Keleti Ujság, 1944. március (27. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-04 / 52. szám

ÍÍ£L£ MH« 1944. MÁRCIUS 4. Kormányzó Urunk országosának 24. évfordulóját Ünnepelték a MEP csütörtöki pártértekezletének résztvevői Budapest, március 3. (MOT.) A Magyar Élet Pártja csütörtök este rendezte máso­dik pártértekezletét igen nagy érdeklődés közepette. Ott volt Kállay Miklós minisz­terelnök a miniszterekkel és Tusnádi JNagy András, a képviselöház elnöke.' Vitéz Lukács Béla, a párt országos el­nöke megnyitó szavaiban szeretettel kö­szöntötte a miniszterelnököt, a párt .vezé­rét és a kormány tagjait, majd a Kor-' niányzó Ur megválasztásának évfordulójá­ról emlékezett meg'. — Tegnap mult 24 éve — mondotta —, hogy a nemzetgyűlés nagybányai Horthy Miklóst, a nemzeti hadsereg fővezérét, nagy lelkesedéssel Magyarország kormányzójává választotta. Főméltóságii Urunk a Gondvi­selés különös kegye'méböl és a magyar erő •céltudatos felhasználásával nemcsak meg­mentette nemzetét a végveszélytől, hanem a Trianonban elvesztett másfélévezredes történelmi jussunk visszaszerzését Is felbe­csülhetetlen értékű munkával és ered­ménnyel szolgálta. Elöre'átással, bölcses­séggel és a nemzet jövőjébe vetett törhe­tetlen hittel vezet' bennünket. A nemzet há­lája, szeretete, ragaszkodása és hódolata veszi körül. Minden bizalmunk, reményünk benne összpontosul. — Mi, a Magyar Élet Pántjának tör­vényalkotói, alázatos lélekkel kérjük az Is­tent, adjon erőt Kormányzó (jrunknaK munkája bevégzésére. Vitéz Lukács Béla szavait a párt tagjai állva hallgatták végig, majd beszéde végén szűnni nem akaró lelkesedéssel éltették a Kormányzó Urat. Vitéz Lukács Béla ezután a párt nevé­ben köszöntötte mindazokat, akik legutóbb l kormányzói kitüntetésben részesültek, majd Kállay Miklós miniszterelnöknek a nemzetvédelmi keresztesek zászlószentelő ünnepélyén elhangozott beszédéről emléke­zett meg. j *— Ez a beszéd — mondotta — nemcsak államférfiul megnyilatkozás volt, hanem a magyar hitet és bizalmat sugárzó, a nem­zet lelkiismeretének szóló, de egyben a magyar jövőben bízó, pártérdekeken felül­emelkedő miniszterelnöki beszéd volt. Ez a párt a inegiiemalkuvó keresztény magyar akaratot képviseli. Nem tért le és nem tér le arról az útról, amelyen Szegedről elin­dult. Vezessen bennünket M agy méltóságod magyar lélekkel a keresztény jobboldali Magyarország felé. Mindnyájan • meggondo­lás nélkül, áldozatkész, elszánt lélekkel kö­vetjük önt az elkövetkezendő nehéz Idők­ben. A párt tagjai lelkés éljenzéssel és taps­sal fogadták e szavakat. Ezután Kailay Miklós miniszterelnök köszönte meg a pártelnöknek a meleg megemlékezést. Leg­utóbbi beszédéről történt megemlékezését ■ és azért < az elismerésért, valamint biza­lomért, amelyben a párt részesítette, mon­dott köszönetét. Arra kérte a párt tagjait, legyenek hirdetői mindenütt az országban annak a bizalomnak, amelyet beszédében kifejezett. A történelmi nemzeteket mindig a fennmaradásukban és a jövőjükbe vetett hit V hatotta át. Ennek a hitnek és önbiza­lomnak kell eltö'terpe a mai nehéz időkben a nemzetünket is —• mondotta. Szavai igen nagy lelkesedést keltettek. Ezután Szabó Gyula rövid interpellációjára Lukács Bé'a miniszter válaszolt, majd az értekezlet végétért. Bornemisza miniszter intézkedésére rövidesen rendezik az erdélyi ipari munkésság időszerű kérdéseit íg Dc&nányi Ernő &eeíf}oven-&siJe Dohnányi Ernő zenéjéről és előadásáról már annyit Írtak, beszéltek és vitatkoztak, hogy ázt is mondhatná valaki, mi sem mond­hatunk már újat. Játékával végtelenül ter­mészetes és emberi hangot szólaltat meg, mint aki túl jutott sok nehéz megpróbálta: táson és csöndes bölcsességgel, megbocsátó jósággal tudja szemlélni súlyos következ­ményű szenvedélyek, kis torzsalkodások in­dítékait. Beszél a zongorával, beszél velünk. Ernyedt, magába roskadt szomorúsággal te­meti a mult halottait. Keze gyöngéden sik­lik a billentyűkön, mint a szobrász keze a- mielőtt utrabocsátaná — az alkotását, mint vaké szerelmesének homlokán, mint régi le­velek közt matató anyóka keze. Fájdalom- csillapító az, amit az embereknek játékával ad — és amint átvezet zenéjének csodálatos dimenziójába, úgy érezzük, mintha abban a légkörben minden földi gond, kétség és bá­nat elenyészne, minden nehéz lélegzet elcsi­tulna s a boldogság távoli fénye megenyht- tené á lelkeket. Dohnányi majdnem két és fél órán át tartó műsorán két nagy — a Waldstein-, a variációs" E-dur és két ala­csonyabb opus számú szonátát, a C-dur és a variációs Asz-dur szonátákat játszotta, ezen­kívül a C-dur Poloniase-t és az F-dur An­dantét. A Waldstein-szonáta ragyogó felépí­tése, pompás tempója, megható Andantéjá­val jellemzően tárta elénk Dohnányi Beetho­venről alkotott képét. A ráadásként adott „Düh az elveszett garas miatt“ cimü egyet­len humoros Beethoven-mü más oldalról vi- .lágltotta meg a nagy zeneköltö egyéniségét. A gyorsaság ugyan kissé elmosta a tiszta­ságot, a lassú részek panaszos elbusulása teljes mértékben éreztette a kis darab igazi hangulatát. A telt ház hallgatósága hosszú tapsokkal bizonyította, hogy mennyire tudja értékelni az igazi művészetet. ni. b. a. Szerelmi bánata és nyomora miatt a Szamosba vetette magát egy kolozsvári munkáslány Kolozsvár, március 3. Az elmúlt 24 pra leforgása alatt két öngyilkossági kisérlet történt Kolozsváron. Vári Margit, Fel- legvári-uti 21 éves rnunkáslány csütör­tök este 10 óra tájban a Szamosba ve­tette magát. A munkáslány a Fellegvári- ut' felől lévő vaskorláton keresztül, ép­pen ahol legmélyebb a Szamos medre, vetette magát a vizbe. Előzőleg az egyik Fellegvári-uti korcsmában nagyobb mennyiségű italt fogyasztott el s azzal hagyta el a korcsmahelyiséget, hogy mindjárt visszatér s akkor kifizeti az ital árát... A következő pillanatban ve- lőtrázó sikoltás verte fel a Fellegvári-ut környékét... Minthogy a Szamps medrét a partról lehetetlen volt megközelitehi, a helyszín­re hívtak a tűzoltókat s azok végülis kimentették a vizből Vári Margitot. Ek­korra a helyszínre érkeztek a mentők is. Az életunt lányt a sebészeti klinikára szállították, esés közben ugyanis gerinc­törést szenvedett. Vári Margit szerelmi csalódása és nyo­mora miatt akarta eldobni magától az életet. Életbenmaradásához kiig van re­mény. A második Öngyilkossági kisérlet a Szent István-ut 21. szám alatt történt, Gerendás Sándor gyári munkás 23 éves felesége eddig még ismeretlen okból nagymennyiségű altatóval akarta magát megmérgezni, de tettét még idejekorán észrevették. A kihívott mentők gyomor­mosás után a lakásán hagyták. „Germanin“ Nagyérdekességii kulturfilmet mutat be ma délután a kolozsvári Német Tudo­mányos Intézet lektorátusa Kolozsvár, március 3. A! kolozsvári Né­róét Tudományos Intézet lektorátusa ma délután 8 órakor nagy érdekességü német kulturfilmet mutat be. A film, amelynek „Germanin" a cinre, hatásosan kelti életre azt az emberfeletti küzdelmet, amelyet a német orvosok az á’omkór leküzdése érde­kében folytattak. A „Germanln“-t, amely az orvostudomány egyik regényes fejezetét eleveníti meg, a lektorátus Jókai-utca 2. sz. »alatti, elsöemeleti előadótermében • mu­tatják be. Az érdekes, nem mindennapi tárgyú mozgóképre ezúton is fe’hivjuk a filmkü­lönlegességek iránt érdeklődő, németül tüdő kolozsvári közönség figyelmét. — Vitézi értekezlet. Kolozs vármegye és Kölozsvár Vitézi Széke márciusi vitézi értekezletét március 6-án, hétfőn délután 7 órakor tartja a/Katolikus Kör Far- kas-u. 7. szám alatti helyiségében. Kolozsvár, március 3. Bornemisza Gá­za iparügyi miniszter kolozsvári látoga­tása során Wenczel Antal országgyűlési képviselő, a Nemzeti Munkaközpont or­szágos alelnöke terjedelmes emlékiratot nyújtott át a miniszternek az erdélyi ipari munkásság bizonyos kérdéseinek rendezése érdekében. A képviselő az emlékiratban elsősor­ban a székelyföldi gömbfafeldolgozó üze­meknél tapasztalható visszásságokat tette szóvá. Az üzemeknek csak egy ré­sze teljesiti ugyanis a minimális bérekre vonatkozó rendelkezéseket. Arra hivat­koznak, hogy a rendelkezés nem terjed ki azokra a kategóriákra, amelyekbe a székelyföldi gömbfafeldolgozó üzemek dolgoznak. Az emlékirat alapján Bornemisza Géza iparügyi miniszter intézkedett, hogy lia- lakéktalanul hívják össze Marosvásár­helyre a bérmegállapltó bizbttságot, hív­ják meg a gömbfafeldolgozó üzemek munkásainak képviselőit is és intézked­jenek a legkisebb munkabérek megálla­pításáról. A bizottság összehívására a munkaügyi felügyelőséget, illetőleg a marosvásárhelyi Kereskedelmi és Ipar­kamarát bizta meg. Az előterjesztett emlékirat alapján az iparügyi miniszter vizsgálatot rendelt el az egeresi bányamunkásság panaszainak kivizsgálására. A miniszter részletes je­lentést kért a bányamunkásság helyzeté­ről s annak alapján hozza meg döntését. Intézkedést tett az iparügyi miniszter a kolozsvári Dermata-müvek munkássá­gának kérése ügyében is. A munkásság bizonyos részének az volt a kívánsága, hogy magasabb munkakategóriába so­rozzák őket. A miniszter a munkaügyi felügyelőség jelentése alapján meg is állapította a munkások kérésének jo­gosságát s ennek alapján a gyárigazga­tóság és a munkásság képviselői köze­lebbről megállapítják azoknak a munká­sodnak a listáját, akik magasabb mun­kakategóriába kerülnek. Ez az intézke­dés körülbelül 800 bőrgyár! munkást érint. fejezete az alapköve a bekövetkező bolse­vista szervezet megalapozásának mind be­felé, mind kifelé. Befelé egész Északafrikát számos helyi politikai parancsnoki központ­tal behálózták. Kifelé folytatták a munkát régi moszkvai elv szerint, mint álcázott „nemzeti, hazafias, demokratikus“ párt, fel­használva az északafrikaí ellenzéket Viahy- vel szemben, proklamálták a harcot a Cre- mieux-féle törvény újból való bevezetése érdekében, hogy ilymódon biztosítsák a zsidó közreműködést. Természetesen nem mulasztották el azt sem, hogy az arabok közreműködését megnyerjék, mely célból „bennszülötteket“ neveztek ki a kommunis­ta párt tunéziai és marokkói sejtjeinek tit­káraivá, sőt főtitkáraivá is,' felkeltvén ez­által érdeklődésüket a bolsevista program iránt. Ezzel párhuzamosan igyekeztek befolyá­sukat a gaulleista körökben biztosítani, régi szakszervezetek életrehivása, szövetkezetek alapítása, a civilinternáltak ligájának meg­nyitása, valamint az emberi jogok ligájá­nak felállítása által, végül a hirhedt Lacache Bernhard zsidó liga életrekeltése által. A Kreml következő sakkhuzása az volt, hogy a Szovjetunió elismerte az Algíri Bizottsá­got. Bogomolov 25 tagból álló tisztviselői karral megérkezett Algírba és a „hivata­los“ kapcsolatok alapján megkezdte a szov­jetorosz központok berendezését Casablan­cában, Rabatban és számos más városban a bolsevista beszivárgási módszer szerint; konzulátusi vagy kereskedelmi képviseletek formájában. Miután a Kreml helyettes külügyi biztosa, Vizsinszky, mint a „Földközi-tengeri bizott­ság“ delegátusa, egész Sereg ügynök kísé­retében mint „szovjetorosz katonai bizott­ság“ szintén Algirba érkezett, meghatvá­nyozták a mult év november kezdetén a hi­vatalos bolsevista képviselők agltációját minden rendelkezésükre állő eszközzel. Pom­pás „ fogadtatásokat és kiállításokat ren­deztek előre megrendelt tetszésmegnyilat­kozásokkal, harcbavetettek kommunista vándorszónokokat, akik az általános bom- lasztását a francia gyarmati hadseregbe is bevitték. Az csak természetes, ţmgy a szov­jetorosz izgatás továbbra is a nemzeti­francia álcázás alatt folyt. Ezzel a fogással annál inkább is élhettek, mert de Gaulle Giraud elleni harcában, hogy a további tá­mogatást magának biztosítsa, ellenszolgál­tatásképp megígérte a francia kommunista pártnak, mint az anyaországi -úgynevezett ellenállási mozgalom föhordozójának hiva­talos elismerését. Az év végén Jtették fel a zárókövet az északafrikai bolsevista hídfőre azzal, hogy a „tanácsadó kamara“ összeállításakor a kommunisták, szövetkezve a szociállsták- ka! és más baloldali csoportokkal, maguk­nak biztosították a többséget és igy a „tör­vényes“ vezetésjogosultságpt. A kommunista izgatás most már áttérhe­tett arra, hogy nem csupán de Gaulle ellen­ségei ellen munkálkodjék, hanem széles vo­nalon, nyilvános bolsevista jelszavak han­goztatása mellett, harcolhatott a kommu- 'íiizmus ellenségei ellen. Erre de Gaulle nyilatkozott és annak a végső elkeseredé­sében megszületett kívánságnak adott ki­fejezést, hogy a „nagy hazafias párt“ lép­jen be a kormányba. Ezúttal nyomatékosan beismerte, hogy a háború után a Szovjet­unióval való szövetség híve. De a tények állása szerint de Gaulle már kijátszott kártya volt a kommunisták előtt. A bolse­visták befejezték müvüket Északafrikában azzal, hogy olyan követelésekkel álltak elő, amelyeket de Gaulle-nak vissza kellett uta­sítania. Erre november 15-én a kommunis­ták tömegfelvonuláat rendeztek és <U Gaulle,vádolták avval, hogy a megegye­zés .lehetetlenné vált. Evvel de Gaulle-1 végérvényesen megbu- kottnak nyilvánították és vele együtt egy kis csoport politikailag érdekelt hátramoz- rtitó Londonban és Washingtonban, akik utolsó reményüket bele helyezték. Északafrikában azóta a bolsevista hídfő időszerű tény, melynek felszámolása csaa a bolsevista világveszedelem • kiküszöböl érdekében harcoló hntalom'o. várható. „Csillagászati" árakat kért olcsó anyagból készült ruhákért 11 budapesti férfiszabócég Budapest, március 3. A közellátási), minisztérium detektivjei a nőiszabók után most a férfiszabókat ellenőrizték. Tizenegy ismert szabócégnél megállapították, hogy mindenhol 1200 —2000 pengőig terjedő ősz- szeget kértek egy férfi ruháért, amelynek nagyrésze 20—30 pengős áru szövetből ké­szült. Majdnem mindegyik szabónak nagy raktára van. Az árdrágításon és árurejte­getésen tettenért' szabókat bekísérték az ügyészségi fogházba. Remélhető, hogy a férfiruhák is néhány száz pengővel olcsób­ban lesznek, amint a női szabómühelyben végzett ellenőrzés után a nöiruhák. Jbszakafrik** — a boísvvizmus hiaföfv Amióta az angol-amerikai „Armada“ Északafrika partjain kikötött, hogy Európa elözönlését dél felől végrehajtsa, kevéssel több idő telt el, mint egy esztendő. Ez az év azonban elegendő volt ahhoz, -hogyh a hír­verés minden eszközével világgá kürtőit brit és amerikai hadászati eredményekből egy bolsevista hídfő alakuljon, ahonnan Sztálin ügynökei nem csak a Szovjet jel­szavait, hanem imperialista törekvéséit is terjeszthetik az európai szárazföld felé. Jel­lemző a pillanatnyi politikai ésZakafrlkai erők harcának állapotára az úgynevezett Algíri Tanácsban röviddel ezelőtt elhang­zott és nagy tetszéssel nyugtázott egyik szovjet képviselő megnyilatkozása, amely nyíltan követelte Európa bolsevizálását a háború után. Ami a mult évben a katonai fejlemények lezárása után Északafrikában politikai té­ren történt, kitűnő példája a bolsevista be­szivárgás „magas iskolájának“ és annak a már történelmivé vált felismerésnek, hogy az angolszászok a bolsevizmus úttörői, akárhol is kezdenek katonai műveleteket. Az északafrikai fejlődés mai szakasza 1943 február havában kezdődött, amikor is Giraud, aki akkor kétségbeesett törekvésé­ben, hogy politikailag, vezessen, szabadon bocsátott 28 kommunista képviselőt és ez­által a szovjet Ügynökök közvetlen eszközé­vé vált. Ez a 28. kommunista, szövetkezve egy de-gaulleista kisebbséggel, valamint az eléggé ismert eszközök felhasználásával megnyert elégedétlen elemekkel, — de Gaulle-bn keresztül, Giraud ellen játszotta a bolsevisták emeltyűjének szerepét és igy megadatott nekik ,az a lehetőség, hogy az angolszász vezetési igény éllen felléphes­senek. A második fejezetet az északafrikai poli­tikai erők harcában de Gaulle Algírba való megérkezése és a kommunista párt ugyan­akkor történt törvényes elismerése jellemzi. A kommunisták most abba a helyzetbe ke­rültek, hogy nagy gonddal előkészített pro­pagandaszervezetük működésbe léphetett. De Gaulle, Giraud politikai ellenfele, aki hasonló kétségbeesett eszközökkel igyeke­zett politikai fennmaradását biztosítani, ki­csúszott a Foreign Office hatása alól és mindinkább a Kreml • felé tájékozódott. Hogy az Algirbizottság és a Kremlhez ter­vezett hivatalos kapcsolatok kiépítését -elő­készítsék, megalapították a francia—szov­jetorosz társaságot és ugyanakkor megje­lent a „France—UdSSR“ cimü havilap. A bolsevitsa beszivárgás eme első két

Next

/
Oldalképek
Tartalom