2000 pengő értékű ruha- és ágyneműt: Az' ellopott holmik egyrészet megtalálták a lakásán, a másik részét pedig orgazdánál értéke­sítette. Rendőrkézre került szombatra virradó éjjel Balogh Ferenc -27 éves gazdasági cseléd is, aid a Kriahaí-utca 20, alatt lévő bombasujtotta lakásba akarj betömi, de közben rajtaütöttek, továbbá Derecska János 48 éves Nádastorofcttt, 63. szám alatt lakó napszámost, ajri a Holló-utca 26. szám alatt'lévő bombaşi^» tóttá és lakhatatlanná vált ház ablakán mászott,be és 1200 pengő értékű, .ruha-: és ágyneműt lopott. Balogh, gereute és Derecska János a rendőrségen megne* vezte bűntársait is. akik nekik ae lopások során segédkeztek s a? ellopott holmik értékesítésében résztvefctek. A, rendőrség most tovább nyomoz a tettesr társak és az orgazdák !:Azrekeritésére« , A bombatámadás hiénái fedett minden valószinüség szerint rögtönitélő bíróság, ítélkezik. ' *» Léí!oSfa!«ii jelvényt rendszeresít a 8}®nví1de!mi miniszter azok részér«, a;Jk a SégeS almi munhálatokfinii kitiinnek A honvédelmi miniszter légoltalmi jel­vényt rendszeresít azok részére, akik a lég­oltalmi szervezés fejlesztése és népszerűsít tésé érdekében egy éven át' hasznos tevé­kenységet fejtettek ki, valamint egy éven át kifogástalan szolgálatot -teljesítettek, úgy­szintén azok részére; akik. légitámadás alatt vagy után mentési muhkálatoftban legáfflfo egy alkalommal önfeíáMozöan és közreműködtek. A légoTtaTml jetvünyt a honvédelmi minSazter nemre és korra v^dó teídntét nélkül' flRÍffiietetlen előétottl nái és polgári személyeknek adomâsjşsaai. fMTD

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom