Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-12 / 107. szám

ffttiTlffjSÄG X ÍM4. MÄJCS 12. KERESZTMEtSZET Aa időnek rendszeres kihasználásával es Kurmöníonlaágfgal dolgozott a zsidóság és H szabadkőművesség — utóbbi a leg- megveszlegetbetőbb jelszavak mellett — a magyarság tönkretét°'An a múltban! Mi pedig mfíyeu szenvedőleges közöuy- nyel néztük pusztulásunkat ahelyett, hogy hasonló eréllyel és felkészültséggel védtük volna magunkat. Minden védeke­zésünk kimerült a „forró agy, szalma- láng és csigavér“, főként e két utóbbi nagyon is kétes értékű cselekő elvének kapkodó alkalmazás'ban. Pedig milyen hatásos ellenrendszabályokat alkalmaz­hattunk volna a Zrínyi, a Kisfaludy Sándor és a Széchenyi ajánlotta ősi ka­tonai erények, továbbá a hazafiasság, hősiesség és férfias erkölcsösséghez visszatérés következetes gyakorlásában. Ezekben a nemzet életébe mélyen bele­vágó, sőt azt meghatározó nagy kérdé­sekben bizonyára nem lebet a pillanat­nyi felhevülés közvetlen elhatározásával és erélyével, valamint a cs-gavér közö­nyös lassúságával dolgozni. Hát nem éppen az ellenkezőjét látjuk mind ennek Németország jelenlegi világháborús pél­dájában, t. i. a hűvös agy, az alaposan megfontolt és jól előkészített tervek, va­lamint azok gyors és erélyes végrehaj­tásában? És milyen világot rengető és ? tiszteletet gerjesztő eredményekkel?! Nagy nemzeti érdekeket felölelő kér­désekben mindenkor alapos felkészült­séggel, mély kötelességérzettel, kitartó és erélyes tettrekészséggel kell eljár­nunk. Azért elengedhetetleu, hogy még nagy nemzeti kérdéseink megoldása kö­rül is bizonyos derűlátást tanúsítsunk, ami önbizalmunkat csak növeli. A derű­látás még korántsem vall áttüzesedett agyra és annak tettben megnyilatkozó hirteleni fellángolóimra, ellenkezően, ké­pességeink elfogulatlan megítéléséből származó prős bitre a siker és eredmény iránt. A forró agy, szalmaláng és csiga- vér ellenben többnyire szűk látókörre valló és önös érdekünket szolgáló elha­tározásoknak a kiváltója. Önnevelésünk­höz tartozik, hogy a nagy nemzeti kö­zösség szellemében e háromtól minél jobban tartózkodjunk. (Magyar Tartalékos Tisztek Lapja) * Nagyon jellemző tünet, hogy a közös­ségi eszme és a nemzeti fegyelem uj etikája éppen a visszacsatolt területek magyarságának lelkében talált a legna­gyobb helyeslésre. Ez természetes dolog, mert hiszen a nemzetnek ezek a részei, a felvidéki és az erdélyi magyarok már Fehér.. . fehér... és minden fehér most Kolozsvár határában... A barackfák már elvénült virágai, a most kinyílott kökényes dombo'dalak, a kertekben a cseresznye- és meggyfa virágok dús csomói, a ligetekben a sajmeggy, mfjuafa hófehér fürtjei... És peregnek, hullanak alá a már kötött virágok fehér szirmai... Hírmondó, fehér szemfedői a keletkező Életnek, a boldog fo­gamzásnak. .. Érett gyümölcs lészen be­lőlük. . Nem sokan vagyunk már élő tanúi egye­temünk huszonöt év előtti (1919. V. 12) gyásznapjának. A békeszerződések aláírása előtt köve­telte tölünk a nagyszebeni Consiliul Diri­gent a hüségeskü letételét. Akkor már át- zudult Erdély felett a mindent elseprő végzet áradata. Vártuk mi is a kikerülhe- tetlent, bár bíztunk a keleti részek legfőbb francia tábornokának parolájában. .. Május 11-én feketébe öltözött minden tanár; ekkor tartotta mind a négy fakul­tás kari ülését. Dékánjaink felolvasták a román hatóság átiratát, majd személyen­ként, egyenként szólítottak fel bennünket a hüségeskü letételére. Déli 12 óráig kellett az akkori prefektus­nak átküldeni válaszunkat, ötvenketten vol­tunk. ötvenkét professzor közül egyetlen­egy sem volt hajlandó letenni a kért hü- ségesküt. Másnap, május 12-én d. e. gép­fegyveres katonaság fogta körül egyete­münket és átvették tőlünk katonai erőszak alkalmazásával intézményeinket. „A tudo­mányegyetemet átvettnek nyilvánítom“ — mondotta a Consiliul Dirigent megbízottja, aláírva a jegyzőkönyvet. — «-Az „egyete­met“ igen, — de a „tudományt“ — nem — riposztozott e kalapácsütésre az eziist- fejü, de tántoríthatatlan acélfarként azfk­kijaríák a közösségi élet nagy iskoláját. Vérükké vált a közösségi szemlélet. Nem pártokban, hanem uemzetegyt>égben gon­dolkoznak- A kényszerhelyzet rászorí­totta őket. a pártok helyett az egységes nemzetszervezet megalkotására. A Felvidék most is elsőnek hallatja szavát a korszerűvé vált közösségi gon­dolat és a nemzeti egység fegyelme mel­lett. És így gondolkozik Erdély is. / Az egység és a közösség eszméje azon­ban az akadályok ellenére tovább érik és előrehalad. Tovább érik nemcsak a Felvidéken és Erdélyben, hanem feltar- tózhatatlanul győz mindazoknak a szi­vében, akik az uj idők nj szükségleteit átérzik. A közösségi szellem és nz egy­ség vágya nő a tömegekben. Annyira nő, hogy tuluő a pártokon. A magyar miniszterelnök és legközelebbi munka­társai, akik az uj idők szellemét hirde­tik, biztosak lehetnek abban, hogy az egységtábor több, nagyobb, hatalmasabb az egyes pártoknál. Mert ez a tábor maga a nemzet, CM agyar ország) * FontoR politikai nyilatkozatok egész sora hangzott el a tegnapi főispánbeik­tatáson. A tekintetes vármegyékben is megindult az elkeriilbetet'en és üdvös átalakulás folyamata s nem végződik he, amíg az idők elsikkasztott követel­ményei be nem teljesednek a nemzeti C'jok határozott, bátor és értelmes szol­gálatában. Nyoma sem maradt a minisz­teri, államtitkári és főispán? beszédek­ben' az elmúlott évek verinctelen. lan gyos és undorító szónoklati semmitmon­dó sa inak. Vagyunk jónébány milliónyian, akik szivünk mélyéből köszön tjük az uj nyers és világos férfibeszédet, mert szilárd meggyőződésünk, hogyha becsületes hit­vallásuk nyomán magyar front támad a legjobbak óriás seregéből: leverho tetten front, amely kiveri soraiból az álarcos bolsevizmus és az uj jelszavak alatt meglapuló reakciós törekvések honi par­tizánjait. Hiába próbál hazudni bárki önmagának, hiába tologat iák a renyhék másokra a felelősséget, hiába próbálják lebecsülni a megindult, uj építést azok, akik még soha életükben nem építettek, mert az uj vezetőférfiak megnyilatkozá­saiból az a nagy igazság világít a mil­liók felé, hogy Magyarország jövendő sorsa önmagunk akaraterejéből és önzet­len tiszta szándékaitól függ!... (Esti Újság) rát verő rectorunk: Schneller István... Csak huszonkét hosszú év múlva került Ősi székhelyére vissza egyetemünk. Peregnek a fehér sziromlevelek most is, akkor is és mindig, amíg Élet lesz e Föl­dön. .. A nagy tragédia bizonyára sok olyan kar­társunkat lesodorta az élet fájáról, akik nyugodalmas időkben bizonyára tovább él­tek volna. Hosszú sori Harminc kartársunk halt meg. Időbeli sorrendben hagytak itt bennünket: Somló Bódog, Réz Mihály, Boákkor Mihály, Kovács Gábor, Fabinyi Rudolf, Lechner Károly, Apáthy István, Schilling La joe, Demeter György, Veszprémy Dezső, Lukács Adolf, Hevesi Imre, Genersieh Gusztáv, Márki Sándor, Reinhop, Béla, Tóth Károly, Davida Leo, Jancsó Miklós, Rigler Gusz­táv, Moldován Gergely, Dézsi Lajos, Hor- nyánszky Gyula, Haar Alfréd, Imre József, Szádeczky-Kardoss Gyula és Lajos, Löte József, Schneller István, Kossutány Ignác, Menyhárth Gáspár. Többen nyugalomba vonultak, többen Budapest és Szeged egyeteméin működnek ma is. Amikor Szegedről visszatért egyetemünk, az 52 eskütagadó professzorból csupán kettő tért vissza a „kincses városba“. Énmagam, mint I. Ferenc József király kinevezettje tarsolyomban és Bartók György, mint Ká­roly királyunk kinevezettje __ De nemcsak a fehér szirmok peregnek alá és hintik tele a fák alját fehér szem­fedővel, hanem eltűnnek az emlékek is... Jól esik visszagondolni a múltra, amikor volt: kolozsvári hagyomány, amikor meg Is volt annak tisztelete, igaz megbecsülése. Volt egy kialakult egyetemi felfogás, meg­voltak a hagyományos szokások... Sim«k tuhk ezekhez önkéntelenül Is szeretettel, odaadással. Pedig régen sem állott tisztán Erdély szülötteiből egyetemünk tanártestü­lete. De a Királyhágón tűiről jöttékét egy­beolvasztotta itt, 6 keleti bástyán: « ma­gyar fajiságunknak mindenek elé és elö- térbehelyezése. A fehér szirmok leperegnek a fákról, a földön hamar megsemmisülnek, eltűnnek nyom nélkül. De emlékük él örökké, mert tiszták voltak, fehérek, esz­mékért mindent feláldozni tudók. Ha gyásznap Is a mágus 12, mégis: ffchér, pompás; fehér virágköntösbe öltöztetett, mert a Becsület, a Helytállás, az Elvi- szilárdság, Fajtánkért mindent feláldozni készség, az Elszántság, Kitartás, a Koldus­bot-kézbevevés, mind-mind egy-egy fehér sziromlevél, amely díszítette egyetemünk fáját s mindegyik eskü-tagadó homlokát. BERLIN, május 11. (MTI.) A Német Távirati Iroda jelenti: Miután a török kormány röviddel ezelőtt szerződésileg vállalt kötelezettségei elle­nére beszüntette a Németország felé irá­Helsihki, május 11. (MTI) Loudoni je­lentés újabb értelmezést adott a ,JJaily Sketch“ ama állításának, hogy Orosz­ország részt kivárt venni Norvégia meg­szállásában Nagybritánniával és az Egyesült Államokkal együtt. Moszkva valójában azt kívánja, — közli a luf- vudskatbladed“ londoni forrás alapján, — hogy a norvég menekült kormánnyal kötött megállapodás® értelmében foly­tathassa a harcot a német csapatok el­len Norvégia területén is. Természete­sen, ha Észak-Norvégia területe had­színtérré válnék, a norvégek közigazga­tásilag is a vörös hadsereg hatáskörébe kerülnének. A hif ilyen formájában is További intézkedésig nem adhatók fel csomagok tábori postára Kolozsvár, május 11. A Kolozsvári m, kir. 1. számú Postahivatal közli az ér­dekeltekkel, hogy további intézkedésig a postán tábori postai csomag nem ad­ható fel. A tábori csomagforgalom uj felvételének időpontját a m. kir. Posta­vezérigazgatóság később közölni fogja. Miniszteri biztos vette át a Tűzharcos Szövetség ügyeinek vezetését Budapest, május 11. (MTI) A belügymi­niszter a Magyar Tűzharcos Szövetség alapszabály szerű működésének ellenőrzésére miniszteri biztosként vitéz- Kiss Kálmán nyugállományú altábornagyot küldte ki, aki a szövetség működését ellenőrzi Az egye­sület egyes tagjainak viselkedéséből ugyan­is joggal lehetett arra következtetni, hogy a szövetség működését olyan irányban kí­vánja befolyásolni, amely az alapszabályok­ban megállapított célokkal nincs szoros összhangban és ezáltal az egyesület belső békéjét veszélyeztetik. Nyilatkozat A ,,Keleti Újság“ 1944. május 10-i szá­mában „A mérgezett borotvapengék legen­dája“ cim alatt megjelent tudósítással kap­csolatban Hagy József dr., a kolozsvári bőrgyógyászati klinika tanársegéde a szer­kesztőséget a következők közlésére kérte fel: A tudósítás írója a cikkben arra hivatko­zott, hogy a Budapestről Kolozsvárra szét­küldött borotvapengék által okozott állító­lagos fertőzésekkel kapcsolatban bizonyos értesüléseket tőlem kapott. Kötelességemnek tartom leszögezni, hogy én a „Keleti Újság“ cikkíró munkatársának a klinika nevében semmiféle nyilatkozatot nem tettem. Azt a baráti és teljesen magánjellegű beszélge­tő*, amejyet a „Köteti Újságé «aerfcesBtő­És ha le is hullottak a fáról, a porba es­tek, ott is fehérek maradtak... és megma­radt drága emlékűit fehéren örökké. L földi életből eltávozott kartársatnk felé is száll fájó emlékezetünk, de egyben há­lánk: is, hogy ö rajtuk is múlott egyete­münk fájának a fehér virágköntösbe való öltöztetése... Mint még itt ténfergő két kivert ősbö­lény a régiekből, talán eme negyedszázados fordulókor visszasőhajthatunk Bartók Györggyel együtt az erősen megváltozott életkörnyezetből a fehér-virág-pompás idők­re i3; de a nagy szomorú napunkra, a 25 év előtti tragédiára is, — amelyből mégis­csak szintén érett gyümölcs lett a végén! Ezt feljegyezni kötelességének tartotta: Oyörffy István (Kolozsvár) nyúló kromérc-ldvitelét, a birodalmi kor­mány von Papén nagykövet utján a török kormány tudomására hozta a szerződés szeges következtében előállt helyzettel kap­csolatos állásfoglalását. A Míaeiva. ÎWjdate»? és Nyomdai Mőjotsset Bt* nmeé&L ft %£ Major íóssst §£Ovfetorc$7ország Eszak-Skaadísáviái ál utat akar biztosítani magárak az Atlanti-óceánhoz felszóla­lásra késztette a finn sajtót- A „Eel- sinke Sanomal“ megállapítja, .lényegé­ben mégiscsak arról van szó, hogy a szovjet előkészíti csapatainak skandináv területre való behatolását. Mindaz, amit a háború kitörése óta a szovjet politika törekvéseiről és problémáiról meg lehe­tett állapítani, azt bizonyította, — Írja a lap, — hogy Oroszország Észak-Skan- dinávián át utat akar biztosítani magá­nak az Atlanti-óceánhoz. Moszkva terve 1939 őszén a Finnország ellen indított hadjárattal alapjában véve ugyanezt h célt szolgálta. Az orosz csapatok, meg­jelenése Norvégiában egészen uj hadá­szati helyzetet teremthet északon. jével még a mult hét végén (április 5-éa) folytattam, egyáltalán nem szántam a nyil­vánosságnak. Akkori beszélgetésünk utaO maga a lap szerkesztője is agy határozott, hogy nem szándékszik a „mérgezett bo­rotvapengék“ ügyével a nyilvánosság előtt foglalkozni. Ha ennek a baráti jellegű be­szélgetésnek anyagából egyes vonatkozások napokkal később mégis nyilvánosságra ke­rültek, az teljesen tudtom és akaratomon kívül történt.. Kolozsvár, 1944. május hó 11-én. Dr. Nagy József bőrklinikát tanársegéd. — Vásárhelyi János püspök igehirdetése, A felsővárosi gyülekezet Mussolini-uti tem­plomában május hó 14-én, vasárnap délelőtt 10 órakor Vásárhelyi János püspök, hirdeti az Igét. — A konzervatórium negyedik növendék­hangversenye. A Kolozsvári Zenekonzervatő- rium május 14-én, vasárnap délelőtt 11 óra­kor az intézet dísztermében rendezi meg ne­gyedik növendékhangversenyét. A hangver­senyen az alábbi tanárok növendékei vesz­nek részt: Lebeda Gyula tanítványa: Busz- lay Ibolya (hegedű), Mihályffy Irén tanít­ványai: Horváth Etelka (III. ah.), Szabó Gizella (n. ak.), Szabó Györgyné dr. (HL ak.) és Bencsik Jolán (Hl. ak.) Bálint De­zső tanítványa: Diezi László (I. ak.), Pas- qualia Liana tanítványa: Lázár Mária (I. ak.) B. Fehér Miklós tanítványai: Mátyás Mátyás (II. ak.) és Lovász Éva (HL ak. Zsembery Elvira tanítványai: Derecskey Ju­dit (HI. ak.), B. Sándor Irén (IV. ak.) és Herédy Éva (IV. ak.) S. Kouba Paula tanít­ványa: Gerzon Béla (IV. ak.) és Szád! Lász­ló tanítványa: Feczisin János (I. ak.) A mű­soron főképpen Liszt, Mozárt, Paganini, Ko­dály, Brahms, stb. müvek szerepelnek. Zon­gorán kísér: Marcali Gabriella. , A szerkesztésért és kiadásért felet: JENEV LÁSZLÓ Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda; Brassai-utca 7. se. Telefon: (S-08. Pw­tatakarékpenztári csekkszámla szánna; 7214& Postaiidk: IX. szám. Kéziratokat sem adónk vissza. 1919 május 12 1914 május 12 Fm’ékezés a ko’ozsvári Tudómatty- egi,etem huszonöt évvel ezelőtti gyásznapjára Papén nagyköve! átnyújtotta a birodalmi kormány állásfoglalása? a tőrök krómére- szállítások beszüntetésére vonatkozólag

Next

/
Oldalképek
Tartalom