Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-27 / 119. szám

fCnenttJSJts 4 1944. MÁJUS 21. Parasztok a sarló és kalapács árnyékában io Irta: Nikolaiew Péter * Magyarra fordította: Gaal Olga A gazdákon nagy nyugtalanság vett erőt. Sokan felálltak, hogy eltávozzanak. De a kijáratnál a vörösgáröisták állták útjukat és kihúzott szuronnyal szorították őket vissza. A gazdák zavartan néztek körül, ■— sehol sincs ut a menekülésre... *— Ki van tehát a kolhosz-rendszer ellen? —- kiáltotta el magát a népbiztos. A gaz­dák halotti csendben ültek helyükön. Tud­ták, hogy a legkisebb ellenvetést letartóz­tatás követné. —■ Tehát egyhangúlag elfogadta a gyűlés, jelentette ki a népbiztos. — Az ülést ezen­nel bezárom. Iván hallgatott. A gazdák földre szeg- zett tekintettel ültek és vártak. — És a kulákok? — kérdeztem apám — arról nem beszélnek, hogy kiket tartanak nagygazdáknak és hogy azoknak mi lesz a sor3ük ? A hűséges Iván zavartan nézett égjük gazdáról a másikra, aztán odasugta apám­nak: Tíz perc időt engedélyezek. A nyitott ajtó két oldalán egy-egy vörös­gárdista állt őrt. Apám és Misa lázas gyorsasággal csoma­goltak össze. Anyám megsemmlsülten ült a széken. A tűzhely túlsó oldaláról, ahol Misa csa­ládja aludt, megszólalt az asszony: — Én is megyek az urammal! Kérlek Mi­sa, engedd, hogy én Is veled menjek! Ezt a két szerencsétlen kis gyermeket talán meg­sajnálják! ... Szörnyű volt hallani a szívszaggató asz­szonyi könyörgést. — Ugyan, szivem, hiszen nem tartanak ott engem örökre! — nyugtatta meg Misa a feleségét. — Te itt maradsz szépen a ki­csikkel, Anyámmal és Pét javai együtt! És * majd, ha visszajövök... — Nem, nem, — kiáltotta kétségbeesve sógornőm. — Vigyél kérlek magaddal! — Jól van, — hagyta rá Misa. — Akkor csomagold be a holmidat! A tíz perc letelt... — Indulni! — kiáltotta az előbbi goromba hang. Atyám melegen átölelt bennünket és mindegyikünk homlokát kereszttel jelölte meg. Anyám felsikoltott és zokogásba tort ki a karjai között. — Tjemja, nem engedlek elvinni, — kiál­tozta magánkívül. — Hiába jöttek érted, nem engedlek! Mindannyiunkat fojtogatta a sirás. Apám mégegyszer megsimogatta anyám arcát, de akkor már karon ragadta a két vörösgár­dista és cipelték kifelé. Misa mégegyszer kezet szorított velünk. —- Nem, nem, arról nem beszélnek itt... de holnap reggel szándékoznak megtiszti- O tani a falut a nagygazdáktól! ; * $ Aznap sen1'! sem dolgozott a faluban. Siri 9 csend honolt mindenfelé. A megfélemlített 9 nagygazdák érezték, hogy sorsuk beteljese- 9 dett. Behúzódtak a házukba és hallgatagon s ültek. — Van közöttük egyáltalán nagygazda ? g — tűnődtek. De a népbiztos azt mondta, hogy akinek Pl egy tehene van, az már nagygazda. Míg a falu kommunista vezetői a kulákok 9 névsorát tanulmányozták, a nagygazdák otthonaikban mindenütt pattanásig feszült volt a hangulat. Apánk magábaros kadva ült a széken és arcát két tenyerébe temette. Vájjon ml is köztük vagyunk? — töprengett. Misa Bá­tyám nyugtalan léptekkel járt fel s alá. Misa abban az időben, amikor a kereskedelem fel- virágzott, megnősült. Két kis gyermekük született. Ez a két kicsi volt minden örömük. Keservesen sirtak, édesanyjuk a kemence­padkán ült és halkan zokogott. De a nap igy is eltelt... Este az ikon előtt égő örökmécs, — ame­lyet anyám jóakaróink figyelmeztetése el­lenére még mindig meggyujtott — hirtelen lobogni kezdett, mintha ki akarna aludni. i— Istenem, Uram! suttogta anyám elfe- riérKS ajakkal... és gyorsan olajat öntött a lámpába. Kikerült az égő lángot újra feléleszteni, de anyám babonára hajlamos természete mégis rossz előjelnek vette és egész éjszaka nem tudott aludni... ö hallotta meg először, amikor éjfél táj­ban lépések közeledtek házunkhoz. Pillanat alatt az ablaknál termett, majd visszariadt. Megismerte a vörösgárdlsták hosszú köpe­nyegét. Amikor a buzogánnyal megdöngették ka­punkat, mindannyian felriadtunk. Anyám ki­nyitotta az ajtót. — Itt lakik Nikolajew Artjem birtokos és kereskedő? — kérdezték a vörösgárdlsták. — Nem! —válaszolta apám. Itt Nikola­jew Artjem földműves lakik. Rövid szünet következett. A szemek hozzászoktak a félhomályhoz. Egy alacsony, zömök alak Atyám szavaira visszalépett és egy másik vörössel, — nyil­ván Silkóv&I tanácskozott. Aztán ismét megszólalt az iménti hang: — Semmi kibúvó! ön tulajdonosa ennek a négy hektár földnek, amelyen a háza áll, amellett kereskedelmet is folytatott, ameny- nyiben a kertjében termett zöldséget és gyümölcsöket a városi piacon árusította. Nyomasztó csend támadt. A sötétben Misa bátyám apámhoz lépett és valamit súgott neki. Atyám hevesen rázta a fejet és visszasu- gott néhány szót: — Hiába mondom fiam, az már úgysem használ nekem, öreg is vagyok már. Gon­doskodj te a családról! Most az ajtónál álló alak is megmozdult. Fényszóróval világította be a szobát: — Ki sugdolózik itt? — kérdezte gorom­bán. — Nikolajem Artjem, válaszoljon, ha kérdem! — Igen, —' válaszolta atyám alig hallha­tóan, miközben a fényszóró megvilágította halotthalvány arcát. Anyám hangosan felzokogott. — Csend legyen! — kiáltotta az előbbi hang. Itt lakik NlkolájeW Misa földbirto­kos is? — Nem, — válaszolta Misa — itt Nikola­jew Misa gyárimunkás lakik! — Minket ügyeli be nem csaptok,' — mondta a vörösgárdista. — Te vagy a leg­idősebb fia Nikolajew Artjemnek? .— AZ vagyok! Ná akkor készülődni és .velünk jöttük! Kísérleti A szemüveges szőke óriás lemutatott a harmadik emelet ablakából: — Pinkász jön, — mondotta a némi Izga­lom rezgeti a hangjában. Gondosan megtörülte vastag szemüvegét, megnézte az asztalon sorbarakott, tühe- gyesre faragott ceruzákat, testes kartoté­kot vett elő, teleirt lapokat szedett ki be­lőle, nagy figyelemmel olvasni kezdte a rajtuk lévő szöveget és közben a sűrűn telekockázott asztalnagyrágu lapra grafi­konba igyekezett felrajzolni azt, ami ezen a világon a legmegfoghatatlamabb, leglát­hatatlanabb és legrejtélyesebb, az — em­beri lelket. A szemüveges és társai ugyanis a lélek tudományának hivatott mesterei. Bámula­tos szivósággal, lankadatlan szorgalommal, a tudósok kérlelhetetlen elfogulatlanságá­val vizsgálnak, mérnek, értékelnek egy nagy sárga palotában, avatatlanok előtt érthetetlen jelekből, megnyilatkozásokból, ezerféle tünetekből és vonnak le megdönt­hetetlen Ítéleteket arról, hogy milyen Is valójában a bolsevista lélek. A bolsevisták egyéni lelkÜletét éppen olyan odaadással vizsgálják, mint az ő társadalmi berendez­kedésükben ható lelki tényezőket. Tízezres adathalmazok kuszáit összevisszaságában teremtenek bámulatos rendet, munkáju­kat elképzehetetlenül bonyolult, de