Keleti Ujság, 1944. március (27. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-18 / 63. szám

KeieuUjsKG

8

1944. MÄBCIÜS 18.

Londonban solcgYerineltvs családok odönfiajlék nélkül

Géni, március 17. (MTI) A Német Távirati Iroda közli:

Londonból jelentik: A Daily Worker állást foglal amellett, hogy mihelyt a foko- ' zott német légitámadások újrakezdődnek, azonnal léptessék életbe a kiürítési tervet. Legfőbb ideje, — Írja a lap, — hogy gondoskodjanak szállásról a bombatámadások által hajléktalanná vált sok családnak. A Daily Workerhez panaszok érkeztek sokgyermekei családapáktól, akik napok óta hajléktalanül ődöngenek Londonban. Sem a kerületi elöljáróságok, sem a londoni központi hatóságok nem tudtak nekik London város területén lakásokat kiutalni. Egyelőre csak azoknak a családoknak engedik meg, hogy elhagyják Londont, akik kimutatják, hogy a vidéken rokonoknál, vagy ismerősöknél van szállásuk.

ÚTKÖZBEN

Útközben néhai jó Róza nénire gondolok. Elgondolom, ezután már hiába várom, hogy felbukkanjon a járókelők között kedves, mindig mosolygó arca, hiszen Róza néni föld alá vitte arcát. .. Néhány hete, hogy eltemettük. Mit akarok tehát Róza nénitől f — kérdezem magámtól. Mit akarok tőle?... Igen, erre kellene felelnem most,

•— Meg akarok hálálni valamit Róza néninek, mert ez a leokcoesebb, amivél tartozom neki — mondom magamnak. — És ezt különösen most érzem, amikor Róza nénivel együtt a föld alá ment életemnek egy része is... Nem sok. Néhány hónap, de csak én tudom, hogy milyen keserű hónapok voltak azok. Most már csak én tudom, de akkoriban Róza néni is tudta s hogy könnyíteni igyekezett életemnek keserűségén, hát mos: meg kellene hálálnom neki. Igen, igy illenék. Az is igaz, hogy hamarabb is eszembe juthatott volna a hála, de most már mindegy. .. Róza néni megbocsájt.

Majdnem kilenc esztendeje már, hogy mentem az utcán minden cél nélkül s útközben összetalálkoztam Róza nénivel.

— Ejnye, hát te volnál az Janó — mert igy hivott a drága öreg asszony. — Hiszen neked nagyobb az orrod, mint Mátyás királynak. Hát minek lógatod úgy a szomorúságodat, hogy az ember, ha akarja, ha nem, de beléje botlik. Rosszul megy sorod? Hát akkor gyere fél Róza nénédhez holnap déliben. Gyere, mert egy ebéd még neked is jut nála. Szegény jó megboldogult uram hányszor emlegetett téged, hogy mennyire hasonlítasz a fiunkra, aki elesett volt a világháborúban, .. Hát, azóta már én is rájöttem, hogy ez igy van. De mért nem jöttél fél már eddig is?... Ugyan, hiszen tudod, hogy hol lakom. Hányszor hoztál már fel fát kicsi diák korodban a pincéből, emlékszel? Hát most is ott lakom. Na, Isten veled. Holnap várlak ebédre.

Kutya sorsom volt nekem akkoriban. Ebéd.,. Az ebédeknek ekkor már vége volt. Néhány hónappal azelőtt végeztem el a gimnáziumot s ezután bizony a szó leg- igazabb értelmében kikerültem az életibe. És nem tudtam, mit kezdeni az élettel. Dolgozni szerettem volna, csak azt nem tudtam, mihez kezdjek? Otthon már nem volt rám szükség. De nem is tudtam 'volna otthon ülni, ha már gimnáziumot végeztem. Falu csúfjára. S mit is csináltam volna otthon ? Szántani, azon a kis földön, ami a mienk volt, gimnázium nélkül is lehetett. Ezt egyébként bátyám — az Isten panaszként ne vegye — ahogyan hazamentem a városból, már harmadnap tudomásomra adta. Visszajöttem, tehát Kolozsvárra. Szállást adott a sétatéri pad is, mert nyár volt, de kenyeret már nem. Minden igyekezetem arra irányult, hogy bár száraz kenyeret tudjak keríteni s ha időnként főtt, meleg■ étéihez is* hozzájutottam, ez már nagy• ünnep volt... Hogyne lettem volna tehát hálás Róza néninek, amikor azt mondta:

— Holnap gyere fel ebédre.

Másnap ott is voltam. Az előszoba ajtaját, amelyen félénken és bizonytalanul megbirizgáltam a csengőt, éppen Róza néni nyitotta ki. Emlékszem, fehér kötény volt előtte s kezében pedig kés. Egy jó nagy konyhakés.

— Gyere Janó, gyere, — biztatott —• mert én már várlak. Térülj már bennebb, mielőtt a fiuk is hazajönnek.

A fiuk?... Micsoda fiuk? — gondolom magamban. — Hiszen Róza néni egyedül él, amióta a tanár ur elköltözött e földi terekről. De Róza néni már fel is világosit:

— Tudod, kiadtam az egyik szobát. Két

egyetemi hallgatónak, űk laknak most nálam. Most az egyetemen vannak, de jöhetnek minden percben. Drága jó fiuk. őket is úgy szeretem, mintha az én gyermekeim volnának. Dehát, te tudod, Janó fiam, hogy mindenkit úgy szeretek. Csák a rossz embereket nem. Azoktól te is őrizkedj, fiam, mert ha az ember korpa közé keveredik, előbb, utóbb, bizony csak megeszik a' disznók. .. 1

De már bent is Ültünk Róza nénivel a ragyogó tisztaságú kicsi konyhában. 2? a drága jó öregasszony az asztalra tett két ételhordót, amelyekben mar ott párolgóit és gözölgött mindenféle jó enni való. Én már a, szagától is úgy élkábultam, hogy csak a következő szavak hallatán tudtam magamhoz térni.

— A fiuk kasztot harántnak — mondta Róza néni. — Ez a kosztjuk. Egy kifözdé’ bői hordatják, nézd meg, milyen bőséges adagokat küldenek... 8 olcsó. Olyan olcsó, hogy amióta kosztat hordatnak, én magam is felhagytam a főzéssel. Amúgy se vagyok nagy étü.' Nekem élég egy fél adag. Sőt, abból adok neked is ezután minden délben, de nem csak abból na.. . Figyelj ide. Hát megehetik két ember ennyi ételt, ennyi fogást, mint ezek az én diák-fiaim? Na, ugye, hogy sok nekik? Sok hát. Alig felét eszik meg a drága fogásoknak s aztán adják ki az edényeket a konyhára, hogy már jóllaktak. Hát az ők kosztjukból is lehull majd egy kicsike a te számodra. Egy jó csipetnyi. De én ki is veszem már a te részedet előre. így. Ez a levesed, ez a második, ni.. . Te, a tésztához mégse nyúlok. De mégis. Ez a szelét torta vastagabb, mint a másik. Úgy, most már van harmadik fogásod is... Csák azt szeretném mondani, hogy kenyeret jó volna, ha te hoznál magaddal. Kevés kenyeret adnák az ebédhez, de te hozhatnál egy jó karéjjel s már mindjárt jobban •megtömhetnéd a bendődet a kis melléválóval. Mert itt mindig lesz egy kis ez, egy kis az. Ne félj, nem tudják meg a fiuk... Bizd csak rám, Janó. Nem mernek ám azok kételkedni...

így jártam én aztán ebédre Róza nénimhez hónapokon keresztül. Két pénzre akkora kenyeret 'adták akkoriban, hogy egy kaszásnak is elég lett volna, hogyne lett volna tehát nekem elég, amikor mindig kaptam hozzá jó meleg levest s másodikat Róza néninél?... Időnként még egy-egy kis falat tésztát is lefaricskált valamelyik fiú adagjából, még pedig azéból, amelyiknek az adagját a kifőzdében kövérebbre szabták.

És soha nem felejtem el1 azt as őszt napot, amikor azt mondta Róza néni nagy szomorúan:

— Na, Janó fiam, holnap doktorálnak a fiuk s aztán itt hagynák. Vége a kosztnak. Nem találtam uj lakókat s ez baj. Nem tudok többé neked kosztat adni s ez úgy fáj. De az én kis nyugdijam, tudod, még házbérre is alig elég, nem főzhetek én itthon. Nem vezethetek háztartást is. Én se tudom, miből élek meg majd... Hát, ne haragudj.

Nem haragudtam én, dehogyis haragudtam szegény Róza nénire. Még elfogyasz- , tottuk együtt akkor az ebédet s mindketten olyan szomorúak voltunk, mint Krisztus éé a tanítványok amaz emlékezetes utolsó vacsorán. Aztán elbúcsúztam Róza nénitől s nem is találkoztam többé véle, csak erősen ritkán, ha éppen úgy, útközben, véletlenül nem találkoztunk.

8 hogy későbben, amikor elujságoltam, hogy most már hála Istennek jobban megy sorom, Róza néni a nyílt utcán sírva fakadt s azt mondta:

— Tudtam én, Janó fiam, hogy nem követek el bűnt, mert megdézsmáltam éretted a fiuk kosztját. Majd add vissza te is valakinek, ahogyan tudod s amikor tudod...

És mostanában, akarva, akaratiastul, de útközben mindig arra várok, hogy valahonnan, a tömegből felbukkan Róza néni kedves arca. Arra várok, hogy felém nyújtsa majd a kegét, mint mindig, ha találkoztunk s megrázza a kezemet. De Róza néni elment már örökre. S ha erre gondolok, valami ismeretlen érzés úgy,' de úgy összeráz benn- sőmben. Aztán ilyenkor próbálom elemezni, hogy mi történt bennem?... S hallom a messzi távolból Róza néni kedves, kissé rekedtes hangját:

— Nincs semmi, baj, Janó fiam, csak egy

kicsi rész meghalt belőled vélem. Dehát ezt meg kell értened. Az ember ugyanis nem egyszerre hál meg, hanem rendre. Mert életének egy-egy kis darabját mindig magával viszi az, gkihez az életben köze volt. Nat vigasztalódj... BIRO JANOS

A szerkesztésért és kiadásért felel:

■I E N E V L 4 S Z L O

szerkesztőség, kiadóhivatal és ujuinil»: Brassai-utca 7. sz. Telelőn: 15-08. Pos- tatakarékpéuztári csekkszámla száma Î2148. Postafiók: 71. sz. Kéziratokat nem adunk vissza.

Gusztáv svéd király üzenettel fordult Mannerheim tábornagyhoz

Helsinki, máne. 17. (MTI) Roosevelt elnök és Gusztáv svéd király felhívása nagy feltűnést keltett a finn közvéleményben, melyet az elmúlt napokban- elsősorban belpolitikai jelenségek foglalkoztattak. A finn békekérdés mérlegelésénél most ismét alkalom nyílt arra, hogy a béke ügyének nemzetközi vonatkozásaira ismét felfigyeljenek. Roosevelt elnök felhívását finn politikai körökben főként azért tartják figyelemreméltónak, mert általános vélemény szerint nincs olyan finn politikai párt, vagy érdek- csoport, amely a finn—amerikai kapcsolatok fenntartását nem tekintené igen fontos feladatnak. Ami a svéd uralkodó beszédét illeti, á finn békekérdésben, Helsinkiben a következő jelentés látott napvilágot:

A Reuter Iroda egy hirt terjesztett, amely szerint Gusztáv svéd király Mannerheimhez, Finnország tábornagyához fordult és kifejtette nyugtalanságát Finnország jövőjét Illetően. Közölte azt a felfogását, hogy Finnországnak tanácskozásokat kellene kezdenie

az enyhített orosz feltételek alapján. E jelentéssel kapcsolatban a svéd külügyminisztérium közölte a Svéd Távirati Irodával, a hir nem felel meg a valóságnak, olyan formában, mintha a svéd király és a kormány véleményét ebben a kérdésben közölték volna az Illetékesekkel Finnországban. Noha a Helsinkiben pénteken reggel közzétett stockholmi jelentésről rövidesen kiderült, hogy részben már elvesztette időszerűségét, mert az említett svéd lépés még hétfőn, tehát a folyó képviselőházi ülésék előtt történt, finn politikai körökben hangoztatják, hogy a szomszéd Svédország állásfoglalására és véleményére igen nagy súlyt fektetnek. A fftrn válaszjegyzék tartalmáról illetékes helyen semmit sem közölnek, hanem csupán arra hivatkoznak, hogy a diplomáciai szokásoknak megfelelően járnak el, amidőn mindaddig hallgatásba burkolóznak, amíg nem tehető fel, hogy a jegyzék már megérkezett rendeltetési helyére.

Szófiát újabb három suiyos bombatámadás érte

Szófia, március 17. (MTI) 24 órán belül a bolgár főváros három súlyos légitámadást szenvedett el. Az első támadás a város sürünlakott középpontja ellen irányult, a másik kettő főként a külvárosokban okozott nagyobb károkat. Az áldozatok számát még nem tudják. A legutóbbi három légitámadást a bolgár főváros ellen intézett legsúlyosabb támadásoknak mondják. A szófiai magyar követség romjait újabb bombák találták el. A követségnek eddig még sértetlen gépkocsi-szinje is elpusztult. A magyar követség és a magyar kolónia tagjai köréből senki sem esett áldozatul.

Casnno romtnezejébol a németek kiverték az ellenséget

Berlin, március 17. (MTI; A nemzetközi tájékoztató iroda jelenti az olaszországi harcokról:

A cassinói második elhárító csatának a csütörtöki nagy napja is teljes elhárító győzelemmel végződött. A késő délelőtti órákban többszáz angol-amerikai harci repü'ö- gép újra bombázta Cassino lomjait. A bombák, amelyek valamennyien Igen szűk térre hullottak, újra feldúlták a romvárost és Clarck tábornok táborában kétségtelenül abban a reményben ringatóztak,, hogy a négyórás bombázás után egyetlen német védő sincs már többé életben. A bombázást azután az amerikai tarackok százainak rövid, de szokatlanul heves tüze váltotta fel, majd nagy páncélos erők vonultak fel a német állások ellen keletről és északról. Nyilván a szokatlanul nagy vérveszteség következtében Clarck kényszerítve látta magát arra, hogy az előző nappal ellentétben készenlétben állott gyalogosait kisebb mértékben vesse harcba, úgyhogy Cassino német védői az amerikaiak majdnem kizárólag csak páncélos kötelékeivel álltak szembe. Az első rohamban sikerült azután a támadóknak Cassino rommezejéijek keleti és északi részébe benyomulniok, késő délután azonban a németek erős tüzérségi támogatással és súlyos harcirepülögépek bevetésével ’ megkezdték az ellenintézkedéseket. Ez sikerült is. Még a szürkület beállta előtt a város keleti részét ismét felszabadították és a fő harci állásokat teljes egészében ismét elfoglalták. A város az éjszaka beálltakor a fő harci térség legnagyobb része ismét német kézben volt. Ejfél után Cassino kulcsáért újabb elkeseredett harc kezdődött, amely az eddigi jelentések szerint nyilván elsősorban a pályaudvar területének birtokáért folyt. E harcok lefolyásáról közelebbi részletek jelenleg még nincsenek.

A nettunói' hídfőnél csütörtökön sehol sem került sor nagyobb gyalogsági harcokra. Néhány német rohamcsapat benyomult a brit is amerikai vonalakba és foglyokat ejtett.

Vinnica védői hősiesen tartják magukat

Berlin, márc. 17. (MTI) A Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti a keleti arcvonal déli szárnyán folyó harcokról:

A Kéréstől északra létesített hídfőnél a bolsevisták csütörtökön több zászlóaljjal mesterséges köd védelme alatt ismételten előretörtek. Támadásaikat részben nagy számú sortüzelö ágyúval támogatták, de ezek nagyobbára már a német vonalak előtt összeomlottak.’ Még ahol sikerült is egyes előretört német támaszpontokba behatolniok, azonnal ellenlökéssel kivetették őket onnan. A Bug ueé folyásánál a bolsevisták a Niko- lajevnél és Novi-Odesszánál kibővült hidfők ellen naphosszat heves gyalogsági és páncélos támadásokat intéztek abban a várakozásban, hogy a hídfőállást be tudják nyomni és legázolhatják. A német fegyverek összpontosított tüzében valamennyi támadásuk összeomlott.

Odesszától északra a bolsevisták megki- sérelték, hogy a Búgon csónakokkal keljenek át. A német csatarepülő erők nagyszámú bombatelitalálata következtében a szovjet itt 83 teljesen megrakott csónakot vesztett el. A későbbi átkelési kísérleteket néhány taracküteg célzott tüze verte szét. Umantól délnyugatra elkeseredett harcokat vivnak a német biztositó kötelékek erősebb bolsevista oszlopokkal, amelyek itt átlépték a Búgot. Vinnica német védői viszont eredményesen tudták magukat tartan^, bár több összpontosított támadást intéztek a város ellen. Proszkurovtól északra és Tarnopoltól keletre német gránátos alakulatok védelemben és ellentámadáoDan szétverték a bolsevistáknak páncélosoktól támogatott erős támadó oszlopait. A szovjetnek azt a célját, hogy észak felöl törjön keresztül Proszkurovig,/eredményesen meghiúsították.

A Pripjet-mocsaraktól a bolsevisták több oldalról hevesen támadták a Kovel-kömyéki német védőállásokat. Szándékukat, hogy a várost elvágják az arcvonal mögötti összeköttetéseiktől, itt is eredményesen meghiúsították. Egy messzire elörehatolt szovjet lövészhadosztály, amikor megkísérelte, Köveit nyugatról \ bekerítve, hogy délre hatoljon, belekerült egy német gyorskötelék összpontosított tüzébe. A bolsevista hadosztályt nagyrészben megsemmisítették.

A svéd papok a békéért Imádkoznak

Stockholm, mártj. 17. (MTI) A svéd püspökök értekezletének határozata alapján Eitlem érsek felhívást intézett Svédország valamennyi papjához, hogy mostantól min den vasárnap Istentisztelet után a békéér imádkozzanak.

A. Minerva Irodalmi és Nyomdai Bfűintéaet Bt nyomása F, 7,: Major JózmL