Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)
1944-05-24 / 116. szám
tCeimlhsKG * ÎS44. MAJCS M. Parasztok a sarló és kalapács árnyékában Irta: Kikolajew Péter * Magyarra fordította: Gaal Olga hátrahagyva A vörösök mindent hátrahagyva vad iramban menekültek. Maikin a lelőtt Globow gazda lován vágtatott az erdő felé. Mögötte Silkó ugratta a lovát, miközben lövéseket adott le hátrafelé. A központi Iroda aktáiról megfeledkeztek. A vörösgárdisták rövid ellenállást kíséreltek meg, de a túlerővel szemben rövidesen feladták a harcot és megfutamodtak. A fehérek vidám énekszóval vonultak be a faluba. A lakosság sóval és kenyérrel ment elébük és sirva hálálkodott nekik, hogy megmentették őket a bolsevisták rémuralmától. A fehér hadsereg parancsnoka háromnapos házkutatást engedélyezett katonáinak, hogy a vörösök hátrahagyott csökevényeit- től megtisztítsák a vidéket. Ez a három nap súlyos próba elé állította a falu népét, de valahogy túlestek rajta. Lassacskán aztán elcsendesedett minden és mire lehullott a hó, a vidéket is megtisztították a vöröBök hátrahagyott Szemétjétől. A kommunista sejtek és a központi párt- iroda tisztviselői még sokáig a környező erdőkben rejtőzködtek, — amint a falubeliek állították. A bevonulás utáni napon, a fehér csap«tok parancsnoka összehívta a falu népét és azt az ajánlatott tette, hogy közösei) vegyék üldözőbe a menekülő bolsevistákat. A falu férflai vasvíllákkal és kaszákkal rohantak ki házaikból, hogy az erdőt körülvegyék. Valóságos hajtóvadászat kezdődött. •— Egyetlen vörös sem hagyhatja el élve az erdőt! — hangzott a parancs. és egyik bolsevista a másik után került kézre. Rövid utón végeztek velük. Csak Silkónak sikerült kitörnie a körből. Nagyméretű revolverével mindenfelé lövöldözött, majd időt nyerve észvesztetten menekült. — Utána! — vezényelt a fehér tiszt — ne hagyjátok elmenekülni! Két muzsik vasvillával vágtatott utána. Silkó hirtelen mozdulattal visszafordult és két lövést adott le. — Ilyen az orosz, — mondta apám egyik este Misa bátyámnak. — Túlságosan köny- nyen hivő és nemtörődöm tud lenni! Misa az aratási munka befejeztével éppen arra készülődött, hogy visszatér városi munkahelyére, a gyárba. — Az embert szétveti a düh, — folytatta apám — ha arra gondol, hogy ezek a fehérek csak a saját dicsőségükkel törődnek és elfelejtik, hogy bár győzedelmeskedtek a vörös hadsereg felett, de még nem pusztították el! Hova jutunk a télen, ha a bolsevisták már most sikereket érnek el Caricjm- nál, Sztawropolnál, a Volgánál, az Uraiban és a Kaukázusban ? — aggodalmaskodott tovább. — Igaz, hogy a vörös hordák rongyosak és kiéhezettek, de annál szörnyűbb lesz, ha ez az emberhad Ismét előzőiül a vidékünket. Hogy szállunk majd szembe velük, ha a fehérek nem gondoskodnak kellő védelemről. Elbizakodottságukban dözsölő életmódott folytatnak, mlköaben kicsúszik lábuk alól az erkölcsi talaj. Azt hiszik, hogy a győzelem, amely szinte gyümölcsként hullott az ölükbe, örökké az övék marad. De félek, nagyon félek, hogy ... Nem fejezte be a mondatot, de mindany- nyian éreztük, hpgy mitől fél. Attól az árnyéktól, amely a háttérben már ismét ott lebegett Oroszország fölött. Apám jóslata. — fájdalom! — beteljesedett! Egy nyugalmas esztendő után, 1920-ban isméi megálltak a vonatok. A szomszédos falvakban egymás után bukkantak fel a vörös őrjáratok és a kerületi városért újra súlyos harcok folytak. Újévkor vonult be a vörös katonaság a falunkba, élükön a hírhedt Sllkóval. Kotowkiban tehát Ismét a ^tborus kommunista kormány került uralomra. A kerületi központ elfoglalta régi épületét. Az erdei harcokban elfogott és felakasztott Maikin zsidó helyett ezúttal a templomrabló Silkó került az élre. A vörösök újra megkezdték „tisztogató" munkájukat és a gyakorlati végrehajtás Silkó kezébe került. A halál angyala ismét végigszáguldott az országon. A muzsikok sóhajtóztak és jajgattak. Szomszédunk, Krasznow is csak nagy nehezen menekUlt meg a haláltól. Egyik éjszaka titokzatos mozgolódásra ébredtem fel. Amint az éjjeli lámpa gyenge fényével megvilágított szobában szétnéztem, láttam, hogy szomszédunk búcsúzik apámtól. —I Siessen szomszéd, —■ sürgette anyám aggodalmasan — minden percben itt lehetnek! * ,..)■■ Krasznow néhány megillétödőtt búcsúszót mormogott, keresztet vetett ée már el is tűnt a sötétségben. Félórával később hallottam, hogy ä szomszédban hangosan szitkozódtak. Később megkopogtatták az ajtónkat. Apám« kinyitotta az ajtót. Silkó meg egy vörösgárdista léptek be. — Házkutatás! — mondta Silkó röviden. Ezután felforgatták a házunkat. Ss miután fáradtságuk eredménytelen maradt, csak akkor fordult Silkó alattomos tekintettel apám felé és megkérdezte nem tud-e róla, hova tűnt el szomszédja, Krasz- now? — Ha őt kerestétek mert nem a szomszéd házban kutattátok? — mondta válaszképpen apám. — Azért, te kutya, — íörmedt Silkó apámra — mert ma éjszaka eltűnt a házából. Apám csodálkozó tekintetet erőltetett magára és Silkó elkotródott a házunkból. Krasznow, akiben a bolsevisták a fehérmozgalom fő képviselőjét látták, eltűnt és csak évek múlva tűnt fel ismét, amikor Síikét felmentették a faluban viselt tisztsége alól és maggsabb pozícióba helyezték. (Folytatjuk.) zuőieana» «míi# rnsntof®ók,tstóm*ís Mit. Az egyik muzsik összeesett, a másik megsebesült. Silkő, Időt nyerve elmenekült. A falu élete lassan visszatért a régi kerékvágásba. — A bolsevista uralom csak egy epizód ▼olt, — mondta Krasznow szomszéd az apáimnak. — Az oroszellenes Idegen hadsereg és a zsidó vezetőség nem lehet hosszú életű az orosz nép között. Mert mi közünk nekünk a marxizmushoz? Mikor volt a muzsik nemzetközi? A bolsevisták nem számoltak az orosz sajátságos lelki vonásaival és ezért buktak meg. Apám igyekezett lehűteni szomszédunk nagy derűlátását. — És a moszkvai Kreml? — kérdezte. — Elz a nemzettől idegen szövetkezet még mindig ott ül! A fehéreknek először a bolsevista kormányt kell mégbuktatniok — és sajnos, úgy hírlik, hogy nincs meg a kellő egység a fehérek közt. Krasznow gondterhelten hallgatott. A fehérek sikerei nyomán lassan minden kétség elült a lakosság körében. Felvirult a kereskedelmi és gazdasági élet. Uj üzleteket nyitottak és kz áruk kicserélése is nagyobtf lendülettel Indult meg a falvak és városok között. Nem volt többé politikai harc. A kommunistákat és szociáldemokratákat az állam ellenségének nyilvánították és ennek megfelelően bántak el velük A falu lakosságában egyre erösbödött a biztonság érzése. Már nem kell félniök. ha éjszaka keresztülmennek az erdőn. Érdemes vetni és aratni, mert nincs, aki elrabolja tőlük verejtékes munkájuk gyümölcsét. A falu fellélegzett! * De a fehérek közti egyenetlenségről és a vezetőség tehetetlenségéről szóló hírek mégsem némultak el. Egyik helyen sikerült a bolsevistáknak nagyobb fehér csapatokat magukhoz csalogatni, máshelyen véres ösz- szeütközésre került sor a fehér hadsereg parancsnokai között. Alig egy év telt el a fehérek bevonulása óta, már újra fenyegető hírek érkeztek a fehérek soraiban végbemenő bomlásról. KERESZTMETSZET Van egy fajta életszemlélet, amely azt állítja, hogy vitézkedő kedvünk következménye az, hogy ma nincsen húsz vagy negyvenmillió magyar a Kárpátok környékén. Azt mondják azok, akik ezt á szemléletet hirdetik, hogy jobb lett volna, mindig lelapulni, úgynevezett reálpolitikát folytatni, mindenkivel megegyezni, minden urat kiszolgálni, hogy szaporodhassunk és fennmaradhassunk. Az ilyen életszemlélet hamis, nem csak azért, mert olyan lehetőséget tételez fel, ariiély nem bizonyos, hogy megtörtént Volna, hanem azért is, mert félreérti a hősiesség, különösképpen pedig a magyar hősiesség lényegét. Senki sem tudja akt, hogy vájjon valóban negyvenmillió magyar élne-e, ha nem véreztünk volna annyit, de egyet tudunk, harcaink, küzdelmeink, háborúink kevés eset kivételével — Ady szavaival élve — mindig a muszájból keletkeztek. Nem igaz az, hogy a ml hősiességünk fölösleges energiák pazarlása és virtuskodás. Lehet, hogy a legények a búcsúban, régen a lovagok és a nemesek virtuskodásból verekedtek. De háborüinkba, ahol az egész nemzet szállt fegyverbe, mindig hideg és józan elhatározásból léptünk. Lehet, hogy más nemzeteknek a sors megadta a lehetőséget, hogy válasszanak a meghódolás, vagy a fegyverfogás között. Nekünk azonban mindig csak abban lehetett választani, hogy ki mellett fogjunk fegyvert. A meghuny ászkodás minket soha nem mentett meg. Most sem mentene meg. önvédelmi meghupyászkodáa számunkra nem létezhetik, csakis önvédelmi harc. Ebben az önvédelmi harcban mi most is, mint mindig arra az oldalra állunk, amely a földrész kulturális kincseit, lelki és erkölcsi értékeit Védelmezi. A régi hősök szellemében választottul? ezt az utat, mert hűek akartunk és akarunk hozzájuk lenni. S ezt a hűséget az uj hősök áldozata, vére pecsételi meg. Az áldozat, amit vállalunk, súlyos, de bizonyos, hogy szebb és boldogabb magyar jövendő fakad belőle (Reggeli Magyarság) A magyar közönség irodalmi és művészeti megtévesztésének egycsapással véget vetett a Sztójay-kormány, amely széleskörű felhatalmazást adott a sajtóügyek kormány- biztosságának, hogy hajtsa végre a magyar szellemi élet megtisztítása érdekében azt a régi programot, amely negyedszázaddal ezelőtt sóvár vágyként ott élt a szegedi hazafiak lelkében. Kolosváry-Borcsa Mihály nem hagy kétséget aziránt, hogy ezt a programot a legerélyesebben és a legteljesebben meg Is valósítják, s örökre megszűnik Magyarországon az a szégyenteljes állapot, hogy keresztény Írók és művészek, bármilyen tehetséggel áldotta Is meg őket az Isten, csak a második helyen érvényesülhettek, esetleg ott sem, vagy pedig csak akkor, ha az a bizonyos klikk, amely égig magasztalta a zsidó szellemi alkotásokat, vállveregető jóindulattal befogadta őket. de'Ugyanakkor elkötelezte arra Is, hogy a zsidó szellemi térhódítás ügyét szolgálják. Széchenyit is idézte vitéz Kolosvári-Borcsa, „Mindenekelőtt áll előttem a hűség fajtámhoz." Hűnek lenni fajtánkhoz, magyarságunkhoz — ennek a hazafias kötelességnek jegyében történik most mindaz, amit a magyar sze’lemi élet megtisztításának nevezünk. Ennek a tisztaságnak érdekében huszonöt év alatt nem történt annyi, amennyi most huszonöt nap alatt. Jelentőségét ma szinte még fel sem tudjuk mérni, csak a friss levegőt éreziáik, amely úgy árad be nyitott ablakainkon mint a Virágzó májusi kertek Illata, (Pest) •* a. pénteki légiharcokkal kapcsolatban amerikai részről 125 német vadászgép le- lövését jelentették. Német katonai körök- hén az Ilyen állítások szavahihetőségére vonatkozóan éppen angol és amerikai megállapításokra utalnak, amelyek maguk is kétségbevonják az amerikai repülök jelentéseit. Mindenekelőtt rámutatnak a 3-ik és 9-ik amerikai légii lot ta főparancsnokénak parancsára, amelyet az Angliában állomásozó légierők tagjaihoz intézett A parancs ezeket mondja: „Megkövetelem, hogy a harcbavetésekböl hagyják ki a túlzásokat. A tárgyilagosság teljes hiánya, ami az ellenséges területről visszatért repülőgépek legénységének beszámolóinál újra meg újra megállapítható, Izgatja az Egyesült Államok közvéleményét.« Ugyancsak idézték német részről a Flight cimü angol repülésügyi szaklapot, amely „komoly kételkedését« fejezi ki az amerikai hírszolgálattal szemben. A lap azt gyanítja: a sok német repülőgép lelövéséröl szóló jelentések úgy keletkeznek, hogy a sok amerikai fedélzeti lövész, aki egy-egy lezuhant német repülőgépre rálótt, mind külön-külön jelenti egy- egy német vadászgép lelővéaét. Eaenkivtil a meredeken lefelé zuhanó német vadászgépekről már mindjárt azt hiszik, hogy lelőtték, holott még nem biztos, mert lehet, hogy az Illető gép szándékosan repül lefelé, amikor ki akar kerülni a lótávolból. Ezekkel az angol és amerikai önvallomásokkal német vélemény szerint kielégítően meg lehet magyarázni az amerikaiak „képzeletbeli számadatait« a lelőtt német repülögépek- ről- (Uj Magyarság) A teljes keresztény és nemzeti alapra átalló gazdasági életben ma is ott látjuk az Aladárok légióját. Rossz örökségként maradt ránk az Aiadár-kérdés és ha valóban teljesen uj világot akarunk, akkor ezt a problémát is meg kell oldani, ami annál nehezebb, mert törvénnyel, rendelettel és hivatalos Intézkedéssel meghatározhatjuk: ki a zsidó és ki a keresztény, de hivatalosan körülírni és pontosan meghatározni: ki az Aladár és ki nem, — ehhez olyan gazdasági szakértőkből alakítandó bizottság szükséges, amely múltjában és törekvéseiben feltétlenül tiszteletet és tekintélyt élvez s amely az egyes cégek, vállalatok keresztény vezetőinek meghallgatása után dönt az Aladár-kérdésben. Nincs szüksége a magyar gazdasági életnek Aladárokra, a keresztény gazdasági gondolat árulóira ée léha haszonélvezőire, hanem helyüket olyan uj vezetőkkel kell betölteni, akik alulról dolgozták fel magukat és akik az Aladárság hatesztendős virágzása idején összeszoritotjt fogakkal, megfeszített munkával háttérbe szorítva Is, minden erejükkel a keresztény gazdasági gondolat győzelméért harcoltak és dolgoz(Esti Újság) Még emlékezünk arra a nagy öröm-zsivajra, amely a Népszava és a Szociáldemokrata Párt végnapjaiban felhangzott, midőn a tábla, közbeeső Ítélettel Rajniss Ferenc ét az Általános Fogyasztási Szövetkezet peré ben úgy döntött, hogy azt derék marxié táink kedvezően magyarázhatták a magú’ szempontjából. Hiába állapított, meg az elsőfokú Ítélet súlyos adatokat a munkás fc fillérek lelkiismeretlen elherdálásáról, hiába mentette fel Rajniss Ferencet, alkalmas pillanatban a Conti-utca végüket járó zsidói olyan önigazolást kampányt rendeztek, amely újabb ötven évre alkalmas lett volna a szociáldemokrata egyedül üdvözítő elhl- tetésére A szociáldemokrácia már naná érhette meg a független magyar bíróság legfelsőbb fokú keletét, amely megállapította, hogy Rajniss Ferencnek a valóság bizonyítása a vád tárgyává tett pontokon túlmenően sikerült, tehát öt fel kell menteni a Györki- Grosz ImTe ős Peyer Károly által emelt vád alól. Ez a felmentés húsz évre visszamenőleg igazolja a fajvédő jobboldalnak á zsidó paraziták elleni harcátv íme, a legilletékesebb fórum alőtt igazolódott: százezreket ée milliókat loptak el a munkák öeseekupór- gatott krajcárjából azok, akik. autón jártak, hat ingatlant szereztek: — a marxista vezérek. Havi 50 pengőt fizettek az AF8i keresztény alkalmazottainak, de ugyanekkor Tolnai Simon, a sokszoros milliomos veje, Györkl-Grosz 13.000 pengős havi javadalmazásért vezette a szövetkezet ügyeit. S mind eközben ők szónokoltak az igazságtalan társadalmi rendről, ők akarták szembe állítani a magyar munkást a többi dolgozó rétegekkel. Hát, ha van szeme a magyar ipari munkásnak — mert tudjuk, hogy van —, most ennek az Ítéletnek világosságánál láthatja: ml volt a szociáldemokrácia. Semmi más, mint a zsidóság egyik Uráliig formája, üzleti lehetősége, a Galíciából jött Fulkó lovagok nagy fosztogatás! szervezete, amelynek vezérei épp azokat rabolták meg, döntötték nyomorba, akiket a megváltás Ígéretével kecsegtették. Most tehát, mikor a marxizmus ellen mi*» százalékon tulmenőleg sikerült a bizonyítás, Itt az Ideje, hogy a munkásság lelkileg is levonja az Ítélet konzekvenciáját. ^Segítsen felszabadítani önmagát abban az uj világban, amelyben talán nem lesz tizlakásos bérháza és hat ingatlana Peyer Károlynak, de amelyben egy egész nemzet becsülete szavatol a magyar munkások által kormányzott munksávagyonokért. (függetlenség) MOZI-MŰSOROK ARPAD-mozgó: Tökéletes férfi. Főszereplők: Jávor Pál, Simor Erzsi, Bilicsi, Pe- thes- Sándor, Mihályffi. Előadások kezdete d. u. 3, 5, 7 órakor. CORVIN-mozgó: örök álarc. Előadások kezdete: Î44, M.6, V*8 órakor. Vasárnap %Í2- kor matiné. EGYETEM-mozgó: A szerelem jogán.. Fősz.: Magda Schneider, Victor Staal, Anneliese Uhlig és Paul Wdgener. ERDÉLY-mozgó: „Zivatar Jiemenespuss- tán.<‘ Főszereplők: Eőry Kató, Kontár Juliska, Kiss Ferenc, Szakács Zoltán. MÁTYÁS KIRALY-mozgó: Tonelli. Izgalmas. rendkívül nagy rendezésű artistafilm. Fősz.: Ferdinand Marian, Winnie Markus, Mady Rabi. RÁKÓCZI filmszínház: Egy nap a világ. Fősz.: Murát! Lili, Páger Antal, Blllcsi Tivadgr és Tahy Anna Mária. Műsor előtt a legújabb híradók. Vasárnap d. e. 11-kor *1 o áru és Jó hirdetés alapja a jó ttviel ív t neine*
