Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-19 / 14. szám

KuttiUjsxg 2 1944. JANUÁR 19. / Ne a pénszí. hanem tartsuk búzakölcsönt ládafiában! London hivataloson megcáfolta a német-angol különbekéről szóló Pravda-Hirt Eltemették Tárkáeyi Györgyöt London, január 18. (Búd. Tud.) A Fo- reigne Office nyomatékosan cáfolja a mosz-* kvai ,fravda“ jelentését, amely szerint Ribbentrop vagy a német birodalmi külügy­miniszter barátai rövid jdővel ezelőtt érint­kezésbe léptek magasrangu brit személyi­ségekkel. A „Pravda“ január 17-i számá­ban hozta a hirt „kairói híresztelések“ cim alatt. A lap különtudósitója jólértesült ju­goszláv és görög körök állításaim támasz­kodott. A jelentés január 12-i keltezésű és arról szól, hogy 26-án brit személyiségek az ibériai félsziget egy partmenti városában találkoztak Ribbentrop birodalmi külügymi­niszterrel, hogy különbékéről tárgyaljon vele. A moszkvai lap levelezője hozzáfűzi, hogy a tanácskozás állítólag nem volt eredmény­telen. Londonban különösnek tartják, hogy ilyen álhir olyan tekintélyes lapban, mint a „Pravda“ egyáltalán megjelenhetett. Lon­doni politikai körökben ezért elvárják, hogy Moszkva felvilágosítással szolgál a hir eredetéről. Lord Halifax washingtoni brit nagykövet szintén kijelentette, hogy a „Pravda“ jelentése a legkevésbbé sem felel meg a valóságnak. — Csupán annyit mondhatok — mondotta a brit nagykövet —, hogy aki elhiszi ezt az ostobaságot, az bármi/ is elhisz, arat' elmesélnek neki. Kolozsvár, január 18. Kolozsvár reformá­tus társadalmának általános részvéte mel­lett temették el kedden délben Tárkányi György ny. kollégiumi vallástanárt, a ko­lozsvári református egyházközség tb. fő- gondnokát. A Farkas-utcai református templomot, ahol a ravatalt felállították, zsúfolásig megtöltötték az elhunyt barátai, tisztelői, egykori növendékéi, hogy búcsút vegyenek a nemesszivü embertől s kiváló pedagógus­tól, aki hosszú életpályája alatt nemzedé­keket nevelt vallásos, istenfélő életre. A gyăszlepelţei bevont szószéken Kádár Géza generális direktor, alsóvárosi lelkész imádkozott, majd Vásárhelyi János püspök magaszárayalásu beszédben méltatta Tár- lcár.yi György nemes egyéniségét s kiváló emberi erényeit. A püspök beszéde után Deák Ferenc lelkipásztor, a presbitérium elnöke búcsú­zott az egyházközség nevében az elhunyttól. Tanártársai nevében pedig Tulogdy János dr. egyetemi magántanár mondott utolsó istenhozzádot. A búcsúbeszéd elhangzása után a Bethlen Gábor Dalkar gyászéneke közben gyászko­csira tették a koporsót s elindult a menet a temető felé. A menet élén a református kollégium, majd a református leánygimná­zium növendékei haladtak. Ezután a ko­lozsvári föídészek küldöttsége vonult fel ünnepi diszben, majd barátainak, tisztelőinek és egykori tanítványainak hosszú sora kí­sérte a gyászkocsit. Amikor a gyászrfienet elhaladt a református kollégium ódon épü­lete előtt, egy pillanatra megállt a gyász­kocsi az ősi Alma Mater bejáratánál s az udvaron megszólalt az előadásokra hivő kis- harang... * A sírnál László Dezső imája után a re­formátus kollégium énekkara Tárcza Berta­lan zenetanár vezetésével gyászéneket adott elő, majd leengedték a sirba a koporsót. B keleti arcvtna! rendíthetetlen ellenállását emeli ki a német véderő ffiparanesnskségánah jelentése Német tengeralattíáré matrózai mentették mey a Sarkvidék szoviet Robinsonjait Drámai kaland egv fegestenperi szigeten Berlin, január 18. (MTI.) A Führer fő­hadiszállásától jelentik a Német Távirati Irodának: A véderő főparancsnoksága közli: Kéréstől északkeletre és Kirovgrádtoi északnyugatra meghiúsultak a bolsevisták megismételt támadásai. Zsazskov térségé­ben csapataink szívós harcban elfoglaltak több helységet. Az ellenség heves ellentá­madásait visszavertük, miközben 26 ellen­séges páncélost kilőttünk. Rjesicától nyu­gatra a bolsevisták nagy erőkkel folytatták támadásaikat. Súlyos harcokban visszaver­tük őket, néhány betörést megtisztítottunk, vagy elreteszeltünk. Nyeveljtől északnyu­gatra és északra az ellenség harci tevé­kenysége átmenetileg alábbhagyott. A bol­sevisták helyi előretörései erén menyre tané« maradtak. Tokió, január 18. (MTI) A Német; Táv­irati Iroda jelenti: A Rábául környékén folyó szakadatlan heves harcokban a japán elhárítás január 17-én újabb súlyos csapást mért az ellen­séges légierőkre. Január 17-én a kora reg­geli órákban 200 ellenséges repülőgép tá­madta Rabault. A japán tengerészeti va­dászrepülök, a hajók és a szárazföldi lég­Az Ilmen-tótól északra az egész napon át tartó súlyos ellenséges tápiadásokat el­keseredett harcokban felfogtuk és számos szovjet páncélost kilőttünk. Leningrádtól délre és Oranienlraumtól délre hétfőn is meghiúsult a Szovjet vala­mennyi áttörési kísérlete. Az ellenség ezen az a re vona’szakaszon 91 páncélost vesztett. A keleti arcvonal déli szakaszán rolyi el­hárító harcokban kiválóan bevált rendíthe­tetlen ellenállásával a Schmidt altábornagy vezetése alatt álló 10. bajor páncél gránátos hadosztály. Az egész keleti, arcvonalon hét­főn 214 szovjet páncélost lőttünk ki. A délolaszországi arcvonaloh a hétfői nap nyugodtan telt el. Miközben mindkét rész­ről ro hamcsap;» tte vékony ség folyt, az ellen­ség több sikerte'en támadást intézett a leg­szélsőbb hal szárny ellen. elhárító ágyuk tüze azonban 102 ellenséges gépet lelőttek. 17 ellenséges gép telövését nem lehetett teljes bizonyossággal megálla­pítani. Mint a császári főhadiszállás .a ja­nuár 17-i rabauli légicsatáról pótlólag je­lenti. a már közölt SJj ellenséges re pülő gér pen kívül még további 26 ellenséges repülő­gépet lőttek le légiharcokban Berlin, január 18. (NST) Anton lfenuiger német haditudósító egy szovjet teherhajó legénységének rendkivü'i kalandjáról szá­mol be. A szovjet tengerészek másíélévig robin- sonl életet éltek egy jegestengeri szigeten, amíg egy német tengeralattjáró ki nem sza­badította őket. A szovjet hajó meg évekkei ezelőtt Vladivosztokból a Csendes-óceánon és a Panama-csatornán át Newyorkba ment. majd hoszabb idő múlva élelmiszerrel meg­rakódva egy hajókaravánban Murmansk felé tartott, amikor német repülőgépek bom­bájukkal elsüllyesztették. A hajó 80 főnyi legénysége, köztük egy nö, aki a hajó or­vosa volt, a négy mentőcsónakba szállott, de nemsokára Vihar tört ki és a csónakok kiziil csak egy ért partot, amelyben a ka­pitány és az orvosnő is volt. A szigeten jelentékeny élelmiszerkészle- teket találtak, amelyeket bizonyára hajótö­röttek , számára halmoztak ott fel. A meg­menekültek részben egy lióbarlangbau. rész­ben egy düledező kunyhóban laktak. A hó­barlangban lakó tizenegy ember azonban már az első sarki télben elpusztult, noha elegendő élelmiszerük volt. Végül csak a kapitány, az orvosnő és három matróz ma­radt életben. Amidőn a rövid sarki nyár elmúlt és már a második sarki tél közele­dett, hirtelen egy német tengeralattjáró tűnt fel a sziget előtt. A buvámaszád körü’járta a szigetet és emberek után kutatott, mert egy német felderítő repü'őgép jelentette, hogy a szigeten emberek élnek. Nagy volt a buvárhajó legénységének meglepetése, amidőn valóban egy rongyok­ba burkolt férfi és nő jelent meg a parton. A buvárhajó nem sokáig tartózkodhatott a Sziget mellett, mert más feladata volt és ezért egyelőre csak a kapitányt vitte ma­gával, akinek jó testi kondíciója különben fe’tünt és azt a gyanút keltette, hogy sok­kal jobban élt, mint bajtársai. A többi hajó­töröttet a német büvárnaszád csak hetek múlva, visszatérésekor vette fel. Az egyik megmentett matróz nemsokára meghalt a kimerültségtől. wvnstßi Ióc?rcsi»ts* 1*1 Bradly tábornokot nevezték ki oz amerikai inváziés haderő parancsnokévá Ferencsik János zenekari estje London, január 18. (Búd. Tud.) Jólérte­sült körökben úgy tudják, hogy Bradly tá­bornokot az Eisenhower tábornok főpa­rancsnoksága alatt álló északnyugatéulopai arcvonal amerikai csapatainak főparancs­nokává nevezték ki. Bradly tehát az ame­HeisinRi, január 18. (MTI.) A Leningrad környéki nagy orosz támadásról szóló hi- rek Finnországban nem keltettek nyugta­lanságot, noha kétségtelennek mondják, hogy esetleges orosz sikerek döntően befo­lyásolhatják a finn katonai helyzetet is. A finn lapok megjegyzés nélkül közük a ber­lini helyzetjelentéseket és kiemelik, hogy a rikai vállalkozásoknál ugyanazt a szerepet fogja játszani, mint Montgonun-y tábornok a brit csapatoknál. Bradly résztvett a tuni­szi és szicíliai hadjáratban, mint a t. ame­rikai hadtest parancsnoka. németek már a nyár vége óta nagy előké­születeket tettek a Balti-államokat fenye­gető előretörés meghiúsítására. Helsinkiben úgy tudják, hogy a Balti-államokban igen tekintélyes német tartalékeröb várják be­vetésüket és azt is tudni vélik, hogy az északi arcvona1 szakaszt német résztől min­den áron tartani akarják. Ferencsik János méltán megérdemelte azokat a tömör és hosszú tapsokat, amelyek a kolozsvári filharmóniai zenekar hangver­senyét végigkísérték és amelyek Beethoven III-ik szimfóniája utolsó tételének megis­métlését Is kivívták. Érdekes megfigyelni, hogy az igazi tehet­ségnek mennyire egyöntetűen hódol be a közönség. Nem csak a zeneértöket ragadja magával, hanem a hallgatóság egyéb réte­geit is guzsbaköti; átitatja meggyőződésé­nek lángoló elejével. A Mozart nyitány, a Figaro házassága, olyan volt. mint a gyön­gyöző pezsgő és méltó volt hozzá a metszett kristály, amiben felfogták: az előadás. Bartók tánc-szvitjénél csak azt sajnáltuk, hogy miért ném tartott mégegyszer olyan hosszú ideig. A magyar ötfokú skála meg- dicsőült ebben a szerzeményben. Az élet ha­láltánca ez a darab. Felejthetetlenek ko­mor, lassú, féktelenül tobzódó, szédítő rit­musú részei, akárcsak a hegedűn háromszor felszólaló és a hárfa akkordjával bevezetett félénk kis melódia. Ferencsik remekelt, a zenekar tudása legjavát adta. Külön ki kell emelni a fúvósok szép összjátékát, tiszta in- tonálását. R. Strauss „Don Juan“-ja, tele izzó fiatalos merészséggel, méíabuval, ro­mantikával ideális volt. Szünet után Beethoven: Es-dur szimfó­niája dicsőítette és temette el a hősökét. A gyászinduló effektusaiban annyira kidom­borodott és átgondolt volt, amennyire egy ilyen fiatal interpretátortól nem is mertük remélni. Az A’legrok kontrapurxktikus ré­szeinek előadása világviszonylatban is bár­hol megállta volna helyét. A Kolozsvári Filharmóniai Társaság ze­nekara nagyszerű munkát végzett, örömmel üdvözöljük ezalka'omból Ferencsik Jánost a fiatal, nagy magyar karmestert, aki még sokszor és. sokaknak osztja még ki a hétfői esthez hasonlóan a zene szentelt kenyerét és borát. 111 • a­A balt! térségben Igen !e!en!ékeny német erők állanak bevetésre készen! - mondják Hete «kiben A Lo o7«vári fererrerén<Ji várdiáiról lt«> »li? If fHm tn^fiie a nemzetközi kesken^fi m-Yeffeny első diíáf Budapest, január 18. A Magyar Amatől- fiim Szövetség 1943-ban is megrendezte a nemzetek közötti keskenyfilnr versenyt a Szent István Kupáért s azon a háború elle­nére három külföldi nemzet: Németország, Svájc és Svédország vett részt. A verseny eredményét most hirdették ki, eszerint az I. csoportban az I. dijat Marx- Sebestyén: „A kolozsvári ferencrendi zár­da“, a II. dijat HameiTi Antal: ,.Rádió mel­lett“ című kesltenyfümje nyerte. A második csoportban, az útifűinek csoportjában első lett: Németh—Bérezi: „A falu rapszódiája“, II. Weissenberger Ernst: „Aus einem schwei­zer Bergdorf“ cimü filmje. A harmadik cso­portban I. Bánki Pál filmje: „Szent István nap Budapesten“, II. Majzik András filmje. „Mindenből egy keveset“ cimmel. A negye­dik csoportban, a családi filmek csoportjában az I. dijat Hamerli Antal nyerte „Vakáció“ cimü, a H-at Bánki Pál: „Jucika“ cimü filmje. Az ötödik csoportban, a zsánerfil- mek csoportjában az I. dijat Marx Tibor kapta: tlO Sole mlo" cimü, á Il-at Pfister René „Lowenmutter“ cimü filmjévé'. A ha­todik, játékfilm csoportban az I. dijat Öeschger Max nyerte, a II. dijat Németh— Bérezi filmje kapta. Péler iutfusziáv liiráiy tanulmányulfa .f fiy?!»?**»» Isztaubul, jan. 18. (MTI) Mint a brit hír- szolgálat jelenti Kairóból, Péter Jugoszlávia királya hétfőn elutazott Kairóból, hogy né­hány napon keresztül tanulmányozza az Egyiptomban állomásozó brit katonai egy­ségek gyakorlatozásait. Biinper támadt a muRkaszolgálatossal kölcsön- pénzen leiíonYOüíott failzlettsöl Kolozsvár, január 18. A biharpüspöki ál­lomáson szolgálatot teljesítő Csiszár Jenő MÁV segédtiszt az elmúlt ősszel eldicseke­dett, hogy a szállítási nehézségek ellenére 120 mázsa tűzifára tett szert. — Még elegendő pénzem sincs ennyi fa kiváltására — jegyezte meg. A társaságá­ban lévő Bartho Jenöné erre kijelentette, hogy készségesen átvenne a fából bizonyos mennyiséget. Nyomban meg is egyeztek 100 mázsában, 3 pengős egységáron. Az összeg­ből Bartháné 200 pengőt előlegként 'azonnal kifizetett. A pénzről Csiszár -elismervényt, sót még váltót is adott, Bartháné azonban hónapok múltán sem kapta meg a fát, s pénzét sem fizették vissza. Bartháné erre a f váltót peresítette. A bíróság döntése értel­mében Csiszár Jenőnek ki kellett egyen- í litenie váltótartozását. Az anyagilag kárta- ) tanított Bartha Jenöné azonban csalás bűn- | tette miatt is panaszt emelt ellene. * A bünpert Lehner Richard dr. törvény- széki tanácselnök tárgyalta, mint büntető egyesbiró. Csiszár Jenő kihallgatásakor azzal védekezett, hogy ő valóban egyezségét kötött az említett fa leszállításával kap­csolatosan bizonyos Weisz nevű fakereske- dővel s.a Bartháné tói kapott 200 pengőt is átadta neki. Weiszot közben munkaszol­gálatra hívták be s ma is a hadműveleti területen tartózkodik. Eltávozásával meg­hiúsult a fa leszállításának terve s az arra folyósított pénzét sem kapta vissza. A büntetöbiró úgy vélte, hogy a vádlott és a panaszt tevő között rendes kereske- lelmi szerződés történt s az annak fedeze­téül szolgáló váltó értéket a panaszos pol gári per utján már visszanyerte, ezért' a vádlottat felmentette a csalás vádja álól. A felmentő ítélet jogerős.

Next

/
Oldalképek
Tartalom