Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-23 / 43. szám

KuztiUjsKG 4 1944. FEBRUÁR 23. ÚTKÖZBEN Koszorumegváltás Kolozsvár, február 22. Kevés ember van Kolozsváron, aki olyan páratlan népszerűségnek és szeretetnek örvendett volna, mint a tragikus hirtelenséggel el­hunyt Grucza Lipót városi tanácsnok. A szeretet és megbecsülés megnyilatkozott temetésén is. A temetői kápolnában fel­állított ravatalát valóságos virágerdő bo­ri tottji. Hívei közül a temetés alkalmával igen sokan koszorumegváltás címén je­lentős összeget juttattak a Vöröskereszt céljaira. A Baross Szövetség tagjai 1260 pengőt fizettek be koszorumegváltás' cí­mén a szövetség pénztárába, hogy azt a Vöröskereszt kolozsvári fiókjához továb­bítsák. A nemes adakozók neveit itt jegyez­zük fel: Kerekes Ernő üveg- és porcellán nagy- kereskedő 100 pengőt, Miess Testvérek RT bőrkereskedő 100, Poszler László dr. bőrnagykereskedő 100. Erlich Ernő 100, Balogh Jenő Ovörgy bőrkereskedő 80, Furnitura RT 80, Kozmann Zoltán bőr- kereskedő 80. Basa Árpád 50, Bortnylk György 50, Bliss Dezső, Felméry Endre és Hafner Irén bőrkereskedők 50—50 pengőt, Kolozsvári Keresztény Cipész Mesterek Szövetkezete 50. Kolozsvári Közigazgatási Alkalmazottak Sport Egyesülete 50, Kozák István bőrkeres­kedő 50, özv. Nemes Nagy Gusztáváé bőrkereskedő 50, Hollandus Sámuel bőr­kereskedő 50, Resell tier Hellmut bőrke­reskedő 50, Ptisztay Béla bőrkereskedő 50 és Simon Gyula üzletvezető 20 pengőt adományozott. Csaknem 8.000 pengő pénzbüntetést rótt ki egyetlen napi tárgyalásán a kolozsvári uzsorabiróság Kolozsvár, február 22. A kolozsvári tör­vényszék mellett működő uzsorabiróság egyesbiráját, Sebessy Gábor dr. törvényszéki bírót a keddi tárgyalási napon gabonarejte- getők, engedély nélkül gabonát vásárlók és sertéádrágitők ügyel foglalkoztatták. Karda Csaba dr. királyi ügyész vádbeszé­dére az uzsorablró — honvédelmi vétség miatt — 1000 pengő pénzbüntetést szabott ki Bálint István mákőfalvi gazdálkodóra. A gazdálkodó tavaly szeptemberben 680 kilo­gram búzát és 6IS kilogram zabot rejtett el az igénybevétel elöl. Ugyancsak gabonarej­tegetés miatt büntették meg Both Tamás András és Both Tamás György ugyancsak inákófalvl gazdálkodókat, 600—600 pengőre, Both Tamás Istvánnét 300 pengőre, vala­mint Both Tamás Jánosnét, akit 200 pengő pénzbüntetésre Ítélt a kihágásnak minősí­tett vádbeli cselekményéért az uzsorablró; Kocsis János-Boala Nádaspapfalváról és Zsula Cornél Magyargorbóról fejenként 800 pengő, Sfarlea Demeter 400 pengő, Tatár Jánosáé 400 pengő és Zsula Jánosáé 300 pengő pénzbüntetést kaptak gabonarejtege­tésért. Az utóbbiak szintén magyargorbóiak. A türei idős Bakos Györgyöt 300 pengő pénzbüntetésre Ítélte a kicsépelt gabona be nem vallása miatt az uzsorablró. Tűre községből való Both Ferencné is, aki 44 kilogram árpát vásárolt meg engedély nélkül, a magyargorbói Both Ferenc pedig 50 kilogram zabot. Az előbbit 350, az utób­bit 200 pengő pénzbüntetéssel és az enge­dély nélkül vásárolt gabona elkobzásával sújtotta az uzsorabiró. Pura Jánosné almásszentmihályi asszony egy disznót vett a hatóságilag megszabott vételáron felül, özvegy Cornea Jánosné Ná­daskorodról meg két malacot. Pura János­nét 700, özvegy Corneanét 300 pengő pénz­büntetéssel s a vásárolt malacok elkobzásá­val büntette meg az uzsorabiróság. Az elmúlt év novemberében Deák József kolozsi szekeres gazda hót fuvart tett meg. bizonyos tukarmgnyszéna ellenében. A széna hatósági árához mérten a fuvarok .'/20 pengőbe kerültek. Mértéktelen túlka­pásáért D áh Józsefet '60u pengő pénzbün­tetésre Ítélte az egyes uzsorabiró. A kiszabott büntetések jogerősek — Tudományos szűkülés a/. Erdélyi IMu zenni-Kgyestiletben. Az Erdélyi Muzeum- Egyesülot Orvostudományi Szítkosztályn februar 24-én, csütörtökön délután 6 órakor az Uj Kinika (Mikő-utca 4.') előadótermé­ben. tudományos szakidéit tart. Üléselnök Ludányl György dr. Bemutatás: Zábo Zol­tán dr. (Szülészet-Nőgyógyászati Klinika): Lymphogianulomatosis és terhesség. Előadá­sok: ÍClimkó Dezső dr.: Nyaldborda tünet- együttesről és Kó ay Pál dr. (Sebészeti Kli­nika): A vesekörüli vérzések. Az éidekiödö orvosokat és orvostanhal gatókat az elnök­ség ezúton is meghívja. Útközben megállók pillanatra r* vashídon s belebámulok a ,^zöke Szamos“ vizébe. A, viz partján varjak és galambok tarlóznak a friss szemétben. Biztosan reggelizni sze­retnének. De most a vizet bámulom. A Sza­mos vizét, amely olyan tisztán és csönde­sen hömpölyög tova. Medrét nem zavarják sem f ürdőzök, sem halászok. #. De valami időnként mégis zavarja, igen, jég és hó­kockák úsznak a tiszta Viz felszínén úgy, mint nyáron a bárányfelhők úsznak a kék égen. Éppen olyan a kép most. Pontosan olyan. Állok s bámulom tovább, amikor va­laki hozzám lép s karonragad: — Jöjjön, jöjjön s kisérjen el a tyuk- piacra. Kézzé, hogy jártam... Nézze ezt a két tyúkot. Csak az egyik él már. A másik elpusztult, alig értem haza véle. Megdöglött. Most viszem vissza a cigányáénak, akitől alig egy órával ezelőtt vettem. A kettőt ötven pengő r'. Mit gondol, vissza veszi*... Hogy asszony ismerősöm igy kizökken­tett elméld-dsomból, ott, a szőke Szamos vize fölött, azt se tudtam hirtelen, mit mondjak neki. De aztán mégis azt mond­tam: ’ •' — Nem hinném, hogy visszavegye, ké­rem, Nem hinném. Hiszen nagyságos asz- szony mondja, hogy amikor megvette, még élt nz a majorság. Komolyan mondom, nem hinném, hogy visszavegye a cigdnyné. Nem adja az lissza a pénzt. Kár is visszamenni a tyukpiacra... VgyK úgy, tehát maga is neki fogja pártját. Annak a cigányáénak... Na, „jól nézünk ki", Hát, igazán kedvem volna meg­mondani magának a véleményemet, de nem baj. M gmondom majd a cigánynénak. Jöj­jön, jöjjön s hallgassa meg. Na, jöjjön... Mentem véle vagy tiz lépést, de aztán, hogy az úttesten elválasztott egymástól egy tehergépkocsi, jónak láttam eltűnni mellőle a forgatagban. Elvégre úgyse ii írattam tol­na meg, hogy mit mondott a cigánynénak, vagy, amit a cigányáé mondott neki. Nem igasí... * Útközben elértem a Széchenyi-téri zöld­ségpiacra. Milyen sivár az igy, télen. S mi­lyen érdekes, hogy azért a háziasszonyok mégis megtalálják itt, amire szükségük van. Egy kis hagymát, petrezselymet, murkot s miegyntást mégis lehet itt találni. Meg tor­mát is lehet, egész nyalábokkal. — Csak spenótot nem találok sehol — hallom panaszkodni a piacon az egyik ked­ves, fiatal háziasszonykát. — Dehogyis nem lehet, lelkem, mondja neki a kofa. Itt vau, ni. Van itt egy kiló is. Vagy több kellene?... — Nem, ez elég lesz — mondja a fiatal asszonyka. — A kis fiamnak kellene, vagy két ebédre való. Mennyiért kaphatnám meg ezt a kis spenótot f — Óh, nagyon, olcsóért m g számítom, naccsága drága. Csupán tizenkét pengő az egész. — Tizenkét pengői Jó asszony, hát mit gondol, az isten szerelmére, hát lopom én a pénzt f. P S**0/V a Gyermek l<fz b?*i Kolozsvár, febr. 22. Könnyen végzetessé váiható szerencsétlenség történt- a Hója- erclei erdőörl lakásban. Varga Frone 12 éves fiúcska, Varga Ferenc erdöör fia, ap­jának szolgálati pisztolyával véletlenül mrl- bddtte magát. Beszállították a sebészeti kli­nikára. Megállapították, hogy a golj ó a t, ive közvet en közűiébe fúródott be és ott állott meg. A kisfiú állapota életveszélyes. A szerenc.íétleostíg körülményeinek t sztá- zására a rendőrség kihallgatta Varga Fe­renc erdöört. Elmondotta, hogy a pisztoly rendszerint megtöltve állott a megszokott helyén s a gyetek onnan vette le, majd ki­vitte az udvarra s célba akart lőni vele. A asszonykát a termetes asszonyság. — Csak csendesebben. Nem kötelező megvenni — s már rejti is vissza a spenótot a takaró alá. — Nem muszáj megvenni. — De ha szükségem van rá, jó asszony. Nem magamnak veszem meg, ne féljen. A gyereknek kell. Adja olcsóbban — kérleli a kofát. •— Hm. Adjam olcsóbban.. Halljanak ide. Adjam olcsóbban —■ dohog magában a kofa. — Hát tudja maga lelkem, honnan ástam én ki ezt a spenótot? Tudja?... A hó alól. Érti? — a hó alól. Tolna lelke elvinni olcsóbban ugye? Jöjjön, ássa ki maga. Jöjjön. Szívesen látom. A kis asszonyka csak hallgat, hallgat egy ideig, aztán megszólal: .— Higyjé el jó asszony, én nem a hó alól á ta ni ki ezt a tiz pengőt — lobogtatja a kezében — de azért,odaadom érette... — Jól van na, — „könyörül“ meg a kofa szive az asszonykán — adja hát ide. De te­, gyen még' ahhoz a tízeshez egy pengőt, mert alább nem adom. Nem én. Hál, ilyen „boltokat" kötnek ina'a Szé- chenyi-téri zöldségpiacon. * Az Attila-uton ereszkedem be a városba. Az egyik kapu előtt konflis áll s egy ur száll ki belőle. Pénztárcája után nyúl s aprópénzt ad a kocsisnak. A kocsis nézi, forgatja az aprópénzt a markában s aztán megkérdi: — Hát mit gondol az ur, ennyi elég olyan hosszú utértf... — Ugyan, még többet adtam, mint amennyi a hivatalos díjszabás szerin, járna. Nézze meg, mit ir a díjszabás? Ott van, nézze meg. — Nérdekel, — mondja a kocsis. — Kér, k még egy pengőt. — Dehogy adok. Mit gondol, talán én nem ' tudom elintézni a maya baját, ha aka­rom? Úgy elhusalom a nótáját, hogy rá­megy lova, kocája, csak sokat dohogjon. Nézze meg az ember! ... G »idolom megállók pillanatra, lássuk mi lesz? — Hova parancsolja az ur? — bök fe­lém a k esi , út közben az előbbi utas be is /Óidul a kapun. — Én sehova, — mondom — mert gyalog mt gyek. — Hát akkor minek áll itt meg, mit bá­mészkodik! — támad rám. — De hol ez az ur, akit az előbb hoztam fel. Persze, már meg is lógott... 8 a kocsis elkezd pogányul káromkodni. — Nem szabad káromkodni, — mondom neki. — T dja, hogy törvény van rá. N. káromkodj ék, mert megbüntetik. — Netencr még megérem, hogy spiclivel találkoztam össze — néz. végig rajtam az öreg .kocsis s aztán tovább baktat rozoga konflisával s bus öreg lovával. De a korbács nyelével még a távolból is vissza-vissea fenyeget. % És biztosan káromkodott is, szegény.. . Én ugyan mát nem hallottam, de az Isten hal­lotta. . . ' V szerencsétlenül járt fiú többizben kérte tök u pisztolyt, inéit madarat akart lőni, de ö kérését minden n’kfllommal megtagadta. A gyerek ilyenkor azt mondotta, hogy majd. amikor egyedül lesz egyszer a lukasban, úgyis végrehajtja tervét... Varga a s-;im csét.enrég pillana á' iri a háztól távol volt s a gye ni ok ezalatt vette ma á hoz a pisz­tolyt. A nagy izgalomban azonban a p Azt oly ki akart esni kezéből. Hlitt en utánakapott s a fegyver a mellének szegezve ült el ke­zében. A szülök ellen gondatlanság cimén indul e járás., JŐ ÁRU BS Jő HIRDETÉS ALAPJA A Jő ÜZLETMENETNEK Vas-vármegye Üdvözlő távirata Kállay miniszterelnöknek Szombathely, február 22. (MTI) Vas- vármegye törvényhatósági bizottsága hét­főn tartott közgyűlésén egyhangúlag elha­tározta, hogy a következő üdvözlötáviratot intézi Kállay Miklós miniszter Inökhöz: „Vas-vármegye törvényhatóságának a mai közgyűlésen egybesereglett tagjai Nagy- méltóságod vasárnapi beszédének hatása alatt áUván, meleg szeretettel üdvözlik Na,gyméltóságodat és biktositják, hogy a haza megvédésére irányuló minden törekvé­/ sében a vármegye minden polgára pártkü­lönbség nélkül Nagy méltóságod mögé tömö- riő." (parféi esz'ési célokra Anyagi támogatást kér a kormánytól az erdélyi kis-és kézműipar Kolozsvár, február 22. Bornemisza Gé­za iparügyi miniszter kolozsvári látoga­tása során, mint ismeretes, a kézmüipa- rosság vezetői a miniszter elé terjesztet­ték a kisipar összes időszerű kérdéseit. A miniszter elé terjesztett kívánságok egyik lényeges pontja az erdélyi kis- és középipar hitelellátásának kérdése. Ez an­nál is inkább fontos kérdés, mert a meg­szállás alatt ezek a vállalatok nem jut­hattak pénzforráshoz, fejlődésüket nem tudták biztosítani, jórészt teljesen visz- szafejlődtek. A kormány a hazatérés után céljául tűzte az erdélyi ipar fejlesztését s ezzel kapcsolatosan már jelentős hiteleket nyújtott a kisipar számára. Ugyanakkor a gyáripar fejlesztéséről, illetőleg támo­gatásától sem zárkózik el, de támogat minden olyan törekvést, amely Erdély iparosodásának céljait szolgálja. Ezzel kapcsolatban a kis- és középipar képviselői szükségesnek tartották leszö­gezni a mirisrier előtt hogy Erdély ipa­rosodásának céljait leghatásosabban a meglévő vállalatok és ipartelepek további megerősítése szolgálja. Ezeket kell meg­felelő hitellel ellátni, hogy fejlődésüket biztosítani lehessen és igy a kis- és kö­zépvállalatok gyárvállalatokká fejlődhes­senek. Ennek megvalósításához természetesen jelentős tőkére van szükség. Ha nem volna a kisipar háta mögött a 22 éves, gyászos emlékű megszállás, megkísérel­nék a szükséges tőkét saját erejükből összegyűjteni. Tekintettel azonban arra, hogy a megszállás alatt a kis- és kézmű­ipar teljesen lerongyolódott, kénytelenek a kormánytól támogatást kérni az ipar- fejle -',tés munkájához. Ennek érdekében javasolták, hogy az erdélyi iparfejlesztés céljaira létesítsen a kormány alapot. Ebből az alapból csak annak a kis- és középiparosnak adnának kölcsönt, aki rátermettsége és megbízha­tósága alapján kellő biztosítékot nyújt arra, hogy a kölcsönből meglévő üzleti kereteit olyan mértékben szélesítheti, hogy megvetheti egy komoly ipari vállal-, kozás lapját. A nyújtandó hitel fedeze­téül, ha a kérelmező nem rendelkezik kellő bankfedezettel, meglévő ipari mű­helye szolgálna és az iparfejlesztési köl­csönből beszerzett gépeket, illetve beren­dezéseket zálogul lehetne lekötni. — Tűz, víz... gycrinekhalál. Pás káló Já­nosi»; marótlí'kai asszony tavaly november 4-én magára hagyta hét esztendős leányká­ját és hároméves kisfiát. Zsenike, a kis’eány kis öccsével játszadozni kezdett. Közben a „tüzet viszek, ne lássátok...“ dalt énekelte s a-leínyka — a dal szövegéhez hiven —- paiazsat kapart kötöké jébe a tűzhelyről. A parázstól lángragyuít a ruhája és mire sikol­tozását^ a szomszédság segítségül sietett, a leányka halá os égési sebeket szenvedett. Paskalónét gyermeke Haláláért a kolozsvári törvényszék büntető hármastanácsa vonta felelősségre. A bíróság gondatlanságból oko­zott emberö’és vétsége miatt egyhavi fog­házbüntetésre ítélte az anyát, de büntetése végrehajtását három évi időtartamra felfüg­gesztették. Hasonlóképpen gondatlanság- bő okozott emberölés vétségéért szabott ki egyhavi fogházbüntetési, három évi felfüg- ges: léssel, a büntetőtanács Lukács Andrásné magyarkapusi asszonyra. Lukácsné tavaly november 8-án egy forró vízzel telt mosdó­tálat felejtett a konyhában. Az elfoglalt asz- szony mögött; játszadózó Berta nevű 15 hő­napos kisleánya közben belezuhant a mosdó­tálba és halálra forrázta magát. Mindkét, ítélet jogerős. — Na, na, na. na, na — inti le a fiatal BIRO JANOS I 1944. február 23.-án este fél 7 óranor. Mátyás Király Diákházban BÉCSI EST fWisner abend) Közreműködnek Adalbert Wesely Grete Theimer Az énekszám- kát az együttes bécsi xen®- . kora k séri. Paul Beck Jegyelővétel „Ibusx" menetjegy - i rod :i ban. v \

Next

/
Oldalképek
Tartalom