Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-16 / 259. szám

1343. NOVEMBER IS. 3 KeiztiUjsxg KOLOZSVÁRIAK . B0(EHBtR A KOLOZSVÁRIAKÉRT! 44. ns A testvéri lelkiismeret és magyar £\ 4.9 kötelességteljesités vizsgahete. Egy emberként kell összefognia Kolozsvár társadalmának a szükséget szenvedők téli felruházására Kolozsvár főispánja és polgármestere komoly áldozathozatalt vár Erdély fővárosának lakosságátil - Rongyos ruhaneműt nem fogadnak el a kijelölt gyűjtők Kolozsvár, nov. 15. Inczedy-Joksma« Ödön dr., Kolozsvár város és Kolozs várme­gye főispánjának kezdeményezésére hétfőn délben értekezlet ült. össze a kolozsvári vá­rosházén, hogy megvitassa annak módjait, miképp lehetne a város legszegényebb és legelesettebb lakóit a tél küszöbén ruhához, fehérneműhöz és cipőhöz juttatni. Az érte­kezleten Inczédy—Joksman ödön dr. főis­pán elnökölt s azon résztvettek az egyházaik, a kolozsvári társadalmi egyesületek és a Nemzeti Színház meghívott képviselői, vala­mint a kolozsvári napilapok szerkesztői. Inezédy-Joksman Ödön dr. főispán az ér­tekedet megnyitása titán az alábbiakban ismertette a megbeszélés célját: — Egy olyan emberbaráti akció megindí­tását szeretném, — mondott a— amely elől egyetlen becsületes ember sem zárkózhatik ei. A polgármesterrel együtt elhatároztuk, hogy ruhát, fehérneműt és lábbelit gyűjtő akciót indítunk, hiszen tudjuk, hogy épp a legszegényebbek mily nehezen juthatnak tex­tilárukhoz és lábbelihez. Ennek a téli ruha- segély akciónak tehát nem pénzgyüjtés a célja, hanem nélkülözhető, de még használ­ható ruhadarabok összehozása. Számolnunk kell azzal, hogy ma mindenki használni tudja még régi ruháit s éppen ezért szüksé­ges leszögezni, hogy az akció rendjén nem rongyokat kérünk, hanem Igenis: komoly áldozathozatalt várunk a város minden tehe­tősebb polgárától. A főispán felkérésére Puskás Lajos, a, Ti­zes Szervezet elnöke Ismertette ennek a nemes célú, mindenképpen indokolt és szük­séges nagy társadalmi megmozdulásnak lo- bonyolitáséra kidolgozott elgondolásokat. Részletes tájékoztatásának lényege az, hogy a város szegényeinek téli. felruházására szánt természetbeni adományokat a tizede­sek gyűjtik össze. A gyűjtés tulajdonképpen november 21-én, vasárnap indul meg s ad­dig a hírverés minden elképzelhető eszközét igénybe veszik, hogy Kolozsvár társadalmá­nak lelkiismeretét megmozgassák, felrázzák, Íriszen ezúttal nem a múltból már ismert karitatív lelkiismeretmegnyugtatásra van szükség, hanem Komoly áldozathozatalra. Az akció sikere attól függ, hogy mennyire hatol be a propaganda a társadalom külön­féle rétegeibe. A továbbiakban a téli ruhagyűjtés lebo­nyolításának részleteit és módozatait ismer­tette, nyomatékosan hangsúlyozva, hogy a gyűjtéssel megbízott főtizedesek csak hasz­navehető ruhadarabokat fogadnak el s ron­gyos, értéktelen holmit nem vesznek át se­hol és senkitől. A gyűjtés nem ismer meg­különböztetést polgár es polgár között, aminthogy a segélyezésnél sem tesznek nemzetiségi, vagy vallási megkülönböztetést. Puskás Igazgató végül leszögezte, hogy minden kolozsvári háztartást röpcédulákon értesitnek már jó előre s az adományok ösz- szegyüjtését november 21-én megkezdik s folytatják november 28-ig. Az összegyűjtött rühanemüeket csoportosítás után december 5-ig osztják ki az arra rászorultak között. Baráth Béla dr. plébános-kanonok, Deák Ferenc monostori református lelkész, tir- mössy Károly unitárius esperes, Lehőcz József, a Baross Szövetség elnöke és Mi­hályt! Béla, a Nemzeti Színház igazgatója felszólalásai után az értekezlet elhatározta, hogy a nemes akcióba bevonják a helybeli nöegyleteket is. Ezután Horosz Béla dr. szerkesztő ismer­tette a propaganda módjait és előterjesztése alapján az értekezlet elhatározta, hogy a hírverés minden elképzelhető módját és eszi:özét igénybeveszik, hadd legyen mentői nagyobb sikere annak az elgondolásnak, hogy Kolozsvár szegényei a háború ötödik telén jó ruhához, tiszta fehérneműhöz s használható lábbelihez jussanak. Kormányzó Urunk jelenlétében leplezték le a hősi halált halt Kormányzóhelyettesről elnevezett hajós-laktanyát Újpest, nov. 15. (MTI) A Magyar Királyi Folyam és Tengerhajózási Rt. újpesti hajó- telepén vasárnap avatták fel a vitéz nagy­bányai Horthy Istvánról elnevezett hajós- laktanyát éá ezzel egyidejűleg leplezték le a laktanya előtt a hősi halált halt Kor- mányzóhelyettess szobrát. Az ünnepség az egész magyar hajózás bensőséges ünnepe volt. Az esemény jelen­tőségének fontosságát vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Ur és a Kor- mányzóhelyettes föméltóságu hitvesének je­lenléte is kidomborította. A Föméltóságu Ur már a Margit-szigetröl csónakra szállt és onnan vizen tette meg az utat. A Főméltó- ságu Urat és kíséretét vivő csónak fél 11 órakor érkezett az ünnepség színhelyére. A Kormányzó Ur őfőméltóságát érkezésekor Komamiczky Gyula, MEFTER alelnök-ve- vezérigazgatója, valamint Zsindely Ferenc kereskedelemügyi miniszter fogadta és kí­sérte a díszemelvényre. A MEFTER hajós- zenekar az érkezés alatt a Himnuszt ját­szotta. Ezután Komamiezky Gyula mondott Kolozsvár, november 15. A kolozsvári Nemzeti Szinház vasárnap délelőtt tartotta meg az idei évad társulati gyűlését, ame­lyen a kultuszminisztérium képviseletében megjelent vitéz Haász Aladár dr. miniszteri osztályfőnök is. A társulati gyűlésen részt- vett továbbá báró Kemény János főigazga­tón kívül Keledy Tibor dr. polgármester, Katona Lajos dr. kulturtanácsnok, Mihályfi Béla és Vaszy Viktor igazgatók, valamint a Nemzeti Szinház teljes együttese. A társu­lati gyűlésen hirdették ki a báró Kemény János által alapított serleg-jutalom és a Kolozsvár város közönsége által alapított ünnepi beszédet. Miután az elhunyt Kor­mányzóhelyettes életének és életáldozatának jelentőségét méltatta, engedélyt kért a Kor mányzó Úrtól a szobor leleplezésére. Mialatt a szoborról lehullott a lepel, a MEFTER hajómüheiy munkásdalárdája a Magyar Hi­szekegyet. énekelte. Ezután a Föméltóságu Ur, valamint a Kormányzóhelyettes fÖmél­tósága özvegye megtekintette az uj hajózási laktanyát. Ezt kővetöleg Kormányzó Urnák Zsindely Ferenc kereskedelemügyi minisz­terrel és kíséretével motorcsónakba szállt és szemlét tartott a felvonult és fellobogózott hajóegységek felett. A „Kenderes“ motoros vontatóhajón kiszállt és hosszú ideig a leg­kisebb részletekig terjedő figyelemmel szem­lélte meg az egységet, közben pedig a fel­sorakozott legénységgel is elbeszélgetett és érdeklődött munkájuk iránt. A szemleut vé­geztével a „Zsófia“ termesgözösön tízórait szolgáltak fel, amelynek során a Főméltő- ságu Ur rendkívül szívélyes és hosszú ideig tartó beszélgetés közben időzött a megje­lentek társaságában. Szentgyörgyi István-jutalom eredményét is. Az ünnepélyes társulati gyűlést vitéz Haász Aladár dr. miniszteri osztályfőnök nyitotta meg. — Három év óta újból Itt vagyunk ebben a pompás színházi épületben, amely méltán viseli a „Magyar Nemzeti“ nevet. Ha ennyi idő alatt nem is érlelődhetett ki teljesen a kolozsvári Nemzeti Szinház munkássága, mégis az elmúlt két esztendő eredményei feljogosítanak arra, hogy számadást tart­hassunk. Végtelen öröm tölt el, hogy a szám­adás máris értékes eredményeket mutat —■ mondotta vitéz Haász Aladár dr. — A szín­ház a kezdet nehézségein túlesve, beigazolta, hogy tudatában van nagyszerű hivatásának: Méltó örököse, folytatója a százötven esz­tendős erdélyi magyar színjátszásnak. Sze­rencsésen föléledt a kolozsvári Nemzeti Színházban az a szellem, amelyről tudtuk, amikor a nemzet áldozatot hozott érette, hogy annak tüze soha ki nem aludhatik. Kolozsvár város és a város közönsége meg­érezte, hogy ezt a munkát támogatni kell, mert hiszen ö érette és Erdély minden la­kójáért, a magyar lélek műveléséért folyik. A szinház minden tagjának át kell éreznie jövőben is, hogy munkásságát nemcsak Ko­lozsvár, de az egész nemzet figyeli. Itt na­ponta tanúságot kell tennünk a magyar kultúra fölényes értékéről. Be kell bizonyí­tanunk azt, hogy aki ehhez a kultúrához csatlakozik, aki ebben részes, az egyúttal az európai széliem részese is. A kolozsvári Nemzeti Szinház a múltban Is melegágya volt az egyetemes magyar színművészeinek. Most arra kell gondolnia a szinház minden tagjának, hogy ő az egyetemes magyar mű­vészet katonája. Majd igy folytatta: — örömmel állapítom megţ azt is, hogy a kolozsvári Nemzeti Szinház átérzi abbeli hivatását is, hogy egyéni, saját hangját is kell hallatnia, vagyis nemcsak egyszerű visszhangja akar lenni a fővárosi színházak­nak. Éppen a napokban Igazolta ezt be egy eredeti bemutató. A kolozsvári Nemzeti Szinház annál jobban teljesíti hivatását, minél több eredeti tehetséget mutat be. ör­vendetes lenne, ha e színházon keresztül az ország egyre több és több uj Írót ismerhetne meg. Utat kell nyitni az uj magyar tehet­ségeknek, akik között egyre több erdélyi akad. Ezután a kolozsvári Nemzeti Szinház zeneművészeti feladatairól beszélt vitéz Haász Aladár dr. — Erdély gazdag tárháza a magyar, mo­tívuma, igazi népi eredetű zenének — mon­dotta. — Az erdélyi gyűjtések világhírre tettek szert már s ez azt igazolja, hogy még további gazdag lehetőségeink vannak. A hazai és külföldi bemutatókon kívül ezen a réven is gazdagodni fog az uj magyar zeneművészet bátor és friss munkáival. A szinház csak akkor töltheti be hivatását, ha a vezetőség és minden egyes tag át van hatva attól a fölemelő tudattól, hogy amikor egymásnak segítenek, ugyanakkor azon munkálkodnak, hogy győzelemre juttassák a magymr kultúrát, a küzdő namaotot, amely Hidy Franciska, Tompa Sándor, Czopán Flóra és Várady Rudolf kapta az idén Kemény Sános serleggyürüjét és a Szenlgyörayi-emlékérmet fogpaszta vakító fehér fogakról, üde é% tiszta leheletről gondoskodik. Magyar készítmény,-•r™'- ■ ■ minden téren meghozza, az áldozatot, hagy a magyar nemzet győztesen kerüljön ki. a világ színpadán folyó nagy küzdelemből — fejezte be megnyitó beszédét vitéz Haász Aladár dr. Ezután bejelentette, hogy’ Kemény János báró főigazgató az erdélyi magyar színját­szás 150. évfordulója alkalmából vándor­serleget alapitól't és ajándékozott a kolozs­vári Nemzeti Színháznak. A serleget a színház őrzi, a jutalomban részesültek nevét a serlegre vésik és a követlcezö évad fo­lyamán a Nemzeti Színház serleg gyűrűjét viselhetik. Bejelentette azt is, hogy Kolozs­vár városa a Nemzeti Színháznál teljesített jellemszinészi munka jutalmazására Szent­györgyi István-emlékérmet alapított. A jutalmak kiosztása tárgyában összeült bizottság a báró Kemény János főigazgató által alapított serlegjutalmat Hidy Franciska operai tagnak és Tompa Sándor prózai tag­nak ítélte oda az elmúlt évadban teljesített kimagasló munkájuk jutalmáért. Nevüket a serlegen megörökítik s az elismerés látható jeleként az évad folyamán a Nemzeti Szin­ház serleggyürüjét viselhetik. A Szentgyör­gyi István-emlékérmet Czopán Flórának és Váradi Rudolfnak Ítélte a bizottság, mint akik a legtökéletesebb jellem alakításokkal szerepéitek az elmúlt évadban. Vitéz Páll Gábor dr. a kolozsvári Vöröskereszt Hadi« kórház uj megbízottja Kolozsvár, november 15. Minden Vörös- kereszt hadikórházban a parancsnokság mellett működik egy szerv, amely a hadi­kórház vezetősége és a polgári hatóságok, de főleg a vöröskeresztes szervezetek kö­zött a szoros kapcsolatot tartja fenn. Az erdélyi Vöröskereszt hadikórházak kitűnő felszerelése és berendezése lehetővé teszi azt, hogy ez a szerv feladatát közmegelé­gedésre teljesítse. A kolozsvári 316. sz. Vö­röskereszt Hadikórházban e szerv vezetését dr. vitéz Páll Gábor egyetemi tfcnár vette át. Szombaton délelőtt dr. Jelen Gyula vö- röskereszt-fömegbizott és dr. Mester Gá­bor kórházparancsnok jelenlétében meg is történt a Vöröskereszt megbízotti tiszt­ségbe való beiktatása. Vitéz Páll Gábor professzor igen nagy lelkesedéssel és ügy­szeretettel tájékoztatást kért a hadikórház folyó ügyeiről és megoldandó kérdéseiről. A kórház megtekintése után elismerését fe­jezte ki dr. Mester Gábor orvosfőhadnagy, kőrházparancsnoknak a látottak felett, majd egyes sebesültek kezelése felől beha­tóan érdeklődött és érdekükhen szakmeg­beszélést tartott az osztályvezető orvosok­kal. Távozásakor kijelentette a professzor, hogy minden erejével segíteni fogja a Ma­gyar Vöröskereszt nagy nemzeti céljait. Biszmeneftel mepeífe mag a helyőrség Kassa hazatérésének ötödik évfordulóját Kassa, november 15. (MTI). A kassal helyőrség vasárnap délelőtt díszszemlével ünnepelte meg Kassa város hazatérésének ötödik évfordulóját. Reggel valamennyi fe­lekezet templomában istentisztelet volt. Szentmise után vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a honvédvezérkar főnöke meg­szemlélte a helyőrség alakulatait, majd megkezdődött a diszmenet. A díszszemle után a honvédvezérkar főnöke a Dómhoz ment és ott a „Himnusz,“, majd a „Rákóczi- induló“ hangjai mellett a honvédség nevé­ben megkoszorúzta a Dóm fafcîba fltesztetl Rákócíá-emléktáblát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom