Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-05 / 3. szám

1944. JANUÁR 5. 3 KuitiUjskg Tóth Elek utolsó útja általános részvét kísérte a temetőbe a feledhetetlen művész koporsóját Kolozsvár, január 4. Kolozsvár társadal­mának mélységes részvéte kísérte utolsó útjára kedden délután az erdélyi magyar színjátszás nagy halottját: Tóth Eleket. Kevés színészünk van, akit annyira szivébe zárt volna a közönség, mint a „Vén bakan­csos“, a „Cigány“ és „Tiborc“ feledhetetlen alakítóját. Ez a szeretet megnyilvánult a nagy művész temetésén is. A -Nemzeti Szín­ház előcsarnokában felállított s virágokkal díszített ravatalt már jóval a temetési szer­tartás előtt az elhunyt művész híveinek és tisztelőinek százai keresték fel, hogy le­róják kegyeletüket az erdélyi magyar szín­játszás nesztorának földi maradványai előtt. Amikor a gyászszertartás megkezdődött, a Nemzeti Színház előtti térség valósággal íeketéllett a gyászoló tömegtől: testületek, intézmények képviselői gyűltek össze, hogy elbúcsúzzanak Tóth Elektől. A Nemzeti Színház egész művészgárdája és technikai személyzete kivonult a végtisztességre. A színházi előcsarnokban felállított rava­tal előtt László Dezső belvárosi lelkész, or­szággyűlési képviselő mondott emelkedett szellemű imát, majd Tóth Elek emberi és művészi kiválóságát méltatta. Ezután Kemény János báró főigazgató búcsúztatta az elhunytat a Nemzeti Színház igazgatósága nevében. — Benned a dicső mult s a nagy színész- nemzedék egyik legkiválóbb képviselőjét veszítettük el — mondotta többek között a főigazgató. — örálló voltál és bizonyság- tevő. Amikor a magyar szó szolgálata bá­tor tetté nemesedett, a legelsők között vol­tál, akik soha sem ingadoztak és amikor ismét szabad magyar ég csillagai virítottak felettünk s hazatérő vándor könnyeiddel szemedben ölelted magadhoz mindazokat, akik közénk jöttek szolgálni a magyar szó ügyét. Bizonyságtevö voltál a színpadon és az életben. Igaz művész voltál, igaz ma­gyar és emberséges ember. Emberként és magyalként állottál űrt hosszú évtizedeken keresztül s hirdetted a magyar szónak, a magyar színészetnek, a magyar kultúrának erejét és igazát — azok közé a nagy ma­gyar művészek közé tartoztál, akik méltók voltak és méltók maradtak a Tália papja névhez. Kemény János báró főigazgató beszéde után a Nemzeti Szinház tagjai nevében Lantos Béla búcsúzott a nagy magyar mű­vésztől. Tanay K. Emil, a nagyváradi Szig­ligeti-színház főtitkára a nagyváradi pálya­társak és a nagyváradi sajtó nevében mon­dott utolsó Istenhozzádot. Nagyváradhoz negyvenéves színészi mult fűzte a nagy művészt s halála a körösparti városban is osztatlan részvétet keltett. A búcsúztatók sorát Jelen Gyula dr., a Szinpártoló Egye­sület elnöke zárta be, aki meleg, emberi szavakkal vett búcsút a nagy művésztől. A búcsúbeszédek felhangzása után a ko­porsót gyászkocsira tették és a gyászmenet elindult a temető felé. A menet élén halad­tak Kemény János báró főigazgató és Mi­hályt! Béla igazgató vezetésével a Nemzeti Szinház tagjai. A virágokkal és koszorúk­kal roskadáslg megrakott gyászkocsit bará­tainak, tisztelőinek százai követtek. A sírnál László Dezső esperes imája után Szabados Árpád a pályatársak nevében. Réthely ödöri pedig az állami színházak örökös tagjai nevében mondott búcsúszava­kat. A gyászbeszédek elhangzása után a ko­porsót leengedték a sírba. Düböiögve hull­tak rá a rögök ... Tóth Elek földi szerep­lése végétéit... 240 mázsa „fekete cukrot“ hoztak forgalomba a szombathelyi járás községeiben Szombathely, jan. 4. AUg néhány napja leplezték le a 25. métermázsás cukorpana- mát, amelyet Tóth Károly péksegéd követett el a. cukorkiutaló lapok meghamisításával. Most ujabb hatalmas arányú cukorpanamát lepleztek le, A járási hatósági cukorutalvá­nyokat ismeretlen tettesek meghamisították és nem kevesebb mint 240 mázsa Illegitim cukrot hoztak forgalomba a szombathelyi járás községeiben bűnös kerék feketén. A széleskörű nyomozás erélyesen folyik. Két évforduló Az 1944. esztendő számtalan nagy tudós halálának vagy születésének évfordulójával emlékeztet bennünket az örök szellemi ér­tékekre. Ezek közül az évfordulók közül elegendő megemlítenünk olyan neveket, mint Van Helruont, Malpighi Marcello, Römer Olaus, Celsius Anders» Lamarck, Mitseherlik Eil- hard, Mädler Heinrich, John Dalton, Geoff- toy Saint Hilaire, Lengyel Béla, Wartha Vince, Mihalkovics Géza, Bor hás Vince, Klein Gyula, Ratzel Friedrich, a geográfia mestere, Bolz mann Ludwig, Strassburger Eduard, Englcr Adolf, Xántus János, az utazó, Szabó József földtan tudós, Hertz Henrik, Heimholz Hermann stb. * Január 4-én Hertz Henrik, a rádióhullá­mok nagynevű kutatójának emlékezetét ün­nepeltük. halálának ötvenedik évfordulója alkalmából. Akik ma gondta’anul csavargat­ják készülékeiket, szobájukba varázsolva az éter hangjait, nem is sejtik, mennyit kö­szönhetnek Hertz Henriknek, a német fizi­kusnak, akiben meg volt az a csodálatos adottság, hogy tiszta elméleti kérdésekben is meglássa a gyakorlati célok magvát. 1857 február 27-én született Hamburgban. Gimnáziumi tanulmányait elvégezve mér­nöknek készült. így került a nagy Helmholz berlini intézetébe s' nyerte el élete delén a bonni egyetem egyik katedráját. Maxvell kísérletei nyomán a hosszuhullá- mu elektromágneses hullámokkal kísérlete­zett. Ezek terjedését figyelte laboratóriumá­nak falai között, nem is sejtve, hogy ezek a csodálatos hullámok alig néhány évtized­del később a gondolat gyorsaságával kerülik majd meg az egész földgömböt, ö volt az, aki felkeltette a figyelmet az úgynevezett fén^villamos hatásra is. Megfigyelte, hogy napfény jelenlétében a villamos szikrakisü­lések nagyobb térközt képesek átugrani, mintha a kísérletet sötétben hajtjuk végre. Ez a megfigyelése volt az, amelynek nyo­mán módosítani lehetett a fény terjedésére vonatkozó meglehetősen egyolda’u ismere­teinket. Igazi kísérletező művész volt. de munkás­ságában nem az esetleg elérhető gyakorlati eredmények haszna vezette, hanem a tudo­mányos igazság önzetlen megismerésének vágya. A gyakorlati haszon elérését is csak azért tartotta fontosnak, hogy ezzel az em­beriség jólétét alapozza meg. 1894 január harvnadikán halt meg. Kis ké­szülékét, amellyel először sikerült elektro­mos hullámokat keltenie, Bonnban őrzik. Reméljük, hogy ezt a kis műszert, amely becses kultúrtörténeti emléknek számit, nem semmisítette meg a bombatámadások mindent elsöprő vihara. * 1944 januárjának harmadik napja egy magyar tudóé születésének centennáriumára emlékeztette a kegyeletes Utókort. 1844 ja­nuár harmadikén született Körösladány köz­ségben Lengyel Béla, a nagynevű magyar kémikus professzor. Pesten végezte közép­iskoláit, majd a műegyetem falai között fordult érdeklődése a kémia felé. Hogy tel­jesen ennek a tudománynak szentelhesse éle­tét, átiratkozik a bö'csészetl karra s ott csakhamar az európai hirü Than Károly tanársegédje lett. Heidelbergbe utazott, hogy bővítse ismereteit. Ott nem kisebh mester keze alatt dolgozott, mint Bunáen- nek, a kémia úttörő művelőjének. Aiig volt 2S esztendős és már egyetemi kaUdiát ka­pott itthon. A katedrával együtt azonban nem jutott hozzá a kísérleteihez szükséges jól felszerelt laboratóriumhoz is s éppen ezért nagy nehézségek között végezte azo­kat a kísérleteket, amelyek a gázelegyek színképével és az akkor még gyermekcipő­ben járó fényképezéssel voltak kapcsolatiéin. Mindig korának legkorszerűbb kémiai és fizikai kérdései vonzották. Kutatásai terü­letét kiterjesztette a rádióaktivitás törvé­nyeinek vizsgálatára is. ő volt az első, aki hazai ásványvizeink elemzésével rámutatott a Székelyföld szeikéinek óriási gyakorlati jelentőségére is. A Királyi Magyar Természettudományi Társu’atnak hat esztendőn át aielnöke, majd 1910-tÖl 1913-ban bekövetkezett haláláig el­nöke is volt. Hazai viszonylatban úttörő munkássága megérdemli, hogy nevét — szii’etése száza­dik évfordulóján — kegyelettel idézzük. Ifj. XÁNTUS JÁNOS dr. Tanún." Polcz Konca Irén j áll. eng. gyorsíró, gépiró és szépiró iskolájában Kolozsvár, Tímár-utca 2. szám. Január elején uj tanfolyamok*! Jelentkezés 1944 jan. 10-ig bezárólag. ülést tartott a törvényhozás két házának együttes bizottsága Budapest, január 4. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A képviselőház és a Felsöház együttes bizottsága kedden délben 12 órakor Bálás Károly országgyűlési képviselő és Balogh Jenő felsőházi tag elnöklete alatt, együttes ülést tartott a gazdasági és hitelélet rend­jének, továbbá az államháztartás egyensú­lyának biztosítósáról alkotott 1931. évi XXVI. törvénycikkben a minisztériumnak adott és utóbb kiterjesztett felhatalmazás további meghosszabbításáról szóló törvény- javaslat tárgyalása során az országgyűlés két háza között felmerült ellentét kiegyen­lítése céljából. A kormány részéről jelen volt Radocsay László igazságügyminiszter. A képviselöhéz részéről Hunyadi-Busás Endre előadó ismertette a képviselőház álláspont­ját, amely a kormányjavaslat második pa­ragrafusát törölte és javasolta az együttes bizottságnál:, hogy a képviselöház által el­fogadott törléssel fogadja el a kormány­javaslatot. Utána Boér Elek felsőházi elő­adó ismertette a Felsőház álláspontját és javasolta az együttes bizottságnak a képvi­selőhöz előadója által Javasolt törlésnek az elfogadását. Az együttes bizottság részéről felszólaltak Rassay Károly országgyűlési képviselő, báró Haas Albert és báró Prónq.y György felsőházi tagok. A bizottsági tagok felszólalására Radocsay László igazságügy­miniszter részletes felvilágosítást adott, majd az együttes bizottság az előadók által javasolt törlést elfogadta. II. Péter király, vagy Tito ? âthîdatlistatlan ellentétek vannak a délszláv nép különbőzé csoportjai közütt A kairói emigrációban élő II. Péter ju­goszláv király titokzatos utazásával kapcso­latban egész sor találgatás lát napvilágot. Egyesek tudni vélik, hogy a király Szer­biába is ellátogat, hogy Mihajloviccsal és Titoval találkozzék. A találgatások teljesen érthetők, a délszláv népek eseményekben gazdag történelmük során még soha nem álltak oly nehéz választás előtt, mint most. Az a harc, amely II. Péter király hagyo­mányokat tisztelő és őrző kormánya és magát demokratikusnak nevező Tito-kor­mány között mindinkább eldurvul, gondol­kodásra és tájékozódásra készteti a szerb, horvát, szlovén népet. Különösen a szerb­ség számára fájdalmas az erők ujabb szét- forgácsolódása és a dinasztiát nyíltan fe­nyegető veszély. Minden szerb a Karagyor- gyevlcsok nagy tisztelője és aggodalommal szemléli, mi lesz II. Péter király, a szer- beket egyesitő I. Péter király unokájának sorsa. Hová álljon, II. Péter királyt, vagy Tito kormányát tartsa kegyeiben? Ez az a kér­dés, amely további pártokra szaggatja a délszláv népek eddig sem megkímélt mil­lióit Szerbia népe Karagyorgyevics-párti Jugoszláviát huszonhároméves fennállása alatt nem egy földrengésszerű megrázkód­tatás érte, amely alapjaiban támadta meg a fiatal állam kereteit, közigazgatósát, a há­rom uralkodó nép egymáshoz való viszonyát Súlyos válságok gyötörték, tették próbára teherbiróképességeit, csak a dinasztia ma­radt úgyszólván érintetlen ebben az átala­kulásban. A horvátok ugyan az őket ért sérelmekért az uralkodócsaládot, elsősorban Sándor királyt tették felelőssé, de a szerb­ség kitartott mellette. Számára a Karagyor- gyevics dinasztia nemzeti ideáljainak meg­valósítását jelenti és attól el nem különít­hető, ketté nem választható. A Karagyor gyevicsokkal emelkedett ki az egykori tő-ok vazalusállam a balkáni országok sorából, s az uralkodóházzal annyira összeforrt a nép, hogy azt eddig semilyen kísérlet sem tudta megváltoztatni. A szerbiai népet, elsősorban a lakosság 80 százalékát kitevő parasztságot közvetlen és szívélyes barátság fűzi a Kara - ayargyeviesokhoz, száz éve szinte családias ez a viszony, amely nemzedékről nemzedék­re száll és öröklődik, mint a darab föld. vagy a családi vagyon. Ezt a Szerbiái nem olyan egyszerű, még annyi változást hozó korunknak sem eltántorítani az uralkodó - háztól. A megsemmisített Jugoszláviának 19.21- ben 11,984 911 lakosa volt, ebből 5,593.057 vallotta magát pravoszláv vallásu szerbnek. A szerbség 3,351.574 lélek. Szerbiában alt, Montenegróban 189.227 Bosznia-Hercegovi­nában 829.360, Dalmáciában 160.132, Hor­vátországban, főleg a likai hegyekben 6,658.769, Szlovéniában 6111 és Bácska, Bá­nát, Baranyában 437.112 lélek. A lakosság szaporulata rendkívül élénk volt és az or­szág lakossága évenként átlag 200.000 lé­lekkel növekedett. 1941-ben 15—16 millió lakosú lehetett, amiből hat fs fél—hét és félmillió szerb. Szerbiának több, mint öt­millió lakosa volt a világháború kitörésekor. A szerbség többségének véleményét tehát Szerbia fejezi ki s képviseli. Aggodalom a dinasztiáért A szerbség II. Péter király és kormányá­nak elmenekülésekor már két részre sza­kadt. Nedics tábornok, aki igényt tart arra, hogy a szerb nép Petain-jének tekintsék, igyekezett menteni a menthetőt. Azonban nem mindenki értette meg és főleg a fia­tal király külföldi távozása miatt inkább hozzá és kormányához, mint Ncdieshez húztak. A váltakozó szerencsével folyó hegyi háború is érdekelte a szerbségei, Mihajlovics Drazséban a régi szerb nem­zeti hősök dicsőségének feltámadását látta. Most azonban érzelmei közé iktótódott. Tito kormánya, partizánharca. A szerbség elein­te azt hitte, hogy Péter király kormánya és Tito egyet akarnak. A közelmúlt ese­ményei erre rácáfoltak és a szerbek, mind nagyobb aggodalommal észlelik, hogy a, dédelgetett Karagyorpyevics dinasztia, a le­gendás Karagyorgye Vozsd leszármazottjá­nak trónja körül harcok dúlnak. Sóvá fog ez vezetni? — ez foglalkoztat ja ma leginkább a szerbséget, bármely részé­ben is él a nyugtalan Balkánnak. A királyhüségükben megingathatatlan szerbek azt mondják, hogy Szerbia nincsen képviselve Tito kormányában, az a néhány ember, aki Szerbia veimben nyilatkozik, sa­ját véleményét fejezi ki. Még ha a Tito kormánya a közel egymillió lelket számláló boszniai szerbségre támaszkodna, akkor sem nyilatkozhat 5 millió szerb nevében. Titoék felfogása Is ismeretes. Nedics illetve II. Péter király Nagy-Szerbia helyett, jugoszláv államszövetséget akarnak. A szláv népfajok önállóságát saját közigazgatóssal, demokratikus berendezkedéssel. Szerbia háttérbeszoritását jelenti tehát ez, a hu- szonhároméves’ együttélés tanulságai alap­ján. Ezért látják veszélyben II. Péter trón­ját is, hiszen Titoék politikai csoportjai a dinasztiát okolják elsősorban azért, hogy Jugoszláviában nem fértek meg egymással a szerbek, horvátok és szlovének. Elevenen megéget! egy alapiban kigyulladt spanyolországi vonat 28 utasa fi karambolból származó szoreticsétlsnsépek 81 súlyosan sebesült áldozata is van Madrid, jan. 4. (MTI) A Német Távirati Iroda jelenti: Leontól mintegy 80 kilométernyire az alagút kijáratánál hétfőn délután súlyos összeütközés történt. Egy személyvonat és egy kis vontatóvonat ütközött össze. A sze­mélyvonatnak hiég az alagutban lévő’ több kocsija kigyulladt anélkül, hogy a bennülök kimenekülhettek volna, 20 ember halt meg és 61 részben súlyosan megsebesült. A men­tés az alagút belsejében a még mindig lo­bogó tűz miatt rendkívül nehéz. Attól tar­tanak, hogy az utasok közül kevés tud élve megmenekülni. A súlyos szerencsétlenség­nek az volt az oka, hogy a személyvonat fékje elromlott és az erősen lejtős szakaszon nem tudta elkerülni az összeütközést. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom