Keleti Ujság, 1943. december (26. évfolyam, 272-295. szám)

1943-12-17 / 285. szám

P é n t e te 1943, december 17 Ára m fillér ELŐFIZETÉSI AJKAK: 1 HÓBA 4.30. NE­GYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVBE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK­PÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08 — POSTAFIŐK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Kállay Miklós miniszterelnök: Egész kül- és belpolitikámat a bolsevizmus elleni harc determinálja A miniszterelnök taps és helyeslés kíséretében yálaszoít a királykérdésrő! elhangzott felszólalásokra Budapest, december 16. A képviselöház csütörtöki ülésén folytatták a kormánynak adott gazdasági felhatalmazás további meg­hosszabbításáról szóló törvényjavaslat tár­gyalását. Bodnár Sándor (Erdélyi Pált) mint falusi kisgazda, elsősorban mezőgazdasági kérdé­sekkel foglalkozott felszólalásában. A föld- hözjuttatás során nagyon kell vigyázni arra, hogy a földet kinek a kezére juttatják, mert a szaktudás hiánya és a hanyagság miatt a föld terméketlenné válik és igy megrövidít­jük a közellátást. Nagy elismeréssel emléke­zett meg az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület román megszállás alatti működé­séről, amelyben a magyar kisgazdákat kü­lönböző akciókkal és tanfolyamokkal segí­tette. Sürgette ezután, hogy a földhözjutta- tottak részére hosszúlejáratú kölcsönöket adjanak, majd az egyke és az egyse kérdé­séről szólott: Nemzetiségekkel körülvett or­szág elsőrendű érdeke, hogy a magyar faj fennmaradjon. A szórványkérdésben helyre kell hozni, amit' elmulasztottunk. Ezután kerülete ügyeiről beszélt. A falhatalmazási javaslatot elfogadta. Mosonyi Kálmán (Magyar Megújulás Pártja) szerint a kormány 1941-ben a ka­pott felhatalmazást nem megfelelően hasz­nálta fel. Valóságos rendeletinvázió követ­kezett, amelyet a községi jegyzők képtele­nek végrehajtani. A javaslatot nem fo­gadja el. Tornyos György (MÉP) a városok és községek lakáspénzosztályba sorozására vo­natkozó rendeletekkel foglalkozott és r, mos­tani beosztás revízióját 1 kérte. A javaslatot elfogadta. Füssy Kálmán (Magyar Megújulás Párt­ja) földbirtokpolitikai kérdésekkel foglalko­zott és kérte, hogy a földhözjuttatásoknál vegyék figyelembe a csehszlovák megszállás alatti érdemeket. A mezőgazdasági cseléd­ség részére egységes ruha- és bakancsellá­tást sürgetett és kérte a mezőgazdasági biztositó intézet felállítását. A javaslatot nem fogadta el. Halmay János (Nyilaskeresztes Párt) az árkérdéssel foglalkozott. Birálta a kormány földbirtokpolitikáját és a házhelyakciót. A ' javaslatot nem fogadta el. Börcs János (Magyar Megújulás Pártja) arról beszélt, hogy a falu népét minden áron le kell kötni a földhöz. Veszélyt lát abban, hogy a falu népe az iparoskonjunktura kö­vetkeztében a városba tódul és ott szá­mára idegen életformát sajátít el. A város és a falu között beállt szakadást éppen ez idézte elő. A javaslatot nem fogadta el. Palló Imre (Magyar Megújulás Pártja) kulturpolit'kai kérdésekkel foglalkozott és követelte, hogy a faluból közösítsék ki a müvészietlen üzleti vállalkozásokból eredő filmeket. Ezután a rádió műsorát birálta, majd a magyar fiatalság nevelésének kérdé­séről szólott. A szociáldemokrata párttal szemben a kormány részéről gyengekezüsé- get tapasztalt. A javaslatot nem fogadja el. Ezután Csoór Lajos pártonkivuli képviselő hosszasan foglalkozott'a papír, vas, pap­rika és tüzifaellátás kérdésével. A továb­biakban a parlament és a 42-es bizottság működésére tért ki, majd felszólalása vé­gén a közellátásról és ezzel összefüggésben a beszolgáltatás: rendszerről beszélt. A rendkívüli felhatalmazást nem sza­vazta meg. Rácz Kálmán felszólalásában a zsidókér­déssel foglalkozva, kérdezte a miniszter- elnököt, vájjon érintkezésbe lépett-e a cio­nista világszövetséggel a zsidók kitelepítése — Tisztelt Képviselőházi — Én a magam részéről — bár elismerem ennek látszatát — nem tartom a politikai bizalom, vagy blza!matlanság kérdésének e javaslat megszavazását, mert hiszen ha pa­radoxont akarnék felállítani, inkább azt le­hetne mondani, hogy ilyen bizottság létre­jötte bizonyos bizalmatlanságot rejt magá­ban a kormánnyal szemben abban a tekin­tetben, hogy a parlament kiküldötteivel munkáját eUenőriztetni, irányítani, befolyá­solni, a felelösségrevonás lehetőségét meg­állapítani akarja. (Úgy van! Úgy van! Bal­felöl.) A világ összes törvényhozásaiban a mai háborús időkben felhatalmazásokkal dolgoznak a kormányok és ezek tudomásom szerint nem á'litottak kormányaik mellé olyan szervet, mint amilyen a 42-es bizott­ság. Ez tehát inkább azt jelenti, hogy a parlament ellenőrizni és bizonyos tekintet­ben, sőt nagyon széles körben fenntartani akarja vele szemben a maga szuverén be­folyását, (Úgy van! Úgy van! A jobbolda­lon.) — Én a magam részéről szerencsés al­kotásnak tartom a 42-es bizottságot. Ez a bizottság annak jele, hogy mennyire alkot­mányosan, vagy mennyire féltékenyen őr­ködik is, hogy megtalálja a módját annak, hogy a törvényhozói szuverénitás ebben az átruházott formában is vele gyakorolja és a magyar törvényhozó ellenőrzési jogát min­den gesztió tekintetében fenntartsa. A hadiözvegyek és hadiárvák kaptak karácsonyi segélyt! — A vita során — amelyben sajnos nem volt' módomban személyesen résztvenni — több igen jeles felszó’alás hangzott el. Kö­zülük csak néhányra akarok pár reflexiót tenni. Németh Andor képviselő ur kifogá­solta, hogy a hadbavonultak karácsonyi se­gélyt nem kaptak. A hadbavonultak, a hadi­özvegyek és a hadiárvák egyhavi illetmé­nyüket kapták meg karácsonj-i segélyként. — Reflektálni óhajtok Szöllösl Jenő kép­viselő urnák az általam használt és meg­magyarázott Ccfriolan kifejezéshez fűzött reflexióira. Nagyon sajnálom, hogy a kép­viselő ur védelmébe vette azt a két volt képviselőt (Úgy van! Úgy van! Jobb felöl.) és őket a 48-as emigránsokkal állította egy vonalba. Engedje meg, hogy ez ellen tiltakozzam! (Helyeslés jobb felöl.) Nem a magyar bíróság ítélte el őket, de a magyar nép lelkében, szeretetében és pantheonjá- ban állnak azok a 48-as magyarok (Úgy van! Úgy van! Taps a jobb oldalon és a középen.) és a mi hitünk és az iskolából es a szülői házból magunkkal hozott idealiz­mus nevében tiltakozom ezen összehasonlí­tás ellen. (Úgy van! Úgy van! Taps a jobb oldalon és a középen.) Sütő és Kovarcz magyarellenes szerepe — Különben is méltóztassék tudomásul venni, hogy Sütő ur fegyveresen szervezke­dik a Szerémségben (Felkiáltások jobb­felöl: Hallatlan!), Kovarcz nr pedig Becs­ben állandóan magyarellenes gyűléseket tart. (Élénk felkiáltások jobbfelöl: Hal­latlan !) — Tisztelt képviselőházi :— Megragadom az alkalmat, hogy lmrédy Béla igen tisztelt képviselő társunk felszó­lalására reflektáljak. Én beszédemben tény­leg azt mondottam, hogy szakadék állt be közöttünk és ezt nem szavakra és kijelenté­sekre vonatkoztattam, hanem egy tüntető magatartásra, amelyet nézetem szerint a vezérszónok ur pártja egy beszéd elhangzása kapcsán mutatott. Beszédein későbbi folya­mán ugyhiszem, a tiszteletadás hangján emlékeztem meg képviselő társunkról. (Ügy van! Úgy van!) És ez talán már akkor kimagyarázta az erős megjegyzéseket. Amennyiben nem emlékezhettem volna meg Imrédy Béláról azon a hangon és azokkal a gondolatokkal, ahogyan megemlékeztem, ha nem ismertem volna el az ö kvalitásait, magyarságát és nem lennék megyözödve, hogy pártja ezen az utón öt követni akarja. Ezeket akartam ebben a vonatkozásban el­mondani. (Helyeslés.) A királykérdésről — Méltóztatott még a Nép Párt deklará­cióját szóvátenni. Ebben a deklarációban — élesen figyeltem — sem restaurációról, sem szabad királyválasztásról nem volt szó, csak a törvényes magyart- királyság helyreállítá­sáról. Én a magam részéröl sem a fennálló állapottal, sem a fennálló törvényeinkkel, sem pedig azzal a ténnyel szemben,' hogy mi mindig a magyar királyság gondolatával néztük ennek a nemzetnek útját és ha a jó Isten lehetővé teszi, látjuk a jövendőt is. (Helyeslés.) Mondom én, mint ebben az or­szágban talán az államfőnek a leghübb em­bere, ebből nem olvastam ki olyasmit, amit kifogásolhattam volna. (Taps.) — Hogy bizonyos munka folyik ezen a téren, ma tisztelettel vagyok bátor említeni, hogy ennek a megindult kis aláírásgyűjtés­nek már végét is vetettem. A bolsevizmusía vonatkozóan a követke­zőket óhajtom elmondani: Nyílt kiállás a bolsevizmussal szemben — ezt egy mondat­ban intézhetem el és ez az én legkomolyabb mondatom, amit kimondhatok. Egész kül- és belpoütikámat egészen az első perctől kezdve és most, hogy itt állok, a bolsevizmus elleni védekezés determinálja. A bolseviz- musnak minden hatalmi, minden penetrá­ciós törekvésével szemben egyaránt. Ezt őhajtottam ezzel kapcsolatban kijelenteni. (Helyeslés és taps.) — Szavaim végeztével pedig talán bekap­csolódom igen tisztelt képviselő társamnak a távcsőről mondott hasonlatába. Azt mél­tóztatott mondani, hogy ha a távcső egyik végén nézünk bele, az nagyit, ha másik vé­gén, az kicsinyit. Megjegyezhetném azt is, hogy mi a kicsinyítő végébe csak játékos fiatalkorunkban néztünk bele, (Élénk derült­ség. Taps.) ma azonban mindig a másik ol­dalon nézünk bele, mégpedig nem azért, hogy nagyítson, hanem azért, hogy közelebb hozzon1 — és ezzel zárom felszólalásomat. (Viharos éljenzés. Élénk helyeslés. Taps.) Kállay miniszterelnök és Imrédy Béla szívélyes kézfogása A miniszterelnök beszédét igen sokszor szakította meg helyeslés és taps nemcsak a kormánypárti, hanem a szélsőbaloldali so­rokban is. A taps elültével Tors Tibor al­el nők napirendi javaslatára a Ház úgy ha­tározott, hogy pénteken délelőtt 10 órakor folytatja ülését a napirendre tűzött törvény- javaslat feletti határozathozatal, valamint a 42 tagú országos bizottság kétrendbeli je­lentésének és a mentelmi bizottság több je­lentésének tárgyában. A kormánypárt tagjai az elnöki enunclá- ciók után igen meleg ünneplésben részesí­tették Kállay Miklós miniszterelnököt. A miniszterelnök és vitéz Imrédy Béla a kor­mánypárt és a szélsőbaloldali ellenzék él­jenzése és tapsvihara közben a Ház aszta­lánál rendimül szívélyesen és hosszasan kezetfogtak. A Ház ülése rendkívül lelkes hangulatban ért véget. I mániszfierelnölc beszéde ügyében. Szerinte reális meggondolás alap­ján ez az egyedüli ut, amelyen ennek a kérdésnek megoldásában haladni lehet. Ami a háború utáni kibontakozást illeti, sze­rinte a kapitalista és a szocialista rendszer nagy átalakuláson fog keresztülmenni. A reális hatalmi faktorok fognak érvényesülni és azért a kis országokat saját érdekeiknek megfelelően keli előkészíteni a. változá­sokra. A javaslatot nem fogadta el. Papp Mihály után vitéz lmrédy Béla emelkedett szólásra. Beszéde elején azt fej­tegette, hogy a 42 és a 36 tagú országos bi­zottság működését ezek a nehéz idők teljes mértékben indokolják, mert a kormányra sok esetben a gyors cselekvés kötelezettsége hárul. Hogy a kormánynak ezt a felhatal­mazást megadja, feltétlen bizalomra volna szükség, minthogy azonban ez a feltétlen bizalom nincs meg, a javaslat el'én kell fel­szólalnia, Kérte, hogy a kormány felhatal­mazást kapjon arra, hogy a két bizottságot együttes ülésre hívhassa össze. Igazán nagy­jelentőségű kérdéseket az egyik bizottság honvédelmi, a másik pedig gazdasági szem­pontból venné birálat alá. A leghatározot­tabban tiltakozott az uj labancság vádja el­len, majd kijelentette, egy pillanatig sem kételkedik abban, hogy a kormánypárti ol­dalon is jót akarnak. Az Atlanti Chartáról szólva megállapította, hogy az angolszász illetékes államfők kijelentése szerint semmi­féle olyan területi változást nem Ismernek el, amelyek a tengelyhatalmak akaratán jött létre. Ez azt jelenti, hogy a Magyaror­szághoz visszacsatolt területek nem tartoz­nak hozzá. Tiltakozott az ellen, hogy az At­lanti Chartát Magyarországon ünnepeljék'. Beszéde befejező részében azt fejtegette, hogy a királykérdés szőnyegrehozatala eb­ben a pillanatban nem felel meg a nemzet érdekeinek, mert alkalmas a magyar nem­zet lelki egységének a felbontására. Kérte pártja javaslatainak elfogadását. Badocsay igazságügyminiszter válasza: Az elnök ezután a vitát bezárta, a ta­nácskozást befejezettnek nyilvánította, majd Badocsay László igazságügymimsz- ter emelkedett szólásra. Részletesen vála­szolt a Nyilaskeresztes Párt vezérszónoká­nak arra a megállapítására, hogy a felha­talmazás meghosszabbítása tulajdonképpen eszköz lesz a kormány kezében a parla­ment félretételére. Megcáfolta ezt az állí­tási , kifejtvén, hogy, ha feltéve, de meg név engedve ez volna a kormány szán- d£’>v akkor nem magától a parlamenttől kv..,ie rú felhatalmazást, s különösképpen nem meghatározott időre. A kormány nem akarja félreállitani a parlamentet ezzel a javaslattal, hanem Inkább a parlamentáris álláspont mellett elfoglalt elvi álláspontját kivánja megerősíteni. Nem is a kormány­nak, hanem a nemzetnek van szüksége erre a javaslatra. A mai, napról-napra változó viszonyok és események között ugyanis sű­rűn adódhatnak olyan kérdések, amelyek­ben azonnal kell intézkedni, amelyek tehát a parlamenti tárgyalás szükségképpen lassú menetét nem bírják el. Az igazságügyminiszter után általános érdeklődés közepette KáíHay Miklós minisz­terelnök emelkedett szólásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom