Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-30 / 24. szám
KeletiUjsXg 6 1944. JANUÁR 80. Ifj. Székely János Éttermében jól vacsorázik, jél szórakozik, ÉGETŐ ÉTTEREM Kolozsvár, Mátyás király-tér 24. szám. Telefon: 32-46. A dio.ozsyári vascjárdssl® széükfsás: Kolozsvár, január 29. Ma már minden a multté, amiről itt sző lesz. De ki kell emelni néha az emlékezés homályából, hadd lássuk mi minden történhetett Itt Erdélyben, néhány évvel ezelőtt. A délkeleteurópai rendet, a biztonságot Trianonban tönkretették, jött a rendetlenség. Románia napok alatt középhatalommá lett. Hatalmas átváltozásokon meht keresztül. Olyan feladatok tornyosultak a politikai tapasztalatokkal nem rendelkező uj állam elé, amelyekkel nem tudott megbirkózni. A kormányok sorra buktak, az elintézetlen kérdések elintézetlenek maradtak. Az elégedetlenség mindig melegágya volt a szélsőséges mozgalmaknak. Fellép Cuza, majd a lengyel származású Codreanu. Uj szólamok hangzanak el. . . A fennálló rendszerrel mindenki elégedetlen. A kisebbségek? őket nem kérdezi senki. A románok maguk is elégedetlenek. Codreanu szervezkedik. Híveket toboroz. Nyomdája van, lapot ad ki. A papság és az ifjúság körében népszerű. Külföldi diktatúrák után igazodik. Forradalomról beszél, „román feltámadásról.“ Sejteket szervez és azokat ki akarja fejleszteni az egész országban. Erdély a legfontosabb az ő szemében. Az erdélyi vasgárdista mozgalmat Kolozsvárról akarja irányítani. Egyelőre néhány aradkömyéki román községben sikerül egyes kezdeti sikereket elérnie. Egeresen különböző numerusokra hivatkozva regáti munkásokat helyeznek el, ott is „népszerűek". Kolozsváron a diákság nagyrésze felemelt kézzel köszön. .. A spanyol polgárháborúba négy önkéntest küldenek ki, akik közül kettő, Mota és Marin elesik. Mota Codreanu sógora. Holttestét hazaszálUtják és nagy pompával temetik el. Egyetemi tanárok, katonatisztek csatlakoznak a mozgalomhoz. Röpcédulák röpülnek, gyülekezéseket szerveznek. Főiskolai hallgatók indulnak falura, pénzt gyűjteni. Mert sok pénz kell. Elsősorban a kolozsvári székház felépítése a legsürgősebb, hogy legyen hol gyülekezni, tanácskozni. Az egylejes telek Még 1927-ben történt, hogy a város meglepő és eredeti ötlettel u. n. „parcellázási tervet“ óhajtott megvalósítani. Ez a terv abból állott, hogy a város tulajdonát képező telkeket ingyen, vagy egylejea áron különböző „tisztviselőknek“ ajándékozták oda. így jutott telekhez loan Precup gimnáziumi tanár Is, aki az ingyen kapott telket legott / eladta Utón Grigoré barátjának 30.000 lejért. A Honvéd-utcából átkeresztelt Regele Carol Il.-utca 127. szám alatti másik telket egy másik hazafi Theodor Capidan egyetemi tanár kapta, közvetlenül mellette pedig Constantin Lacea, a kereskedelmi akadémia rektora. A tulajdonjogot szabályszerűen be is jegyeztek a nevükre. VáSgárdistáéknáí a harmincas években merült fel egy nagyszabású kolozsvári székház építésének a terve. Sürgősen telket kerestek, lehetőleg a városon kívül, ahova épiteni lehessen. Codreanu megbízottja: Nemes Simion dr. Szentegyház-utca 34. sz. (akkor Iuliu Maníu-utca) alatti ügyvéd volt, aki sorra meglátogatta a megajándékozott újdonsült telektulajdonosokat és előadta ajánlatát. A három telek azonban együttvéve sem mutatkozott elég nagynak, ezért Slaneu kapitány felkereste a szomszéd telek tulajdonosát is, Torday Mihály építészt és az ő telkét is meg akarta venni. Torday Mihály ezekről az időkről a következőkben számol be: — Sianeu azt mondta, hogy fontos vas- gárdista érdek, hogy a székház minél hamarabb tető alá kerüljön. Ennek ellenért csupán 38 ezer lejt ajánlott fel a telkemért, pedig én azt sokkal többért vettem. Azzal fenyegetett, ha nem adom oda a telket, befolyása révén ki fogja azt sajátíttatni. Erre azonban a később bekövetkezett események miatt nem került sor. Után, Capidan és Dacca azonban minden különösebb aggá y nélkül átadták a telküket Codreanuéknak. Az adásvételi szerződés 5000 lej vételárat tüntetett föl, tehát a három telekért 15 ezer lejt, egy kolozsvári ionian ui véleménye szerint azonban a vételál' sokkal magasabb volt ennél és a há- • regénye rom érdemdús professzor csupán azért adtn át telkét, mert „nem akartak a vasgárdistákkal kikezdeni“. Tény az, hogy 1935 május 27-én a telkek tulajdonosaként Oomeliu Zelea Codreanut jegyzik be a telekkönyvbe. Az adásvételi szerződéseket Nemesen, Christofor Kusu és Veres Gheorghe tanún kivill maga Codreanu is aláírta. Egy-két cujka Az építkezés lázasan kezdődött. Az épület előtt állunk a Honvéd-utca végén, a sza- mosfalvi ut mellett, keresünk, kutatunk olyan ember után, aki szemtanúja volt az itt történteknek. Csakhamar összeta'álko- zunk B. János gyári munkással, aki így számol be á látottakról: Amikor az építkezés megkezdődött, munkanélkiU voltam. Felvettek az építkezéshez. De azt mondták, hogy nem tudnak fizetni semmit, mert itt mindenki ingyen dolgozik. Adnak azonban egy Írást arról. Mi lett a vasgárdista otthonból az észak- erdélyi részek visszacsatolása után? Kolozsvár városa beadvánnyal fordult a vasgárdista épület ügyében a kir. járásbírósághoz, mint telekkönyvi hatósághoz. A beadvány is három telekre jelenti be igényét, melyek közül az első 267 négyszögöl, a második 247, a harmadik 344 négyszögöl kiterjedésű, a Béla király-utca 4. és 6. szám alatt, továbbá a Hadak-utja 17. szám, a volt Vasile Ranta-utca 4. és 6. szám és a Honvéd-utca 137. szám alatt, ahova a vasgárda otthona épült. A beadványban kiemelte a város, hogy a jelenlegi tulajdonos az „Ismeretlen helyen tartózkodó Oomelln Zelea Codreanu“. Eredetileg ezen ingatlanok, — mondja tovább a beadvány, — Kolozsvár város tulajdonát képezték, ahonnan Teodor Capidan, loan Precup és Constantin Dacca nevére kebeleztettek be. Az 1940. M. E. rendelet 2. paragrafusának 2. bekezdése szerint egészben. v,agy részben ingyenes iogszerzés esetében érvényte’en a tulajdonjog megszerzése az 1939 március 16. előtt létrejött jogügyletekben alapuló jogszerzés esetében, ha olyan ingatlanokra vonatkozik mely 1918. év október 27-én magyar köztestület tu’aldonában él’ottak. Frvénvte'eu hogy itt dolgoztam, ami majd később javamra válik... Egy vendéglőssel beszélgetünk, akinek italmérése akkor is megvolt: — Diákok, román munkások, még kisasszonyok is dolgoztak. Az építkezés két évig tartott. Az egyik vasgárdista adósom is maradt, mert sokan tértek be munkaközben is egy-két kupica cujkára. Erről az egyről tudom, hogy rósztvett a gázgyár elleni merényletben, amiért aztán itt, Szamos falva határában lelőtték. Azt mondták róluk, hogy megakartak szokni és úgy lőttek utánuk, pedig a kezük-lábuk megvált bilincséivé. .. Egy nyugdíjas magyar ember, szinten környékbeli, Így beszél: — Az épület terveit Negrut .mérnök készítette. A diákok éé diáklányok közül nyáron sokan kint is aludtak sátorokban, együtt. Tudja, műk nemigen jártunk a közelükbe, mert azt mondták, hogy kémkedünk. A sógoromat meg is verték. Jogszerzés lévén, érvénytelen minden további jogszerzés is. Kolozsvár thj. szab. klr. város kérte, hogy a járásbíróság a tulajdonjogot érvénytelenítse és a jogállapot visszaállításával Kolozsvár thj. szab. kir. várost helyezze vissza telekkönyvileg a telkek tulajdonjogába. A kolozsvári törvényszék azonban tiszteletben tartva a fennálló jogszabályokat, a város kérését elutasította. Kolozsvár városa csak egy későbbi jogszabály, az 1710. száma rendelet erejénél fogva, mely az öt éven belül be nem épített házhelyekről szól, vette igénybe a vasgárda kolozsvári székházának tervezett épületet. Hata’mas befektetéseket végzett, az építkezést befejezte és most aggmenház céljaira használja. Az építkezésekről szintén Torday Mihály építész, a S’ancu által megfenyegetett egykori szomszéd ad felvilágosítást: — A város vezetősége engem bízott meg az épület befejezésének a munkálatalva’. Sokba került ez a városnak, mert az épület teljesen elhanyagolt állapotban volt, vakolat seho' sem volt még a falon, az eddigi munkálatokon is látszott jól, hogy míiked- ve’ők dolgoztak rajta . . . Leírhatatlan s-^ennv mindenütt. A vasgárdista mozgalom letörése után az épületet a románok kaszárnyának használták a bécsi döntésig. Modem melléképületeket emeltünk, istállókat, kerítéseket, körülbelül 200 ezer pengőt költött a város erre az épületre. Bemegyünk az épületbe, rend és tisztaság uralkodik mindenütt. A kapun kézzel Írott szerény táblácska hirdeti: Városi Szeretet Otthon... Egy 80 éves öregember jön elébünk, 6 az ajtónyltogató. Neve: Hercsei Gyula, valaha jobb napokat látott, de a „sors kérem, valamikor én is fiatal és erős voltam, de áz élet utjai kiszámíthatatlanak ...“ Az® otthon egyik tisztviselője kalauzol az épületben, ahol 90 magatehetetlen öregember és asz- sz»ny kap szállást és étkezést a város költségén. Szép, nemes, keresztény Intézmény ez. a szeretet otthona azok között a falak között, melyeket nem a szeretet kezdett el épiteni, de a szeretet fejezett be. Az otthon lakói között románok is vannak több, mint húszán, sőt, még egy zsidó is. .. A koszttal mindnyájan meg lennének elégedve, csak az az egyedüli baj, hogy füstölni való gyéren akad. A város által rendelkezésükre bocsájtott földeken, amint Szente Győző tisztviselő mondja, saját erejükből gazdálkodnak, marhákat tartanak, disznókat hizlalnak. Minden jó, minden békés és nyugodalmas Itten a Honvéd-utcai szeretetházban és körülötte, az apró, kis magyar házikókban, melyek az ut mellett épültek egészen Szamos- falváig. Este van, favágók jönnek a városból, fűrészt, fejszét cipelve hátukon, hazafelé mennek, külvárosi otthonaik felé. ®s az aggmenházban klgyulnak a lámpák ... MIHAI.VFT JENA Csak ócskává« bessulgálfalásn ellenében kapnak vasárut a fJtMm 1' rosei» Kolozsvár, jan. 29. A „Közellátási Értesítő“ legújabb száma cikket ir a mezőgazdaság vasellátásnak kérdéséről és ennek során közli, hogy egyes mezőgazdasági körök kérték: a jövőben a gazdák a legszükségesebbb vasanyagot, a patkóvasat és a ráfvasat ócskavas ellenében szerezhessék be. A tanyákon és majorokban ugyanis rengeteg ócskavas kallódik, ezeket .hasznosítani lehet. Ezek eddig főleg azért nem kerültek elő az ócska vasgyüj tési akció folyamán, mert a gazdák az alacsonyértókü anyagra még a fuvart sem akarták áldozni. Most azonban rövidesen mindenhonnan elő- bujnak a félredobott ócskavasak, hogy átalakuljanak a mezőgazdaság legfontosabb közszükségleti cikkeivé. Az ócskavasért uj vasat adni azonban nemcsak csere kérdése, hanem olvasztási probléma is, mert a megnövekedett számú kohók sem képesek kielégíteni az egyre mohóbb „vaséhség“-et- Az igények mindinkább emelkednek. Oka abban rejlik, hogy gyarapodik a termelés, s emelkedik az anyagi alap Is, amely beruházásokra fordítható. A mai általános vásárlási düh is hozzájárni persze ahhoz, hogy mindenki ma akarná beszerezni szükségletét, sokszor azt iS, amelynek felhasználása még nem is égetően fontos. A mezőgazdasági gépipar még békében sem elégíthetné ki a megnőtt igényeket. A mezőgazdasági vasellátás megszervezése tehát nagy feladat elé állította az illetékeseket s kiváló szakértelemre vall, hogy ebben az évnegyedben a mezőgazdasági vasmeny- nyiség felein-lésére lehetett gondolni. Ez az emelés élsősorban patkó- és ráf- vasaknál mutatkozott. Ezek a cikkek kopnak ugyanis leghamarabb, ennék következtében ezekből kerül a legtöbb az ócskavasak közé. De találhatók itt használatlan gépöntvények is. amelyek most értékps termelési elemekké válnak mert a jövőben az uj vasáru ki- sZolgál’atása összekapescolódik bizonyos mennyiségű ócskavasára beadásával. A kiosztás ellen-'ben beszolgáltatandó ócskavas minőségét és mennyiségét úgy állapítják meg. hogy a cserevas beszerzése senkinek nem okoz majd nehézséget, mert a kívánt mennyiséget birtokán könnyen összeszedheti. Jö ÁRU ÉS TÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK Rákóczi filmszínház Ma vasárnap és holnap hétfőn utoljára’ KERESZTUTON Vasárnap közkívánatra két matiné előadás, d. e. 11 ts déli 1 óra’ kezdetekkel. A félbemaradt épület sorsa Aki a merénylet után kártyázott... Az események közben rohamosan kergették egymást. A vasgárda az egész országban „tisztogató munkát“ kezdett. Terrorcselekmények hire érkezett rövid időközökben az egész akkori Romániából, a vasgárdista mozgalom mindenhová elharapózott. Államférfiak, katonatisztek, bírák estek a merénylők áldozatául. Kolozsvárt hónapokon keresztül tartotta izgalomban a Stefaneson- Goanga egyetemi rektor ellen elkövetett merénylet. Goanga a király híve volt és az egyetemen kísérletet tett a vasgárdista mozgalom elfojtására. Ezekről a napokról A. A. dr., aki akkor az Avram lánca a mostani Gábor Áron diákotthon lakója volt, a következőket mondja: — Alighogy a merénylet hire szétfutott a városban, a rendőrsé« lezárta a diákotthon kapuit és megkez, _• az igazoltatásokat. Mindent felforgattak, még a szekrényeket is átvizsgálták. Az iratokat, leveleket tüzetesen átnézték. Az egyik merénylőt ép is jól Ismertem, egyideig szobatársam is volt. Sohasem felejtem el, hogy miután a rendőrség eltávozott, nem találva semmi gyanúsat, leültünk kártyázni. Pop is kártyázott, sőt még nyert Is tőlem pár lejt. Nyugodt volt, úgy beszélt velünk akárcsak más napokon, pedig alig néhány órával azelőtt az ő revolvere oltotta ki Gruia detektív életét és súlyosan megsebesítette Goangát. Később, mikor kitudódott, hogy ő volt a tettes, mindnyájan csodálkoztunk a nyugodtságán, öt is kivégezték, szintén „szökés közben“. Az épület befejezetlen maradt, nyilvánvalóan a közbejött események miatt. II. Károly a terrort ellenterrorral akarta megfékezni és ezért Calinescut nevezte ki miniszterelnökké. Califtescu kísérletet tett arra, hogy felszámolja a vasgárdista mozgalmat. Szerte az országban internálótáborokat állíttatott föl, ahol a már külföldön is hírhedté vált vezetőket bezáratta, vagyonukat elkobozta. Codreanu is intemálótáborba került. Az uj kolozsvári ház- és telektulajdonos nem érhette meg, hogy a kész épületben fogadja a „Garda de Fler“ erdélyi vezetőt, az intérnálótáborból való állítólagos szökésekor tíz társával együtt lelőtték, a holttesteket eltüntették. Calinescu meggyilkolása után már-már ugylátszott, hogy a vasgárda, mely merényleteivel rettegésben tartotta az egész országot — hisz a birák is vonakodtak ítéleteket hozni ellenük, -— magához ragadja a hatalmat és a „tisztogató munkát“ most már nem alőlról, hanem felülről folytatja tovább. Külpolitikai események jöttek közbe ... A Szovjet demars, Besszarábia megszállása, a bécsi döntés . . .