Keleti Ujság, 1943. december (26. évfolyam, 272-295. szám)
1943-12-25 / 291. szám
1943. KARÁCSONY « 7 KmetiUjsxg x Tamás Lajos «Ir.: Egy történelmi per margójára Az állami élet rendjét és biztonságát a kárpáti medencében időtlen idők óta elsőül a honfoglaló magyarság teremtette meg. Déloroszországból magával hozta a végtelen rónák, az éleslátáshoz szoktató és szabadságra nevelő szteppék szeretetét. A hegykoszorúzta „népek országútjából“ országot szervezett 5 így a népvándorlás tömegsírjai felett még a IX.—X. század fordulóján ki- virágozhatott az immár több mint ezeréves valóság: a középkeleteurópai történeti fejlődés tengelyévé és szilárd ki- kristályosodási pontjává «érlelődő keresztény magyar királyság. Nyugat ^.egyszeriben elnyújtózott a délkeleti Kárpátok sziklaerődjéig, amelyet az Erdély földjét is megszálló magyarság avatott Európa sokat ostromlott végvárává. E természetes erődvonal mögött eléggé biztonságban érezhette magát nemcsak az államalkotó nép, hanem annak vendégei is, akik századokon át egyazon sorsnak érezték hol simogató, hol kémén yen sújtó kezét. De a népek országútján épült, bár sokkalta későbben és gyökeresen különböző történeti előzmények után egy másik nép állama is: a román népé. Kezdetleges szerkezetű kenézségek és vajdaságok azok a közösségi életforma-csirák. amelyekből három nagyhatalom érdeksugarainak gyújtópontjában — a XIV. században — kialakul a havas- elvi és a moldvai oláh fejedelemség. Az akkori délkeleteurópai statusquo népei- ncK telt házából ezek a politikai alakulatok a déli és keleti Kárpátok peremére szorultak s csak a besenyő-kun dinasztia szervező képességének köszönhető, hogy az alduuai vacuuinbqn új államiság indulhatott fejlődésnek. A magyar közvetítésű nyugati műveltség Európának ezen a gyepűvidékén is megpróbált gyökeret verni, de az előretörő oszmánság végül is Bizánc győzelmét alapozta meg. Egyik népet sem kímélte sem az oszmán, sem a tatár. A százötvenéves kárpátmedencei török intermezzo, amely jó időre szétdarabolta országunkat, különböző formákban egészen a mult századig élt tovább a román fejedelemségekben. Az egyesülés útjára lépő Oláhország és Moldva még mindig Törökország, Ausztria és Oroszország érdekeinek kereszttűzében áll. Geopolitikai tragikuma a két fejedelemségnek, hogy az orosz „Drang naoli Süden“ Damokles- kardja lebeg felettünk s ez az útban- állás a románságnak tartós és mély lelki élményévé válik. Igaz, hogy a történ-'lem likvidálta az óromániai török befolyást, de az orosz fenyegetés azért továbbra is változatlanul fennállott. A függetlenné kikiáltott román királyság a san-stefanói béke megkötésekor ta- tapasztalhatta, hogy véráldozatával sem teheti barátságosabbá az orosz balkánpolitika végrehajtóina"k magatartását. A Monarchiát is megdöutötték az első világháború viharai, ez sem változtatott a szovjetorosz veszély további fennállásán. Az északi kolosszus fenyegető lidérce érthetően ösztönös vágyakozást ébreszt a nagyobb biztonság után. Századokban gondolkozó politikusok a délfelé zúduló oroszság hullámaiban vergődő románElveszett november 28. és december 2 kö ott Ko'ozsváron egy zipzár&s irattáske Svüel Alajos névre útlevéllel, személyi és egvébb irato’ kal, Aki a táskában levő összes ira* tokát eljutt íja Svitel Alajos Budapest, Pannonia- * szálló cimre, vagy az iratok nyomárá vezet 1000 P. 'italomban részesül. ság apokaliptikus látomásával vívódnak s a dákoromán mitológiában keresnek vigaszt, amely a román államhoz tartozónak hirdet oly területeket, is, amelyek nem esnek a Besszarábián és Moldván keresztül a déli tengerszoros felé hömpölygő nagyorosz áradat medréb". * A tudományos kérdésekkel érdektelenül foglalatoskodó humanista eredetű kontinuitás-elmélet jelentősége a románság szempontjából igy értékelődik át a tömegek mélylelkiségében és ösztönvilágában megkapaszkodó létfontosságú krédóvá. Erdély bércei a nagyobb biztonság ígéretével integetnek a félelem megszállottái felé, hiszen a sziklavár fala? mögött nagy kataklizmák idején sokan meghúzhatják magukat. A lázas feszültségű szimptomákban kirobbanó Erdély-nosztalgiának egyik, talán legfontosabb mélylélektani és egyben politikai rugója ez. Másfelől bizonyos, hogy az évszázadok során a síksági élet. formákhoz törődő román tömegek lelkében a veszélyeztetettség pillanatában felújúlnak a „spaţiu mioritic“ (Blaga Lucian kifejezése) részben már elfelejtett élményképei s ez megint csak a begye«»-völgy es tájak iránti sóvárgást növeli naggyá. A román lélek Blaga szerint mindmáig tudatalatti vágyat érez a pázsitos havasi legelők és fennsíkok iránt, a síkvidéktől és az azzal kapcsolatos óletfornfáktól végeredmény, ben ma is távol áll. kollektiív mély-énjét az ősi bukolikus táj varázsa szövi át. Meg tudja-e tartani a síkságon oly nagy késéssel kivívott helyzetét a nagy északi .kolosszus útjában egy olyan kollektív lelkiség, amely a síkságról visz- szakiváiikozik lelke mélyén a havasok világába? Lesz-e elég belső ereje a spaţiu mioritic népének, hogy a síkságok hadainak erejével a nagy történeti ösz- szeosapások idején szembeszálljon? Talán ezért is érezték a tömegek nagyobb megpróbáltatásnak a második bécsi döntést, mint az azt megelőző besszarábiai orosz lépést. Jellemző, hogy Transznisztria örökös birtokbavételének alig van néhány hívó s hogy a nagvobb távlatokban gondolkozó román politikus csak jó adag mélabúval gondol az Eniinescu költői álmait is felülmúló keleti elnyújtózkodásra. Az imperializmusnak ez a megnyilvánulása két okból sem elégíti ki a románságot. Csak nagy nehezen szánhatja magát rá, hogy még szélesebb sávban terpeszkedjek el az orosz Balkán-politika, útjában s ezzel veszélyessé válható viharfellegeket gyűjtsön a feje felé. De a délorosz szteppék hívogató szava sem csábítja annyira, mint a hegyvidék, amely felé az ősi pásztori életforma vonzóereje húzza, bárhol is találja. Gondoljunk csak a román pásztorok szétszóródási övezetének végpontjaira: Görögországra, Isztriára. "Ukrajnára, a Kaukázus messzi begyeire! A román politika mindig szorgosan kereste és keresi a kisebb ellenállás nyújtotta lehetőségeket s azokat néha váratlannak tetsző pálfordulások árán is igyekszik saját hasznára kamatoztatni. Egy megoldhatatlan élettérproblé- mával Viaskodik s ez a küzdelme ólmo- san elnehezedik, mert ennek a politikának nincsenek bosszú évszázadokra nyúló történeti hagyományai és tapasztalatai, amelyekre a megpróbáltatások évadán támaszkodhatnék. Gyakran szorul rögtönzésekre, amelyeknek következményeit évszázadok távlatába aligha lehet beállítani. Szellemi fegyvertára- „ ban éppen ezért r< tudomány nem ön- * törvényű disciplina, hanem a politika i szolgálóleánya. Az eddigiek szemmeltartásával így válik érthetővé, hogy a román politika miért ragaszkodik oly fanatikusnak nevezhető hajthatatlansággal az erdélyi románság folytonos helybenlakásérmk Utóéletéhez. Éhben talán a görög-keleti ortodox lelkiségnek is meg van a maga része, amely a tudományos kritika nélkül tisztán csak érzelmileg elfogadott és asszimilált ideológiát egyszerű észérvek kedvéért nem hajlandó feladni. Új árnyalatot ebből a szempontból a görög katolikussá lett románok sem jelentenek, hiszen a kontinuitás elméletét görög katolikusok építették ki először s ha valami az erdélyi latinos iskola tanításaiból az egyetemes románság közkinesévé vált s az is maradt, az éppen ez az igazolhatatlan elmélet. Karácsonyi«,évi Hfcg,. SZCSZCSÍtal J . szükségletét még idejében szerezze be SzéchenyiFülöp Géza cégnél Távbeszélő; 16-28, 16-34. tér 19* sz. Különösnek tetset, hogy a Balkán- félszigetnek az ajnsággal határos vidékeivel kapcsában és általában Szerbia területér nézve a románság történeti jogait , em szokás hangoztatni, holott egylyen értelemben körülhatárolt kontíiitás elmélet mellett a meggyőző érvé egész sorát lehetne felsorakoztam. Pig egy ilyenirányú, a Timok-völgyénkeresztül folytatódó terjeszkedés, ameiyiben nem ütköznék leküzdhetetlen előállásba, földrajzilag sem esnék az orc imneriálizraus közvetlen útjába s aspafiu mioritic“ eredeti ízeit is bőséjerr kínálná. Egyszeriben feleslegeseié válnának azok a „tudományos“ tréézmntatványok, amo- J lyekkel a római korba visszaképzelt j történeti jogokat róbáliák a világ közvéleményében néjzerűsíteni. Ilyen trapézinuitvány volt pl. az az elmélet, amely c albánok őshazáját Erdélybe helyozt A román nyelvben ugyanis sok albá szó és az albán nyelv szellemével roko nyelvtani sajátság van. Ezeket szergék volna Erdély földjén kölcsönvett apátságoknak feltüntetni s ezért az alánokat, akik sohasem laktak Kcletmagarországon, képzeletben átköltöztettél a hajdani Dacia Tra- iana földjére. Léyegében ilyen merész, a történeti ténykkel összeegyeztethetetlen« átköltöztetned van dolgunk az erdélyi román ősaza esetében is. Tény, hogy Erdé!y sei az albán,, sem pedig a román népnek nem őshazája. Az is tény, hogy a kél népnek sokáig együtt kellett élnie, de esnek az együttélésnek a színtere nem letetett Erdély, hanem a balKánszigeti mioritic“. Hiszen egész Délkelteurónában a románon kivül csak egyetlenegy nép él, amelynek szinténősi élettérélménye a pásztorvilág s ez éppen az albán. Ebben a tudom.nyos kutatás szabadságát és erkölcséi tisztelő kutatók: történészek. régészet, nyelvészek egyre inkább kezdenek sgyetérteni. Tárgyilagosan megáll api tűk, hogy román részen is akadtak oVanok, akik az erdélyi folytonosság elnéletének tarthatatlanságát belátták és ellene szót cincitek.-* A történelmi kriticizmus itt-ott szórványosan megszdaló hangja azonban pusztában kiáltó szó marad mindaddig, míg a dákoromán elmélet a román nemzeti értékek rendszerében meg tudja tartani a túlnyonó többség biztosította előkelő helyét, s míg a románság ki nem termeli azt a művelt közönséget, amely vágyódjék a történeti igazság megismerésére s amelynek látó szemei elbírják a történeti igazság fényének bármennyire is bántó ragyogását. Ehhez pedig valóságos forradalmi átalakuláson kell átmenni e a román társadalomnak. hogy rádöbbenhessen az „írástudók árulására“, arra az árulásra, amellyel az igaz román történelmet a maga egészséges tanulságaival együtt egy elképzelt mult kedvéért elhallgatják és eltorzítják. Julien Benda fejtette ki évekkel • ezelőtt megjelent munkájában, hogy Európa szellemi elitje a rábízott feladatot: földrészünk szellemi hagyatékának megőrzését és gyarapítását nolitikai érdekek kedvéért elhanyagolta. Lehetetlen nerú gondolnunk ezzel kapcsolatban arra a féktelen propagandatevékenységre, amely a kontinuitás kérdésében is folyik s amelynek szempontjai, gyűlölet sugallta kirohanásai a minden Világnyelven szétszórt Dá*ia-kiadványok. ban és egész sereg más könyvben és füzetben tárják elénk a román lélek hivatalos megnyilatkozásainak .lélektani szempontból is figyelemreméltó vonatkozásait. Vájjon mit szólna ma Gaston Paris, a nagyhírű francia romanista pl. a' Dácia-kiadványokhoz, az a Gaston Paris, aki 1878-bati arra kérte a románokat, hogy jövőjüktiek biztosítékát a jelen helyes megértésében keressék, nem pedig egy elképzelt mult hívságos dicsőítésében. Azt is figyelmükbe ajánlotta, hogy történetüket minden elfogultságtól mentesen tanulmányozzák és tanítsák, de hogy ezen a téren sem tör. tént semmi, azt az összes román tankönyvek egyöntetűen bizonyítják. Vájjon lesznek-e és mikor olyan román elmék, akiknek sikerülni fog a „neadevÜPul“-t és- annak kultuszát türelmes társadalomnevelő_ munkával száműzniük s a román nemzeti öntudatot szervesen összekapcsolni az igaz román történelemből leszűrhető hagyományokkal? A románság szerény kezdetből elindulva, a pásztorélet viszontagságait másfélezer éven át leküzdve, majd állandó lakhelyhez szokva és idegen népek tengerében fennmaradva meg tudta őrizni nyelvét, nemzetté válásának zálogát. Modern államot is juttatott neki a sors, amelyet céltudatos munkával készített elő, de megfelelő európai és keresztényszellemű vezető- réteg hiányában nem tudott az abban együttlakó népek együttes akaratából fennálló hazává nemesíteni. Mégis a románság szívósságának és eltakarásának oljyaú bizonyítékai vannak ezekben a tényekben is.* amelyek nemzeti önérzetüket bármely előkelő származás hiú elméleténél jobban emelhetik. A békés együttélés útjának egyengető- sebez elmaradhatatlanul hozzátartozik az, hogy minden nép vállalja saját igaz történetét. Mi bifczkén vállaljuk a magunkét. Erdélyi költők DAL A MADÁRRÓL ÉS A POHÁRRÓL Barátom a kelmefestő, három éve velem fest ő: asztalomra madarat, s ■poharamhoz poharat. Asztalomon ül a madár, azt se mondja: Milyen nagy kar, milyen nagy kár értetek, reménykedve éltetek. Az az asszony, aki kellett, eltűnt, mint a hüs lehellet —• és az élet megy tovább, napról-napra mostohább. Mig kezünkből ki nem verik, poharunkba mindig télik. S van egy néma madarunk —* megszólal, ha meghalunk ... BOTÁR BÉLA Békesség nektek Bolyongok mint egy számkivetett s a világ, hol élek, idegen nekem. Szuronyok között a hegyeket nézem, felhők szaladnak vágyaimmal s a patak enyhíti sebem. Fegyverek dörejét, gránátok robbanását meg se hallom, koloinpszó őrzi békességemet Mint meleg hullám ömlik szét a nyáj, az alkony és a békr nyomukba száll, s a csendes házak, faradt emberek közé úgy hull a harangszö, mint Isten csodálatos üzenete; „Békesség nektek, emberek!“ FLÓRIÁN TIBOR Kellemes kor csonui ünnepeket l kíván kedves ve őiaek és ? mer seiknek Gilovics ésl*uloíai női divatáru cég I Mátyás király-tér 15. szám.
