Keleti Ujság, 1943. december (26. évfolyam, 272-295. szám)

1943-12-12 / 281. szám

KmetiUjsXG A takarékosság jegyében Az idei divat, mint említettük, a takaré­kosság' jegyében áll. Nem kell sokat töpreng­nünk, vegyük elő a szekrények mélyéről maradék anyagjainkat s a hulladékokból, amiket talán csa,k véletlenül őriztünk meg, remek: uj. ruha lesz. Első. rajzunkon csikós-egyszínű kombiná­ciót pitutajunk be. Másodilt rajzunk kisestélyi ruhát ábrázol. A kivágásban klipsz díszíti. A harmadik rajzon kombinált kabátbluz látható. Készülhet kötés és szövet össze- állításával is. Negyedik rajzunkon ugyancsak érdekes és elegáns kombinált ruhát mutatunk be. Esti alkalmakra is lehet viselni, ha komoly szí­nekből állítjuk össze. Az ötödik rajzunkon bemutatott kombinált ruha elkészítése ugyancsak jó alkahpat nyaji jnaradék anyagjaink felhasználására. Utolsó rajzunkon Végül szegözött kabátot láthatnak hölgyolvasóink. A betét kötött anyagból készült. Á kabátkát különösen pul- lov-rréT lehet' jól viselni. OÎ.AJOS ÉVA Képzőművészeti szövetkezetét létesített a „Méhkas“ Erdély magyar művészeinek alkotásaikéi rendeznek állandó kiállítási Kolozsváron Kolozsvár, december 11. Kolozsvárt, Er­délyt, sőt egész Magyarországot fürge kép­ügynökök hada lepte el, akik rosszat és szinte tervszerűen csak rosszat árulnak. A képkereskedések kirakatában mit láthat? Giccset és ismét csak glccset! Az üzletes szellemű mázolok valósággal futószalagon gyártják á" képeket. S ez nemcsak frázis. Beszélik, íhogjr él itt Kolozsváron egy ilyen mázoló, aki felfeszit egy tizméteres vásznat s nekilát egy erdörészlet megfestésének. Rajzol^cgy csomó ágbogat, aztán sorba veszi a színeket s végigmegy a tiz méteres vász­non. Utána a felesége, aki igazit és javit. így nöháríy .nap .alatt készen van a tizmétc- res vászpn. Ekkor felszabdalják s készen van tiz, tizenöt'kép. Már jöhet is a képügy­nök s viheti elsózni a „remekműveket“. Persze, ezek az ügyeskezü mesteremberek ügy dolgoznak, hogy liizeleg jenek a megfe­lelő képzőművészeti kultúrával nem rendel­kező nagyközönség- „ízlésének“. így kerül aztán a képekre a. ringó csónak a szerelme­sekkel, /ja ‘holdsugáiy a fülemile s a többi rekvizitum, amiket’ valósággal megkövetel­nek a festnréöytöU-T A Műcsarnok feladatot váiial Néhány esztendő óta, legalábbis Kolozsvá­ron valamit javult a helyzet. Megépült a Műcsarnok, és tervszerű munkával már ott tartunk, hogy a közönség igen széles rétegei Írogatják ' az itt rendezett • kiállitásbkat, amelyékén ésak, igazán értékés müvekkel is­merkedhetnek meg. Ez az intézmény két­ségtelenül nevelő hatással volt a közönségre. Ma talán.kevesebb rossz képet adnak el, mint nemrégiben még s ez elsősorban a Mücsarijuk:, érdeme, A Műcsarnok azonban elsősorban szellemi vállalkozás., .8 nem az üzjeti célokat nézi. Értékesítéssel, hivatásszerűen nem is fog­lalkozik, erre nincs is megfelelő szerve. A képzöhjüyészeti ■ alkotások értékesítése ma is néhány üzletiéi szimata ügynök kezében van, akik természetesen szívesebben vásárol­nak h; könnyen kezelhető képiparoscktól, mint művészektől. Hiszen a művészeket meg kérf fizetni! S a giccset könnyebb eladni, nemcsak mert olcsóbb, hanem mert a leg- alántásabb' jzlést szolgálja. A,-, megalkuvást. nem ismerő képzőművé­szek ■na'gyrésze, hiába is tagadnák, ma is igén úírKéz viszonyok között, él. A közönség alig tűd róluk ş idegenül áll a képeik előtt. A kiállitások között, amelyeken a művészek nyilvánosság elé kerülhetnek, olyan nagy idő telikkel, hogy megfeledkeznek róluk s ismét újra meg újra meg kell hóditaniok a vá­sárló közönséget. Legnagyobb hiba az, hogy nincs megfelelő eladási szerv, amin át a közönség igazán jó képekhez juthatna. Megalakul a képzőművészek szövetkezete Éppen ezért kell nagy örömmel üdvözöljük a „Méhkas“ szövetkezet kezdeményezését, amely most képzőművészeti osztályt szerve­zeti <Kt’:brdélyi keresztény magyar művészek alkotásainak eladására, A „Méhkas“, ami* néháhpveszte,ndÖvel ezelőtt főiskolások szer­vezték, hivatásának vállalja az egészséges erdélyi- magyar műkereskedelem megszerve­zését. Közvetlen, állandó kapcsolatokat óhaj­tanák: létesíteni a vásárló közönség és a művészek között. Az a karácsonyi vásár, amelyet a Műcsarnokban, a várossal karölt­ve rendeznek, else lépése ennek a munká­nak. További lépésekre Is sor kerül. A Méhkas szövetkezet főtéri épületében most végzik az utolsó simításokat állandó kiállítási helyi­ségükön. Ez nemcsak kiállítási terem lesz, de klub is, ahol a közönség megtalálja az igazán színvonalas és értékes erdélyi képző­művészek alkotásait, fejlesztheti művészi ízlését, és vásárolhat. Ugyanakkor azonban találkozhat a művészekkel is, megkapja a művészeti folyóiratokat s Ilyenformán meg­teremtheti azt az állandó vérkeringést mű­vész és közönség között, ami alapfeltétele az egészséges művészet kialakulásának. Aki tehát képet akar vásárolni, nem lesz kénytelen többé az ügynökökre bizni magát. A „Méhkas“ képzőművészeti osztályán bí­rálóbizottság által ellenőrzött, valóban mű­vészi értékű képeket találhat és vásárolhat. A bírálóbizottság tagjai: László Gyula egyet, magántanár, Katona, Lajos dr. városi kuttur- tanácsnok, K. Kovács László erdélyi tudomá­nyosintézeti tanár és Lázár Ferenc főtitkár. Az ö kezességük elegendő ahhoz, hogy a közönség itt valóban csak igazi 'értékekhez juthasson. Igen fontos pontja a „Méhkas“ mozgalmá­nak, hogy gondoskodni kíván a művészek nyersanyaggal való ellátásáról is. Ez a mai nehéz beszerzési viszonyok Között igen nagy feladat. A közös, szövetkezeti alapon való beszerzés, természetesen olcsóbbá is teszi az anyagokat s ezzel is jelentős terheket vesz le a művészek válláról. Megalakul a „Müpártolló bizottság“ A szövetkezet rendszeresen be akar szá­molni a kiállítás anyagáról. Ékért valószínű­leg évnegyedes közökben ismertető füzeteket ad ki, amelyben ismertető cikkeket közöl. Az ismertető füzetek anyagának túlnyomó többségét azonban a reprodukciós anyag fogja alkotni. Ugyanakkor két előadássoro­zatot is terveznek az erdélyi képzőművészet­ről. Egyet a szakemberek továbbfejlesztése, egyet a nagyközönség tájékoztatása céljából. Az üzleti hasznot a „Méhkas“ nem saját céljaira fordítja, hanem a művészek szociális kérdéseinek megoldását akarja megoldani pálya,dijak és ösztöndíjak kiadásával. Ugyan­ezt a célt kivánia szolgálni a „Miipártoló bizottság“ megszervezése is, amelyen át ol­csón, könnyű részletfizetési feltételek mellett juthatnak majd a tagok értékes képzőmű­vészeti alkotások birtokába. Nem lesz klikkrendszer; Tegyük még hozzá, hogy a szövetkezet ve­zetőinek elhatározott seándéka minden klikkrendszer kiküszöbölése. A „Méhkas“ Képzőművészeti Osztálya teljes egészében csoportok felett álló kíván lenni, mert tisz­tában van azzal, hogy ez sikerének egyetlen feltétele. A feladat, amit vállal, nem engedi, hogy csak egyetlen, elhatárolt művészcso­port eladási szerve legyen. Hogy feladatát^ betölthesse, az erdélyi képzőművészek’ egye­temességének szolgálatában kell állania s minden értékes erdélyi magyar képzőművész előtt meg kell nyitnia, kapuját. A szövetkezeti eszme igazi szolgálatát je­lenti az is, hogy nem csak egyszerűen át­veszik a művészektől a képeket és szobro­kat, hanem azt kívánják, hogy maguk a művészek is kapcsolódjanak bele a szövet­kezeti munkába, Igen biztató kezdetnek te­kinthető, hogy a művészek jelentékeny része máris tevékeny részt kért a szövetke­zet megszervezésében s amint látni fogják a szövetkezet biztos szellemi és üzleti meg­alapozottságát, senki sem fog kívül maradni. Az eddigi hasonló kísérleteknek éppen az volt a hibája,, hogy azokat nem szakemberek végezték. Most azonban minden lehetőség meg van arra, hogy a város támogatásával működő képzőművészeti szövetkezet elvégez- 1 hesse munkáját s végre mindenki számára megnyugtatóan megoldja az erdélyi képző­művészet anyagi kérdéseit. Ilyenformán a Műcsarnokkal karöltve a képzőművészeti osztály most megnyíló Ka­rácsonyi vására egy sokatigérő mozgalom elindulását jelenti s egyik legszebb bizonyí­téka a vállalkozásokra mindig kész erdélyi szellemnek. * Karácsonyi vásár, amelyet Kolozsvár vá­rosa a „Méhkas“ képzőművészeti osztályá­val karöltve nyit meg vasárnap, december 12-én a Műcsarnokban, mindenben a fent- vázolt törekvések megvalósítására való tö­rekvést mutatja. A bírálóbizottság ezalka- lommal kibővült a város által kiküldött ta­gokkal: Felvlnczy Takáts Zoltán egyetemi tanárral és Szopós Sándor festőművésszel. A szemlélő első benyomása okvetlenül az, hogy a bírálóbizottság alaposan átszűrte az. anyagot, mert, egészen jelentéktelenöl kevés kivétellel valóban értékes, komoly művészi anyag került a nyilvánosság elé. Itt valóban nem lehet klikkszellemről beszélni, hiszen Erdély majd minden képzőművésze jelent­kezett legalább néhány művel. Itt varrnak a nagybányaiak, a Barabás Céh fiataljai s Erdély minden táján élő művészek is elküld­Bútorvásárlók !| 1 Tekintsék meg Jékal-u. 17. sz. alatti helyiségei­met, hol salát készít­ményt! bútorokat állan­dóan raktáron tartok, melyek a legkényesebb igényeket is kielégítik. András János műbútorasztalos. Telefon: 43—87. 1943. DECEMBER 12.-HUIllLLIlJ-L-llJ.I. JI.B lllll III ................... 1 IHM ték műveiket. Ilyenformán ez a tárlat több, mint egyszerű karácsonyi vásár, valódi rep­rezentatív seregszemléje Erdély étö képző­művészetének. Az idősebb, kiforrott meste* rek biztos tudást sugárzó alkotásai mellett itt látjuk a fiatalok bátor előretörését. Az élet, a fejlődés nyomja rá a bélyegét erre a tárlatra s ez teszi különösen vonzóvá. A magasszinvonalu, értékes anyagban kö­zel hatvan művész több, mint száz alkotása kerül bemutatásra és eladásra. A középső, nagyteremben levő képek közül kitűnik Szolnay Sándor néhány müve. Legjobban, bravúros könnyedséggel megoldott önarc­képe és a világos, harsány színekkel meg­komponált őszi tája tetszett. Az egyre iz­mosodó tehetségű András László figurális kompozíciói igen jók. Kiemelkedő a „Haza­felé“. Fiilöp Antal Andor igen fino­. man old meg néhány szinproblémát. Pirk János akvarelljeit szinte szokatlanul- nagy indulat jellemzi. „Ablaknál“ c. olajképe fi­gyelemreméltó. Legjobb a „Róma“. F. Fe- renczy Julia kékes-lilába hajló ködös párálló színei vonzóan érdekesek. Bene József ké­pei közül az „ősz“ tetszik legjobban. Mák­kai Piroska balladát idéző, elmélyült, metsze­tei komoly értéket jelentenek. Festményei kevésbbé meggyőzőek. A fametszö ezekben is kiütközik. Olajos István két tehetséges ceruzarajzzal jelentkezik. Andrási Zoltán tusrajzai érdekes kísérletek: KudcláSz Károly nagy biztonsággal megrajzolt és színekben szépen összhangolt tájképéi mellett sem mehet él figyelmetlenül á szemlélő. Tollas Julia, a fiatal nemzedék egyik legtehetsége­sebbje ismét bemutat néhány nagyszerű viz- festményt. Kész, kiforrott művész, egyaránt uralkodik szinek és vonalak fölött! Figlár Géza két nagy könnyedséggel megoldott táj­képpel jelentkezik. Az igen értékes Takáts Zoltán két tájképe csupa összeesendő friss szin. Különösen a „Parkrészlet“ nagyon jó, Szopós Sándor „Alareos bál után“-ja a mű­vész régebbi alkotása. Tiszta, világosan meg­rajzolt formák s a szinek leheletnyi árnya­latokban gazdag összhangja jellemzik alko­tását. A grikola Lídia is az ismert nevek közé tartozik. „öna.rckép“-e a legmegkapóbb. Igen tehetséges Zsonibory Erzsébet. Érdemes rá felfigyelni. Kislányarcképe a legsikerül­tebb. A kiállító festők sorában meg kell még emlékezni Karácsonyi Emmi, Erdei Erzsébet, . Brósz Irma, Kodreán Kornél, Liteczky, Dó- czyné Bér de Árnál, Gyimesi Kováts Gábor, Dóczy Róza., Keleti Dénes és Keleti Jolán, Incze János, Simon Béla, Szakács György, Piskolthy Gábor, Élesdy István nevéről, akik valamennyien igen szép, értékes munkákkal . jelentkeznek. A kiállítás szobrászati anyaga is gazdag.- Szervátinsz Jenő számos értékes munkával képviselteti magát a kiállításon. Egy kis terrakotta és egy tiszafaszobra tetszik legin­kább. Káli Nagy József, aki ezúttal több müvét is kiállítja, izmos, értékes tehetség. Mindentk müve figyelemreméltó. Kosa Buba Ferenc és Kudelász Károly is igen szép, ér­tékes alkotásokkal szerepelnek. Fuhrmann Károly, a kiváló ötvösművész a szokott Ízléses, művészien elgondolt, szé­pen kivitelezett ékszerekkel és ötvös mun­kákkal szerepel. A kiállítást vasárnap délben nyitja még vitéz József Ferenc királyi herceg. A Műcsarnokban megnyíló kiállítás iránt igen nagy az érdeklődés s bizonyosra vehető", hogy a Méhkas képzőművészeti osztályának célkitűzéseit szolgáló tárlat általános rokon- szenvet kelt mind a közönség körében, mmd a művészek között. NAGY ELEK — Szerencsés számok. Budapestről je­lenti a MTI.: Az Osztálysorsjáték szombati húzásán 15.000 pengőt nyert a 19 094, 24.381, 10.000 pengőt az 58.-116, 61,051, 5000 pengőt a 26.807, 71.941, 13.244, 3000 pengőt az. 5113, 26.827, 97.076, 4844, 10.278. SZáimí sorsjegy, (Felelősség nélkül.).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom