Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-12 / 34. szám

S st o m b at 1944. február 12 MÄ: TELJES HETI RÁDlÓ-MÜSOR Ára m m:ér SZERKESZTŐSÉG, KIADöHTV ATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-C, f. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA ELŐFIZETÉSI GYED ÉVRE ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK­PÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. i) >' I n I. Bornemisza Géza iparügyi min'szter Kolozsvárra érkezett Á miniszter Egeresen részfvett a viücmosmüvek munkásházainak felavatásán — Kolozsváron meglátogatta a nagy ipari üzemeket és meghallgatta a gyáripar és a kézműipar kívánságait A kolozsvári Iparosok a Kárpátok őrének szobormasoiatát ajánlották fel Bornemisza miniszternek Kolozsvár, február 11. Gyönyörű reggel. Hideg, fagyos az idő, zuzmarásak a fák, csendesség mindenütt. Messze, amig a szem ellát, hatalmas fehér palásttal borított a föld. Az egeres! állomáson várakozunk, az ipar­ügyi miniszter látogatásával tiszteli meg Egerest. Már egymagában az a tény, hogy ilyen sokoldalú feladatokkal tornyosuló, komoly időkben látogat a kormány egyik tagja Erdélybe, különös hangsúlyt ad annak a ténynek, hogy .a kormányzat az erdélyi kérdéseket mindenkor az ország legelső ügyeiként kezeli. Az iparügyi miniszter lá­togatása azt jelképezi, hogy az erdélyi ipa­rosítás meggyorsításának ügye nemcsak Erdély gazdasági fellendülésének legégetőbb feladata és ez a kérdés a kormányzatot a legmesszebtumenöen foglalkoztatja. ság melege hozott minket ide. A rombolás­nak ebben a borzalmas időszakában olyan szociális eredménynek lehetünk tanúi, mely párját ritkítja az egész országban. Ilyen házakat, ilyen gyönyörű épületeket és mun­káslakásokat nem akármelyik munkaadó építhet. Ez a tett a magyar munkás meg­becsülését jelenti, jelenti azt, hogy a ma­gyar vállalkozó nem a kizsákmányolható alanyt keresi a munkásban, hanem az em­bert, akit meg kell becsülni és fel kell emelni. Bállá Mihály református lelkész szivböl- jövő, meleg szavai és imája után Török István római katolikus esperes áldotta meg az uj munkáslakásokat. Rövid beszédében a mindenható áldását kérte az uj munkás­házakra és lakóira. Ezután Bornemisza Géza iparügyi minisz­ter szólott az egybegyűltekhez. A miniszler fogadValasa Egeresen „Jelképet látok ebben a találkozásban !' Egeres, Kolozs-vármegyének egyik leg­fejlettebb ipartelepének állomása, csakha­mar benépesül. A miniszter fogadására a megyei gazdasági élet vezetőin kívül nagy- LüdmBan jelentek meg az geresi munká­sok és hatalmas csoport érdeklődő közön­ség. A peronon már felsorakozik Szász Ferenc dr. Kolozs-vármegye alispánja, Be- reczky Ernő dr., a kolozsvári kereskedelmi és iparkamara miniszteri biztosa, Rlmanó- czy Kálmán, az EGyOSz elnöke, Somodi András dr., a Mezőgazdasági Bank és Ta­karékpénztár alelnök-vezérigazgatója, Csor­nai Jenő dr., a nádasmenti járás főszolga­bírója, Somlyai Rudolf tb. főszolgabíró, Somfay Lajos, az államépitészeti hivatal ve­zetője, Kiss Ödön iparfelügyelö, Sándor Béla igazgató, Zolnay Béla, Szentkirályi Samu és Horváth Béla egyetemi tanárok. Bauma Viktor, az egeresi kőszénbánya igaz­gatója, Kompanek János, a villamosmüvek vezérigazgatója, Cortazzi Richard, a villa mosmü volt elnöke, vitéz Nagy László dr., a villamosmüvek Igazgatóságának elnöke. Kertész Jenó ezredes, Abrahám Gergely százados, hadiüzeml parancsnokok, gróf Károlyi Ferenc, Sombori László, Tusa László, Halász Iván, Polonyi István, Kovács József bíró, Kuncz Elek főjegyző. A kato­likus egyházat. Török István római katoli­kus esperes, a református egyházat Bállá Mihály református lelkész képviselte. A miniszter különvonata pontosan nyolc ólakor érkezett meg az egeresi állomásra. Pillanat alatt elhalt minden szó, a megje­lentek hosszú sorba igazodtak, Bornemisza Géza iparügyi miniszter megjelent a sza­lonkocsi ajtajánál, hatalmas éljenzés fo­gadta, a kivezényelt kakastollas csendőrök tisztelegtek. A miniszter frissen szállt, le kocsijából és Szász Ferenc dr. alispán ele lépett, aki őt Kolozs-vármegye törvényható­sága nevében néhány meleg szóval üdvözölte. A miniszter kíséretében volt Gouthfálvy Zoltán dr. miniszteri osztályfőnök, Tóbiás Kornél dr. miniszteri tanácsos, Kara Zol­tán dr. miniszteri osztálytanácsos, Rassay Gyula, a Rimamurányi müvek vezérigaz­gatója és Várady Bála kormány-főtanácsos, az IMI elnöke. A fogadás után a meghívott vendégek autóba ültek és az egyik újonnan felépiteti munkáslakáshoz hajtattak, ahol reggelé várta őket. A rövid reggeli alatt a minisz­ter kedélyesen elbeszélgetett az erdélyi urakkal, majd gépkocsival az egeres“! villa­mosmüvek üzemeit és irodahelyiségeit te­kintette meg. Innen a Calcit müvek terü­letére ment át kíséretével, ahol Somodi András dr. és Somíbory László vezetéséve megtekintette az üzem berendezéseit és hi­vatali helyiségeit. A Calcit müvek telepei­nek udvarán a munkások nagy csoportja ‘várta rendben felsorakozva a minisztert, hatalmas éljenzésben törve ki megjelenése­kor. Itt a miniszter szívélyesen elbeszélge­tett a bogártelki fiatalság küldöttségével. A villamosmüvek által emelt munkásla­kások felavatása következett. Bemegyünk az uj épületekbe Telegdy József építész kalauzolása mellett. Erős, téglaépületek ezek, kétszobás, konyhás, fürdőszobás laká­sok, villanyvilágítással. Kis kert Is tartozik mindegyik lakáshoz. Az uj lakók mindnyá­jan sokgyermekes családok, magyar mun­kások. Jegyezzük fel nevüket: Keserű Mi­hály munkás, Spielhaupter János munka­vezető, Magyarosi György munkás, Zsfzs- nyovszky Aladár munkás, Bácsi Rudolf munkás és Albert Lajos munkás. Az első négy északerdélyi származású, a két utóbbi délerdélyi menekült. Csak a közelmúltban kellett otthagyniok kényszerítő körülmé­nyek miatt otthonaikat, a magyar haza be­fogadta őket és uj otthont adott nekik az elvesztett helyébe... —- Hálát adok Istennek, hogy erdélyi utam első állomásán ilyen lélekemelő ün­nepségen vehettem részt. Jelképet látok ebben a találkozásban. Alkalmam volt en­nek a szép vidéknek gyáripari üzemelt ‘ -ígt'vkínteni: ezekben a gyárakban, üze­mekben a munka üteme lüktet, itt pedig a munkának az eredményét, áldását ünnep­lem. Magyar testvéreim! A munkának és a munka megbecsülésének ez a szerencsés összetalálkozása jelenti a mi magyarságunk jövőjét. Dolgozzunk, hogy megtartsuk ezt a földet és gondoskodjunk arról, hogy min­denki, aki becsülettel végzi munkáját, tel­jesíti kötelességét, azt ilyen szép hajlékkal Az egeresi ünnepség után Bornemisza Géza dr. Iparügyi miniszter és a kíséretében megjelent előkelőségek különvonaton Ko­lozsvárra utaztak. A kolozsvári pályaudva­ron hivatalos fogadtatásban részesítették a minisztert és kíséretének tagjait. A város nevében Keledy Tibor dr. polgármester kö­szöntötte a magas vendéget, majd sorra bemutatta a fogadtatásra megjelenteket a minszternek. Az ünnepélyes fogadtatás után Bornemi­sza Géza dr. iparügyi miniszter az előzetes programnak megfelelően a három legna­gyobb ipari üzemet látogatta meg. Előbb a Fermeta fémárugyárat kereste fel kísére­tének tagjaival együtt. A minisztert és kí­séretét Warga András vezérigazgató fo­gadta és kalauzolta végig a gyártelepen. A Fermeta-gyár megtekintése után a gyufa­gyárban tett látogatást a miniszter, végül a Dermata-müvek gyártelepét kereste fel. A minisztert és kíséretének tagjait itt Zu- dor János vezérigazgató és Gáli Zsigmond "dr. ügyvezető-igazgató fogadták, ök vezet­ték végig a minisztert a hatalmas gyárte­lepen. A gyár megtekintése után a minisz­ter és kíséretének tagjai a gyár étkezdéjé­családi otthonnál jutalmazzuk. Kivánom, hogy Egeres község lakossága, ezeknek az ipartelepeknek alkalmazottal és munkásai a jövőben is becsületes munkájukkal Ilyen szép hajlékokat nyerhessenek családjuk szá­mára. Azok pedig, akik. már most hpjţrp- töznek ezekbe a hajlékokba, éljenek boldog, megelégedett életet. Kívánom, hogy a szá­muk a jövőben gyarapodjék és mindenki megtalálja boldogulását. Az egyszerűségében is lélekemelő ünnep­ség a Himnusz hangjaival ért véget. Bor­nemisza miniszter és kísérete ezután a gipszgyár üzemeit tekintette meg, majd különvonaton folytatta útját Kolozsvárra. ben megebédelt, majd délután fél 4 órakor a Szieszta-szállóbeli szállására hajtatott. Bornemisza miniszter rövid pihenő után, délután 4 órakor megjelent az Erdélyi Gyáriparosok Szövetségének a Kereskedel­mi és Iparkamarában tartott ülésén, ame­lyen Rimanóczy Kálmán dr. elnökölt. A miniszter meghallgatta a gyáripar kíván­ságait a nyersanyag- és hitelellátás kérdé­seiben. Nagy érdeklődéssel kisérte a gyár­ipar legaprólékosabb kívánságait is és vála­szolt a felszólalásokra. A gyáriparosok ülése este 7 óra után ért véget s utána a miniszter Keledy Tibor dr. polgármester, valamint kísérete tagjainak társaságában az Ipartestület székházába ment, ahol az ipartestületi elöljáróság pa­nasznapot tartott. A testületi székház dísz­termében egybegyült elöljárósági tagok, va­lamint a vidéki ipartestületi elnökök kép­viselői a terembe lépő miniszter kitörő lel­kesedéssel fogadták. A meleg ünneplés befejeztével Demeter Ferenc testületi elnök meleg szavakkal üdvözölte a minisztert, aki elsöizben jelent meg a kolozsvári kézmüipa- rosság körében. A rrunkáslakások felavatásán Ünnepélyes fofjödlöfás Ko"oz&yáron „A kézmüíparosság érdeme, hogy Kolozsvár magyar maradt!" A házak felavatására hatalmas munkás­tömeg gyülekezett az egyik épület előtt. Munkásasszonyok, munkáslányok külön cso­portokban állottak, mindnyájan megilletö- dött arccal, a pillanat nagyságát érezve. Az ünnepség megkezdéséig néhány pillanat telik el, figyeljük, mit beszélnek ezek az emberek egymás között. Kérgeskezü, ko­moly, okosarcu emberek. Magyarok. Egy­két román 'szót is hallunk. Ezek is vagy a Villamosmüvek, vagy a Calcit-müvek al­kalmazottai. Egymásközt románul, de ma­gyar munkástársaikkal magyarul beszél­nek. Figyeljük, hogyan ejtik ki a magyar szót? Tisztán, egyszerűen, helyesen. Er­dély. Egeres körül magyar és román falvak szegélyezik az utat egészen Kolozsvárig. A férfiak a falvakból az ipartelepekre jár­nak dolgozni, nemzetiségi különbség nélkül. Vájjon igy van-e ez a feleki határon túl is? Alig hisszük. Bácsi Rudolf és Albert Lajos különben nem menekült volna el on­nan a magyar állam oltalma alá, hanem odaát maradt volna, ahol apja, nagyapja és annak az apja is élt... Az avatáson bensőséges, meleg hangulat lett úrrá a megjelenteken. Kalaplevéve ál­lott mindenki, úgy hallgatta meg a lelki- pásztorok imáját. Elsőnek Bállá Mihály református lelkész lépett az uj ház torná­cára, mélyenszántó, szivböljövö beszédet mondott. — Nem mindennapi alkalom, amiért Ösz- szegyültünk ide testvéreim — mondotta. — A szeretet összetartozandósága, a családias­— A kézmüíparosság — mondotta De­meter elnök — mindig és mindenütt és minden időben a magyarságnak egyik leg­erősebb bástyája volt és marad. A roman megszállás idején a magyar kézmüiparos- ság függetlenül minden elnyomó törekvés­től, harcolt és küzdött magyarságáért és büszkén jelenthetjük ki, hogy a kézmüipa- rosságnak jelentékeny szerepe van abban, hogy Kolozsvár magyar jellegét minden erő­szakossággal szemben meg tudta őrizni. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy a ma­gyar kézmüíparosság egymást támogatva, egymást biztatva, a közösségi szellemet ki­fejlesztve, őrt állott a magyarság bástya ján. Ezt a közösségi szellemet hoztuk i visszatérés alkalmával, amit bizonyít az hogy sehol az országban annyira nem fej­lődött ki a bajtárslasság, az összetartás mint itt, Kolozsvárt, ahol IpartestUlctünt bajtársi szolgálata közel százezer pengői tudott összegyűjteni másfél év alatt a had- bavonultak részére és ahol a női bajtárs' szolgálat meg tudott alakulni s annyi köny- nyet törölt le. Demeter elnök a továbbiakban igy foly­tatta: Lehet, hogy a visszatérés óta érték

Next

/
Oldalképek
Tartalom