Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-12 / 8. szám

1944. JANTTAR 12. 5 KeietiUjskg 12,933.118 pengő adói fizetett 1943-ban Kolozsvár lakossága Kolozsvár, január 11. A kolozsvári pénz­ügyigazgatóság most összegezte a multévi adóbehajtások eredményét. A számadatok­ból kitűnik, hogy Kolozsvár adófizető pol­gársága a nehéz gazdasági viszonyok köze­pette is példamutatóan teljesítette hazafias kötelességét: Kolozsvár adózói az elmúlt évben a helyesbített adóelőírás IZS.ió szá­zalékát fizették be a kincstár kasszájába. A pénzügyigazgatóság jelentéséből kide­rül, hogy az adófizetők összes tartozása a tavalyi elöirás és a hátralékok egybeveté­sévé 16,819.693 pengő volt. Ebből az ösz- szegböl az év folyamán IS,938.118 pengőt fizettek be. Jelenleg tehát 3,886.570 pengő adótartozása van még Kolozsvár lakosságá­nak. A hátralék behajtása most van folya­matban. Ha összehasonlítást teszünk az 1943. évi és 1942. évi adófizetések között, megálls pithatjuk, hogy a mult évben Kolozsvár t,715..>,2', pengővel több adót fizetett, mint azelőtt. Ezek az adatok ékesen bizonyítják, hogy a rendkívüli időkben a lakosság haza­fias önérzete megizmosodott. A pénzügyigazgatóság elkészit»tte a ko- * lozsvármegyei adóbehajtásról szóló jelenté­sét is. A vármegyében szintén lényegesen javult az adómorál, ami a jelentés szám­adataiból is kitűnik. Az együttesen kezelt állami adók előírása a mult évben 1.779.05! pengő volt. Erre az összegre befizetteti 1.5lJ,.61S pengőt. A hátralék tehát 2G!f.l,S9 pengő. A vármegyei adózók a mult évben 396.341 pengővel több adót fizettek ki. mint az előző évben. Népművelési munkarend Kolozsvárén Kolozsvár, január 11. Kolozsvár Iskolán- kivüli Népművelési Bizottsága január 12-től január 17-élg a következő előadásokat tartja: Január 12-én a Marlanumban 3 órátó': „Bibliai történetek“ (Farsang M. Firmina), a Horthy-uti ál'ami iskolában 6—7-ig „Ma­gyar öntudat“ (Molnár Károlyné), 7—8-ig Honvédelmi előadás (katonai Mihályi Bar- náné), a Nagy Lajos király-uti állami isko­lában fél 6-tól fél 8-ig: „Ahogy Isten az államot nézi“ (ebner Jenő dr. római kato­likus lelkész), „Daloljunk együtt“ (Pfaffen- hubemé), „Az idegrendszer“ (Tordai Edit), a Vasvári Pá'-uti állami iskolában 6—8-ig: „A magyar ember erényei, hibái“ és „Az én bölcsöm“. (Dr. Krusmczky Elekné), a belvárosi állami iskolában 6—8 óráig. Katonai előadás, majd „Nemzeti öntudat, magyar sorsvállalás“ (Kárpátiné), a Tordai- uti állami iskolában 6—8-ig: „Engedelmes­ség a nevelésben“ (Járosi Andor evangéli­kus esperes), majd katonai előadás, a Hon­véd-utcai állami iskoában 5—6-ig: ..Miért harcolunk?“ (Demjén Miklós), a Ráskai Lea-utcai állami iskolában fél 7-kor: „Csa­ládvédelmi előadás". Január 13-án a református IKE-otthon- ban 8—9-ig: „Isten igéje mint segítség“ (Neme* József kereskedő), a Nagy Lajos király-uti állami iskolában fél 7-től: Csa­ládvédelmi tanfolyam. Január 14-én a Petőfl-utcat állami isko­lában 3 órától: „A bábjáték története" (Barta DezsOpé), majd „A fülemile“ (For­gács Ferencné), a Téglás-utcai ál’ami Isko­lában fél 7-töl fél 8-ig: „A nemzeti szellem a magyar irodalomban", majd páros jelenet, katonadalok, (Nagy János), a Mariam: mbpn 4-töl: „A kisleány és az aranycsengettyü“. Énekek. (Fekete M. Ti'Ia), a Ráskai Lga- uti iskolában 6 8-ig: „Háborús gazdasz- szony" (Szlafcfciué Máthé Lenke), majd „Ami a családot fenntartja“ (fibner Jenő dr. ró­mai katolikus lelkész), a Téglás-utcai állami iskolában 7-kor: Családvédelmi előadás. Január 15-én a Vasvári Pá'-utcai állami iskolában 6—7-ig: „Az iskolás gyermek lelki neve’ése". „Jövőnk." ’(Szeikovits Fe­renc.) Január 16-án a kajántóvölgyi iskolában 3— 4-ig: Katonai előadás. (Sipos András), a református TKE-otthonban 5 7-ig: „Száz éves ifjúsági keresztény egyesület." (Imre Lajos dr. teo’ógiái tanár), a Monostor-uti iskolában 4-től 6-ig: „Magyar le'kiismeret" (Szász József), majd „Akik mindent tud­nak" (Szász Józsefnél, az Auguszteumban 4- től: Szülői éí tekez'et. „Az engedelmesség­re való nevelés" (Suller M. Ida szerz. taní­tónő), a Segesvári-uti állami isko’ában 3-tól 4-lg: A gyógynövényekről (Vincze György), majd „Magyarország határa, hegyei, alföld­jei, éghaj’ata térmérőéi" (Mihály Ferenc). *lo Áru «• »lapja « ţ<» ttyieuneaeine-i i Felekről üzent az „elidegenített Erdélynek“ Dragaiina tákernik Tallózás a brassói „Tribuna“ bácsi döntés ellen Izgató „üaEegl számában“ Kolozsvár, január 11. Vaskos ujsághalmaz fekszik előttünk. Délerdélyi román lap: a Brassóban megjelenő „Tribuna“ 80 oldalas, 1943 december 1-i száma. „Erdély tegnapi és mai harcainak, valamint holnapi győzel­mének szentelt ünnepi szám“ —- hirdetik a lapfej alatt sorakozó kövér, fekete betűk. Antoneacu Mihály helyettes miniszterel­nök az első oldalon az egyesülés 25. évfor­dulójával foglalkozik cikkében. Érdemesnek tartjuk a cikk befejező sorait idézni: „Erdély a ml számunkra nem egy föld, nem egy terület, nem egy tartomány. Er­dély ml magunk vagyunk, Erdély a mi lelkünk.“ Ugyancsak az első oldalon találkozunk Ántoneseu marsall, román áV&mvezető cik­kével is, amely „ezekben a. döntő pillanatok­ban“ az erdélyi románokhoz Így szól: „Az idtfk térdrekényseeiitbcttek bennün­ket — Írja többek között Aníonescu mar­sall, — de sohasem tudták megingatni a jogainkba vetett hitet, erőnket, hogy azo­kat megvédjük s akaratunkat, hogy azo­kat teljesítsük. Két évtizeden keresztül nemzeti létünk nem jelenteit egyebet, mint harcokat és áldozatokat a román hit és föld védelmé­ben. A hagyományoknak ezen a vonalán - küzdöttünk és harcoltunk ma Is, áldozatok­kal járulva elődeink áldozatához, hogy csorbítatlanul megőrizzünk jogainkat és szabadságunkat. H» ez a december elseje csonka ée vérző Erdéllyel köszönt is reánk, harcban talál ama román szabadságért és jogokért, amelyek a hagyományok utján való ha­ladást jelzik, s azt, hogy nem felejtettük el kötelességünket: harcolni a nemzet szent eszményeiért!" Dragailina tábornok szózata — Felekről Ezek aránylag még békésebb megnyilat­kozások. Mennyivel harciasabb például Dra­gaiina tábornok „Vár Erdély" elmü néhány soros üzenete, amelyet a nagyobb hatás ked­véért — éppen a bécsi döntéssel megvont határról, Felekről keltezett. Az eredeti kéz­írással k'lslrozott és lenyomtatott Dragaltna- szózat imigyen hangzik: „Gondolatunk és érzésünk Érted remeg, elidegenített Szent Erdély! Csak egy lapot kell forgatnunk s ismét ismerős név ötíik szemünkbe, Iuliu Hatie- ganu professzoré, aki mint a „Kolozsvár— nagyszebeni egyetem rektora“ ünnepi cik­ket irt „A nejgizet életereje“ cimmel. Sorai­ból alábbiakat szóról-szóra közöljük: „Egy eredet, nyelv, történelem, vállás és föld által egyesitett nemzetet — nem lehet szétválasztani. A fejekben született s ceruzával a térképre rajzolt határoknál sokkal erősebbek azok a határok, ame­lyek a szivekben születtek s amelyeket egy nép fiai vérrel és verejtékkel rajzol­tak a rögökre. Nagy időkben — s most nagy időket élünk — csak az örök igaz­ságok mutathatnak irányt. Közel húsz­milliós nemzet vagyunk. Egységes terüle­tet foglalunk el a Búgtól a Tiszáig —• Írja Hatieganu professzor. — Izmos, ön­tudatos, dolgos, az élet örök elveihez hü, Isten és a nemzet törvényeihez ragasz­kodó nép vagyunk. Tudunk harcolni és meghalni hitünkért, a nemzetért és a ha­záért. December elseje a nemzet örökkévaló napja. Nincsen olyan emberi erő, amely ezt a dátumot kitörölhetné a nemzet naptárá­ból. A térkép elszenvedhet erőszakos válto­zásokat — a haza képe megváltozhatat­lan. El és örökké élni fog a nemzet lel- * kében. És a nép majd megtalálja a mó­dot, hogy ezt a szent képet visszaállítsa.“ A fennkölt sorok köré tördelt cikkből megtudhatjuk, hogy mi mindent, valósítot­tak meg a románok a kolozsvári egyete­men, Egy másik cikk az egyetem megszál­lás utáni megnyitó ünnepségéről számol be. Számos cikk és fénykép idézi természe­tesen a gyulafehérvári nagy napokat is. Külön oldalak számolnak be Horia, Cloşca és Crisan, nemkülönben az élete alkonyán megtébolyodott nagy román nemzeti hős- Avram láncú viselt dolgairól. Szószapori- ' ásnak tartanók, ha részletesebben Idéznék zt a sötét gyűlöletet, amely ezekből a so­kból a magyarság felé árad. „Álmaink városa' A következő oldalon kolozsvári képekkel Harcokban megeilzett és megacélozott karunk siettetni fogja a Nemzet Igazsá­gának napját. Erdély vár! Felek, 1T43. december 1. Dragaiina tábornok." Ghibu most már világpolitikát csinál A negyedik oldalon régi ismerős nevével találkozunk. Avagy van-e Érdé yben olyan magyar ember, aki nem emlékszik Onlsifor Ghibu profeseeo*- nevére. Ghibu, aki cikkét mint a „Kolozsvár—nagyszebeni Egyetem tanára" irja alá, „A gyónás órája“ címmel elmélkedő és serkentő, tőle szokatlanul köl­tői elmefuttatást közök Mintha nem is lenne azonos azzal a fáradhatatlan harcossal, aki kíméletlen irtóhadjáratot folytatott az er­délyi felekezeti iskolák és Intézmények el­len. A hírhedt nevű professzor ez alka'om- mal önmardoső, nagy nyilvános mellverést rendez. Leszögezi, hogy „eltávolodtak (már mint a románok) a néptől, idegenekkel kö­töttek barátságot még e* ország ellensé­geivel is... Ezért nem tarthatták meg, amit isten nekik adott!“ Uj elméiét a honfoglalásról Laut!an Somosán dr. egyetemi tanár „Er­dély, a román élet központja" elmü szüle­ménye ugyancsak nincs hijjavai az érdekes megállapításoknak. Erdély etnikai alkatáról szólva — régi román vesszőparipa ez! — ugyanis a következőket irja: „Ez a szétszórt etnikai alkat arra ma­tat, hogy a magyar beszivárgott, vagy le­telepedett nép, míg a román bennszülött. A Kárpátok könyökében elterülő székely szigeten kívül, a román elem teljes több­ségben uralja Erdélyt.“ Lauri an Somesan professzor, miután rész­letesen taglalja — román viszonylatban — a bécsi döntéssel bekövetkezett helyzetet, Így zárja cikkét: „Ma egyedüli táplálékuk (t. 1. a délerdélyi falvak határmenti románságnak) a jobb világba vetett remény, amely eljön min­den bizonnyal, hiszen egy nép életakarata erősebb a világ minden láncánál." Az „ünnepi szám" a továbbiak során né­hai Goga miniszterelnök visszaemlékezését közli az 1900-as érvekben Budapesten élt ro­mán ifjúságról. találkozunk, mégpedig az Egyetemi Könyv­tár, a „Román Opera“ és „Corvin Mátyás“ szobrának képeivel. A cikk címe: „Almaink városa“, alcíme: t kell tudnunk Kolozs­várnál?“ Ebben a cikkben még román utcanevek szerepelnek. Megemlíti azonban a figyelmes cikkíró, hogy a sétatér elején van a „Davitia-sziuház“, amelyben a ma­gyar színtársulat játszik. — „Az utóbbi népszámlálás — fejező­dik be a cikk — a lakosság megkétszere­ződéséről és a román elem örvendetes előretöréséről számol be. Kolozsvár a mi uralmunk alatt román város lett.“ Node, lapozzunk tovább, hátha találunk még valami érdekeset. Ugorjuk át azokat a részeket, amelyek az Erdélyben végzett román „kulturmunkáról“ és az ugyanitt megvalósított román elképzelésekről szóla­nák s további szines leírásokat találhatunk az erdélyi román városokról, Így Szatmár- ról is. Megtudjuk, többek között, hogy Szat­márnémeti helyén „minden kétséget kizá­róan“ a magyarok bejövetelekor rómán- szláv lakossági! hatalmas falu terült el. „Két zord arkangyal“ — Maros- vásárhelyen Két, sőt két és féloldalt szentel a „Tri­buna“ Marosvásárhelynek is. A cikkíró visszaemlékezve „az 1940-es száműzetés zűrzavarára“, a következő sorokkal zárja be a marosvásárhely* cikket: — „Eltávozván, a jövő zálogául It. hagytunk két hatalmas ka'-.drállst, ame­lyek úgy őrzik két végén Ferdlnánd ki­rály terét, mint két kővé vált őr, mint két zord arkangyal, a feltámadás napjai várva.“ Cikket találunk a kolozsvári Gazdaság: Akadémiáról és még számos román kultúr­intézményről, hogy aztán a 77-ik oldalon régi ismerősünk, Sebastian Bornemisa dr., utolsó kolozsvári román polgármester nevét üdvözölhessük. Sebastian Bornemisa dr. álma „Kolozsvár román polgármesterei“ — ez a cikk cime, amelyben Bornemisa dr. felso­rolja, hogy mi mindent csináltak a román polgármesterek 1919-től 1940-ig Kolozsvá­ron. (Erről ml Is tudnánk beszélni. Szerk.) De ez mind semmi. Ki hinné, hogy az alábbi költői sorok Sebastian Bornemisa dr. tollából származnak:* „Álmatlan éjszakáimon oly gyakran merül fel előttem szamosparti szép fővá­rosunk képe, ezidöszerint feldúlt utcáit járom gondolatban és lelkileg megölelek minden festői sarkot, minden román ve­rejtékkel emelt épületet. Álmodom és megingathatatlan hittel hiszem, hogy ál­mom egy szép napon valósággá válik." * Idézzünk-e még a ,Tribuna" ünnepi szá­mából, vagy beéri ennyivel Is az olvasó? Csak azt nem értjük, miért nyomtatták a lap első oldalára nagy betűkkel, hogy „ün­nepi szám“? Sokkal őszintébb lett volna, ha minden kertelés nélkül ezt Írják helyet­te: Vad uszítás a bécsi döntés ellen! (-) béke- és szabedsáR- tsraftvls«!! beonoz'atla az uiennan bs$z@$$i országgyűlés Stockholm, január 11. (MTI) A svéd or­szággyűlés 1944. évi ülésszaka január 11-én délelőtt nyílik meg ünnepélyesen a királyi palota országgyűlési termében. V Gusztáv király trónbeszédet mond. Az országgyűlés két kamarája hétfőn rövid formába ülést tartott, amelyen megválasztották az elnökö­ket az 1944. évre. A második kamara elnöke kijelentette, Svédországnak eltölélt szán­déka, hogy szabadságra és önállóságra való jogát továbbra is megóvja. Az egész svéd nép a régi politika irányelvét követi Békét és szabadságot akar. A lapok Hangsúlyoz­zák, hogy az országgyűlés uj ülésszakától nem kell szenzációkat várni. ftelátaurással dobta el életét a angol konzul Bem, január 11. (MTI) A Német Táv­irati Iroda közli: Mint az „Exchange“ jelenti, Sir Anthony George baltimorei angol fökonzul vasárnap szállóiának negyedik emeleti ablakából ki­ugrott és szörnyethalt. Megie en* az E dék/i Lövész A IX. Lövészkerület megbízásából vitéz Kun Iván római katolikus tábori főesperes szerkesztésében most jelent meg az erdélyi lövészek ,1944. évi évkönyve. Ezt a munkát semmi tekintetben sem lehet összehasonlí­tani az úgynevezett naptárakkal. Tartalma komoly és rendkívül Időszerű. Minden sorá­val a magyarságtudat kiépítésének ügyét szolgálja. A bevezető cikket „Magyar ut“ címmel báró Atzél Ede Irta. Hangoztatja, hogy a jelenben súlyosan megprőbáltatott magyarság minden tagjától cselekedeteket követel az élet. Atzél báró ezalkalommal azokhoz is szól, akik a magyar nemzet ér­dekében minden parancsot habozás nélkül tettekben és áldözatos cselekedetekben igye­keznek megvalósítani és minden cselekede­tük e'őtt azt mérlegelik elsősorban, hogy az a nemzet szempontjából hasznos-e? Értékes tanulmányokat olvashatunk a magyarok eredetéről, a turáni és más fajták viszonyá­ról, valamint a magyar faj kiterjedt roko- ségáról. Az említett kérdésekről szóló cik­keket legilletékesebb tudósaink és Íróink Írták. Kü'ön érdemük, hogy mondanivalóikat művészi, é'vezetos é° mindenki által érthető formába öntötték. Külön ki kell eme nünk Zajti Ferenc, Ríáté-Török Gyula ny. testőr­ezredes, Turmezei íjászló, Fás László és vi­téz Kun Iván tanulmányait. A kötet naptári része is egyedülálló a maga nemében, mert a hónapok, az évsza­kok és az ünnepek elnevezésében a rAgi ma­gyar neveket használja. A kötetet diszitö rajzok is ősi jelképeket ábrázolnak. Ezeket a kereşztâny és magyar jelképeket hiteles és pontos másolatban közli az évkönyv, az­zal a megjegyzéssel, hogy azok magyar és keresztény voltunkat az eurázial fajtához és műveltséghez való tartozásunkat és Krisztushoz való elérkezésünket érzékelte­tik. Ajánlja, hogy ezeket a régi megjelölé­seket intézményeik ünnepi alkalmakkor, meghívókon szintén alkalmazzák. Az év­könyv őseredeti magyar évszámítást és a magyar keresztneveket is közli. A szórakoz­tató részben sok szines Írást és verset ol­vashatunk. A kötet borítólapjait eredeti, művészi rajzok díszítik. Hatieganu professzor: „Egységes területet foglalunk e! a Bugtél a Tiszáig“-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom