Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)
1944-05-16 / 110. szám
1944. MAJÜS lß. 5 Km tiíIjsKG A politikai egység vágya átöleli az egész nemzetet mondotta a felvidéki és kárpátaljai törvényhozók előtt vitéz Járass belügyminiszter Budapest, május T). (MTI) A vissza* csatolt felvidéki és kárpátaljai terület volt Egyesült Magyar Pártjának egykori vezető személyiségei, élükön a felvidéki és kárpátaljai törvényhozókkal megjelentek vitéz Jaross Andor belügyminiszternél, aki a felvidéki Egyesült Magyar Párt elnöke volt, hogy belügyminiszterré történt kinevezése alkalmából kifejezzék előtte a Felvidék és Kárpátalja magyarságának ragaszkodását. Giller János országgyűlési képviselő meleg szavakkal üdvözölte a minisztert. Vitéz Jaross Andor belügyminiszter válaszbeszédében utalt a közösen megharcolt mult emlékeire. — Azt hittük, — mondotta, — hogy a felszabadulás tényével befejeztük misz- sziónkat és a nyugalom korszaka következik. Azonban egy uj világháború zúdult földrészünkre. Volt egy naiv és téSztójay miniszterelnök vá’asztávirata az uj horvát külügyminiszternek Budapest, május 15. (MTI) Mesmed Alaj- begovics dr., az uj horvát külügyminiszter kinevezése alkalmából táviratot intézett Sztójay Döme m. kir. miniszterelnök és külügyminiszterhez. Sztójay Döme miniszterelnök választáviratában ezeket mondja: „Tudatában vagyok népeink történelmi sorsközösséyének és őszinte igyekezetem odairányul, hogy oWtágaink baráti kapcsolatait kifejlesszem és elősegítsem. Szilárd meggyőződésem, hogy nemzeteink erőfeszítései és áldozatai a jobb és boldogabb jövőt biztositják.<* Könyvek között FUTÓ MIHALT: A MAGYAR GYÁRIPAR ŐSTÖRTÉNETE A nagyközönség hazánkban még mindig agTárállamot lát. s igen elterjedt az a felfogás, hogy Magyarország jelenlegi gyáripara csupán rendkívüli tényezőknek: az utolsó két évtized külkereskedelmi elzárkózásának és a háborús erőfeszítéseknek szülötte. Ez az ártatlannak látszó beállítás nagy veszélyeket rejt magában: lényegében alapjában támadja meg a magyar gyáripar létét, hiszen azt' jelenti, hogy csak a kényszerűség hívta életre, s Így akaratlanul azoknak a véleményét támasztja alá, akik szerint a magyar gyáripar gyökértelen üvegházi termék, melynek a békés állapotok visszatértekor nem lesz jogosultsága. Nagy szolgálatot tesz s igen időszerű tehát a Magyar Gazdaságkutató Intézetnek most megjelent hézagpótló különkiadványa, melyben dr. Futó Mihály, a budapesti kereskedelmi és iparkamara gyáripari osztályának vezetőtitkára a magyar gyáripar történetének küzdelmes hőskorát tárgyalja, s a történeti tények mindennél erősebb fegyverével oszlatja el az „üvegháziság“ és „ujkelttíség“ sokat hangoztatott vádját. A közel félezeroldalas s többszáz egykorú és legújabb, magyar s külföldi forrás- műre támaszkodó, mindazáltal a nagyközönség számára is élvezhetőén megírt hatalmas kötet a magyar gyáriparnak, a mindenben kedvezőtlen körülményekkel és az uralkodóház ellentétes irányú gazdaság- politikájával szemben évszázadon keresztül kifejtett hősies küzdelmét a legnagyobb részletességgel elemzi az első állami ipar- fejlesztési törvény létrehozásáig. Ez az 1881 évi törvény uj korszak kezdetét jelentette a gyáripar történetében: az addig inkább csak megtűrt magyar Ipar fejlesztését egy csapásra a kormány célkitűzésévé tette. A mü szerzője azonban nem elégszik meg azze!, hogy a magyar gyáripar kialakulásának e legrégibb, s már a források nehéz megközelítése miatt is legkevésbbé ismert korszakáról általános képet nyújtson, hanem részletesen foglalkozik az egyes szakmák, jelentősebb üzemek fejlődésével Is és megismertet a gyáripar feledésbe merült úttörőivel. A Gazdaságkutató Intézet kiadványa túlmegy a szoros értelemben vett ipartörténeten, mert beható vizsgálat alá veszi a mezőgazdaság, á pénz- és hitel- viszonyok, a