Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-12 / 8. szám

KEimüJSXG fi 1944. JANUAR 12. Néhány szemelvény a „Románul“ című hetilap Január 9-i vezércikkéből Budapestről jelenti a Magyar Távirati Iro­da: A Főméltóeág'u Kormányai Ur a m. kir. miniszterelnök előterjesztésére Haeffler Ist­ván miniszteri osztálytanácsosi címmel fel­ruházott szerződéses sajtóelöadónak a mi­niszteri tanácsosi címet adományozta. — Az DSA-ban korlátozzák az ujságjM» pir felt sználását. Madridból jelentik: Washingtonból jelentik, hogy az USA hadi­termelési hivatala az USA-ban megjelenő újságok és folyóiratok papiros fogyasztását újabb korlátozás alá vetette. (B. ií.) — Műszaki tanácsossá léptették elő a ko­lozsvári kiilturniérnöki hivatal vezetőjét. A Budapesti Közlöny legutóbbi száma közli, hogy báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter Zoltáni K. Géza főmérnököt, a kolozsvári kultúrmérnöki hivatal vezetőjét királyi műszaki tanácsossá léptette elő. Zol­táni tanácsost előléptetése alkalmából sokan keresték fel szerencsekívánataikkal. — ELJEGYZÉSI HÍR. Szily Nóra könnyvelőnőt eljegyezte Takács Lajos gyárigazgató Kolozsváron. — Kinevezés a magyar diplomáciai kar­ban. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Kormányzó Ur a külügyminiszter előterjesz­tésére Luttor Ferenc dr. pápai prelátust a rendkívüli követ és meghatalmazott mi­niszteri cim egyidejű admánvozása mellett elsöosztályu követségi tanácsossá nevezte ki — Japán tudósok kulatóutal terveznek a Gobi sivatagra. Tokióból jelentik: A japán újságok híradása szerint ezév áprilisában a legjelentősebb japán tudósok részvételével kutató expedíció indul a Gobi-sivatagra. A jelen pillanatban még tárgyalások folynak a japán hadsereggel és Mongolia autonóm kormányával. Ez az expedíció lesz a mon­gol kormány és Japán által támogatott nyersanyagkutató szövetség első vállalko­zása. Ezt a szövetséget 1942-ben alapították s a szövetség akkor igen nagy' eredménnyel küldött ki egy kutatóexpediciót az észak- kínai Shansiba. A Gobi-sivatagon utoljára 1940-ben járt japán kutatótársaság s ezt az expedíciót annakidején a tokiói egyetem szervezte meg. (B. É.) — Kinevezték az Országos Iskolankivilii Népművelési Intézet igazgatóját. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A vallás- és közok­tatásügyi miniszter az Országos Iskolán- kivüli Népművelési Intézet igazgatójává Hankiss János dr. címzetes államtitkárt, egyetemi nyilvános rendes tanárt nevezte ki. — köszönetnyilvánítás. Fe­lejthetetlen jó feleségem, drága leányom elhunyta alkalmával a résztvevő roko­noknak, ismerősöknek és a szakosztály tagjainak ezúton mondunk hálás köszö­netét. Rózsa Sándor férje, Szakács Gyu­la édesapja. TELI I SPORT €s«gsisfj — Ismét ágyneműt loptak egy kolozs­vári szállodából. Köpeczi Gyuláné, az „As- toria“-szálloda szobaasszonya feljelentést tett a kolozsvári rendőrségen ismeretlen tettes ellen, aki a szállodából ellopott 3 da­rab lepedőt és több darab törülközőt. A kár meghaladja az 1500 pengőt. — HALÁLOZÁS. Kiss Károly Ernőné. született Csűrös Ida súlyos szenvedések után Szentaotthárdon folyó hó 9-én el­hunyt. Halála a Csűrös, Tarsolly és Ke­menesaljái Kiss családokat borította gyászba. Férje s két kiskorú árvája si­ratja. — Távollétében kifosztották egy Kolozs­várról áthelyezett MA V-alkal mázott laká­sát. Peták Sándor MAV-alkalmazottat nem­régiben kolozsvári állomáshelyéről Szom­bathelyre helyezték át. Peták már át is vette szombathelyi szolgálatát s csak azért tért vissza Kolozsvárra, hogy Bulcsu vezér­utca 3. szám alatt lévő bútorozott szobájá­ból ingóságait magával vigye. Lakását tel­jesen kifosztva talá'ta. Peták az esetről je­lentést tett a rendőrség bűnügyi osztá’yáD. A vakmerő betöréses-lopás ügyében meg­indult a nyomozás. Bukarest, január 11. A „Románul" című hetilap január 9-i számának ve­zércikkében többi között igy ir: Nem árultunk el soha senkit. Sohasem vet­tünk el semmit másoktól, ami nem lett volna a mienk. Nem dobtunk tört barátunk, vagy ellenségünk hátába. Lojálisak voltunk mindig, becsülettel verekedtünk országunkért és áldoztuk fel magunkat hazánk érdekéért. Egyik kezünkben fegyverei, a másik ke­zünkben kereszttel bátran harcoltunk mindig. Küzdöttünk a szabadságért, becsületért és türelemmel harcolunk ma is ezekért az elvekért. Minket a sors mindig arra kárhoztatott, hogy jogtalanságokat szenvedjünk el, de gyűlöletre'sohasem válaszoltunk gyű­lölettel. Ma azért verekedünk, mert megaláztak bennünket, jogainkat láb­bal tiporták, kiraboltak es legyilkol­tak,, gyáva módon megtámadtak az Amikor a szövetségesek júliusban Szicí­liában partraszálltak, úgy gondolták, hogy most már egész Európát birtokosak. Hála Badoglio hazaáruló tisztjeinek, várakozáson felüli sikereket könyvelhettek el. Viktor Emánuel segítségével, aki szabad kezet en­gedélyezett, még Mussolini eifogatása is si­kerré! járt 1943 julius 25-én, ami aztán a fasizmus bukását eredményezte és Olaszor­szágot a szövetségesek kezébe adta. így gondolták legalább is eleinte. A német véd­erő sem volt azonban tétlen és nem nézte ölhetett kezekkel az ellenség működését. Alig három napra Badoglio kapitulációja után, Közép- és Felső-Olaszország biztosan a németek kezébe került. Hogy mily bizto­san, ezt az idő volt hivatott megmutatni. Veszteségteljes palermói partraszállásuk el­lenére, a szövetségeseknek mégsem sikerült a német divíziókat Délolaszoi-szágban el­vágni. Lépésről-lépésre vonult a német hadsereg Nápolyiéi északra fekvő termé­szetadta védővonalai mögé és Eisenhower katonáinak drágán keKett minden talpalat­nyi helyet vérük árán megfizetniük. De ez csak a kezdet. Ha a német csapa­tok továbbra is észak felé térnének ki, az északi Apenninekben újabb erős természet­adta erődöt védelmeznének. E vonal mögött sem várja majd a támadókat katonai dísz­szemle. A „Pó-vonal“, amelyről a szövetsé­gesek hónapok óta oly sokat beszélnek, ugyancsak egy természetadta erős védelmi vonalat alkot. Mögötte azonban olyan védő­falai találunk, amelyet korszerű hadsereg­nek még sohasem sikerült átlépnie. Ezek az Alpok. Nem csoda tehát, ha a szövetséges hatalmak nagy gonddal tekintenek Olaszor­szágra és ha szakíróik az egész olaszországi vállalkozást céltalannak tartják már, ami­kor fe'teszik a kérdést: „Lehetséges lenne-e, hogy a szövetséges csapatok a déli front egy másik helyén, tegyük lei Dalmáciában több sikerrel működhetnének?“ Az Adria keleti partjain a természet még kevésbé vendéglátó és még előnytelenebb feltételű a támadó félre nézve, mint Olasz- omzágtaan. A Kársat mintegy bevehetetlen álcivüizáeü) kísértetni, amelyek nem­csak nag»fzási hóbortban szenvednek, hanem mindig árulói is voltak a sza­badság, a türelem és « becsület esz­méjének, a történelemnek és a civili­zációnak. Egy másik cikkében a hetilap azt irja, hogy minden román büszkén hangoztatja latin eredetét és nincs olyan gyermek Romániában, aki ne tudná, hogy ö Traján császár egyenes leszármazottja, amire büszke is. A lap ezután azt állítja. hogy „Kolozs­vár városának legősibb lakói romá­nok’L akik már 1173-ban, 1213-ban és 1235-ben fellelhetők Kolozsváron. Közli a hetilap azután Muresanu lelkész imáját, aki azt kéri az Isten­től, hogy ‘támadjon fel mégegyszer Nagy românia, amely öi'ök időkre ma­gába fogja zárni a román haza ösz- szes, mindenhol élő fiait. várként emelkedik ki a tengerből és alkal­mat ad védőinek, még csekély erőkkel is, hogy a fontosabb útvonalakat és szorosokat kézben tarthassák. A tervezett angol-amerikai „villámhábo- ru“ sikerére tehát egyre kevesebb kilátás nyílik, „It is a long way to Tiperary!“ — igy hangzik a hires angol induló. Most igy lehet megfejelni: „It Is a long way to Germa­ny!“. .. Németországig valóban nagyon hosszú az ut! HaJáfio&véciiJ tebergépkocsi-szerencsétienség történt Szamosfalva kezeiében Kolozsvár, j&n. 11. Halálosvégü gépkocsi­szerencsétlenség történt a késő esti órákban Swamosfsdva közelében. Bgy munkásokkal telt tehergépkocsi, amely szemtanuk szerint U>0 kilométeres sebességgel robogott Apa- hida felől, a polgári repülőtér köze! ben ne­kiütközött egy rövid betonhid karfájának és felborul!. A hatalmas gépkocsi áréivázát a híd karfája valósággal lefeorotválta s ar össze lapított mniorhár. beletörődött a vezető fülkébe. A romok alól több mint 10 embert húztak ki Egyikük már l'-alott volt, négyen életve­szélyes, négyen pedig könnyebb sebesülése­ket szenvedtek. A sebesülteket a repülőtér orvosa részesítette alsó segélyben, majd va­lamennyit kórháziba szállították. A gépkocsi vezetője ugyancsak életveszélyesen megse­besült. — Kivégeztek Nyíregyházán egy betörőt. Nyíregyházáról jelenti a Magyar Távirati Iroda: Demeter József kisváradi lakos az e’sötétités Ideje alatt betöréses lopást köve­tett el. A rögtönitélő bíróság halálra ítélte. Nem kapott kegyelmet és a halálos ítéletet kedden délelőtt végrehajtották. — Francia terv többmállió kilowattóra termelésére. Párisból jelentik: A „Matin'1 jelentése szerint Chamonikban érdekes elő­munkálatokat indítottak meg, amelyek, hs célhoz vezetnek, többmilliö kilowattóra energiát szolgáltatnak majd Franciaország­nak évenként. Arról van szó, hogy a Mont Blanc jégár alatti vízmennyiséget gazdasá­gilag kihasználják völgymenet, s az esés dinamikus erejét elektromos energiává ala­kítják át. A Savoyai Elektromos Társaság ebből a célból földalatti alagút fúrását kez­dette meg, amely a jégár alá vezet s igy megállapíthatóvá válik, hogy a jégár alatti vízmennyiségnek hol van a legnagyobb esése. (B. Ä.) — Menekültek figyelmébe. Alsófehérme- gye és a csonka ' vármegyék (Bihar, Ko- lozs, Maros-Torda, Udvarhely és Három­szék) menekültjeit és mindazokat, akik ezekből a vármegyékből származnak, felkér­jük, vegyenek részt a menekült üggyel kapcsolatos fontos értekezleten, amelyet 1944 január 13-án. csütörtökön délután 6 órakor tartanak az Erdélyi Fárt kolozsvári tagozatának helyiségében (Farkas-utca 7., I. emelet). * A Kolozsvári Ref. leánygimnázium Elöljárósága pályázatot hirdet egy minisz­teri kinevezés alá eső rendszeresített rajz- taaszékre. Illetmények az államival azono­sak. Pályázati határidő a hirdetés megjele­nésétől számított két hét. A pályázók kellő­képen felszerelt kérvényüket a gimnázium igazgatóságához adják be (Kolozsvár, Ki­rály-utca 25.). — Vakmerő fatol vaj. Jakab János Tor- dai-ut 13. szám alatt lakó altiszt bérfuvar­ral tüzelöfát szállított lakására. A Tordai- ut aljában egy férfi odalépett a szekérhez és egymásután kezdte leszedni róla a fát. Jakab, aki a szekeret kisérte, a járdáról fe­lelősségre vonta az ismeretlen férfit, mire az kezéből letette a fát, Jakabhoz lépett és öt- többször egymásután szájon sújtotta. A vakmerő tettes ezután, mintha misem tör­tént volna, újból felnyalábolta a tüzelöfát és elfutott. Jakab Jánost, mire magához tért, teljesen elöntötte a vér. A rendőrség a feljelentésre megindította a nyomozást a vakmerő fatolvaj kézrekeritésére. * Ügyvédi hír. Dr. Lörincz Albert ügyvéd a Kolozsvári Munkakamara szolgálatából ki’épett. Deák Ferenc-ntca 9. szám alatt, a ,,Szövetség“ palotájának földszintjén levő magánügyvédi irodájában a jövőben mun­ka-, kereskedelem- és iparügyi pereket is, valamint perenkivüli eljárásokat vállal, a szokásos egyéb ügyvédi megbízatások mel­lett. — Kétezer pengőjébe került a 40 fillérrel drágábban elszámolt menü egy bánffyhu- nyadi vendéglősnek és főpincérének. Az el­múlt év március 24-én két fővárosi utazó tért be Bánffyhunyadon Szilágyi Márton vendéglőjébe. Az utazók étlap szerinti „me­nüt" fogyasztottak, aminek hatóságilag megszabott ára 2.16 pengőben volt feltün­tetve. Fizetéskor azonban Major Zoltán fő­pincér, főnöke utasítására, 2.58 pengőt szá­molt el a kiszolgált menükért. A vendégek panaszára uzsorabirósági eljárás indult mind Szilágyi Márton vendéglős, mind Ma­jor Zoltán főpincér ellen. A kolozsvári tör­vényszék mellett működő uzsorabiróság egyesbirája, Sebessy Gábor dr. törvényszéki bíró előtt Szilágyi Márton vendéglős tagad­ta, hogy föpincérét külön utasította volna a megszabott áron túlmenő számlázásra. Ma­jor Zoltán főpincér azonban vallomásában kitartott állítása mellett s beismerte saját oünösségét is. Az enyhítő körülmények fi­gyelembevételével Major Zoltánt a bíróság 500 pengő, Szilágyi Márton vendéglőst 1500 pengő pénzbüntetésre ítélte. A főpincér bün­tetése jogerőssé vált. Szilágyi Márton ven­déglőssel szemben viszont a vádat képviselő Karda Csaba dr. királyi ügyész súlyosbítás­ért, a vengélőe pedig bűnössége kimondása miatt és felmentéséért fellebbezett. — Nyolc hónapi börtönbüntetésre Ítéltek egy falusi gazdálkodót, mert túladott a csépié« alkalmával elrejtett, gabonán. Ta­valy ősszel Szallós János Mihők Bancsi ma- gyarvistai gazdálkodó öt és fél mázsa búzát rejtett el a cséplés alkalmával. Az elrejtett gabonából négy mázsát Mátyás György, Bartha Ferenc, Bartha István és Boros Pé­ter gazdatársainak adott el, 100—150 pen­gős mázsánkénti áron. Közszükségleti cikk jogellenes elvonása miatt mind az ötük el­len eljárás indult. Az ügyet tárgyaló uzsora- biróság egyesbirája Sebessy Gábor dr. tör­vényszéki bíró, Karda Csaba dr. királyi ügyész vádbeezédére Szallós Jánost bűntett­ben, társait pedig vétségben marasztalta el a vádbeli bűncselekményért. A marasztaló Ítélet értelmében Szallós János nyolchavi börtönt, ötévi jogvesztést és 300 pengő pénz- büntetést kapott, továbbá még 500 pengő vagyoni elégtétel megfizetésére kötelezték, mig a tőle vásárló fatujabeli négy gazdát fejenként 300—300 pengő pénzbüntetésre ítélték. Az utóbbiak büntetése jogerőre emelkedett. Szallós János enyhítésért, a vá­dat képviselő ügyész pedig a kiszabott böi­I tünbüntetés súlyosbításáért fellebbezett. 95 It is a leiig wai te Sennaisy“

Next

/
Oldalképek
Tartalom