Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-23 / 43. szám

mi t. febettab s». 3 KnttiUjsKG Robbanás, amely megrázta a világot... Harminc évvel ezelőtt robbant a debreceni görögkatolikus püspökségen két román artista pokolgépe Fékevesztett izgatás idézte elé a nagy megdöbbenést keltett merényletet — fl magyar közvélemény a nemzeti ügy vértanúinak tekintette az áldozatokat Kolozsvár, február 22. Ma reggel nyolc Órakor a kolozsvári görögkatoükus egyház a Postakert-utcai leventeotthonban gyász­istentiszteletet tart a 80 évvel ezelőtt tör­tént, emlékezetes debreceni bombamerénylet áldozatainak emlékére. A gyászmisén Hu- dáky dr., tartalékos katonalelkésa mond beszédet. Harminc évvel ezelőtt történt... Az első világháborút megelőző világpoli­tikai feszültség fülledtségébe belehasitott a debreceni bomba robbanása. A pokolgép kicsapódó lángja olyan fene­ketlen gyülölségre, olyan áthidalhatatlan szakadékokra világított rá, amelyek addig Úgyszólván ismeretlenek voltak. A gyü'ölség azóta csak nőtt... 1914 februárjában < az egész magyar köz­véleményt megrázta az a merénylet, ame­lyet pokolgéppel hajtottak végre a debre­ceni görögkatolikus püspökségen. Az ese­mény a határokon túl Is mély megdöbbe­nést és világszerte hatalmas megbotránko­zást keltett, annál Is inkább, mert talán egyedülálló eset volt az újkori emberi tör­ténetben, hogy egyházi szemé’yek elvakult politikai merénylet áldozatául estek. Egy bulla — egy bomba A merénylet előzményeihez tartozik, hogy X. Plus pápa külön bullában Intézke­dett a magyar görögkatolikus egyházme­gye felállításáról. Ez a rendelkezés nagy Izgalmat keltett a magyarországi románok körében. Az elégedetlenséget a Kárpátokon túlról szították... Odaát úgy állították be a'pápai rendelkazést, hogy a magyar görög- katolikus egyházmegyék felállítása tulaj­donképpen a nemzetiségek ellen Irányul. Az, hogy a nemzetiségeknek minden jogot megadtak, elkerülte az illetékes körök fi­gyelmét. Az uj egyházmegye Ideiglenes adminisztrátorát, Doroghi Papp Antal, ak­kori munkácsi püspököt a Kárpátokon túli sajtó állandóan támadta, a nagykárolyi gyűlésen pedig „szélhámosnak, csalónak és hazugnak“ nevezték, mert körlevelében a magyar haza Iránti hűségre buzdította pap­jait. Az izgatásnak csakhamar eredménye is lett. Amikor az uj egyházmegye kinevezett esperesei parochlá’iá látogatásra mentek ki, sok helyen a templomba sem akarták beengedni őket. Kiámajtényban Jaczkovics vikáriust a merénylet egyik későbbi áldoza­tát, Igazi balkáni eszközökkel, véresre ver­ték. Ilyen légkörben került sor Miklóssy István hajdudorogl görögkatoükus püspök kinevezésére. A gyűlölet lángja ekkor már a magasra csapott. A gyűlölet nemcsak a magyar görög- katolikusok, hanem az egész magyarság el­len fordult. Hogy mi volt a magyarság bűne? E’sősorban az, hogy nem adta át ne­kik azt a földet, amelyért a magyarság egy évezreden keresztül vérét ontotta. Az volt a bűne, hogy keblére ölelte a nemzetisége­ket, egyházi, állami, társadalmi vona’on minden elképzelhető kedvezményt megadott nekik, fejedelmi bőkezűséggel javadalma­zott püspökségeket, Iskolákat és más nem­zetiségi kulturá1 is intézményt, nemzeti mű­velődésük ápolásában pedig segítségükre volt. De mert hosszú évszázadok után a magyar görögkatolikusság végre önálló püspökséget kapott, s pápai rendelettel 217,640 magyar hívőt az uj püspökség jog­hatósága a'á he’yeztek annak ellenére, hogy még mindig 86.000 görögkatolikus magyar maradt az uj egyházmegye hatá­rain ldvül — ezért bombának kellett rob­bannia ... Megérkezik a végzetes csomag Harminc éve, hogy bomba robbant Deb­recenben. Ma, amikor világok omlanak össze és kontinensek birkóznak iszonyatos küzdelemben, egyesek e'őtt talán néhány ember é’ete ta’án kisebb jelentőségűnek lát­szik, a debreceni vértanukra azonban a ma­gyarság ma is kegyelettel emlékezik. A rendőrségi bűnügyi akták, Mátyás Jó­zsef, az események szemtanúja és króni­kása, valamint Kriskó Elek püspöki taná­csos, a merénylet egyedüli életbenmaradt hősének jegyzetei alapján, a merényletet alább ismét lepergetjük: 1914 február 14-én Csernovlcból levél ér­kezett A debreceni görögkatoükus egyház­megyei főhatósághoz. A feladás helye és a feladó neve: Csernovlc, Bukovina, Steln- gasse, no. 129. Kovács Anna, Ungarische Colonia, Hadi kialva, Bukovina. A levélben a feladó közölte, hogy egyidejűleg mise cé­lokra 100 koronát adott postára és rövide­sen csomagot is küld az uj püspöknek. A csomagban egy aranyozott templomi csil­lár és egy leopárdbőr lesz. Másnap, feb­ruár 23-án dé’elött meg is érkezett a posta- kihordő a 100 koronával és egy 18 kilo­gram súlyú csomaggal. Kriskó Elek a következőket Írja erről emlékezéseiben: — A csomagot én vettem át és letettem az Iroda me’letti szobába egy ládára. A csomag vászonba volt bevarrva, egyszerű Írással címezve. Amikor a küldemény meg­érkezett, akkor toppant be Csatth Sándor dr. egyházmegyei ügyész. Hívtam, jöjjön be a püspök úrhoz, de ő előbb a csomag fel­bontását akarta megnézni. Kriskó, miután jelentette a püspöknek a csomag megérke­zését, az irodai ollóval bontani kezdte a csomagot. Slepkovszky János püspöki tit­kár segédkezett a munkában. Később bejött a szobába Dávid Mik’ós joghallgató, Csatth ügyész bojtára is. Az ő kivételével a töb­biek mind a láda közelében tartózkodtak, amikor annak födelét sikerült felbontani. Vér, vér, vér... . Szörnyű detonáció rázta meg az épületet. A légnyomás Kriskó Eleket és Dávid Mik­lóst a szomszéd szobába sodorta át. Mind­ketten Igen súlyosan sérültek meg. A rob­banás ereje egész ruházatukat leszakította. A hatalmas, fülsiketítő dörejre maga Mik­lóssy püspök Is kis'etett. ö részesítette első segélyben az életbenmaradottakat. Slep- kovszky titkárt és.Jaczkovics Mihály püs­pöki vikáriust a légnyomás a szomszédos ebédlőbe dobta át. A szerencsétlen két férfit a bomba valósággal széjjeltépte, végtagjai­kat leszakította. Az Irodában csak az ügyész Kolozsvár, febr. 22. Beszámoltunk már arról, hogy Bohan herceg, az európai hirü köziró hétfőn délelőtt Kolozsvárra érkezett s Itt nagysikerű előadást tartott a kolozsvári Magyar—Német Társaság rendezésében. Rohan herceg kedden délután a menet­rendszerű Hargitával utazott el Kolozsvár­ról. Kedden déle ött a herceg és kísérete Szász Ferenc dr., alispán, a kolozsvári Ma­gyar—Német Társaság elnöke, klbédl Vargha Sándor dr. egyetemi magántanár és Kedves András dr. társaságában, felvinci Takáts Zoltán dr. egyetemi tanár vezetésével meg­tekintette Kolozsvár nevezetességeit. A her­maradt, áld a robbanás után egy órával szenvedett ki. A sérülteket kórházba szállí­tották. A szétszakított végtagokat csak hosszas fáradtság után sikerült összeszedni — Amikor feleszméltem, már minden rom volt, — Írja Kriskó Elek.,— A vastraverzek meghajoltak, mindenütt porfelhő volt, a bú­torok szerteszét szilánkokban. Egy torz em­beri a’ak emelkedett fel a közelemben. Csak hangjáról Ismertem fel, hogy Dávid volt. Élt. Arcunk csupa vér, ruhánk cafatokban... Egyik szememre semmit sem láttam. A püs­pök ur a fürdőszobába támogatott, saját fel­öltőjét adta rám. Jaczkovics Mihály vikárius fej, kéz és láb nélküli összeroncsolt csonk volt. Nem messze tőle Slepkovszky titkár Ugyanúgy. Csatth harminchat szilánkot ka­pott a mellébe, egy óráig birta még, azután anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna, klszenvedett. Engem a kórházba vittek. Ko­csim csupa vér volt... Az említett Kriskó Eleken és Dávid Mik­lós jogha’lgatón kívül, aki egyébként refor­mátus vallásu volt, egész sereg sérültje volt a merényletnek. így Bihon Miklós görögka­tolikus papnövendék az arcán, kezén szenve­dett sebesüléseket, egy üvegszilánk pedig a tüdejébe hatolt be. Később tüdőbajt kapott emiatt és ebben halt meg. Pesze Miidós fü- szerkereskedőt az utca túloldalán lévő tör­vényszék folyosóján találta fejbe egy repülő tégladarab. Székely Mihálynét, a püspöki palota alkalmazottjának'feleségét súlyos sé­rülésekkel húzták ki a romok alól. Szívós Zsuzsánna. a szomszéd ház szakácsnéja szin­tén súlyos sérüléseket szenvedett, úgyszintén Gyúró György hivatalszolga Is. A püspöki palota lakói közül ezeken kívül számosán sérültek meg könnyebben. A világ részvéte Debrecen közvéleményét leírhatatlan Izga­lom kerítette hata’mába... A merénylet hire mélységes megdöbbenést keltett az ország Határain túl Is. A „Debfecen“ 1914. n. 25-i cég többek között megtekintette a Kálvária­templomot, a klinikák épületét, az Erdélyi Muzeum kő-gyüjteményét, a fereneések zár­dáját, a Szent Mihály temp omot, az egye­tem épületét, a Farkas-utcai templomot, a Bethlen-bástyát, a Magyar-utcai református templomot s az utbaeső, fontosabb, több év­százados kolozsvári, történelmi nevezetes­ségű épületeket. Rohan herceg egyébként nagy elragadta­tással beszélt kolozsvári élményeiről s meg- igérte, hogy mihelyt ideje engedi, újból vlsz- szatér majd Erdély ösl fővárosába. / Rohan Antal Károly herceg ünnepélyes fogadtatása a kolozsvári pályaudvaron. Balról jobbra: Szász Ferenc dr. a ispán, Rohan herceg, Kibédi Vargha Sándor dr. egyetemi magántanár. Jobbról Koncz Rudolf tart. főhadnagy, a Tűzharcos Szövetség diszszáza- dának parancsnoka. A második sorban virágcsokorral a kezében Rohan hercegné és Vargha Lajos dr. a Magyar—Német Társaság kolozsvári csoportjának titkára látszik. ÍFinta Zoltán riportfelvételei ElutazoH Kolozsvárról Rohan hetcea, , az európaihirü köziró számában igy irt: „A görögkatolikus ipa. gyár püspökség gyásza az egész nemzeté.“ óriási számban érkeztek résavéttáviratok a világ minden tájáról. Még Kínából és Egyiptomból Is, nagy számban Spanyolor­szágból és Németországból. Az amerikai ma­gyarok is számos részvéttáviratban biztosí­tották hazájukat ragaszkodásukról és együtt­érzésükről. Még a pittsburgi egyházközség is részvétét fejezte ki a gyászolóknak. Az egykori lapok különösen Kolozsvár részvétét emelik ki. Kü'ör kell megemlíteni a ruszin- ság részvétnyilatkozatait. Tisza István az elsők között fejezte ki -észvétét. Ferenc Jó­zsef császár és király saját maga szövegezte meg táviratát, ezúttal magyarul. Kivette ré­szét a gyászból a protestáns magyarság Is. Mindenki a nemzeti ügy vértanainak tar­totta az áldozatokat. Balthasár Dezső református püspök a kő­vetkezőket távirat ózta: „Nemzeti csapás ez, amelynek súlyát át kell éreznünk mindnyá­junknak. Meg kell döbbennünk azon, hogy itt benn vérrel kell megfizetnünk a nemzett eszméért.“ Andrássy Gyula és Apponyi Albert gróf is kihangsúlyozták, hogy „az áldozatok a nemzeti ügy vértanul.“ A temetésen sokezres tömeg vett részt. A halottakat a debreceni görögkatolikus tem­plomban ravatalozták fel. A gyászistentisz­teletet maga a püspök celebrálta. Mise után a koporsókat a templom előtti téren, a sza­badban állították föl, A római katolikus Csatth Sándor ügyészt Gróh Ferenc prépost­plébános szentelte be, mig ä püspöki hely­tartó és a titkár koporsóját Miklóssy püspök. Csatthot és Siepkovszkyt a debreceni teme­tőben helyezték örö knyügalomra, Jaczko­vics koporsóját a temetési menet Dórokig kísérte. Menekülés — a román rendőrség segédletével A merényletet kővetően azonnal erélyes nyomozás indult. A rendőrség a pokolgépes csomagot bejelentő levelet vette legelőször is tüzetesebben szemügyre. Az Írásszakértő megállapításai szerint a levél írója egyaránt jól tudott magyarul és németül. A mondat­szerkesztési hibákról a vélemény az volt, hogy azok erőszakoltak, azt azonban nem lehetett megállapítani, hogy nő, vagy férfi irta-e a levelet? Jaczkovics Mihály, de kü­lönöseit Miklóssy püspök már eddig is szá­mos alkalommal kapott fenyegető leveleket román részről, a rendőrség tehát ebbe az irányba terjesztette ki figyelmét. A levélben bejelentett leopárdbőr, amely a valóságban kecskebőr volt, a borzalmas robbanás elle­nére Is épségben maradt és cserzett oldalán jól látható volt şgy „A“ betű és a 0032-es szám. Azt is megállapították, hogy a bőrt Faud Ali bég algíri kereskedő adta el egy "ZL Catareú nevű románnak 25 frankért. Cata H reu artista volt és egy bukaresti szálloda­■ portás vallomásából az is kiderült, hogy H Catareu egy Mardarescu nevű másik artis­ta tát kért fel arra, hogy ezt a két szót: ■ csillár és leopárdbőr, fordítsa le németre. P Ezeknek napvilágra kerülése után nyilván­ít valónak látszott, hogy, ha felbujtók akara­tának is engedelmeskedtek, a merényletet ők követték el. A levelet egy magyar szár­mazású növel, Salamon Máriával Íratta meg a két artista. Elfogatásuk nem sikerült, illetőleg az ígykoru magyar lapok véleménye szerint Is, i román rendőrség nem fogta el őket, hős­iem hátráltatta a nyomozás lefolytatását. Hamis jelentéseket adott ki, alaptalan le­tartóztatásokkal vezette félre a nyomozást, áz elfogatóparancsot csak későn bocsátot­ták ki és a 30.000 korona vérdíjat egyál­talában nem is közölték a román közvéle­ménnyel. Pedig, ha közük, bizonyára akad­tak volna olyan hazafiak ts, akik a szép ummáért hajlandók lettek volna egyet- nást elájulni... ; * Végül, amint később bizonyosodott csak ie, Ploestiben maga a román rendőrség látta el őket hamis útlevelekkel, amelyek I segítségével Oroszországba menekülhettek s ott a már mindenütt erősen szervezkedő anarchisták vették védelmükbe őket... Mikl.óssy István hajdudorogl görögkatoll- kus püspök a helytállásnak mindenkor vilá­gitő példáját szolgáltatta a szörnyű merény­let alatt és után. Higgadtságát és nyugal­mát ezekben a szörnyű órákban mindvégig megőrizte. Tudta, hogy miről van szó, mint ahogyan az egész magyarság is tudta... Debrecen városa méltó márvány-emlék­művel' akarta megörökíteni a vértanuk em­lékét. Akkoriban országos gyűjtést is kez­deményeztek. A világháború alatt azonban el kellett halasztani az emlékmű felállítá­sát, később pedig a pénz értéke is deval­válódott és csak most kerülhetett ismét sző­nyegre az emlékmű felállításának kérdése. 1 Vértanuk voltak ők, nemcsak a görög­katollkus magyar egyház, hanem a magyar nemzet vértanul. A borzalmas esemény har­mincadik évfordulóján az egész nemzet ke­gyelettel gondol a nemzeti eszme mártír­jaira. Emlékük különösen az erdélyi ma­gyarság soraiban él elevenen,,. Nem feledjük el őket. M. J,

Next

/
Oldalképek
Tartalom