Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-19 / 14. szám

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 40.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. H US ZONHETEDIK ÉVFOLYAM 14. SZÁM. KIADJA A LAPKIADóRÉSZVÉNVTARSASAG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 13-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A „Vrarsla” feTen**: Német-angol különbéke-tárgyalások folytak a Pireneusokban ßrtgol ctffo7a1; „Aki elhiszi ezt az ostobaságot, az bármit elhisz, amit mesélnek neki! Több, mint fe!ét lelőtték a japánok a Rcbault támadó angolszász gépeknek Churchill hazaérkezett s megbeszéléseket folytatott VI. György királlyal A „PRAVDA“, a moszkvai kormány fél- hivatalosnak tekinthető szócsöve „Kairói híresztelések“ címmel hirt adott arról, hogy Ribbentrop német birodalmi kii ügyminiszter rövid idővel ezelőtt a Pireneusok egyik hely­ségében érintkezésbe lépett több magas ran­gú brit személyiséggel s német—angol kü- lönbékéröl tárgyalt vetüli. A jelentés, ame­lyet a „Pravda“ kairói munkatársának ju­goszláv és görög emigráns kormánykörök­ből szerzett értesüléseire való hivatkozással közöl, tudni véli, hogy ez a különbékére irányuló tárgyalás nem maradt eredmény­telen. A jelentés kétségtelenül érdekes, sőt nyugodtan azt lehet mondani, hogy a nap legérdekesebb híre, ez azonban semmi esetre sem jelenti azt, hogy a „Pravda“ valóban a tényeknek megfelelő eseményt irt le. Londonban meglehetősen kü önösnek tart­ják azt, hogy egy ilyen álhir a „Pravda“- ban, a Szovjetunió egyik legtekintélyesebb lapjában megjelenhet. Washington pontosan úgy reagál a „Pravda“ cikkére, mint az an­gol kormány. Mint a Budapesti Tudósitó közli, Washingtonban nem annak a lehető­ségnek szentelnek figyelmet, hogy ez a hír valóság lehet, hanem inkább annak, hogy a közismerten szigorú fegyelem alatt á orosz sajtóban helyet adtak a közlemény­nek. Ez semmi esetre sem mutat arra, hogy az angolszász—szovjet viszony szóró; barátságos lenne.-* A SZOVJET SZÁNDÉKAI a lengyel vi­szállyal kapcsolatban mindinkább nyilván­valóvá válnak. A Kreml urai a lengyel vá­laszjegyzék éles elutasításával minden való­színűség szerint a lengyel kormány gyöke­res átszervezését akarják kierőszakolni. Az United Press moszkvai jelentése szerint az orosz főváros „nem hivatalos“ köreiben egyre jobban arra a meggyőződésre jutnak, hogy az orosz—lengyel összetűzést csak úgy lehetne elsimítani, ha Lengyelországot politikailag teljesen újjászerveznék. Zürichbe érkezett jelentések szerint Mosz­kvában arra számítanak, hogy a lengyel kormány összetételében rövidesen változás történik. A rendszerint igen jólértesült zü­richi „Die Tat“ londoni tudósítója úgy tudja, hogy Washingtonban és Londonban baloldali lengyel politikuso7‘ tárgyalásokat folytatnak uj lengyel nemzeti bizottság fel­állításáról. Ennek a bizottságnak a szovjet­lengyel ellentétek kiküszöbölése lenne a feladata. Ezzel szemben a „Suisse“ stock­holmi különtudósitója azt jelenti, hogy Moszkvában előkészületeket tesznek u; len­gyel kormány felállítására. Orosz tájékoz­tató nyilatkozat szerint erre csak nkkor kerülhet sor, ha a szovjet csapatok a len­gyel területei- ama részéig nyomulnának előre, amelyet Moszkva tulajdonképpeni len­gyel területnek tekint. Az angolszász fővárosokban még mindig nem ült el a moszkvai kormány válasza nyomáa keletkezett izgatom. Svéd értesülé­sek szerint washingtoni mérvadó körök a I helyzetet úgy tekintik, mint a három vezető I nagyhatalom kapcsolatainak válságát. An-1 glia és Amerika — Írja a „Bund“ stockhol- | mi tudósítója — jóváhagyhat bármilyen szovjet—lengyel megállapodást, de aggód­nának amiatt a szovjet javaslat miatt, hogy Lengyelország kárpótlásul német területe­ket kapjon. Londonban általában az a vé­lemény, — állapítja meg a „Neue Zürcher Zeitung“ — hogy a moszkvai kormány nem akarja felvenni a baráti kapcsolatokat a lengyel kormánnyal és ezért tudatosan ha­misan értelmezi a lengyel választ. A lengyel nyilatkozat szövege kétségtelenül békülé- keny szellemű volt és annak erőszakos visszautasítása rendkívül lehangolóan hatott Londonban. Valószínűnek tekintik, hogy Moszkva a lengyel kormányt lemondásra akarja kényszeríteni. Londoni jelentések szerint ott nem várták azt, hogy a Tass közleményt oly hamar adják ki. Ez a közlemény rendkívül merev válasz, mégpedig Ismét a sajtó és a rádió utján, amit pedig az angolok és amerikaiak nemkívánatosnak mondottak. A közlemény mutatja, hogy Moszkva nem fogad él előírást a módszerekben, más­felől a Kreml a lengyel kormánnyal szem­ben hajthatatlan. Úgy látszik, hogy Mosz­kva alakilag Is kimondotta az utolsó szót, mert a lengyel kormány részére alig látszik lehetőség, hogy a legutóbbi szovjet jegy­zékre ismét nyilvánosan válaszoljon. A len­gyel nyilatkozatot kísérő londoni megjegy­zésekben hangoztatták, hogy a nyilatkozat szövegét az egész lengyel kormány jóvá­hagyta. A közzététel előtt ismételten rámu­tattak arra, hogy a lengyel kormányból néhány személyiség kiválik a Moszkvával való tárgyalások lehetövététéle érdekében. Most ismét időszerűvé válik a kérdés, vaj­ion a lengyel kormányból való néhány ki­lépés lehetővé tcszl-e az érintkezésbelépést Moszkvával. Szerfölött érdekes az a Stockholmból kel­tezett MTI-hir Is, amely közli, hogy az orosz válasz azért is rendkívüli feltűnést és megdöbbenést keltett, mert a lengyel nyi­latkozat megfoglamazásában nagyrésze volt Eden brit külügyminiszternek is. Még óvatos és a szövetségeseket támogató meg­figyelők szerint is Oroszország és szövetsé­gesei között újabb válság tört ki. A „Neue Zürcher Zeitung“ Washingtonból jelenti, hogy az amerikai közvélemény szenvedélyes érdeklődéssel kíséri a lengyel—orosz kér­désről folyó vitát. E kérdés közvetlen öszefüggésben áll az amerikai belpolitikával is abból a szempont­ból, hogy az amerikai lengyelek milyen magatartást tanúsítanak az idei elnökvá­lasztásnál. Másrészről az amerikaiak ezt a kérdést az Atlantic Charta eszméi és belső ereje próbakövének tartják. Az Egyesült Államok kormányának magatartása közvet­lenül összefüggésben van a választási had­járattal. Az amerikai állampolgárokká vált lengyelek ugyanis néhány államban olyan erős csoportokat alkottak, hogy kihatással lehetnek a választás kimenetelére. A 4—5 millióra becsült amerikai lengyel néptöme­geket az Oroszország ellen irányuló ellen­szenv tartja össze. Ezek a .engyelek már régóta — sokszor az amerikai kormányra kínos módon — azt követelik, hogy az Egyesült Államok nyújtsanak kezességet az 1939. előtti lengyel határok tekintetében és nem titkolják, hogy az elnökválasztás al­kalmából magatartásukat attól teszik füg­gővé, hogy vájjon Washington elegei tett-e követeléseiknek? A Fehér Ház éppen ezért ezldőszerint semmi súlyt sem helyez vezető lengyel államférfiak látogatására, mert megérkezésük kikerülhetetlen módon jel­adás volna hatalmas lengyel tüntetésekre. Végső következtetésként álta' í c an azt le­het levonni, hogy n szovjet nyilatkozat szo­katlanul kemény hangja és ridegsége még azokban a körökben is kevés roüonszenvet talált, amelyek különben feltétlenül helyes­lik az orosz külpolitikát. A londoni lengyel körök az orosz válasznak hangnemét és tartalmát rendkívül sajnálatosnak tartják és egyedül a szovjet kormányra hárítják a felelősséget minden olyan fordulatért, amely a lengyel határok kérdésében állhat elő. M. EISENHOWER TÁBORNOK, miután Lon­donba érkezett, nyomban átvette a szövet­séges inváziős haderő főhadiszállásának pa­rancsnokságát. A főhadiszállás vasárnap ki­adott első közleménye szerint Eisenhower átvette hivatalát, mint „az Európa fe'sza- baditására kiküldendő szövetségesek legfőbb parancsnokságát“. A jelentés a továbbiak­ban beszámol arról, hogy a tábornok Mara- chesben találkozott Churchill miniszterel­kel, majd Washingtonba utazott, hogy meg­beszélést folytasson Rocseveltte), Marshal­lal, az amerikai haderő vezérkari főnökével és több más magasrangu katonai személyi­séggel. Washingtonból Eisenhower repülőgé­pen tért vissza Londonba. Az „Exhange Telegraph" katonai mun­katársa azt Írja, hogy az Európa elleni in­vázióra vonatkozó tervek végső szakaszukba jutottak és a szövetségeseknek már majd­nem valamennyi magasrangu katonai veze­tője együtt van a főhadiszálláson. Jólérte- ^ sült körökben úgy tudják, hogy az inváziós 1 haderő amerikai csapatainak főparancsno- | kává Bradly tábornokot nevezték ki, aki | megfelelő háborús tapasztalatokkal rendel- ® kezik, mert részt vett a tuniszi és szicíliai I hadjáratban, mint a második amerikai had- I test parancsnoka. * 1 A KELETI HADSZÍNTERET illetően a megszilárdulás szóval jellemezték tájékozott német katonai körökben a pillanatnyi hely­zetet. A támadások természetesen tovább folynak, egyes helyeken nagy erőkkel is, de a német ellenállás mindjobban megerősö­dik és ez jelentékeny mértékben kihat a harctéri helyzet alakulására. Igen jellemző­nek tekinthető, hogy az utóbbi napokban emiitésreméltó területváltozások nem történ­tek. A Dnyeper-kanyarban harcoló német csa­patokkal kapcsolatban illetékes helyen utal­tak arra, hogy a bolsevisták, valamint az ango szászok eddig már számtalanszor azt állították, hogy mind az arcvonal ezen sza­kaszán, mind pedig a Krim-félszigeten be­vetett német hadsereg az utolsó katonáig elveszettnek tekinthető. Ezzel szemben a helyzet a Dnyeper-kanyarban, valamint Krim-félszigetén meglehetősen nyugodtnak és megszilárdultnak mondható és nem csak hogy az egész hadsereg, de egyetlen német katona sem veszett el — hangsúlyozzák né­met katonai körökben. 2. BADOGLIO TÁBORNAGY, aki eddig hivatalnokokkal és katonákkal kormány­zott, ugylátszik érzi, mennyire ingatag alatta a talaj. Most uj politikai pártot ala­kított, amelyet „szabadelvű demokrata pártnak“ neveztek el. A tábornagy már fo­gadta is az uj párt vezetőit és megvitatta veiük Olaszország belső helyzetét. Bariban és Nápolyban rövidesen egész politikai gyüiéssorozat lesz és valamennyi párt nagy arányokban megkezdi a tagto­borzást. Ezeken a gyűléseken természetesen Badoglio újonnan alakút pártja Is részt vesz. Nagy érdeklőléssel várja Sforza gróf nyilatkozatát. Sforza, aki uj javaslatokat dolgozott ki a dinasztia kérdésében, külön­ben találkozott Visinszkyvel, a szövetséges felügyeleti bizottság szovjet tagjával Is. A találkozáson jelen volt Benedetto Croce Is. Ez volt az első találkozás szovjetorosz ki­küldött és olasz demokrata személyiségek között. * CHURCHILL visszaérkezett Londonba és kedden délben a kirá’ynál ebédelt. Megvi­tatták a háborúval kapcsolatos összes vál­tozásokat. A miniszterelnök kedden a par­lamentben is megjelent, s több jelentékte­len kérdésre adott válasza me'lett az egyik képviselő kérdésére kijelentette, hogy rövi­desen részletesen be akar számolni az alsó- ház tagjai előtt az általános háborús hely­zetről, beleértve az olaszországi hadjáratot is. De — mint mondotta — parlamenti be­szédének időpontját maga szeretné megha­tározol.

Next

/
Oldalképek
Tartalom