vámpolitika, a közlekedés, a külkereskedelem, a szociálpolitika, a szakoktatás stb. vonatkozó kérdéseit is, úgyhogy nemcsak az első magyar gyáripar- történetet nyújtja a kérdés Iránt érdeklődőknek, hanem egyben nagy hézagot is pótol az összefoglaló müvekben annyira szegény gazdasági történetírásunkban. vés elképzelés, hogy a világvihart módunkban lesz átvészelni és harc nélkül sikerül átmentenünk kádereinket a jövőnek. Ma ez a kérdés el van döntve. Eldöntötte földrajzi fekvésünk, eldöntötte az a tény, hogy Árpád vezér ezen a földön alakított magyar hazát. — Március tizenkilencedikétől megváltoztak Iwrülményeink. Minden jóravaló magyar ember keresi egymás kezét. Közöttünk, egykori felvidékiek között, ha voltak is viták, mindig megőriztük a becsületesen gondolkozó magyar lelket. A szerep, amelyet most vállalnom kellett, nem olyan, amelyre bármely politikus könnyen áhítoznék. De amikor felelő* munkára való részvételre az Első Magyar Ember valakit hiv, ez elől nem lehet kitérni: ezt vállalni kell. —- Ez a szerep rendkivül nehéz, de 1. Az angolszász légihaderő április hónapban Európa felett 1392 gépet, a Földközi-tengeri térségben lezajlott harcokkal együtt 1500 repülőgépet veszített. Keletázsiában a japán császári főhadiszállás jelentése szerint április hónapban 716 gépet veszítettek az angolszászok, összesen tehát veszteségük 2200 gép. Egyetlen hónapban tehát az angolamerikai légierő 17—18 ezer embert veszített. Ebből az adatból is, de a légiharcok karakteréből következtetni lehet, hogy az elveszett pilóták nagyrésze tiszt, illetve elsőrendűen kiképzett szakember. Mind az angol, mind az amerikai sajtó a legutóbbi időpontig légiháboru ember- és repülőgépveszteségeit elhallgatta a közvélemény előtt, illetőleg: a veszteségekről a valóságnak nem megfelelő adatokat közölt. Újabb sajtómegnyilatkozások, bár elimerik, hogy a légihábo* ruval járó veszteségek egyre növekedőben vannak, kiemelik, hogy az angolszász államok ezeket a veszteségeket Is minden nehézség nélkül hirják ki. A londoni rádió egyik ismert katonai szakembere és hirmagyarázója, Cyrill Falls újabban a légiháboruról hatalmas cikket irt az „Illustrated London News“ cimü angol folyóiratba. Cikkében többek között a következőket mondja: „Az angol légierő és különösen az éjszakai vadászgépek veszteségei a legutóbbi hónapok légitámadásainál Németország fölött egyre emelkedtek és ma már olyan veszélyes magasságot értek el, hogy az angol kormány a kiesett emberanyag pótlásáról semmiképen sem képes gondoskodni. Angliának minden igyekezete ellenére sem sikerült a légi' terrorháborut nj elképzelések szerint megkezdeni, uj fegyvereket és taktikai lehetőségeket sem sikerült kitalálni. A német elhárítás pedig egyre erősödik és az angol támadó fegyverek nincsenek abban a helyzetben, hogy a német ellenállást megbénítsák. Angol részről — folytatja Cyrill Falls — egy időben úgy vélekedtek a légiháboru felől, hogy az éjszakai támadásokba minden rendelkezésre álló erőt be kell vetni. Közben azonban beavatott körök is rájöttek, hogy ezzel az angol légiflotta nagyonls súlyos helyzetbe került a hatalmas veszteségek miatt. Anglia már, ha csak magára maradna, már régóta nem tudná pótolni emberanyag veszteségeit. Amerikának kellett közbejönnie, hogy a lé- gihábornt folytatni lehessen. Mi talán nem tudjuk még mérlegelni, hogy Amerika nem tulozta-e el szintén a légiháboru mértékét. Azaz, hogy nem vetett-e be túlontúl nagy egységeket és hogy nagy veszteségei nem állitják-e az Egyesült Államokat is tanácstalan helyzet el é. Amikor Amerika is csatlakozott a terrortámadásokkal megindított légihábo- ruhoz, az első időkben veszteségei nem voltak túlságosan nagyok. De a biztató kezdet nem tartott sokáig. Németország kitapogatta az amerikai bombázók gyöngéit, uj fegyvereket vetett harcba és uj taktikai lehetőségeket alkalmazott bármit hoz a távolabbi történelmi jövő, most egy feladat van: a magyar hajót a hullámok tetején tartani. Ma egy kártyával játszunk. Ez az egy kártya: a szövetségi hűségben vívott harc a győzelemért. =— A nemzet minden életnyilvánulásá- ban és a közigazgatás minden intézkedésében a. honvédelem érdekeit kell százszázalékig' érvényesítenünk. Ebhez minden magyar ember egyşkaratu támogatása szükséges. A politikai egység vágya átöleli az egész magyar nemzetet. A kormány sziklaszilárdan megy a maga utján. Megteremti az egység lélektani pillanatát. A miniszter végül megköszönte felvidéki bajtársai összetartását és a mindenáron megoldandó magyar egység éltetésével fejezte be beszédét. s a vége az lett, hogy a német vadászok felülkerekedtek és az amerikai bombázóegységek számára hatalmas veszteségeket okoztak. Ma, ba légitámadást indítunk Európa ellen, nagy veszteséggel számolunk. Anglia legjobb pilótáit veszítette el Németország felett a légi- háboruban. Ez a magyarázata aunak, hogy az utóbbi időben egyre inkább az Egyesült Államok légi egységeit vetik be mind Európában, mind Keletázsiában, mind Indiában, az angol légihaderő pedig ezekben a vállalkozásokban csak másodrangu szerephez juthat, — Írja Cyrill Falls. Cyrill Falls borúlátó megállapításai Angliában nyugatalanitó hatást keltettek. A_ kérdéshez többen szóltak hozzá az angol légihaderő szakemberei közül, többek között Liddel Hart kapitány. Liddel Hart kapitány számítást végez és kimutatja, hogy néhány év alatt az angol légihaderő olyan mértékben dobott le Európa fölé robbanó anyagokat és bombákat, hogy ez már pazarlásnak minősíthető. A ledobott robbanóanyag mennyiségértéke ugyanis nem áll arányban az okozott károkkal. A német ellenállás és az európai szövetséges államok erkölcsi erejét nem sikerült megbénítani. Véleménye szerint az angol közvéleménynek végre tisztán kell látnia ebben a kérdésben és nyugodtan kell megítélnie az összefüggéseket. Az angol terroiCímadásoknak az volt a célja, hogy Németország belső frontját halálos döféssel megbénítsa s a termelő rétegeket olyan idegállapotba kergesse, amelyben a termelő munkát nem képesek tovább folytatni, A terrortámadásoknak azonban nem sikerült katonai fontosságú üzemeket megsemmisíteni. 2. Csütörtökön Churchill az alsóházban arra az interpellációra, hogy miért kellett angol erőknek beavatkozniok a görög hajókon kirobbant lázadások elfojtására, azt a választ adta, hogy a görög hajón bolsevista lázadás tört volt ki. Churchill válaszában azt is beismerte, f.ogy a Földközi-tengeren állomásozó más görög hajókon is kommunista megmozdulások történtek és az angol kormány kötelességének tartotta, hogy ezeket a forradalmi jelenségeket fegyveres erővel fojtsa el. A görög matrózok természetesen nem adják fel a reményt és a bolsevista lázadó munkát az egész Földközi-tengeri térségben tovább folytatják. A görög matrózokat ki más támogatná lázadó tevékenységükben, mint Moszkva. A Kreml keze ma már messze ér el a Földközi-tengeri térségben. Kétségtelen, hogy a Szovjet tengeri erőinek a Földközi-tengerre való jutását éppen az angolok és az emerikaiak könnyitették meg. Moszkva ügynöke■ az igazi ur ma már akár Egyiptomban, akár az angolszászok által megszállt francia gyarmatokon is. Dplolaszországban is az igazi irányitó és hangadó szintén nem más, mint a Kreml embere. Az angolszászok -• számára ma már kellemetlen mellékize I is van a bolsevista előnyomulásnak. És I ez kiérződik Churchill alsóházi nyilatkozatából is, amikor kijelenti, hogy O „kommunista lázadásokat mindenütt levertük“. Ha Churchill válasza őszinte volt, beszéde rendkivül delikát bizonyítéka a kétknlacsos angol politikának. Mert benne foglaltatik annak beismerése is, hogy amig Albion egyik kezével kénytelen elősegíteni a Szovjet európai aspirációinak útját, a másik kezével kénytelen maga is rendszabályokat foganatosítani az angol érdekeket is közelről veszélyeztető bolsevizmus ellen. 3. Az angolszász nagyhatalmak egyre durvább támadásokat indítanak a semleges államok ellen. A Renter hírügynökség közli washingtoni levelezőjének jelentését, amely szerint RooseveTt négyheti szabadságáról való visszatérése alkalmával Hull államtitkárral bocsátkozott tárgyalásba és legelőször is a svéd golyóscsapágyszállitások ügyét beszélte meg. Az amerikai közvélemény — jelenti a Reuter — ma a diplomáciai élet egyik legfontosabb kérdésének tekinti a svéd 'golyóscsapágyszállitások körül kialakult ellentéteket. Az Egyesült Államok Stanton Griffis-1 bizta meg, hogy a svédországi golyóscsapágy- konszernek vezetőivel tárgyalásokat folytasson le. Washington félhivatalos köreiben — teszi hozzá a Reuter-jelentés — azon a nézeten vannak, hogy a legközelebbi időpontban újabb svéd nagyvállalkozásokat az Egyesült Államokban fekete listára fognak helyezni. Reuter ezzel kapcsolatban a „Washington Star“ egyik cikkét is idézi, amely ezeket írja: A világnak minden részét meg kell figyelnünk, az amerikai nagyipar a legnagyobb figyelemmel kell, hogy kitapogassa azokat a helyeket, ahol még ma is a semlegesség védelme alatt gazdaságilag a tengelyhatalmak segítségére vannak. Svájci és svéd ipari vállalkozások ma is szállítanak még Németországnak, arra való hivatkozással, hogy a blokád miatt nem tudnak tengerentúli szállításokat vállalni. Ezt a munkát, amely a szövetséges hadviselés hátrányára van, meg kell akadályoz- > nunk és ezeket az ipari üzemeket fekete listára kell helyezni. A „Star“ hozzáfűzi még, hogy ezek a vállalatok bűnöseknek tekintendők és amint csak lehetőség adódik, de ha máskép nem lehet, úgy a hábpru után kell megbüntetni okét. Nyilvánvaló tehát, hogy az angolszász hatalmak újabb lépéseket igyekeznek tenni, hogy erőszakos eszközökkel a semlegesség fogalmát revízió alá vegyék. Az is kétségtelen, hogy nemcsak a két angolszász hatalom, hanem a Szovjetunió is az egész világ gazdasági forgalmára és pénzügyi életére rá akarja tenni kezét, illetve gazdasági ellenőrző munkát akarnák végezni és könyörtelenül letiporni azokat, akik nem az ő elképzeléseik szerint dolgoznák. Az angolszász sajtó többször kinyilvánította azt az álláspontját is, hogy az ellenségeskedések megszűnte után „meg fogják jutalmazni“ azokat, akik győzelmüket elősegítették és meg kívánják büntetni azokat, akik hátráltatták a győzelmet. Különösen Amerika szeretne a háború után, természetesen, ba a háború kimenetele Amerika számára előnyös lesz, olyan gazdasági világszervezetet létesíteni, amelyiken a kisállamok maradéktalanul az amerikai piutokrá- cia kiszolgálói lennének. Természetesen más kérdés, hogy mennyiben felel meg ez az elképzelés a kisállamok érdekeinek. Az európai szövetség a blokád sikere* leküzdése után önellátásra rendezkedett be és joggal mondhatjuk, hogy Európa államai ma mindent beszerezhetnek és megkaphatnak az európai területeken. Sem most, sem pedig a háború befejezése után nincsen szükségünk amerikai behozatalra és nincsen szükségünk arra, hogy a gazdag Amerika nálunk helyezze el számára fölösleges terményeit és termékeit olyan áron, amely az amerikai pénzvilág újabb profitéhségét elégítené csak ki. Romáiráhan törvény biztosítja a szerkesztők anyagi függetlenségét BuUarest, május 15. (MTI) A szerkesztői hivatásról szóló törvény életbe lépett. A törvény a korszerű elveknek megfelelően szabályozza a szerkesztői hivatást, intézkedéseket tartalmaz a szerkesztők anyagi függetlenségének biztosítására Is. JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK A VILÁG TÜKRE 1. A légi terror angol mérlege 2. Tudja-e Churchill balkeze, mit csinál a jobb? 3. Roham a semlegesek ellen >