megle­pően egyszerű módszerekkel és eszközökkel is végezik. Ezeknek a tudósoknak a szol­gálatában áll jelenleg Pinkász is. Neki azonban még a leghalványabb sejtelme sincsen erről a nagyszerű tényről. Most jiön Pinkász. a lengyel zsidó. A má­jusi reggel üdeségében a köveken gyalog­láshoz nem szokott lúdtalpa ritmustalan kopog. Körülötte a tavasz felséges zsen- dülésében belefütyülnek a vidám rigók. Szántók, rétek küldik erre leheletüket s mutogatják felséges pompájukat. De Pin­kász nem tekint körül, csak kacsázik előre s összehúzott szempillával a földre néz. Gondolkozik. Észrevehető, hogy elmerült és tépelődő. Fel is riad, mert az ut széléről rászól egy hitsorsosa: — Könnyű magának, Pinkász! — Na, ja! Glück muss man haben — válaszolja Pinkász s a kezével olyan moz­dulatot tesz, mint a babonások, ha kémény­seprőt látnak és gyorsan befordul a kapun. A kapun belül vannak a bolsevisták. Vá­logatott társaság, kitermeltek. Akiket a bolsevista rendszer formált. A ’tőréteg­ből valók. Otthon, az ő világukban „sza­vuk volt“. Felelősségük és ténykedésük kihatott a társadalmi élet széles területeire. Az ő lelkivilágukra kiváncsi a szemüve­ges óriás és az 6 társai. A lelkűket kutat­ják, a nagy titkokat keresik, szívósan, fá­radhatatlanul és tudományos alapossággal. Pinkásznak ebben a munkában szerepet szántak, azonban Pinkászt nem küldték ide, nem parancsolták a bolsevisták közé. Pin­kászt csak alaposan megvizsgálták: lélek­tanilag kielemezték, értékelték és alkalmas­nak találták. S azután láthatatlanul sza­badjára engedték, hogy menjen s járjon arra, amerre vágyai vezérlik. Pinkászról Is grafikont csináltak, lelkirajzot, amelyen összevissza futnak a vonalak, de ezek a vonalak markánsak. Tettrekészség. vállal­kozó szellem és merészség dominál Pinkász grafikonján. A könnyedséget és gátlásnél­küliséget is jellemző vonalak rögzítik. Ezek kísérik például azt a nyílegyenesen futó vonalat, amely azt az utat mutatja, ame­lyet Pinkász végigjárt mintegy tíz évvel ezelőtt, amikor egy szép napon elindult Varsóból... Abban az időben világnézeti hatások érték Pinkászt jobferci és feslsóL Eksiţşk kö­vetkeztében vagy két hétig gyűlésekre és értekezletekre járt. Ott súlyos, sokatmondó szólamokat hallott, s ezek gondolkodásra, számitgatásra és állásfoglalásra kényszeri- tették. Jelleméből s adottságaiból kifolyó­lag rövid mérlegelés után döntött és tele- torokkal határozottan kijelentette, hogy meggyözödéses cionista. Azonnal felaján­lotta szolgálatait az eszme érdekében s eré­lyes lépéseket tett némi vezető pozició el­érése érdekében. Szükebb pátriájában fel- kinálkozását azonban nagyon mérsékelt elragadtatással fogadták és meglehetősen erélyesen elgáncsolták buzgó törtetésében. Ez felbőszítette. Sértődötten hazament. Később útlevelet váltott. Egyenesen Prá­gába utazott. A cionizmus Ideológiai fej­lesztésének teljes mellőzésével, kizárólag gyakorlati utón működött az eszme érde­kében. A legkorszerűbb eszközökkel és mód­szerekkel hirdetni kezdte: „Cionisták utaz­zatok Palesztinába. Fel, Erec Izraelbe! Luxus hajók. Kényelem és minden! A leg­előnyösebb árakon“. Ezt harsogta s riadó­ját különösen Középeurőpa tájai felé sugá­rozta. Mihelyt riadójára kellő számú jelent­kező mutatkozott, rögtön lefényképeztette magát ott Prágában is és ott is szerzett egy útlevelet, de abba már más nevet Íra­tott bele, mert nem érzett különösebb kény­szert ősei nevéhez való törhetetlen s ren­díthetetlen ragaszkodáshoz. Az uj útlevéllel Galacba utazott. A híre megelőzte. Lelkes és vándorlásra kész cionisták fogadták, melegen és bizalommal. Fölényes és határozott volt és erélyes. Gyorsan valami irodafélét szervezett, ab­ban lelkesült ifjú s Ideálokkal eltelt cionista ifjakat reggeltől estig dolgoztatott, fokoza­tos Ígéretekkel buzdított. Közben jól élt, evett, Ivott. Tekintélyt tartott. Csak előkelő s gazdag hlsorsokkal érintkezett. Két hét múltán vagy kétszáz kivándorló cionistát rakott hajóra a galacl kikötőben, A bucsuzásnál könnyezett. Többször kije­lentette, hogy áldozatokat hozott, nemcssk munkában, de készpénzben Is. Máskülönben mindert azonnal fizetett. A kivándorlásra való kedvező alkalmat és feltételeket még nagyobb hangon hirdette és kijelentette, hogy néhány hét múlva a görögorszgi Pi­reuszból négy hajót indít. Hangsúlyozta, hogy fizetni csak a hajójegyek átvételekor kell. Ott a kikötőben. Pontos megjelenés feltétlenül szükséges, ezt különösen hang­súlyozta. Elérkezett az indulás Ideje és a pireuszi kikötőben háromezer cionista nyiizsgött, felpakolvá és Palesztinába vágyakozva. Mind ott voltak, csak Pinkász nem. Maga helyett elküldötte a galacl főcionistát. — Nézze — mondta — elrontottam a gyomromat a maguk balkáni kosztjától. Itt vannak a hajójegyek. Menjen el helyettem és inkasszálja be a pénzt érettük. Egyelőre nekem fizessék ki az ösczeg felét-* átadom az útlevelem is. Lássák, hogy úriemberrel van dolguk. A pénzt megkapta. Másnap lenyiratta a pájeszét és Csernovlcon keresztül haza­utazott Varsóba. A kikötőben kiderült, hogy Pinkász a kivándorlási dijakat már régen teljes összegében felvette. Sok ezer fonttal érkezett haza és mert az ottani ortodox egyházközség és a cio­nisták egyesülete válogatott jelzőkkel il­lette a fennt vázolt gyakorlati cionizmust, kilépett az ortodox egyházból, fennen han­goztatva, hogy ö demokrata és az is ma­rad és minden más világszemlélet csak déllbábkergetés. A neológok közé ment, igen magas összegért a harmadik sorban széket bérelt a zsinagógában és megnősült. A balkáni ügyből Varsóig érő jogi kompli­A két kicsi nyöszörgőit — Induljatok már, kutyák! — ordította a vörös. * Azon az éjszakán úgy tűnt, hogy egy­szerre szakadt reánk minden borzalom, ami­től a sors éveken át megkímélt bennünket. Silkó, aki apámat és egész családunkat már rég kiszemelte magának, magasabb ál­lást kapott és elhelyezték. De ez már nem segített rajtunk. A tárgyalásokat, amelyeket még Sllkő in­dított el, szabályszerűen lefolytatták. Atyá­mat azzal vádolták, hogy a kereskedelem­ben meggazdagodott, azonkívül ellensége a kollektivizálásnak. Misa ellen pedig azt hoz­ták fel, hogy résztvett apám üzleteiben és mint a vagyon örökösét is felelősségre von­ták. Hiába vetette közbe apám, hogy kere­setéből népes családot tartott el. Meg sem hallgatták. Jegestengeri száműzetésre és tízévi kényszermunkára Ítélték. Mint birtokos, ellensége a kommunista tanoknak, — mondották az Ítélet indokolá­sában — és ezért megfosztották állampol­gári jogaitól. Misát. — fiatal korára való tekintettel —• még „javulóképes“-nek nyilvánították és öt­esztendei „javító kényszermunkát“ róttak ki rá. (Folytatjuk.) kációk elintézésére és érdekéinek képvisele­tére felkért egy szociáldemokrata-humánis- ta ügyvédet. Közben vagyona és pénze szaporodott és növekedett a tekintélye. Mi­közben élnivágyó s pazarló lengyel fiata­loknak magas kamatra és jó fedezet mel­lett kölcsönöket osztogatott, a szocdem ügyvéd biztatására és hatása alatt szere­pelni kezdett a politikában is, amennyiben megvett egy nyomdát és abban jóakarattal megtűrte, hogy olyan nyomtatványokat ál­lítsanak: elő,’ amelyeket csak titokban osz­togattak a népfront érdekében. Pinkász milliomos, virilista és rendíthe­tetlen meggyőződésű demokrata volt, ami­kor kitört a második világháború. A szive Angliába és Amerikába húzta. A nagy, nagy eshetőségek hazájába. De rossz volt az Információja s nagy a mohósága. Emiatt maradt Varsóban. Qtt érte a nagy krach. Ez mind leolvasható a grafikonról, amit a lelkek tudósai Pinkászról rajzoltak és még az is, hogy Pinkászban kiirt hatatlanul él s szüntelenül feszül a vágy és készség: „mindég túljárni mindenkinek az eszén“..« Emiatt tervszerűen engedték, hogy foko­zódjék, fejlődjék, terebélyesedjék benne es a meggyőződés, ez az alkatából, lelki adott­ságaiból fakadó képesség. Az ő tudta s legkisebb sejtelme nélkül úgy rendezték a dolgokat, hogy Pinkásznak mindég sike­rüljön minden vállalkozása, hogy mindég mindenben túljárjon mindenkinek az eszén, és Pinkász ment, ment a maga választotta, utón. És igy jutott el odáig, hogy most jelzőtáblákat fest a vezetőrétegből való bolsevista foglyok között. Pinkásznak fennt vázolt egyénisége a karakterológia és a lélektan tudományának szakértői szerint, mint .kisugárzó és fel­fogó“ közeg rendkívül alkalmas arra, hogy rajta keresztül a vele érintkezők gondolat, érzelmi és erkölcsi világának rejtett tit­kaihoz hozzálehessen férköznL Tudományos szempontból Pinkász kiváló reakciókat ki­váltó médium. Laikus szemmel nézve: csak egy minden hájjal megkent galíciai zsidó, akiben sustorog s Izzik a vágy, hogy vala­miképpen kitörjön s meneküljön annak a hatalomnak markából, amelyik kiemelte demokrata-liberális környezetéből. Vad in­dulatok is viharzanak a Pinkász kebelében. Festegetés közben a bolsevistáknak folytott suttogással magyarázott, érvelt, Ígérgetett. Közben gyanakodva nézett körüL Beszéd­jüket azonban nem hallgatja ti senklsem. Nem a szavakra, a cselekedetekre kiván­csiak azok, akik szemmeltartják őket. Hónapokig járt Pinkász a bolsevisták közé. Számtalan apró jel szerint bizalmuk­ba' férkőzött, elvi megállapodásokat kötött, kötelezettségeket vállalt. Közben számot vetett: ml haszna lesz ebből a vállakózás­ból. S azok, akik Pinkász és a sors útjait „egyengették« — már tudták: — Valaminek történnie kell! Pinkásznak kell cselekednie. Csakhogy nem Pinkász cselekedett, ha­nem a bolsevisták. Egy délben ugyanis beledugták a Pinkász torkába a kanalat, amellyel ott közöttük evett. Pünkösdre a MÁV nem állít be nj vonatokat Budapest, május 26. A Budapesti Ér­tesítő jelenti: A M. Kir. Államvasutak igazgatósága közli, hogy a pünkösdi ünnepek alkalmából a személyszállító vonatok számát szaporítani nem lehet. Felkéri az utazó közönséget, hogy csak azok utazznanak, akiknek elkerülhetet­lenül szükségei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom