Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)
1944-05-16 / 110. szám
tfUETlttjSm 4 ¥ Î9M. MÁJUS 16. Parasztok a sarló és kalapács árnyékában Irta: Níkoiajew Péter * Magyarra fordította: Gaal Olga 1 1918 tavaszát éltük. Szülőfalum népiskolájában éppen befejeződött a tanítás, s a gyermekek vidám lármával tódultak ki az utcára. Az iskola előtti pocsolyában, heverő disznók felriadtak a gyermekek zajongására és vadul nekiira- modtak, miközben szertefröcskölték a fekete sarat. Az iskolás fiuk és leányok lassan el- széledtek, csak mi felsőoeztályosok, tizenhá- rom-tizennégyévesek maradtunk még nehá- nyan együtt. / Egymás mellett felsorakoztunk, hogy adott jelre versenyfutásba kezdjünk. Már éppen indulásra mozdítottuk lábunkat, amikor osztályunk legjobb tanulója, Kosztja ol- dalbalökött: — Petja, nézd csak, mi az Ördög az, mi történik ott? Osztálytársaink mái; neki is iramodtak, csak mi ketten maradtunk ott az iskola előtt, földbegyökerezett lábbal és bámészkodtunk át a túlsó oldalra. Néhány paraszt álldogált a rozzant tempiomkerités előtt. Köztük volt Iván, a falusi szolgalegény is, akit minden gyermek iámért. A világháború előtt, amikor legidősebb bátyám még elemista volt, vetés és aratás idején, apám mindig elszegödtett mezei munkára. Ez az árva szegény legény, aki — mint mondották — sokat remélhetett a forradalomtól, becsületes, hűséges lélek volt. A világháború idején a nyugati fronton fejsérülést szenvedett, s azóta azt tartották róla a faluban, hogy egy kicsit meghibbant az agya. Ivén mellett a szomszédközségbeíi Jefrem gazdálkodó állt, aki nem örvendett valami jó hírnévnek Azt tartották róla, hogy vad, szélsőséges elem. Kosztja barátom, amikor a templom előtti csoportban meglátta Jefremet, hirtelen hoz- zátnhajolt és ijedt, halk hangon súgta. — Te, apám tegnap b^nt volt a városban és ott hallotta, hogy Jefrem megölt égy embert. .. de nem tudják kézrekeriteni. •— Nem volt ö már egyszer letartóztatva? — kérdeztem Kosztjától. — Hogyne lett volna, de kommunista és igy Ismét futni hagyták! Kosztja barátom mindig nagyon imponált nekem okosságával és tapasztaltságával. — Mindezeket apámtól hallottam — folytatta Kosztja — ő ugyanis szociáldemokrata. A Kerenszki-kormány alatt állami tisztviselő volt. De most már a kommunisták az arak... Emlékszem, apám is említette nemrég, hogy Kosztja édesapja, Krusztcsenkó nagy ellenlábasa a kommunistáknak. A templom előtti csoportból most két másik ember letelepedett a kerítés gerendájára és élénk tagi ejtésekkel magyarázott a többieknek. Háttal ültek, de mégis mindjárt megismertük őket. Maikln és Síiké volt, a falu két kommunista vezetője. Malkin a zsidó értelmiség megtestesítője. Vastagkeretü pápaszeme mögül szúrós, nagy szemekkel vizsgálta az embereket. A ..politikai központ" megbízásából Maikin szervezte meg az első kommunista sejtet a falunkban és azóta mint az egész vidék legfőbb politikai vezetője szerepelt. Amikor első gyújtó beszédét mondotta, a falu népét kényszeritették, hogy meghallgassák. A vörös gárdisták házról-házra járva szedték össze a férfiakat, asszonyokat és a fiatalságot és a községháza elé terelték Őket. Maikln ez alkalommal Marx „elvtárs“ tanairól beszélt. Marxról a parasztok csak annyit tudtak, hogy egy külföldi zsidó, akinek az a célja, hogy a nagytőkések ellen harcoljon és mindenütt forradalmat idézzen elő A zsidó Malkin beszéde végén így kiáltott lei; — Világ proletárjai egyesüljetek! Ezután mindenki hazameheteti. Amikor aztán dolguk végeztével összedugták a fejüket az emberek és tanakodtak, hogy mit is akart a zsidó Ma kin ezzel a különös bestéddel. legtöbbjük a vállát vonogotta. Nem értették. — Mi közünk nekünk, orosz parasztoknak ahhoz, amit egy külföldi zsidó mond ? Mátkái lelkesedjék fajtestvérének, Marxnak tanain. ahogy csak kitelik tőle, de mi közünk nekünk hozzá ? Nagytőkések meg nincsenek is a mi falunkban! És mi akar lenni az a felhívás, hogy; „világ proletárjai egyesüljetek"? Ta'án az amerikai, vagy német és francia proletárok eljönnek majd ide hozzánk, hogy a kezüket n;> jtsák nekünk ? Ostobaság! Mi orosz muzsikok vagyunk és békében akarunk lenni 1 De a zsidó Maikin továbbra is a faluban maradt és hatalma egyre növekedett. Egy szép napon aztán megjelent a segítőtárs. Silkó. Ezt a Silkót nagyon jól ismerték a faluban még a háború előtti időkből. Két esztendővel a háború kitörése előtt şgy ős©. napon, amikor a fahr népe a mezőn dolgozott, egyszerre csak félreverték a falu harangját, mintha tűz ütött volna ki. A mezei munkába mélyedt emberek felkapták a fejüket és csodálkozva néztek körül. A faluban csend és béke uralkodott, a fák zöldjei között mindegyik felismerte a maga kis házikóját, bajnak, szerencsétlenségnek nyoma sem látszott. Csak a mult héten temették el Praszkovja özvegyét, talán nem halt meg ismét valaki ? A harangszó egyre sürgetőbben hívta az embereket, akik ijedten iramodtak hazafelé, ki gyalog, ki szekéren. Amikor a templom elé értek, borzadva látták a történteket. A nagy templomajtót fejszével feltörték, a templom belsejében a szentségtartó és megszentelt eszközök egymásra hányva hevertek a földön és a hatalmas vért.ócsa azt mutatta, hogy itt, az oltár előtt emberek vívtak meg egymással. A harangszó elnémult. A lépcsőn bizonytalan léptekkel közeledett valaki. A muzsikok haragtól feldúlt áb- rázattal néztek szét az oltár körül. Fedetlen fővel, egymás után vetették a keresztet, s a lépcső felé néztek, ahonnan a sekrestyés közeledett. Hirtelen tompa lövés dördült A szerencsétlen tempíomszolga összeesett és szörnyű fejse béből ömlött a vér. Mielőtt eszméletét vesztette, ha’kan vallotta, hogy a tettes egy nagy. erős férfi volt, aki a szomszédos Kim ki község felé menekült. A muzsikok nyomban üldözőbevették a gonosztevőt. A legények legfürgébb lova’kra kaptak fel és elvágtattak a szomszéd falu felé vezető utón. A gaz templomgyalázó tette úgy feldúlta lelkűket, hogy csaknem elnézték az erdő szélén gyanúsan meghúzódó embert. De két legény mégis észrevette. Az ember futásnak eredt és nyomaveszett az erdő sűrűjében. A legények fellármázták az egész falut, embergyürtlt vontak az erdő köré és megindult a hajtóvadászat a gonosztevő után. Késő este csípték el a sürü bozótokban. Azonnal a városba szállították. Kiderült, hogy Silkóaak hívják. A törvényszék tizenöt évi fegyházra Ítélte, de öt év múlva a kommunisták szabadonbocsátották. Kosztja és én még mindig a vastagtörzsii gesztenyefa mögött megbújva figyeltük Maikin és Silkó beszédét. Silkó nagyokat szívott pipájából és utána, hegyeseket köpött a templom felé. Ameny- nyire kivettük szavaikból. Maikin a kommunista eszmét magyarázta á muzsikoknak. Kolozsvár. május 15. Nem mindennapi bűnügyben fejeztei be nyomozását a kolozsvári rendőrkapitányság, amelynek során a bűnügy főszereplőjét is elfogta s átadta a királyi ügyészségnek. A bünügy szereplője Budahegyi Ferenc 29 éves rákosszentmi- hályi illetőségű foglalkozás nélküli fiatalember, Budahegyi Ferenc — amint a nyomozás során kiderült — villamoskalauz volt, akit azonban különböző szabálytalanságok miatt elbocsájtottak állásából. Mint állás és foglalkozás nélküli számos csalást és lopást követett el, amiért már többször is volt büntetve. Legutóbbi otthoni „ténykedése“ az volt, hogy miután kitöltötte büntetését s hazament Rákosszentmihályon 2 lakó édesapjához, összecsomagolta annak 1500 pengő értékű ruháit és fehérneműit s Kolozsvárra szökött. De térjünk csak rá Budahegyi Ferenc Kolozsváron viselt dolgaira. Amint a kolozsvári rendőrség megállapította, Budahegyi Ferenc április 11. tájban érkezett Kolozsvárra. Vallomása szerint a belvárosban igyekezett lakást kapni, de mert ez nem sikerült, a külváros felé vette útját. A Pelikán-utca 1. szám alatt Székely Király Pálnál csakugyan talált kiadó bútorozott szobát. Budahegyi Ferenc Székely Király Paláknak orvosszigorlóként mutatkozott be s a család csakugyan úgy kezelte, amint egy orvosszigorlót megillet... így történt aztán, hogy csakhamar asztalukhoz Is ültették s agy bántak, véle. mint valami családtaggal. Április derekán Székely Király Pál fájdalmakról panaszkodott. A mája környékét fájlaltatta. Felesége nyomban jelentette a tüneteket a „doktor urnák“, mire Budä- JiBgyi Ferenc elrohant az egyik legközelebbi gyógyszertárba és májínjekciót szerzett. Mint „orvosszigorló“-nak történetesen éppen volt a, bóröndiébera égj fecskendő % Silkó ellenben inkább a kommunizmus megvalósításának gyakorlati oldalát ismertette. — Meg kell értetnünk a néppel — mondotta Maikin — hogy á magántulajdon any- nyi, mint a lopás. A proletár világforradalom kiinduló pontja Oroszország. Mint Ilyen, már nem is Oroszország többé, hanem a világforradalom gyújtópontja. Innen keli az egész világ proletárjait felbujtani arra, hogy ők is hasonlóképpen semmisítsék meg a nagytőkéseket. Ezért a mi jelszavunk; raboljátok viasza, amit elraboltak tőletek! Minden, ami most történik, a proletárok javát szolgálja az egész világon. Hogy is mondta Lenin? Inkább haljanak meg em- bermilliók, semhogy a tiszta kommunista tanok veszendőben menjenek! A két muzsik. .Tefrem és Iván csak bólogattak. Ivánt figyeltem Elgondolkozva meredt maga elé és látszólag mit sem értett Mai- kin fejtegetéseibőlDe Jefrem annál feszültebb figyelemmel hallgatott. Látszott rajta a teljes szellemi együütmüködés. amellyel mindenképpen meg akarta emészteni a hallottakat, hogy azokból levonhassa a gyakorlati tanulságot. Ebben aztán nagy segítségére volt Silkó, aki kijelentette, hogy a faluban feltétlenül meg kell rendezni a Bertalan-éjszakát. A párisi kommunista forradalomról beszélve kijelentette; — Meg kell tisztitanunk a népet a polgári szeméttől. Kíméletlenül és irgalmat nem ismerve kell elbánnunk ellenségeinkkel. És Jegyezzük meg, hogy aki nem tart vélünk, az mind -ellenségünk. Különösen az, akinek vagyona van. Nem szabad visszariadnunk a vérontástól! Mert csak ezen keresztül valósíthatjuk meg eszméinket. Utána senki sem zavar majd többé bennünket, mindenki fél és retteg majd tölünk! Nekem, a tizennégy esztendős iskoláefiu- nak merőben, érthetetlenek voltak a szavak, amelyeket ezek a kommunisták a torrorról mondottak. „Bertalan éj"' és „Párisi forradalom" véstem az agyamba a hallottakat, hogy később otthon megmagyáráztassam magamnak édesapámmal értelmüket. Ügyetlen mozdulattal kibújtam rejtekhelyünk mögül, Kosztja megbotlott a lábamban, elesett és iskolatáskája nagy zajjal lerepült a hátáról. — Átkozott kutyák, — ordította a másik oldalról Silkó eszeveszett dühhel, amiért megzavartuk a beszédet — takarodjatok a poko'ba! Futásnak eredtünk és csak amikor már veszélyen kívül éreztük magunkat, álltunk meg rövid tanakodásra. — Te Kosztja. — kérdeztem társamat — miaz a „Bértalan-éjszaka" ? . — Honnan tudjam én azt, — válaszolta. —- Talán valami szent... Dé akkor mit akarhatnak tőle a kommunisták ? — kérdezte elázzál be is adta a gyöngélkedő családfőnek a májinjekciót. Székely Király Pálon Időnként még többször erőt vett a rosszullét, da mert az „orvos“' kéznél volt, már nem is aggódott sorsa miatt. A májinjekció rendszerint mindig könnyített fájdalmain. A Székely-család valósággal Isten-küldöttjét látta a fiatal és kedves „doktor urban“ és kezdték másoknak is ajánlani Mindenkinek, aki betegnek, vagy gyengélkedőnek érezte magát a külvárosban, de főként azoknak, akik a májukat fájlaltatták. A „doktor ur“ ugyanis rendkívül jutányos honoráriumért „gyógyitgatott“,.. A külváros népe máról-holnapra úgy megszerette a fiatal „doktor urat“, akár a Szé- kely-Király-család, amelynek lakója és házi orvosa volt. Ezen a, réven ismerkedett meg Budahegyi Ferenc Székely K. Jenönével is, aki ugyancsak ihájbántalmak miatt panaszkodott. A szélhámos fiatalember „megvizsgálta“ s azt a szigorú „orvosi tanácsot" adta a hiszékeny asszonynak, hogy marad- jón ágyban, mert a betegsége annyira súlyos. hogy másképpen nem tud érette felelősséget vállalni. Székely K. Jenöné tehát ki se mozdult többet Csaba-utea 127. szám lévő lakásáról, hanem betartva az „orvos" utasítását, két hétre ágybafekildt. Budahegyi „doktor ur“ mindennap ellátogatott hozzá s beadta neki a májínjekciót, közben alaposan szétnézett a lakásban is. ., Budahegyi Ferenc egy alkalommal akkor toppant be hozzá, amikor „paciense-- aludt. Úgy látszik, hogy csupán erre az alkalomra várt, mért összecsomagolta Székely K. Jenöné 560 pengő értékű ruha- és fehérneműjét s zajtalanül kifelé igyekezett az ajtón. Székely K. Jenőné azonban még idejében felébredt s tor kaszaka diából elkezdett kiabálni, hogy tolvaj jár a házban, fogják meg!,.. A kiabálásra a lakók az uév/irm rohantak s elfogták * ţglpnjţt.ş még gondolkozva. Némán váltunk el egymástól. .. Talán mégsem kellene elmondani apámnak, —• inogtam meg elhatározásomban. De amikor hazaértem, épp a kertben foglalatoskodott és belőlem nyomban kibugyant a kérdés• — Apám, tulajdonképpen mi is az a „ber- talan-éjszaka" ? — Bertalau-éjszaka?, — ismételte kérdésem. — Én csak Berta ian-na pót ismerek. Szent Bertalan apostol napját, De miért kérdezed te ezt? Elmeséltem apámnak az imént hallottakat. Apám egyszerre gondterhelten nézett maga elé. — Ha Silkó szájából hallottad, — mondotta — akkor csak valami rosszat jelentheti A következő nap Kosztja feldúlt ábrázattal állított be az iskolába és tanitás előtt félrevont a sarokba. — Petja, tudod mit akar Silkó ? Mlndany- nyiunkat meg akar gyilkolni! Apám mondotta. hogy Bertalan-éjszakáján százával gyilkolták le az embereket hosszú késekkel. — De mondd Kasztja, — kérdeztem szorongva — hát tényleg burzsujok vagyunk mi, hogy Silkó odasorol bennünket? — Dehogy vagyunk, — nyugtatott meg Kosztja. — Én egészen biztos, hogy nem vagyok. De te sem igen vagy az! így ismerkedtem meg tizennégy esztendős koromban a politikával és ez volt az első benyomásom a kommunizmusról. De csoda-e, hogy az apám semmit sem tudott a Ber- talan-éjszaltáról ? Ki törődött a mi falunkban a politikával, a politikai harcokkal és hasonló dolgokkal? Kit érdekelt az, hogy a távoli Pétervárról miképpen kormányozzák az országot? Mit tudhattunk volna ml a bol- sevizmusról. pedig a külvárosban már közismert és köz- becsülésnek örvendő „doktor vit“ személyiben. Nosza lett erre nagy riadalom. Többen elszaladtak Székely Király Pál Pelikánutca 1. szám alatti lakására, hogy hírűi vigyék a hiszékeny családnak, milyen lakójuk van... Sajnos ekkorra már Székely Király Pálék is megtudták a valót. A cs* «/ .. ugyanis, mert valami hivatalos ügye akadt a városban, ünneplőbe akart öltözni. Az ünneplő ruhájának azonban csak hült helye volt a szekrényben... De ugyancsak hült helye volt fehérneműinek is. Székely Király Pál elment a rendőrségre és feljelentette lopás büntette miatt Budahegyi Ferenc „orvosszigorló“ lakóját, aki nem kevesebb, mint 1500 pengő értékű, ma már csaknem pótolhatatlan ruha- és fehérneműjétől fosztotta, meg... A történethez tartozik még sut is, hogy Budahegyi Ferenc, amikor a Csaba-utcában a „páciensénél“ lopáson rajtafogták, a nagy kavarodásban zsákmányával együtt elmenekült, de jobbnak látta a Pelikán-utcai lakásán többé nem jelentkezni. így aztán a rendőrségre hárult a feladat, hogy tartózkodási helyét kiderítse. A rendőrség bűnügyi osztálya lelkiismeretes nyomozás után csakugyan ráakadt Budahegyi Ferencre s bekísérte a rendőrkapitányságra, A szélhámos fiatalember dicséretére legyen mondva, egyáltalán item tagadta a terhére rótt bűncselekményekét. Az ellen aaonban tiltakozott, hogy a májinjekciók hamisak lettek volna. Ebben is neki volt igaza, mert amint az orvosi vizsgálat is megállapította, a „doktor ur“ valóban jó máj- injekciókat fecskendezett „betegeibe“. Budahegyi Ferencet egyébként a rendőrség átadta a királyi ügyészségnek. A bíróság gyorsított eljárással Ítélkezik fölötte. — A svéd asszonyok állást foglaltak a légiháhoru elfajulásai ellen. Stockholmból jelentik: A svéd asszonyok magasabb társadalmi osztályhoz tartozó csoportja, közte a svéd közélet több ismertnevü tagja, felhívást intézett a közvéleiüényhez, amelyben állást foglal a légiháboru borzálmái, különösen a poljffiá iakgSBág jjpmbázása gU$ib. (Folytatása következik. ! Rendőrkézre került a Pelikán-utca népszerű ,májspeciálistája Egyik páciensénél vesztei! rajta a szélhámost »I»» mindenkit meglopott, aki Tele szóbaállf
