Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-12 / 107. szám

1944. MÁJUS 12. 3 KmtiUjsxg f üresek Béla miniszter; fi zsidóság teljes kikapcsolásával remélni leket a feketepiac teljes megszűnéséi Aki nem dolgozik, nem részesül élelmiszerjegyekben ! Az ingatlanforgalom fctfüása a háború után kővetkező földreform érdekében történ! Székesfehérvár, május 11. (MTI) Fehér vármegye törvényhatósági bizottsága ősi ha­gyományos külsőségek között iktatta be hi­vatalába Toldy Árpád dr.-t, a vármegye újonnan kinevezett főispánját. Az installá­ción megjelent Jurcsek Béla földművelés­ügyi miniszter, Baky László államtitkár, Hóman Bálint, Székesfehérvár országgyű­lési képviselője és sokan mások a várme­gye és a város egyházi, katonai és polgári előkelőségei közül. Toldy Árpád dr. főispán székfoglaló beszédében hangoztatta, hogy a hit, az egységes erő, a céltudatos áldozat- vállalás és az önzetlen odaadás az, ami a nemzet életét tovább viszi. Az Idők paran­csa most a harc. Ezt a háborút győztesen kell befejezni. Ezután Jurcsek Béla földművelésügyi mi­niszter emelkedett szólásra. A törvényható­ság nevében bizalommal üdvözölte az uj fő­ispánt, majd igy folytatta: — E súlyos időkben a megoldásra váró problémák igen leegyszerűsödtek és két szó­ban foglalhatók össze: győzelmes béke. Eh­hez azonban szükségünk van kint a fronton töretlen harci erőre és itt bent az országban összefogott munkára. Eleget kell tennünk mindazoknak a követelményeknek, amelye­ket a jövőnkért folyó harc tölünk megköve­tel. A magyarság mai harcában nemzetéért, de nemzete mellett Európáért Is küzd. Â Uuna-medencéb ín élő magyarság van pre­desztinálva árra, hogy a bolsevizmus nyu- gatabbratörését megakadályozza. A jövőért Jékely Zoltán, akinek kétfelvonásos ver­ses mesejátékát elsőnek mutatta be a ko­lozsvári Nemzeti Színház, azok közé a költők közé tartozik, akik tehetségüket tu­datos önfegyelemmel mélyítik el. Jékely „poéta doctus« a szó nemes értelmében. Alkotásaiban az európai kultúra eredmé­nyeiből indul el. Ez a jeles műveltségű fiatal költő éppen ezért hat néha kissé hű­vösnek, de éppen ezért hat tisztának is. Költészete érett és nemes. Zavaró, sértő, hamis hangot sehol sem találunk. Jeles formai készsége mindig szolgája a tarta­lomnak, nem zeng és cseng önmagáért, ha­nem egyszerűen eszköze a gondolat kifeje­zésének. Tán apai hagyomány, az a finom, fejlett miveseég, ami a fiúban elcsendesedve ugyan, de feltétlenül meg van. Bár egy röpke színpadi előadás alatt alig mérhető fel, mégis külön élvezetet nyújt nyelvének gazdag áradása. Nem halmoz, nem agyai ki újszerű kifejezésmódokat, nyelve, színpadi beszéde mégis csupa duzzadó erő és költői ötlet. A tudatos, müveit költő épitő ereje, tiszta stilusérzéke, nyelvmüvészete bontakozik ki ebben a műben. Az „Angalit és a remeték“ semmiképpen sem mindennapi mü. Nem az, már költőjének igényénél fogva sem, aki a szépséges Angalit és a torzonborz remeték történetéből a mulattatónál többet akar ki­csiholni. S mivel a darab váza alig valami­vel több egy közepesen jó ötletnél, valóban nagy költői erő és ihlet kellett ahhoz, hogy két felvonáson át lekössön. Jékely meg tudta ezt tenni s ez az igazi próbája tehet­ségének. Ezek az „Angalit“ erényei. Hibái között sorolhatjuk fel, hogy drámai mag tulajdonképpen alig van a darabban, ennek pedig még mesejátékból sem szabadna hiá­nyoznia. A négy remete, éppen azzal, hogy elmeséli szerelmi tragédiáját, drámaiatlanná válik. A legtöbb fantázia kétségtelenül a dón quijotei Dexendoreszben van. Úgy érezzük, Jékely Zoltán inkább csak költői ereje próbájának szánta ezt a mü­vet s nagy költői erejével hevitette szinpad- képessé az eléggé halvány körvonalú mesét. A szereplők valamennyien igen jók. Ez Tompa Miklósnak is érdeme, aki törés nél­kül, stílusosan építette fel i _ előadást. Jancsó Adrienne, a kivételes tehetségű szavalómüvésznő, első színpadi szereplésé­vel megmutatta, hogy értékes színésznővé fejlődhetik. A kolozsvári színpadon még alig hallott, tisztán tagolt, művészi vers­mondása, artisztikus mozgása, s átélési ereje mind igen biztató jel. Jelentős nyere­sége a kolozsvári színpadnak Bodó György erős drámaisága, az első kép kisebb be­szédtechnikai botlásaitól eltekintve, kiemel­kedő értéke az előadásnak. A négy remete. folytatott harc nehéz és kemény lesz. Nem a frázisok, a demagog szólamok idejét éljük, hanem a kötelességteljesités idejét. — A magyar mezőgazdaságot hála Isten­nek már a múltban is a háborús célok szol­gálatába állítottuk. Csak az elismerés sza­ván szólhatok a magyar gazda társadalomról, amely a kötelességteljesítésnek mindig di­cséretes módon tett és tesz eleget. A köte­lességteljesités legteljesebb elismerése mel­lett a magyar mezőgazdaságot mint első­rendű hadiüzemet tekintve a lehetőségekhez képest el fogjuk látni üzemének továbbfoly­tatásához szükséges ipari áruikkal. A kielé­gítendő szükségletek közé sorolom nem csak a mezőgazdasági gépet, az üzemanyagot, hanem a magyar mezőgazdasági munkás ruházati cikkeit, lábbelijét is, mert ezek hiányában a magyar mezőgazdaság nem folytatható. Az eseményeknek nem akarok Ígéretekkel elébevágni, de bejelenthetem, hogy a magyar mezó'gazda már a legköze­lebbi napokban tapasztalni fogja, hogy ter­melésének megfelelő mértékben és módon hozzá fog jutni ezekhez a mezőgazda^ igí szempontból nélUUiözhrtetlen Iparcikkekhez. A mezőgazdas-gt termelés minden körülmé­nyek közötti biztosítása érdekében be kellett vezetni a kötelező munkaszolgálatot. A nemdolgozókkal szemben megtorlásként még az élelmiszerellátástól való megvonásig is hajlandóak vágjunk elmenni. A nemzet mai áldozatos harcában a jövőt biztosító erőfe­szítéseink között ingyenélőket nem tűrhe­tünk. a kolozsvári együttes négy vitathatatlan értéke, egyenletesen jő. Vdrady Rudolf Dexendorszere erősen hajlik a tragikum felé. Alig alig lehet mosolyogni ezen a ki­öregedett Don Jüanon. Tompa Sándor (B6- borult) ismét bebizonyította, milyen nagy, ösztönös mulattató. Csóka József Gergely bácsija méltán sorakozik a jeles színész eddigi alakításai mellé. Andrási Márton groteszk Dögöslje kitűnő. Az előadás sikerének egyenrangú része­sei még Varga Mátyás, aki duspompáju Útközben a postásommal találkozom, aki zöld tábori levelezőlapot nyom a markom­ba, aztán szalutál s tovább megy. Nézem a lapot s keresem a megszokott helyen a feladó nevét. Kiváncsi vagyok rá, hogy ki gondol rám valahonnan a nagy világból s •mit akar tőlem ?... Igen, egy volt osztály­társam ir s aziránt érdeklődik, hogyan is állunk a „10 éves találkozóval I“ Ezt Írja: ,Jtt most van elég időm elmélkedni a dolgok felett s többek között az is eszem­be jutott, hogy 10 évvel ezelőtt léptünk ki az Alma Mater kapuján, ahogyan mondani szokás, egyenesen az életbe... Nem tudom, hogy te nyilvántartod-e nyilvántartani va­lóid között életünknek eme nagy fordulatát, de én nyilvántartom. Es nyilvántartalak ti­teket is, drága barátaim s főként tégedet. Kérlek, trj minél előbb a megadott tábori postám számán, mert tudni akarom, hogy ti, akik még otthon vagytok, gondoltok-e a találkozó megrendezésére. Ha igen, akkor ird meg, hogy mikor lesz, mert ha más­ként nem is, de lélekben én is véletek aka­rok lenni...“ . Háromszor is átolvasom a zöld tábori-lap minden sorát, hogy még jobban beleélhes­sem magam a harmincas évek elejébe, ami­kor csak két-harom s aztán pedig az utolsó év választott el attól, hogy az Alma Mater kapu ián kiléphessünk az életbe. Igen, most már határozottan emlékezem, hogy mennyi­re féltem én attól a naptól... Valósággal rrsszullét fogott el, amikor essenibejulott, hogy nemsokára ki kell lépnem az életbe. Jaj. mennyire tudtam irigyelni osztálytár­saimat, c.k:k már ötödikes, hatodikos ko- 1 rukban úgy tudtál, viselkedni, akár a fel­nőttek. Cigarettáztak és káromkodtak. Ahogyan múltak az évek, szinte napról- napra ereznem kellett, hogyan távolodom cl tőlük gondolkodásban és mindenben az égvilágon, amiben egyik euíber a másiká­tól, egyik ember a többi embertől éltávo­•— A fakérdéshen is rendet fogunk terem­teni és az ellátottságot biztosítjuk. Hogy céljainkat elérjük, ahhoz minden magyar ember munkájára, áldozatkészségére és ha­zafiasságára van szükség'. Aki nem teljesíti feladatait a köz iránt, azt az előnyökből is kizárjuk és ezek a feketepiacra sem számít­hatnak, mint esetleg még fennmaradó for­rásra, mert a zsidóság teljes kikapcsolódás« révén remélem, meg fog szűnni. — A földbirtokpolitika a magyar élet egyik legsarkalatosabb kérdése. Figyelem*-2- véve azt a körülményt, hogy nemzetünk szine-java a fronton teljesiti kötelességét, olyan javaslattal álltam a kormány elé, hogy a földhözjuttatás igazságosságának biztosí­tásának érdekében a háború idejére minden­nemű földblrtokvásárlást állítsunk le. Ezzel azt akartam elérni, hogy az itthonmaradot- tak ne vásárolhassák fel a földet azok elől, akik kin küzdenek, akik a fö’dre elsősorban tarthatnak igényt. A magyar jövendőt biz­tosító politikánk alapja a magyar föld és a zsidó befolyástól Immár örökre megtisztult nemes, nemzeti lélekiiek ujjáébredése. Szi­lárd meggyőződésem, hogy a zsidóság ki­kapcsolása következtében esetleg mutatkozó nehézségeket sikeresen át fogjuk hidalni és ebbell munkánk biztosítása érd'ehében a leg­messzebbmenő erélytől nem fogunk vissza­riadni. A mindvégig igen le'kés hangulatban le­folyt közgyűlés a Himnusz hangjaival ért véget. 1 mesedfszletet varázsolt a színpadra és Far­kas Ferenc, aki klasszikus értékű kísérőze­nét szerzett. Általában úgy érezzük, az „Angalit és a rerheték“-ben az ideális operai szövegkönyv áll • zeneszerzőink rendelkezésére. * Herczeg Ferenc sok sikert megért drámai jelenetét újította fel a kolozsvári Nemzeti Színház. Oörbe János Brádi bányamunkás szerepében hatalmas alakítást nyújtott. Ma­gával sodró ereje felejthetetlen élménnyé tette produkcióját. Senkálszky Endre Igen jó társ, bár kissé merevnek éreztük. Ke­néssel Ferenc rendező jó munkát végzett a darab beállításával. (—) lodhatik. Emlékezem, hogy már csupán egy- egy óra volt a sok-sok közösen eltöltött órából, ami még össze tudott hozni velük. Félénk es félszeg voltam. Ha a tanárom kérdezett, megtörtént, hogy a kérdésre nem tudtam még meg se mukkant. De ha ugyan­arra a kérdésre Írásbeli dolgozatban kellett felelni, Írásbelim jelesre sikerült. Nem tud­tam megérteni, miért kell nekem számot adnom huszonhárom osztálytársam fülehal- latára, hogy készültem, avagy nem készül­tem?... Tudtam a leckémet és mégis ko­nokul hallgattam. Szégyeltem beszélni, mint ahogyan azzal is megszégyenített a taná­rom, hogy huszonhárom osztálytársam előtt felolvasta az írásbeli dolgozatomat magyar irodalomból vagy történelemből, mint a legsikerültebb írásbeli dolgozatot. Mi közük „nekik“ az én Írásbeli dolgoza­tomhozf — kérdeztem magamban — s ki­csin múlott, hogy el nem sírtam magam. Így jutottunk el az évzáró vizsgákhoz s aztán az évzáró ünnepséghez. Az a nagy nap pedig 193,j junius 17. volt. Este ban­kettet is rendeztünk az aggmehház kert- helyiségében. Azon az estén még mind együtt voltunk, de azt már nem tudom, hogy meddig f Mi, „végzettek“ és tanáraink mind együtt voltunk s a nagy pillanat, hogy holnap már valóban semmi közünk nem lesz több egymáshoz, mint az, hogy eddig együtt tanultunk, még szomorúbbá tett. Nem is tudom mi történt ‘vélem a kö­vetkező órákha/n, csak arra emlékezem, hogy másnap reggel a sétatéren ébredtem fel, egyesegyedül, kint az Életben, amellyel azt se tudtam, mit kell és mit lehet kéz­fam* % De az Elet jó iskola és sokmtndenre megtanítja az embert, amire az iskola nem tanította és nem is taníthatta meg. Jó ta­nítványa voltam. Igen, ezt minden szerény­telenség nélkül el merem mondani magam­ról. Nem szálltam véle szembe, csupán egy­szer, de amikor a borotvapenge nyomán a megbecsüli a rég bevált Pyramídont. Megszünteti a fájdalmait és Igy meg­óvja a korai Öregedés­től. — Fejfájás, rosst közérzet ellen segít a balcsuklóm ütőeréből kiserlcedt a verem, ŐssziSzorltott fogakkal felszisszentem — Istenem, Életem, ne hagyj el engem, mert c-itán mindig jó és alázatos eszkö­zöd lessek... 8 most már tisztán látom, hogy nem ls voltam több eddigi életem folyamán az Isten és' az Elet alázatos eszközénélA Az Elet sodort, sanyargatott és nem egyszer kétkézre fogva csavargatott, mint valami mosónő a tisztáló vízben a ruhát, de Isten mindig megvigasztalt s egyengette utamat. Ezt olyan jóságosán jó volt érezni, mint ahogyan ma is jó érezni. Igen, fiuk, tiz esztendővel ezelőtt, volt osztálytársaim, akikkel illő volna ősi szo­kás szerint a közeli hónapokban vagy na­pokban találkozni, ezek jutnak most eszem­be. Es az is eszembejut, amikor arról be­szélgettetek, ki mi akar majd lenni?.. Bn nem tudtam kérdésetekre felelni, nem tud­tam megmondani, mi akarok lenni. 8e nek­tek, se az osztályfőnök urnák, pedig ő is megkérdezte as utolsó órán, hogy kinek mi szándéka van az élettel? Mityen határozott feleleteket adtatok ti. Egyiketek azt mond­tat mérnök teszek. A másik meg avt mond­ta, hogy orvos lesz. A harmadik tanárnak készült. És igy tovább. Lássuk csak, hogy mi lett aibból, aki azt mondotta, hogy 6 ■mérnök lesz?... Ma segédjegyző. Ák- pe­dig olyan határozottan mondotta, hogy orvos lesz, ma magánhivatalnok. Es tanár se lett abból, aki ást mondotta, hogy tanár lesz... Én még nem is sejtettem, hogy valaha újságíró leszek. Igen, furcsa nemzedék voltunk mi, fiuk, akiknek most tízéves találkozóra kellene összegyűlnünk. Huszonnégyen huszonnégy felé kószálunk a világban s egyikünk sem tudja legalább másik kettőnek a címét. Es most mégis találkoznunk kellene. Azzal is, aki zöld tábori-lapon irt és azzal is, aki segédjegyző valahol, vagy a másikkal, aki magánhivatalnok. Bs az osztályunk leg­hosszabb nevű tagjával is, akit úgy hívtak, hogy Bense Jenő Tihamér József... Emlé­keztek, hogy tudtunk derülni mindig, ami­kor Bense Jenő Tihamér Józsefet a tanár ur felszólította felelni?.., Legalább ezer­szer hallottuk nyolc esztendő alatt a nevét, ezt a különös hosszú nevet s amikor újból hallottuk, újból tudtunk derülni rajta, mert nem tudott soha olyan hosszú feleletet adni egyetlen kérdésre se, mint a neve... Bizony, fiuk, mégis jó volna vétetek ta­lálkozni. Akinek van családja, az elhozná magával a családját is. Akinek pedig nin­csen — Istenem, hallomásból tudom, hogy ilyenek is sokan vannak abból a nyomorult évjáratból — hát csak ők jönnének el, hogy számbavegyük a felettünk elviharzott esztendőket. Minden zokszó és panasz nél­kül, az Életet még a leghalványabb váddal sem érintve, mert az Elet mindenkinek annyit ad, amennyit megérdemel. Jól van, készítsük elő tehát azt a tízéves találkozót, amelyen talán valóban találkozhatunk is egymással. Íme, én beharangoztam, kongas­sátok meg ti is szivetek harangját, hogy ágyuk dörgése és világok összedőlése között is meghallhassuk hangját. Junius jön, fiuk, a tizedik junius azóta, hogy ki-ki a maga életutján elindult. Ideje volna tehát csak­ugyan számbavenni, hogy ki hova jutott... Fiuk! Olyan jó érezni s megsúgni nektek a találkozó előestéjén valamit. Életem titka ez, de nektek el kell árulnom. Amilyet tá­vol éreztem magamat akaratomon kívül tőletek ott, az iskola padjában, olyan kö­zel jutottam hozzátok az elmúlt tiz esztendő rítt. Azóta és csak azóta vagytok ti ne­kem lelkem szerinti osztálytársaim, mint ahogyan osztályos társammá lett ennek a földnek minden embere, aki magyar. Az élet tanitolt erre, az élet, amelynek mindannyiunk fölötti akarata van, ha hi­szünk benne, hogy célja van vélünk. BÍRÓ JÄNOB ÚTKÖZBEN Angalit és a remeiéi£ — Jékely Zoltán verses mesejátéka a kolozsvári Nemzeti Szintlázban —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom