Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)
1944-05-13 / 108. szám
S« om!) at î&44* m & j M s M Ára M miér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 4.30, NEGYEDÉVBE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PfiNZTAKI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. HESZÖNWETEDIK ÉV FOLYAM 108. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ BííSZVÉNYTAKSASAQ I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR. BRASH AUT. 7, TELEFON: 15-08. — POdSHHHMK: R SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSKA Sikeres magyar-német támadó vállalkozások Kolomeától nyugatra Százkét bandatábort semmisítettek meg a német csapatok Nagy német győzelem a Földközi-tengeren Az angolszászok újra nagy támadást kezdtek Oélolaszorszáiban Papén tárgyalásaitól függ a néireNtcrok viszony további sorsa ..FENYEGETÉS AZ EGÉSZ ÉSZAK ELLEN“, „A norvég nép sorsa forog kockán“, ehhez hasonló cimü cikkekbe® foglalkozik az egész norvég sejtó a szovjetnek Norvégiával szembeni szándékaival. A norvég lapok ismertetik a svéd és a finn sajtó visszhangját s a szovjet lépésből egyértelműen azt a következtetést vonják le, hogy ezekután most már Norvégia számára Igazán nem marad egyéb hátra, minthogy minden erejének megfeszítésével küzdjön a moszkvai szándékok ellen. A szovjetnek az a bejelentése, hogy részt akar venni Norvégia esetleges megszállásában. természetesen a legnagyobb figyelmet kelti Svédországban Is. Alig hihető, hogy a saovjet igények, — amelyek — amint a „bé- kefeltét elekből“ nemrégiben látni lehetett, Finnország bolsevizálására is kiterjednek s most Norvégiával szemben egészen leplezetlenül nyilvánultak meg, megkerülnék Svédországot. A svéd nyugtalanság tehát nagyon is indokolt, A svéd felfogásra jellemző a „Stockholms Tidningen“ kommentárja. Ez a lap úgy véli, hogy a Norvégiát érintő orosz terv kellemetlenül érintette a nyugati hatalmakat. Londonban azt szerették volna legjobban, ha az oroszok semmiféle különös érdeklődést sem mutattak volna az Atlantipartok irányában. Moszkva ezt a vidéket annál is inkább át kellett, volna engedje az angolszászoknak, Írja a stockholmi lap, mert a nyugati hatalmak a Balkánt mint hadműveleti területet, minden jel szerint az oroszoknak engedték át. Svédországnak a határai mentén történő fejleményeket mindenesetre a legnagyobb figyelemmel kell kísérnie, mert különben az a veszély fenyegeti, hogy akarata ellenére bevonják a háborúba. A szovjetnek ez az újabb, most már Északeurópára vonatkozó lépése csak még jobban megerősíti azt a tételt, hogy a bol- serista impcriálizmus étvágya kielégíthetetlen. Miután Badogjio Olaszországában szövetségesei feje fölött csaknem egyeduralkodóvá lett, Kszakafrikát jóformán szovjetköz- táraasággá formálta át, a Benessel kötött szerződésben hídfőt igyekezett biztosítani magának Európa szivében, most Északeuró- pa felé nyújtotta ki diplomáciai csápjait. Az események világosan mutatják, hogy Moszkvában és Teheránban az angolszászok Ke- leteurópát és a Balkánt szovjet érdekterületnek ismerték el, Moszkva urai azonban nem elégszenek meg ezzel s minden lehetőséget felhasználnak befolyási területük kiszélesítésére. Nem hiába állapítja meg a ,,Vov“ cimü portugál lap: úgy látszik, hogy a Churchill- ksormány nem csak Lengyelországot hagyta a bolsevisták kenye-kedvére, hanem feladta egy olyan Európa gondolatát is, amelyben a nemzetek szabadon élhetnének. Még az „Observer" cimü angol lap is felveti a dolgok ilyen állása mellett a kérdést, hogy van-e egyáltalában Angliának értelmes Európa-politikája és ha van, volna-e ereje ahhoz, hogy azért síkra szálljon. A kétkedő kérdések egész sora vonul föl s.z „Observer“ cikkében. „Vájjon a győzelmünk — irja az angol lap — a szabadság diadalát jelentené-e? Végeredményben mik is politikai alapelveink? Van-e francia politikánk? Franciaország neve már hosszabb ideje nem szerepel Churchill beszédeiben. Van-e Né- BieborsBágra vonatkozó poHtikánk? Ebben az irányban egyelőre minden gondolatunk csak negatív: büntető rendszabályok, területi megcsonkítás, lefegyverzés, ipari háttérbe szorítás. Politikai elszigetelés. Ez azonban csak mind átmeneti állapotot jelentene, már pedig az angolszász katonák a békéért harcolnak és nem a fegyverszünetért.“ így ir Anglia egyik vezető lapja. Nyilvánvaló, hogy a brit politika zsakuccaDa jutott. Két „szövetségese“: a kíméletlenül előre törő Szovjet és az Egyesült-Államok i között nem tudja, hogy mtt kezdjen. Európa népei viszont egyre világosabb?,,! j látják, hogy jövőjüket csakis a maguk | erejéből, kemény küzdelemmel bizto«iUisíjük. A figyelmeztető példák egész st/Va an előttük. Déloiaszországban a vegyes szövetséges uralom, a finn példában a Szovjet kíméletlensége s azokon a területeken, amelyeket a német arcvonal visszavonása után a bolsevisták megszállottak, a sztálini uralom változatlan kegyetlensége. Waster dr., Galícia kormányzója újságírók előtt ismertette a galíciai viszonyokat, amelyek megint az érdeklődés előterébe kerültek, mert az uj arcvonal ott halad át. Emlékeztetett az 1939—41. évi bolsevista terrorra, a lembergi véres pincékre, anoi ezerszámra mészárolták le az ukránokat és lengyeleket. Amikor a német csapatok kelet felé előre törtek, a lakosság ujjongó lelkesedéssel szabaditőként üdvözölte őket. Amikor Galicia, mint a főkormányzóság német területe német közigazgatás alá került, a lakosság felismerte, hogy jövőjét csak német vezetés alatt láthatja biztosítottnak. A német hatóságok messzemenő önkormányzatot adtak az országnak és ebben az önkormányzatban a lakosság résztvett. Galicia, ez a földmives ország, sohasem virágzott fel még olyan rövid idő alatt, mint a német közigazgatás vezetésének két és fél éve alatt. A békés és Igazi közösségi szellemtől áthatott újjáépítésnek ebbe a korszakába 1944. elején újból betört a bolsevizmus. A lakosság hetek ős napok alatt láthatta, hogy a bolsevizmus megmaradt ugyanolyan pusztítónak, mint amilyen volt, és ugyanolyan véres terrort fejt ki, mint az előző években, a szovjet csapatok behatoltak Galíciába, rávetették magukat a lakosságra, kirabolták, erőszakoskodtak a nőkkel, lemészárolták az előlük menekülni igyekvő ifjúságot. Pusztítottak minden értéket, amely szent és drága az európai előtt, öreget, fiatalt, nőt, férfit elhurcoltak, vagy a férfi lakosságot 15—60 évig gyorsan kiképzett kötelékekbe osztották Be és kíméletlenül halaiba küldték. Ezeket a halálzászlóaljakat fegyvertelenül és legfeljebb 5—10 napos kiképzés után küldték az arcvonalba. A nőket munkászászlóaljakba osztva harcolták keletre. Megszüntette a bolsevizmus a föld- mlvesek magántulajdonát és megszüntetett minden nagyipari és kisipari önálló élet- lehetőséget. Templomokat, kegyhelyeket megbecstelenitettek, sok lelkész pedig1 kénytelen volt menekülni ez elöl az uj- sztalini egyházi irányzat elöl. A lakosság elmenekült a falvakból és a városokból az erdőkbe. Ahol azonban a német katona visszaszorította a szovjet csapatokat kelet felé, ott a lakosság meglát, mint felszabadítót. üdvözölte és lelkes örömmel fogadta. Á fűrészt megtarthatják! Aki nem dolgozik, ne is egyék! .— mondja c magyar nép egyik igen rövid, igen velős aksziómaja. A magyar falu népe; a magyar főid műves nem ismeri Marxot, nem fújja kívülről a szociáldemokrácia tantételeit s mégis, egyetlen tömör mondattal hitvallást tett a szociális igazság lényegéről: csak az egyék, aki dolgozik! Ez az egyszerű, bölcs népi szocializmus csendült meg Jurcsek Béla földművelésügyi miniszternek Toldy Árpád dr. fehér-vármegyei uj főispán beiktatásakor mondott beszédében. „A nem dolgozókkal szemben megtorlásként még az élelmiszerellátástól való .megvonásáig is hajlandók vagyunk elmenni. A. nemzet mai áldozatos harcában a jövőt biztositó erőfeszítéseink között ingyenélöket nem tűrhetünk.“ — hangsúlyozta a földművelésügyi miniszter. Csak azt sajnáljuk, hogy az ..aki nem dolgozik, ne is egyék“ elvét Jurcsek miniszter elsősorban a mező- gazdaság jelenségeire vonatkoztatta és a népi szocializmusnak ezt az alapvető igazságát nem terjesztette ki a kormány a közélet minden területére. Mert nem is kell nagyon nyújtanunk a nyakunkat, hogy meglássuk azokat, akik esznek, jót és sokat, isznak is rá a gége kalibere szerint, de nem tudjuk, mit dolgoznak, mennyit dolgoznak s hogy dolgoznak-e egyáltalán úgy, hogy abból a magyar közösségnek haszna legyen. Pedig amikor nem ahisgzák az igazak álmát, amikor nem táplálkoznak, amikar nem . i kávéházban ülnek, amikor nem ütik a ^Siuttot óbban a délutáni kis preferánsz-par- tiban, amikor nem flekkeneznek a hangulatos kisvendéglőben, amikor nem teszik a szépet a grillek csillagainak, amikor nem vesznek vészt igazgatósági üléseken — hej, mennyit fáradnak, sürögnek-forognak, nyüzsögnek a közéletnek ezek a tiszteletreméltó élelmesei. Valahol az egzisztencia harcmezején van foglalkozásuk, állásuk, dehát Istenem, csak nem annyit érdemel az ember, hogy kétségbevonhatatlan lángelméjének sugarait Olyan munkában hamvassza el, amit a cégjegyző, vagy a helyettes is félkézzel, kapásból elvégezhet. MMy rrigylésreméltók azért, mert mégis lázas munkának tudják mímelni azt a semmit, amit valóban dolgoznak és azt a keveset, amit mással végeztetnek, hogy közben a fórumon megjelenhessenek és mint az erkölcsi igazság és a munka Bayard lovagjai tündököljenek. Aki csak ennyit lát meg Közélethy Élelmes urék gestiójából, alaposan téved. Mert dolgoznak ök, hogyne dolgoznának! Csakhogy az 6 munkájuk nem a nagy nyilvánosság előtt zajlik le. Ebben szerfölött tapintatosak. Párnázott miniszteri ajtók mögött, államtitkárok dolgozószobáiban, pártvezérek íróasztala mellett van igazi, komoly munkaterületük. Ott helyezik üzembe a Közélethy-konszern korszerű munkagépért: a könyököt, a fúrót, a gattert, a más lába alól gyékényt kirántó szerkezetet, mint erömüvi gépeket. Mint nélkülözhetetlen vegyi anyagot a mások becsületére fecskendezett epét, gennyet. Á könyök, a fúró, a fűrész, a genny és az epe az ilyen Közélethy Élelmesek igazi munkaszerszámai, s ha mindig oly fáradtak, hát azért fáradtak, mert könyökkel törtetnek, fúróval fúrnak, fűrésszel fűrészelnek, más alól rángatják ki a gyékényt, hogy maguk meg nem lévő. vagy vélt érdemeik jutalmául előbbre jussanak. Aki nem tudná, annak eláruljuk, hogy ez a munka nem könnyű munka. Ez megköveteli, hogy Közélethy urék hajnali 10 óráig alukálják az igazak álmát, jól bereggelizzenek, jól beebédeljenek, kávéházban fabetézzenek, estig kicsit az ördög bibliájával ájtatoskodjanak, színházba, moziba okvetlenül eljussanak, flékként vacsorázzanak, a nap fáradalmait a grillben pihenjék ki — s hogy másnap kezdA KELETI HARCTÉR VISZONYLAGOS HARCI SZÜNETÉBEN, amelyet Berlinben vihar előtti csendnek jellemeznek, a német csapatok fokozott erővel láttak hozzá a® arcvoaaknögötti területek megtisztításához. Palacktól délre a német kötelékek három hetes harooSsS*» téiSWb aeovjet bandákat jék az egészet elölről. Nehéz munka «S, vitán felül. S azzal is nehezebb, verejtéke- sebb Közélethy Élelmes urék értékes és senki mással nem pótolható munkája, mert e bokros teendők közepette arra is időt kell szakítani, hogy fölényes kézlegyintéssel, gúnyos ajakbiggyesztéssel, egy-két tühe- gyesre kicizellált szóval mindközönségesen marhának nevezzék azokat, akik egyben s másban különböznek Közélethy uréktól, fő« képpen pedig abban, hogy végzik munkájukat — esetleg épp az ő munkájukat fe — görnyedt derékkal, csendesen, zokszó és becsvágy nélkül. Mert, kezdjük felfedezni, azért ilyen magyarok is vannak, ha távol is a fórumtól, akik valóban dolgoznak. Persze, kissé nehéz észrevenni őket, mert nem értenek sem a könyök, sem a fonó és a gatter kifinomult és művészi kezeléséhez. Igen, frissé nehéz elhinni, hogy ezek ás Ilyenek is Hnek a magyar glóbuszán, hiszen nem nyüm6gmtt, nem csörtetnek, nem eJöszobáznEk, nem fúrnak, nem fűrészelnek. Mégis inna Szerényen, szürkén, a munka és a he*jt» lás névtelen közkatonáiként, ők is vannak. Vannak jó néhány milliónyian: dolgoao magyarok. Nem akarnak sem .carnet, atmn rangot, sem kitüntetést — csak munkát és megélhetést. De azt aztán tudások, képességük, hasznosságuk arányában' S ahogy szétnézünk a magyar közéletben, napról-napra erősebb a meggyöaödéfcftnk, hogy eljött végre az ö idejük 1st Csak Kök élethyék nem akarják tudomásul vem* hogy a könyök, a fúró és a gatter s a nemes akamoki ipar minden rekvizöMBaa, monkaszerszáma, vegyszere és ideológiája, szókincse és nemes testtartása szerfölött időszerűtlenné vált. Még mfridig, még ma. is rendületlenül bíznak a könyök, a fúvó és a fűrész, no meg az ellentmondást nem tűrő nagy hang, a kártyapárti és a sprtc- cerezés közben szerzett baráti összeköttetések átütő sikerébe». S egyszer, talán már hoinap-holnapot&n arra ébrednek, hogy hiába nyüzsögtek, mába csörtettek, hiába hozták mozgásba a nagy közéleti gatterüzem raffinátt-sBeaszám- készletét: az élet napja azokra is t&att már, akiket fúrtak, fűrészeltek, gennyed és epével fecskendeztek s akik eddig sohnafu juthattak ki a napos oldalra. De most még itt vannak. Számukra m a nagy történelmi erjedés, ami szemónk láttára percről-percre gyökerében forgatja, fed és lényegében formálja át a magyar élet kereteit, igen ez a nagy átalafrzüá» számokra még mindig csak — konjunktúra. Még mindig itt vannak és próbálkoznak, nyüzsögnek, furakodnak. Nehéz munka. Nem csoda, ha sok kalóriát igényelnek. De vájjon munka-e az, amit végeznek? Vao-e haszna a köznek a Közélethy Élelmesek könyökgyakorlatalbő!, fúró- és fü- részkoptatásátoól ? Tisztelettel interpelláljak meg a földművelésügyi miniszter nrat, a közellátás első szakértőjét, munka és dolog-e az, amit Közélethy Élelmesék egyéni hiúsága, egyéni nagyképűsége, a ganrtza»- káit vakondtúrásnak néző pökhendisége jelent a szívós helytállás, a gerinces kiállás, a verejtékkel megöntözött munka és harc e napjaiban? Igen, vagy ne»? Mert ha az a nagy és fárasztó sürgés- forgás, amit ezek a Közélethyek még mindig müveinek, az uj szociális Magyarowzág hitével és reményével követeljük: tessék ar élelmiszer-jegyektől való megvonás Megtorlását elsősorban rájuk alkalmazni. Mert a magyar nép egészséges ösetöne már akkor jól kodifikálta a szociális igazság legősibb törvényét: aki nem dolgozik, ne is egyék! A fűrészt meg lehet nekik hagyni. A megszokás hatalma révén hadd vágják e! maguk alatt a fát. — fm — vertek szét, Hit bandatóbott, 2SŞ apódat és Harcállást pusztítottak el és nagymennyiségű zsákmányt ejtettek. A doycszteaH hídfő szétverésénél két ellenséges lövéstkad- osztály pusztait dl a néa»et fegyverek tűsében. A hídfő erejét és a széfcveréeáml aratott neműt siker nagyságát matatja.
