Keleti Ujság, 1944. március (27. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-04 / 52. szám

+ nI 5 KubtiUjsm 1944. MÁRCIUS 4. AGYAR. CMÄL Mit üzent Domnul Menomorut árpádnak? Mar ibolyák Az ibolyacsokrot 1 pengőért vettem. Tu­lajdonképpen nem is volt csokor. Négy szál ibolya — két levél között. Illata aligha volt, de lehet, hogy csak én nem éreztem náthám miatt. Bágyadt volt a négy szál ibolya, fáradt. Otthon rögtön vízbe tettem őket, s leültem a pohár elé, várva, hogy magukhoz térjenek. Kint sütött a nap, tavasz volt. A négy ibolya a friss vízben, ahelyett, hogy föléledt volna, elaludt.. Fejüket ráhajtotlálf a pohár szélére és halkan pihegtek. így aludtak sokáig. Végre az egyik, a legnagyobb megrhoz- dult, s lila finoman bársonyos leveleivel nyújtózott egyet. A többiek is ébredezni kezdtek. — Legfőbb ideje volt, hogy megvettek minket — mondta a legnagyobb. — Ha még csak egy óráig kell ott gubbasztanom a kosárban, meghalok. Kellett már nagyon ez a. friss viz. — Hanem figyelitek, hogy megnőtt az értékünk tavaly óta?!— mondta most egy élénk-kékszinü fiatal ibolya. — Tavaly még 20 fillérért tizet adtak belőlünk, ma pedig 1 pengőért négyet! — Nem jó ez nekünk, — intette le a fiatal ibolya lelkesedését a legidősebb. — így sokkal tovább kell várnunk, míg vízbe jutunk. Kevesebbet vesznek belőlünk. Pedig ne feledjétek el, hogy az idén is vagyunk annyian, mint tavaly voltunk! . -rt- Bizony, — mondta egy harmadik — nekünk már jó, de gondoljunk sok testvé­rünkre, akik még mindig viz nélkül van­nak! . — Az az egyetlen szerencse, hogy ma az embereknek sok a pénzük s nem sajnálják ránk még igy sem a pénzt. — Nono, látod nekünk is milyen sokáig kellett várnunk, amíg megvettek! — Az csak az$rt volt, mert rossz' helyen voltunk. És mert nem tudunk elég kacéran mosolyognia Nem is tudom, mért vett meg minket ez a fiatalember. Hiszen a többiek olyan kihívóan kacsingattak rd, mikor a kosár fölé hajolt, s mégis minket válasz­tott. — Pszt!! — szisszent fel az egyik. ■— Figyel minket, ne beszéljetek olyan han­gosan! Halkabbra fordították a beszédet, fejecs­kéiket összedugták, s néha rám néztek. f I hi ]. Szolgálatos gyógyszertárak Hunyadi Mátyás-gyógyszertár, Mátyás ki­rály-tér 4. Távbeszélő': 24-80. — Apostol­gyógyszertár, Wesselényi Miklós-utca 35. Távbeszélő: 17-82. ■— Megváltó-gyógyszer­tár, Magyar-utca 13. Távbeszélő: 17-05. — Isteni gondviselés-gyógyszertár, Mussolini- ut 42. Távbeszélő 10-65. — Súlyos vasúti szerencsétlenség tör­tént Braziliában. Lisszabonból jelenti a Magyar Távirati Iroda: Rio de Janeiro közelében, mint a brit hírszolgálat je­lenti, csütörtökön súlyos vasúti szeren­csétlenség történt. A katasztrófának ed­dig nyolc halálos és 11 súlyosan sérült áldozata van. — Szerencsés számok. Az Osztálysors­játék pénteki húzásán 10.000 pengőt nyert a 41.232, az 56.045 és a 80.881, 5000 pengőt a 91.430, a 49.479, 4000 pen­gőt a 43.204,-3000 pengőt a 43.875, a 65.084, a 96.729, a 9672 és a 64.307 szá­mú sorsjegy. (Felelősség nélkül.) — Felhívás! Felkérjük azon utaso­kat,’ .akik febr. 29-én, kedden este 7 óra '/48-kor a 3-as autóbusszal a fő­tértől az állomás felé utaztak és szemtanúi voltak annak az esetnek, amikor a vasúti vámnál egy 3 éves gyermekkel utazó női utas kiesett a kocsiból, továbbá azt a két urat, akik a súlyosan sérült utast az Uránia- mozgóig kisérték, szíveskedjenek el­müket e lap kiadóhivatalába leadni. (A cim telefonon is leadható 15-08. "telefonszám alatt.) — A Biharban, a Fogarasi havasok­ban és a Retyezáton cim alatt nagysike­rű vetitettképes előadást tartott Illyés István, a Deraiata Müvek cégjegyzője. A Bástya Mátyás király-téri egyesületi } helyiségében pénteken este megtartott előadáson nemcsak a Dermata Müvek és Bástya tagok, hanem vendégek is meg- . jelentek. A szép előadást hosszú tapsok- j kai jutalmazták a megjelentek. 1 | Figyelmet kérünk, mélyen tisztelt nagy­érdemű közönség? A bukaresti propaganda nyekergö gramafonjára — miután a jól is­mert lemezeket mind lejátszották és szám­talanszor megujrázták — az „Ardealul“ február 19-i száma friss slágert tett fel. Miután a dák, trák és római kontinuitás jninden lehető változatát ki- és lejátszották, most már olyan ütőkártyát vág ki. amely felülmúl minden eddigit hatásosságában. Az „Ardealul“ vezércikkirója is újra „meg­I állapítja“, hogy „Erdély őslakosságát a ro­mánok képezik“. Ezt már hallottuk, bár arra még nem volt példa, hogy ezt a „meg­állapítást“ tudományos érvekkel alátá­masztották volna. Az ,^lrdedlul“ azonban nem kicsinyes. Sőt. Rádupláz a „megállapí­tásra“ azzal, hogy az erdélyi románok „még a magyarok bejövetele előtt megszervezett államformában éltek“. Ahá! Ez már uj szöveg a régi dallamra. Csak épp — bizo­nyítani is illenék. \ Nos. most ámuljunk el: az „Ardealul“ — bizonyít! Amire meg nem volt példa a nagyhangú bukaresti propaganda csinna- drattás hírverésében, most nem csak állítás hangzott el, hanem gondosan mellékelödött hozzá a bizonyítvány is. „A románok őse, Menomorut vajda — Írja ni „Ardealul“ vezércikke — büszkén megüzente a tőle országot kérő Árpádnak, hogy sem szere­lemből, sem félelemből nem ad át földjéből egy tenyérnyit sem.“ Kolozsvár, március 3. Csütörtökről pén­tekre virradó éjszaka, életének S7-ik évé­ben meghalt makfalvl és mezőpaniti Dózsa Endre, császárt és királyi kamarás, a Vas- koronarend lovagja, Kolozs vármegye ösz- szeomlás előtti utolsó alispánja. Dózsa Endre ny. alispán 1857-ben szüle­tett a marostordamegyel Fóka községben. Tanulmányai befejezése után a közigazga­tási pályára lépett. Előbb a tekel járás fö- szolgabirájaként tevékenykedett, 1896— 1901-ig, két cikluson keresztül Kolozs vár­megye országgyűlési képviselője volt, ami- koris alispánná választották. Ezt a tisztsé­gét 1918-ig viselte. A makfalvi Dózsa-család hosszú időp ke­resztül nagy szerepet játszott Erdély Köz­életiben. Dózsa Endre apja, Dózsa Dániel a „Hétszemélyes Tábla“ egyik bírája volt, de a család ' közszereplése visszanyulik a messzi századokba. Köztudomású, hogy a niakfalvi Dózsák Dózsa György "egyenes leszármazottjainak vallották magukat s ezt hiteles okmányokkal is 'tudják igazolni. Dózsa Endre egyik legjellegzetesebb alakja volt a régi Kolozsvárnak. A fiata­labb nemzedék már csak látásból ismer­hette, mert az összeomlás után visszavo­nult a ,közszerepléstöl s egyedüli szenvedé­lyének, az irodalomnak élt. A nyugalomba- vonult alispán jeles művelője volt a ma­gyar s főként az erdélyi irodalomnak. Gróf Kuun Géza halála után öt választotta elnö­kévé az „Erdélyi Irodalmi Társaság“. Er­ről a tisztségéről 1935-ben köszönt le, agg kora miatt. Az Erdélyi Irodalmi Társaság érdemei elismeréséül diszelnökévé választotta. Ek­kor választotta diszelnökévé az Erdélyi Irodalmi Társaság Boros György dr. uni­tárius püspököt és Gyalui Farkas dr.-t, de a három diszelnök közül már csak Gyalul Farkas van életben, Az Erdélyi Irodalmi Társaság Dózsa Endre elnöksége alatt fénykorát élté. Dózsa Endre nem keve­sebb, mint Ötven elnöki megnyitót mondott Ez a büszke Menomorut vajda azonos azzal a valakivel, akit mi Ménmarót néven ismerünk a honfoglalás korából. Az '„Ar­dealul“ önérzetes vezércikke adatainak hiá­nyosságára azonban bátrak vagyunk meg­jegyezni kiegészítésül az alábbiakat: Ménmarót fejedelmet Árpád két vezére, öcsöb és Velek ostrom alá vette a bihari földvárban. Ménmarót, vagy ha jobban tet­szik: Domnul Menomorut azonban helye­sebbnek látta a viszályt fegyveres elintézés helyett diplomáóiai útra terelni. Valóban üzent is Árpádnak, de egészen mást, mint amit az „Ardealul“ fenekedve citál. A szo­rult helyzetbe jutott ur dehogy is azt üzen­te hetykén, miszerint „nici o brazde!“ — hanem mindössze annyit, hogy leányát fe­leségül adja Árpád fiához: Zsolthoz. Egy feltételt szabott: az uralma alatt álló terü­letet csak halála után kebelezzék- be a ma­gyar törzsektől' 'immár birtokba vett Ma­gyarországba. Ha az a bizonyos Menomorut „román vajda“ volt az első, aki a „nici o brazde!“' jelszót használta, úgy figyelmébe ajánljuk az „Ardealul“ cikkírójának, hogy ez a leg­első' fogadkozás is épp olyan hatású volt, mint a legutolsó, amit magunk is fülünkkel hallottunk 1940 augusztusának utolsó nap­jaiban. , Egyébként pedig: Ha az - „A rácaiul“ szerint Ménmarót el a Társaság rendezvényein, ezenkívül számtalan értekezését és elbeszélését ol­vasta fel az irodalmi összejöveteleken. Dózsa. Endre, mint regényíró is elismert helyet vívott ki magának az erdélyi iroda­lomban. Ismertebb inukéi: „Tied a hata­lom“, „Cine mintye“, „Cinka Faima“, ame­lyeket még a boldog békeidőkbeá irt. Az összeomlás után, 1927-ben jelent meg „a régi jó és zord időkből“ c. élvezetes vissza-: emlékezése. Utolsó müve „Az uj világ tele" c. meréözhangu regénye volt. Nemcsak mint regényíró jeleskedett, ha­nem mint harcos közíró Is. Különösen a Ki­sebbségi sors kezdetén jelentek meg szinte naponként a „Keleti Újság“ akkori szá­maiban publicisztikai cikkel és tanulmá­nyai. Vezércikkeiben és újságcikkeiben az Erdélyben lakó népek megbékélésének szük­ségességét hangoztatta. Ezért harcolt a betű és a szó erejével. Éppen ezért az elfo­gult bukaresti többségi sajtó nem egyszer durván megtámadta. De Dózsa Endre nem az az ember volt, akit földi hatalom meg­félemlíthetett volna ... Igazáért, amelyet népe igazának és igazságának vélt, bátran sikraszállott minden egyes alkalomkor s az akkori feszült légkörben is mindig meg­találta azt a hangot, amellyel csak hasz­nálni tudott äz „ittmaradottak,nak“. Mert Dózsa Endre ny. alispán, habár megtehette volna, nem hagyta el Erdélyt, mint annyian mások... Itt élt közöttünk. s ha olykor megfáradt az örökös tusakodásban, rövid időre nagyidai birtokára vonult vissza pi­henni, hogy aztán annál eredményesebben xkezdhessen újra a harchoz. Dózsa Endre ny. alispán ugyanis pilla­natig sem kételkedett abban, hogy Erdély egyszer újból szabad lesz. Ahol szükség volt rá, állandóan biztatott, bátorított s Isten segedelmével meg is érte, hogy Er­dély egyrésze és Kolozsvár ujiból felszaba­dult ... Élete alkonyán sokat gyöngélkedett s az utóbbi Időben már ki sé mozdult lakásá­Az ELSŐ MAGYAR ALTALÁNOS BIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG erdély eszi aligazgatósásia ezúton is tud. : ja érdekelt t. feleivel, hogy az Első Erdélyi Általános Biztositó Részvénytársaságtól átvett sorsolással kap- solalos életbiztosításoknak 1944 március 2-án köz jegyző intőnk' ben megtartott nyilvános sorshúzásán a következő betücsoportos kötvények Tsoltattal? ki: C.P.N. G.B.Z. I.G.L. R.O.D. N.E.Z. I Meghalt Dózsa Entire, Kolozs vármegye Trianon előtti utolsó magyar alispánja I Szöiőőitvány Európai gyökeres szőlővessző, legolcsóbb árban beszerezhető « 37 éve fenálló Szűcs szőlőtele­pen Bihardiószeg 6. Árjegyzék ingyen. vajda a románok őse, akkor hová tegyük a többi, épp ily autentikus ősölíet: a tráko- kat. a dákokat és Trajánus légionistáit? Mert jó és rendben lévő dolog — mondjuk — a dák származás. Éppily dicső és meg­ható a római és latin pedigré is. Eddig csak ezekről volt szó. Most már Ménmarót is odakerült az ősök oltárára? Rendben van, nem szégyen Ménmarót ivadékának sem lenni! De, csípje meg a kánya, még­sem lehet az. hogy a dák—latin—trák pe­digré mellé most már egy lendületes toll­vonással odakerüljön ez a bihari ög Is, aki­ről köztudomású, hogy sem dákr sem latin, sem trák nem volt, hanem — morva. Az ember már kissé kezd belezavarodni ebbe a sok ősbe, akire mind olyan büszkén és hivalkodva szoktak odaát hivatkozni. Igazán ideje volna, ha ebben a zavaros kér­désben odaát végre tiszta helyzetet terem­tenének. Mert e sok ős láttára és hallatára nem ok nélkül olvassák az odaátvaló ős­gyártás éceszgébereinek fejére a római jog klasszikus mondatát: „Pater semper in- certus“. Ez a nagy bizonytalanság cseppet sem vet Jó fényt az ősanya hírnevére. A sokfajta kontinuitás mellé most tehát az „Ardealul“ vezércikke odahelyezte a ro­mán—morva kontinuitás „valóságát“ is. Ezek után nem iesz meglepetés számunk­ra. ha az „Ardealul“ legközelebb bejelenti Románia ősi és örök, s természetesen vi­tathatatlan jogait — Morvaországra Is, mint — anyaországra! ról, szerettei köréből, akik féltő aggodat lommal ápolták mindvégig. Dózsa Endre halálát szükebb hozzátarto­zóin és előkelő rokonságán kívül egész Er­dély magyarsága gyászolja. A gyász jeléül egyébként a vármegyeházára is kitették a gyászlobogót. Dózsa Endre temetésének időpontjáról még nem történt intézkedés. — Megdrágult a trafik Horvátországban. Zágrábból jelenti a Magyar Távirati Iroda: A hivatalos dohányárat azonnali hatállyal a kétszeresére eme ték Horvátországban. — Fontos honvédelmi érdek fűződik ahhoz, hogy senkise hagyja el munka­helyét. A kolozsvári MÁV műhely al­kalmazásában álló Salamon Géza 1942 júniusában katonai átképzésre vonult be. Amikor julius 4-én megszabadult, nem tért vissza munkahelyére, hanem más pereset után nézett. Rendeltetési helyé­nek háború idején elkövetett elhagyása miatt Benedek László műszaki tanácsos, MÁV mühelyfőnök feljelentést tett Sa­lamon elleiţ. A vádlott azzal védekezett, hogy távollétében a mühelyfőnökségtől utána küldték fizetését s ezt arra ma­gyarázta, hogy nem tartanak igényt to­vábbi munkájára. A kolozsvári törvény­szék büntető hármasfanácsa 15 napi fog­házra . ítélte a vádlottat, a büntetést azonban az enyhítő körülményekre való tekintettel felfüggesztette. A királyi ügyész fellebbezésére az Ítélőtábla nem­régiben foglalkozott az üggyel. A tör­vényszéken kihirdetett táblai Ítélet sze­rint a másodfokú bíróság az elitéit bün­tetésének felfüggesztését megsemmisí­tette, mert a jogszabályok nemtudását nem lehet enyhítő körülményként elbi- rálni. Az Ítélet indokolásában hangsú­lyozza, igen fontos honvédelmi érdek fű­ződik ahhoz, hogy munkahelyét senki el ne hagyja, éppen ezért hasonló esetben nincsen helye a büntetés felfüggesztésé­nek. A kiszabott 15 napi fogházbüntetés így jogerőssé vált. — Megjelent a „Koszorú“ februári száma. A Petőfi Társaság közlönyének, a ,,Koszoru“-nak februári száma hosz- szabb, mélyeriszántó tanulmányt közöl Preszly Elemér tollából, Rátkay László életéről és költészetéről. Rátkay László költő volt, színműíró, .politikus és a Pe- tőfi-kultusz egyjk leglelkesebb apostola, Szellemének felidézésével életre kel a kiegyezés, illetve a millénium kora is és az első világháború előtt lepergett fél század. A folyóirat gazdag tartalmából kiemeljük még Komjáthy Aladár és Bán Aladár szép költeményeit, Hegedűs Sán­dor ötletes hangjátékát, Gáspár Jenőnek Ady emlékét idéző értékes Írását. A ki- adóhivatal a „Koszoru‘‘-t a Petőfi Tár­saság pártoló tagjainak tagilletmény fe­jében, díjtalanul küldi meg. A Koszorú kiadóhivatala: Budapest, VI., Andrássy- ut 16.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom