Keleti Ujság, 1944. március (27. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-08 / 55. szám

1944. MÁRCIUS S. KtlttlUjSKG Sulyo an elítélték egy svájci kémszervezet tagjait Zürich, március 7. (MTI) A katonai tör­vényszék többnapos tárgyalás után Ítélke­zett öt kémkedésért és katonai titkok meg­szegéséért perbefogott vádlott ügyében. Hans Pfister őrnagyot golyó általi halálra, egy brünni származású asszonyt életfogytig­lan tartó fegyházra, egy harmadik vádlot­tat szintén életfogytiglan tartó, a negyedi­ket 10 esztendei fegyházra, az ötödiket pe­dig U havi fogházra Ítélte. Az elítéltek egy kémszervezetnek voltak tagjai, amely Zürichben idegen állam javára állapított meg katonai adatokat. Kolozsvár kiemelkedő művészeti eseménye lesz a Színyei-Merse kiállítás Kolozsvár, márc. 7. Ko’.ozsvá- város Mű­csarnokában a székelyföldi művészek kiállí­tása bezárult. Az értékes kiállítási anyagot nagyszámú közönség látogatta.' Március 14- , én nyílik meg a városi Műcsarnokban a Szinvel-Merse-kiállltás, amely iránt máris nagy at érdeklődés. Erről a kiállításról, an­nak anyagáról és megnyitásáról legközelebb tájékoztatást adunk a közönségnek. „Iffuvezetövá“ képeznek ki Kolozsváron 30 iparos-ieventeleányt Kolozsvár, március 7. Nemrégiben kezdődött meg Kolozsvárén, a Fürdő- utcai leánypolgári iskolában az első le­ventelány -ifjuvezetőképző tanfolyam. Felkerestük a leventelányok tanfolya­mát s egyik vezetőnőjüket megkértük, hogy néhány szóval tájékoztasson a tan­folyamról. — ,A tanfolyam célja, — mondotta a vezetőnő, — a rátermett lányok olyan kiképzése, hogy alkalmasak legyenek a vezetőnők segítségére s leventelány tár* saik vezetésére. Magát az „ifjuvezető“ elnevezést a fiuleventemozgalomtól vet­tük 'át, addig, amig nem találunk alkal­masabbat. 1 — Hányán vesznek részt a tanfolya­mon? — Harmincketten, a Bornemissza An­na, Szilágyi Erzsébet és a Zrínyi Ilona leánylevente csapatok tagjai közül. — Milyen szempontok szerint válasz­tották ki azokat, akik a tanfolyamot végzik? — Az egyes csapatok vezetői válasz­tották ki a szerintük vezetésre és irányí­tásra termett lányokat. — A társadalom minden rétegéből vá­logatták-e össze a tanfolyam résztve­vőit? — Nem. Az előbb említett három le­ventelány csapat iparoslányokból alakult s igy a tanfolyamon is csak iparoslá­nyok vesznek részt. — Minden nap vannak előadások? — Sajnos, hetenként csak egyszer tu­dunk előadást tartani, mégpedig kedden hattól nyolcig. Ezért is tart tanfolya­munk bárom hónapig. Tervbe vettünk ezenkívül három vasárnapi kirándulást a környékbeli hegyekbe. — Mik a tantárgyak? — Cséesemögondozás, vezetői ismere­tek, szervezési dolgok, rendgyakorlatok, testnevelés, világnézeti nevelés, közhasz­nú ismeretek, valtöserkölcsi nevelés, egészségügyi tudnivalók, ének és játék. — Most milyen előadás lesz? — Hattól hétig Kulcsár dr. tisztiorvos tart elsősegélynyujtási gyakorlatot, hét­től nyolcig pedig testnevelés és magyar tánctanitás lesz. Mig beszélgetünk, odabent már meg is kezdődik az előadás. Csendben lépünk a terembe s helyet foglalunk az egyik padban. Harminc leventelány figyel élénk tekintettel az előadóra, szemükben a tanulni és segíteni vágyás tüzével. Miután az elméleti előadás végetér, gyakorlatban mutatják be a lányoknak az elsősegélynyújtás kötözési gyakorla­tait. Aztán sorra próbálják mind. Ko­moly arccal, mintha igazi sérülésekről lenne szó, kötözgetik egymást. Az egészségügyi óva után a tornatér rembe vonulnak le a lányok. Elbúcsú­zunk a tanfolyam vezetőitől azzal az Ígérettel, hogy pz ünnepélyes záróvizs­gára, amikor a lányok , majd a tanfo­lyamon tanultakról adnak számot, eljö­vünk. Az utcán még bálijuk a leventelányok vidám énekét. A tanfolyam résztvevői testben és lélekben egyaránt erőéitik és l képzik magukat, hogy később másokat tudjanak vezetni a jobb és szebb jövő felé,.. í—2 Folyamatban van a felsS-savoyai titkos terrorista hadsereg felszámolása Liliében kivégeztek tizenkilenc kommunista gyilkost Páris, március 7. (MTI) A Német Távirati Iroda jelenti: Lelong ezredes, a felsősavoyai francia rendőrség parancsnoka újságírók előtt ismertette a vidék terroristái ellen kö­rülbelül egy hónapja megindult küzdel­met. Megállapította, hogy még sok a teendő. A hegyek titkos terrorista had­serege még veszélyes ugyan, de már be­kerítették és elvágták minden pótlástól. A partizáncsoportok ellen is folyik a harc. Felső-Savoya főbb útvonalain a közlekedés ismét helyreállt. Vichy, március 7. (MTI) A Német Távirati Iroda jelenti: Felső-Savoyában a tisztogatás alatt nemrégen 25 terroristát vezetőjükkel együtt elfogtak. Vezetőjük vallomása alapján megtalálták áldozataik sírját is. Tisztázták a rendőrök meggyilkolásának körülményeit. Paris, március 7. (MTI) A Német Távirati Iroda jelenti: Liliéből jelentik: Tizenkilenc kommu­nista gyilkost kivégeztek. Észak-Fran- ciaországban gyilkosságokat, valamint merényleteket és rombolásokat követ­tek el. A teheráni tanácskozások és a kisállamok sorsa Amikor Roosevelt és Churchill Tehe­ránba készültek, az angolszász sajtó a tanácskozást megelőző minden részletről szenzációs tudósításokban számolt be. Különös nyomatékkai hangsúlyozta ki, hogy ez a tanácskozás nemcsak a há­ború menetét változtatja meg, hanem az égés? emberi társadalom fejlődése szem­pontjából is nagyjelentőségű. Amikor a tanácskozások befejeződtek, az angolszász sajtó továbbra sem fukar­kodott Teherán dicséretével. Az európai olvasó már akkor megállapíthatta, hogy a kiadott, kommüniké adataira nem le­het mindenben támaszkodni. A kiadott közlemény gondolatmenete ezúttal is csak arra volt jó, hogy a közvéleményt bizonyos irányú Ítéletre befolyásolja, anélkül, hogy bárki is az igazi összefüg­gések nyomára jöjjön, óvatosan vigyáz­va arra, hogy az igazság lehetőleg ne szivárogják ki azokhoz, akik illetéktele­nek- A sajtó ezért inkább feltevésekkel és találgatásokkal élt. Azóta kiderült, hogy Roosevelt és Churchill elismerték Teheránban is a. Szovjetuniónak azt a jogát, hogy impe­rializmusát nyugat felé kiterjessze. Ezt a törekvést — amint köztudomású — az | angolszászok és a Szovjetunió is azzal okolják meg, hogy a Szovjetnek a tá­maszpontok elnyerésével be kell biztosí­tania magát nyugat felöl esetlegesen be­következhető támadások ellen. Churchill alsóházi beszédében elismer­te a Szovjet területi igényeit Lengyel- ország rovására. A legutóbbi időkben az angol-amerikai, sajtó különösen Finn­ország hátrányára ismerte el szövetsé­gese igényeinek jogosságát. Mindamel­lett feltűnő, hogy tulaidonképen kész és minden, kérdést átfogó megállapodások­kal Teheránban sem találkozunk- Eden az alsóbázban Anglia javára irta, hogy Teheránban nem állapítottak meg érdek­területeket■ A valóságban kihangsúlyoz­ták azt a jogukat, hogy Európa kérdé­seibe és ügyeibe mértékadóan beleszól­hatnak- de Keleteurópa ügyeibe való beleszólás tekintetében az angolszász ha­talmak tartózkodnak minden olyan né­zeteltéréstől, ami a,. Szovjettel való jó­viszonyt a legcsekélyebb mértékben is megzavarhatná. Az érdekszférák megál­lapítását tagadlak a szövetségesek, ugyanakkor, amikor a Szovjetunió ér­dekterületeinek a Közelkeletre való ki­terjedése miatt az angolszász hatalmak nan-nap után engedményekre kénysze­rülnek. A teheráni tanácskozások alapgondo­latait a legérdekesebben a lengyel kér­déssel kapcsolatban lehet megvizsgálni. Kétségtelen, hogy a. lengyel ügy az an­gol külpolitika legkényesebb gordiusi csomójává nőtte ki magát. Elsősorban azért, mert 1939 szeptemberében Anglia a lengyel integritás védelmében üzent liadat Németországnak, annak ellenére, hogy az angol közvélemény egyrésze ak­kor ellenezte ezt a lépést és határozot­tan a német igények békés utón való teljesítése mellett foglalt állást. Ugyan­ennek a Lengyelországnak feldarabolá­sába egyezik be mosţ Anglia, területé­nek majdnem felét engedi át a Szovjet­uniónak. Állítólag Churchill Sztálinhoz intézett levelében azt az angol kívánsá­got fejezte ki, hogy a Szovjet ezt a fo­lyamatot lassan és tapintatosan való­sítsa, meg. Miután Roosevelt is csak ta­pintatosságot ajánlott, Sztálin nagylel­kűen kész volt arról is lemondani,' hogy moszkvai lengyel ellenkormányt ala­kítson. A moszkvai sajtó pillanatig sem szűnt meg a londoni lengyel'kormányt támadni. A félhivatalos lapok éppen úgy, mint a Tass-ügynökség ma is né­met bérenceknek nevezi őket és tagad­ja, hogy joguk lenne a lengyel nép kép­viseletében nyilatkozni. Sztálin elhatá­rozó lépést, tett akkor, amikor alig né­hány nappal ezelőtt „lengyel nemzeti tanács" megalakítására határozta el magát- Ez a nemzeti tanács még Vaszi- levszka asszony mozgalmától is függet­len, a londoni ellenkormányhoz pedig semmi köze sincs. A tanács még Mosz­kvától is függetlennek mondja magát és jelen pillanatban olyan intézkedéseket foganatosít, amilyeneket csak annak rendje és módja szerint kinevezett kor­mánynak állana módjában. A „lengyel nemzeti tanács" első intéz­kedése az volt, hogy a Szovjetuniónak a Curson-vonálig terjedő követelését sietve elismerte. Londoni lengyel körök a „lengyel nemzeti tanács" munkássá­gának megkezdésekor a tanács tevé­kenységét „földalatti mozgalom" -nak bélyegezték és kijelentették, hogy „kül­földről támogatott kommunista cso­port“ intézkedéseit nem kell elismerni és tudomásul venni. A lengyel nemzeti tanács (hogy miért „nemzeti", nehéz lenne megmagyarázni), katonai parancs­nokot is nevezett ki: Rola tábornokot. Churchill ezekről a, kényes kérdésekről tartózkodóan, vagy egyáltalán nem nyi­latkozik. A szerb helyzet megítélése ügyében azonban már Churchill is több szabadságot engedélyezett önmagának. Utóbbi alsóházi beszédében ugyanis ki­jelentette, hogy nagy csodálattal kell nyilatkoznia Utóról, akivel állandó le­velezőviszonyban van. Barátságuk szá­lai olyan erősek, hogy legutóbb fiát, Randolfot küldte ki Tito főhadiszállá­sára, hogy ott fontos katonai küldetés­ben tárgyaljon. Sem Péter exkirályról, sem pedig az egykor angol körökben agyonüunepelt Mihajlovics tábornokról nem szólt egy szót sem Churchill. Á háború tovább folyik, egyre kegyet­lenebb eszközökkel és váltakozó szeren­csévé), A szovjet sajtó egyre gúnyosabb hangon foglalkozik az angol-amerikai invázióé kísérlet időpontjának állandó eltolásával. Kétségtelen mindamellett, a Szovjetunió területi nyereségeit elsősor­ban annak köszönheti, hogy a német haderő hatalmas erőket kénytelen a nyugati hadszíntéren készenlétben tar­tani. A nyugati partraszállási kísérlet, ha mégoly sikertelen is lesz, feltétlenül egyre több német erő lekötését eredmé­nyezi. Ettől és további csapatok elszál­lításától a keleti hadszíntérről újabb ka­tonai célok elérését várja a Szovjet. A német hadigépezet azonban impozáns­nak mondható frissességgel veszi fel a harcot három nagyhatalom ellen, bátran és megalkuvás nélkül Amerika ellen, amely a Szovjetuniót ma is hadiszállí­tásokkal támogatja. Anglia ellen, amely a lengyel határok sérthetetlensége érde­kében avatkozott be a háborúba és a Szovjetunió éjién, amely, ahelyett, hogy egészséges népszaporulatának kelet felé, Szibéria felé keresne „életteret", Kelet- európára, a kis államokra, szabadságu­kat é& függetlenségüket féltve őrző kis- népékre fenékedik. Harcol a teheráni határozatok ellen, amelyről egész pon­tosan senki, sein tudja, — azokon kívül, okik resztvettek benne, — hogy mit tar- tajmáznak, de bizonyos, hogy az öreg Európára, Európa kis és szabadságsze­rető népeire, semmi jót...! (m. j.) Építési raizolét 8 keres a Deraiata Müvek r ti Kolozsvár hi£iítA Mert ezt a lapot a hírhedek # ORSZÁG EGÉSZ A KELETI * VEVÖKÉPES Kö­ÚJSÁGBAN ■ ZÖNSÉGE olvassa Difiéri a, a legyőzött betegség Faragó Ferenc dr. egyetemi tr*;ár szabadegyetemi előadása A diftéria, vagy mint sokan ismerik, a torokgyík, ősi idők óta pusztítja az embe­riséget. A görög korban voltak az első fel­jegyzések, amelyekben ráismerünk ugyan­arra a betegségre, amely az elmúlt évtize­dekben annyi rémületet okozott a szülők­nek. Régen tanácstalanul állottak a beteg­ágy mellett és mindössze száz éve emelke­dett az orvostudomány olyan fokra, hogy pontos diagnózist tud felállítani és ezt a rettenetes betegséget más hasonló körfolya­mattal el tudja különíteni. Alig több, mint száz éve próbálkoztak a mindennapi gya­korlatba átültetni a gégemetszést, amely­nek segítségével a fulladásos halállal vivódó gyermeket az életnek mégis sikerül meg­menteni. Csak később, a múlt század nyolc­vanas éveiben ismerték fel a betegség igazi okozóját, a diftéria-bacillust. Ebben az idő­ben a bakteriológia -tudomány bontogatta szárnyait és igy fényt derítettek nemcsak a diftéria kórokozó bacillusra, hanem Behring világraszóló felfedezése során az orvos ke­zébe került a diftéria gyógyszérum is. Azóta nem pusztul el annyi gyermek diftériában, mert a korán alkalmazott gyógyszérum megvédi a gyermeket a súlyos szövődmény­től és a halál fenyegetésétől. A korszerű orvosi felfogás szerint azon­ban a ragályos betegség megelőzése hasz­nosabb és közegészségügyi szempontból cél­szerűbb feladat, mint a gyógyítás. Ilyen szempontból nagy horderejűnek kell tarta­nunk, hogy a. diftéria védőoltás jelentős evolúción áthaladva, ma már a legegysze­rűbben végrehajtható eljárások közé tar­tozik. Az 1920-as években terjedt el egy , francia tudós által felfedezett oltási eljárás, az anatoxin, Ennek hátránya csak az volt, hogy háromszor kellett a gyermeket beol­tani, hogy védett legyen. Európában először Magyarországon éppen az előadó dolgozta ki azt az eljárást, amely lehetővé tette, hogy egy egyszeri beoltással meglehessen szaba­dítani a gyermeket a diftéria veszedelmétől. Az előadó ezeket a kísérleteket és ennek eredményeit vázolta és végül rámutatott arra, hogy Magyarországon a diftéria-meg- betegedések száma milyen jelentős mérték­ben csökkent és igy ezen a, téren mennyire felül múltúk a többi európai államokat, ahol a diftéria ma éppen olyan gyakran fordul elő, mint 10 évvel ezelőtt. Végül egy számí­tást mutatott, amelyből kiderült, hogy évente körülbelül 2 millió pengőt taka/rit meg az állam azáltal, hogy a védőoltást, elvégzi és igy egy nyolcadára csökkent a diftéria miatt orvosi kezelésben részesíten­dő gyermekek száma, örömmel mutatott rá az előadó, hogy egy súlyos közegészségügyi kérdésben magyar munka , eredményezte azt, hogy ma az összes európai államnak példát nyújthatunk a diftéria leküzdése te­rén és hogy ma már nem kell félni a szü­lőknek a diftéria veszedelmétől, mert igen ritkán fordul elő és még ritkább a halálos veszedelem. KINEVEZÉSEK A KOLOZSVÁRI BÜNTETÖTÖRV ÉN Y SZÉKHEZ Budapest, március 7. (MTI) A Kor­mányzó Ur az igazságügyminiszter elő­terjesztésére Szabó György dr. kolozs­vári kir. járásbirót és Tűsek Gusztáv dr. hidalmási kir. járásbirót a kolozs­vári kir. hüntetőtörvényszékhez saját kérelmükre áthelyezte. — Kelepcébe jutott a bűnbakot kereső gyümölcstolvaj. Mészáros Zoltán kolozsvári napszámos az elmű t év augusztus 4-én al- konyattájt egy jókora kosár megrakott ba­rackkal igyekezett kifelé a Szentlélek- utcában lakó Páll József Rákóczl-utl gyti- mölcsöskertjéböl. Szerencsétlenségére össze­találkozott a keiítulajidonossal. Páll József megállította az ismeretben embert és ér­deklődött tőle, hogyan jutott hozzá a ba­rackhoz. Mészáros Zoltán azzal a mesével állt elő, hogy egy asszony nyitott neki ka­put, aki magának szedette a gyümölcsöt, de még nem tért vissza. Páll József erre lesbe állott és látta, hogy némi színlelt vá­rakozás után Mészáros Zoltán nekiindul a lopott gyümölccsel, s azt tulajdon lakására vitte. Emiatt lopásért feljelentette a nap­számost. A kolozsvári törvényszék büntető egyesbirája háromhavi fogházbüntetést sza­bott ki Mészáros Zoltánra. Az Ítélet nem jogerős,

Next

/
Oldalképek
Tartalom