Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-07 / 252. szám

KnmUjsXG 4 1943. NOVEMBER 7, elhasznált TUNGSRAM rádiócsöveiért darabonként 10 fillért, izzólámpafejekért darabonként 4 fillért. Beváltóhely: Egyesült Izzólámpa és Villamos- sági Rt. Újpest 4, vagy városi lerakatunk, Budapest, VI., Eötvös-utca 11. TUNGSRAM Nyolcvannégy ul kolozsvári mester Kolozsvár, november 6. Az elmúlt héten folyt le a kolozsvári kereskedelmi és ipar­kamaránál a mestervizsga. A vizsgára 124 segéd jelentkezett, de csak 104 jelent meg. A jelöltek közül 84 sikeresen megállta a helyét, 14 jelölt megbukott és 6 visszalépett. Az őszi vizsgán a bizottság fokozottabb igényességgel birálta el a jelentkezők elmé­leti és gyakorlati tudását. A múltban ugyanis a vizsgázók képességének megítélé­sénél a rendkívüli erdélyi körülményekre való tekintettel érvényesültek bizonyos mél­tányossági szempontok. A . bizottság most ezt a méltányosságot mellőzte, mert a ki­vételes helyzetre való hivatkozás feltételei is megszűntek. A penzió, cukrász és rézöntő mestervizsga megtartására később kerül sor. A vizsgák eredményeképpen a következők nyertek mesterlevelet: Aranymüvesipar: Kiss Sándor, Wolff Viktor, Asboth Zoltán. Asztalosipar: Tamás András, Kozma Sándor, Szűcs János, Simon Jenő, Csonka István, Dávid Károly, Péter György, Nagy Pál, Kiss Mózes, Antal Pé­ter, Keméndy Ernő, Rázmán Ákos. Cipész­ipar: Májer László, Ghirán László, Buzo­gány Béla, Héderfáy Péter, Veress András, Szász Lajos, Székely József. Csizmadiaipar: Babán János, Antal István. Cserépkályha- ipar: Ifj. Horváth Lajos. Mészárosipar; Sü­veges István, Ladányi Sándor. Kalaposipar: Fohsz Frigyes. Sütőipar: Preis József, György Albert, Figán József. Kerékgyártó­ipar: Simon Minya György. Kélme­festöipar: Rácz János. Lakatosipar: Pe­Eiaűó földi 10 hold (1600 négyszögöl) prima fekete szántó, műut mellett a faluhoz 300 mé­terre, Báránd, Bihar vm. Je^ntkezni lehet: Tarkas Cárion, Béránd iflrdö (Báránd, Büspökladány mellett van.) I töfi István, Szilágyi József. Nöiszabó- ipar: Császár Györgyné, Koncz Károly- né, Bizinger M. Eufrózina, Stephanides Ilona, Lénárt Imre, Áján Ibolya, Volosnai Józsefné sz. Abrahám M. Gépkocsiszerelő és javitóipar: Hatvány Gyula. Timáripar: Nagy Béla, Szkaszkó József, Jakab Sándor. Szücsipar: Zomora Dániel. Vendéglöipar: Miklós Ilona, Puka Albert, László József. Villany szerelőipar: Pálffy József, Daka Jó­zsef. Fogmüvesipar: Andócs János, Papp Tibor, Tőkés Sándor, Udvardy József. Fény­képészipar: Szabó Erzsébet. Férfiszabóipar: Harrach Lajos, Kun József, Gellér László, Fábián Gyula, Kovács József, Sztankovics Béla, Dániel Károly, Székely Lajos. Fod­rászipar: Forrai Béla, Soós Irén, Sztanko- vits Béláné sz. Megyei Irma, Iszlai Sándor, Sörös Árpád, Bertalan Sándor, Kiduly György. Gépihurkolóipar: Weis Mártonná. Kovácsipar: Varga Tokai István, Kömös György, Sóos József. Vizvezetékszerelöipar: Cirbusz Artur, Rózsa Béla. Vvegezöipar: Korzicska László. Kádáripar: Balázs József. Nöidivatkalapkészitő ipar: Dénes Mária, Szabuka Margit. Kövezöipar: Kovács Miklós. Bádogosipar: Szabó György. Nagyqvölést tart a Vitézi Szék Társadalmi Bizottsága Kolozsvár, november 6. Kolozs vármegye és Kolozsvár thj. sz. kir. város Vitézi Széke Társadalmi Bizottsága folyó hó 8-án, hét­főn d. u. 16 órakor a Katolikus Kör helyi­ségében (Farkas-u. 7., I. e.) nagygyűlést tart, amelyen az összes tiszti és legénységi vitézek, valamint a neihzetes asszonyok megjelenése is kötelező. A nagygyűlés a Társadalmi Bizottság időszerű kérdéseivel, az egyes szakosztá­lyai működési tervezeteivel és az ezzel kapcsolatos munkák megosztásával foglal­kozik. A nagyjelentőségű nemzetnevelö és nemzetvédelmi munkában nagy feladat vár a nemzetes asszonyokra, kik e munkálko­dásukkal kapcsolódnak bele tevékenyen a vitézi életbe. A nagygyűlés után 19 órakor a várme­gyei Vitézi Szék tartja ugyancsak ott a rendes havi vitézi értekezletét. Az utcákon, mintha a földből nőttek vol­na ki, friss arcú, diáksapkás fiuk és lányok nyüzsögnek. Legutoljára a júniusi vizsgák után lepték el ennyire a várost. Akkor köl­töztek, elvonultak . . . Most visszajöttek, mint a költözömadarak. Vidám hangzava­ruk betölti a levegőt. A Magyar-utca sarkáról harsány üdvöz­lés harsan fel: — Szervusz, Cinóber! Megjöttél?, Cinóber magas sovány, gólyalábu ifjú. Fején diáksapkát visel, karja alatt pedig zsákba varrt, hihetetlen méretű csomagot szorongat. Csak úgy tudja tartani, hogy a szabadon maradt karjával is megfogja az iszák csücskit, mégpedig hátra nyúlva a háta mögött. Az orra némiképpen Idézi a fent kiabált festék árnyalatát, de némi cik­lámen is van benne, különösen a hegyén. . . Az üdvözlésre elmosolyodik örvendezve. Ez a mosoly abból áll, hogy a száját széthúzza a füle cirnpájáig, a fülét pedig feltolja a fejebubjáig, úgy, hogy a sapkája megemel­kedik kissé. Most összeérnek a szembejövő kollégával, aki stanicliből sző’öt csemegézik. Cinóber kezét nyújtja az illetőnek, köz­ben pedig természetes mozdulattal a jár­dára pottyantja a hóna alatt szorongatott terhet. — Szevasz, Kacsa! — mondja Cinóber. — Megjöttem llát. Hogy vagy? — Kösz ... — mondja Kacsa —< és te? — fin is . . . kösz mondja Cinóber. — Ide nézz! — szól Kacsa titokzatosan és a zsebébe nyúl. Fényképeket mutat, mert ez a legfontosabb. A fényképeken Kacsa szerepel leggyakrabban. Az egyiken egy elejtett nyúl hátára teszi a lábát és kezében behemót golyós puska. •— Kapásból lőttem — mondja Kacsa szemrebbenés nélkül Cinóber bójint, hogy — nagyon szép. A többi képek fa tetején, horgászás köz­ben, kerékpáron és családi körben ábrázol­ják Kacsát, amint a boldogságban úszkál, kezében hatalmas zsiroskenyérrel, másik ke­ze pedig a zsebében. A fényképen már na­gyobb az édesapjánál . . . Cinóber színlelt figyelemmel nézeget- a képeket. Közben pedig alig várja, hogy 5 is mutasson valamit. — Idesüss Kacsa . . . ;— kezdi és még ki­vár egy-két pillanatig, de a keze már a belső zsebében tapogatózik. — Mutatok va­lamit, nem mondod el senkinek? — Perszehogy . , . — nyugtatta meg Kacsa. Cinóbernek ez nem elég. — Úri becsszavadra ? — Úri becsszavamra! Ahitatos mosoly jelenik meg Cinóber ar­cán. Egyetlen fényképet mutat Kacsának. Egy kis’áiiy fotográfiája van a tenyerén. — Ah! — hápogja tisztelettel Kacsa. -- Szédületes. — A jegyző leánya! — mondja Cinóber. Konflis jön és ez megzavarja a további beszélgetést. A konflis'ó nehézkesen porosz- kál 0.7 öreg határral. Hogy nem vágtat, az egyáltalán nem csodálható. A hátuljában felhalmozott cókmókokkal, paklokk il olyan mintha Noé bárkája volna az összes meg­menthető ingóságokkal. Cinéber szeme csakhamar fölfedezi a társaságot a szalmazsákszerü motyók kö­zött. tejére. Mikor egyensúlyba jön, lekezel a fiukkal sorra. Mind régi ismerősök, csak a negyedik uj fiú, „gólya . . Neki azt mondja Cinóber: „Jónapot". — AlászQlgája! — mondja az elsős tiszte­lettel, mert Cinóber harmadikos. A kezét sem nyújtja, egyrészt, mert nem meri, más­részt pedig azért, mivel nem tudja kiszaba­dítani „Cinóber ur“ szalmazsákja alól. — Mutatok valamit — mondja rövid dö­cögős után Cinóber és belenyúl a belsőzsebé­be. — De ne mondjátok meg senkinek . . . Előkerül a kislány fotográfiája. Az egyen­sapkás fejek, mintegy vezényszóra hajol­nak föléje . . . Cinóber élvezi diadalát, mert ilyen jelzők röpködnek: — Ehh . , . — Hmm . > . hmm , . . — Hő . . . — Hahh . . . — Ühüm . . Az utóbbit a barátságos konfliskocsis mondotta . . . így aztán senki se fogja el­mondani, hogy Cinóbernek ideálja van . . . Kacsára se lehet haragudni, mert ő is csak egy rövidnadrágos kollégának mondja el, akivel a Papp-utca sarkán összeszaladt: — A Cinóbernek „csuda klassz“ ideálja van . , . Ez a szikratávíró. Az illetőnek pedig más újsága van Kacsa számára. Addig ügyeskedik, mig Kacsa is észreveszi: — Nafene . , . Kovács . . . hosszunadrá- god van? — Na hallod? — felel önérzetesen Ko­vács — harmadikban? Persze! Kacsa irigykedve távozik. A pősta felé ira­modik, hogy megfogalmazzon egy lapot Csikban lakó szüleinek: — „Szerencsésen megérkeztem és küldjenek egy hosszunadrá- got, mert már a Kovácsnak és a Cinőber- nek is az van . . .“ A konflis közben a hatalmas épület elé áll. Az uj otthon kapuja nyitva-tárva . . . Libasorban vonulnak befelé. A pipázó ka­pussal lekezelnek: — Adjon Isten, Lencsés bácsi! — Hozta Isten, fiatalurak! A fiatalurak fölfelé szuszognak a lépcső­kön. Az ajtónál álló felsősöket a konviktusi szabályoknak megfelelő tisztelettel üdvözlik, Az emeleten lepakolják a poggyászt és be­kopognak egy ajtón, amelyen ez olvasható: „FELÜGYELŐ TANAR". —. Alázatosan jelentem, megérkeztem —■ mondja Cinóber és utána a többi is. Kato­násan összevágott bokákkal tisztelegnek... A folyosón már nagy kosztolás folyik a jó hazaiból. A ládákon ülve falatozik a tár­saság és tárgyalja a nyári élményeket, a hosszú vakáció eseményeit ... A tavalyi szekrényeket mindenki elfoglalja. A régi ágy és tanulóasztal újra viszontlátja gaz­dáját . . . Az elsősök sokat kérdezősködnek. A Ci- nóberékkel érkezett fiú megszólít egy „fel­sőst“, aki a folyosón rendezkedő fiuk kö­zött sétál: — Melyik a 65-ös szekrény, kolléga ur ? A „felsős“ mosolyogva vezeti a rövidnad­rágos kis nebulót a keresett szekrényhez. . , Cinóber, felvilágosítja a „gólyá“-t: — Az uj felügyelőtanár ur volt . . , Az uj fiú nyeldeklöje riadtan jár föl és alá . . . Alig várja, hogy még egyszer arra felé jöjjön a fiatalos arcú tanár, akit ö fel­sősnek nézett . . ! Akkor haptákba vágja magát a hazait tartalmazó láda mellett és azt mondja: — Szevasztok! Az iskolába mentek? — Oda hát . . . Gyössz, Cinóber? Cinóber kétszer sem kéreti magát. Föl­lóditja a behemót batyut a megállított konflisra, ö maga pedig fölkászálódik a te­— Szebb jövőt! . . . . . .és még hozzáteszi: — ... tanár ur kérem. Irta cs rajzolta DOBRY LAJOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom