Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-23 / 240. szám

1943. OKTÓBER 23. •— Műemléknek nyilvánították n. Károly román exkirály aranyosmeggyesi várkasté­lyát. A vallás- és közoktatásügyi miniszter közleménye jeflent meg a hivatalos lapban. Eszerint a szinérváraljai telekjegyzökönyv­­t'n a közleményben felsorolt helyrajzi szá­ri >k alatt fekvő ingatlanokat, a jelenleg U. Károly volt román király tulajdonában álló úgynevezett aranyosmeggyesi várkastélyt és műemléki szempontból elengedhetetlen tar­tozékait fenntartandó műemléknek nyilvá­nította. — Tüzoltóverseny Kolozson. A vármegyei Tűzoltó Szövetség október 24-én Kolozson zászlószentelést és versenyt rendez a Já­rás tüzoltótestületei részére. A versenyre hetek óta készülnek a kolozsvári járás tűz­oltóságai, hogy felkészültségükről tanúbi­zonyságot tegyenek. A verseny célja az, hogy a tüzoltótestületek munkája között összehasonlítást tegyenek és a tűzoltó­­legénység képzését fokozzák. A verseny keretében megtartandó zászlósZentelési ün­nepségen közreműködik a Kolozsi Dalárda. A zászlószentelés után osztják ki a tüz­oltóverseny dijait. — Jelentkezzenek a polgári iskolában tanulni óhajtó hadirokkantak. A HONSz vezetősége felhívja a jelenlegi világháború hadirokkantjait, hogy azok, akik a polgári iskolát óhajtják elvégezni, jelentkezzenek a HONSz irodába (Honvéd-utca 46 szám). — A társadalom támogatását kéri egy világtalan asszony. Vezetővel botorkált be szerkesztőségünkbe a belvárosi Szentlélek­­utca 5. szám alatt lakó Lázár Julianna. Az élemedettkoru asszony vak mindkét sze­mére. Evek óta jóemberek tartották el. Leg­utóbbi gondozója azonban karácsonykor el­halt és az örökösök már mit sem akarnak tudni róla. A napokban szobájának még szegényes bútorzatát is elhurcolták, arra hivatkozva, hogy őket illeti meg. A szeren­csétlen Lázár Júlia váltig erösködik ugyan, hogy a bútor részben saját szerzeménye, részben pedig ajándékholmi volt. A világta­lan asszony persze minderről semmiféle bi­­zonyitékot nem tud felmutatni. így a ható­ság is az örökösöknek adott igazat. Lázár Julia most a kopár falak között várja dide­regve a jóindulatú emberek ljönyörületessé­­gét, btzva abban, hogy néhány felesleges bútordarabjukkal, esetleg valami pénzbeli támogatással Ismét lehetővé teszik amúgy is sivár életének elviselését. Az adományo­kat közvetlenül fenti cimére, Szentlélek-u. E 5. szám alá, vagy kiadóhivatalunkhoz kér­jük. — Gabonarejtegetők és tojásüzérek az uzsorabiróságon. A kolozsvári törvényszék mellett működő uzsorabiróság egyesbirája, Biró Lajos dr. törvényszéki biró gabonarej­tegetők és tojásüzérek felett Ítélkezett leg­utóbbi tárgyalási napján. Tárkányi Jankó András 105 kilogram, Nagy Kállő Márton másfél mázsa, Nagy Varga János pedig 78 kilogram búzát rejtett el aratás után, Inak­­telkén. A két előbbi 200—200, Nagy Varga János 150 pengő pénzbüntetést kapott. 200 j. 'ngő pénzbüntetéssel sújtotta az uzsora­­biró tojásdrágitásért Tósa Józsefné bodocsi asszonyt, továbbá a már büntetett előéletű özv. Horváth Józsefnét egyhavi fogházzal és 200 pengő pénzbüntetéssel. Muszka Ró­zát 7 napi fogházzal és 100 pengő pénzbün­tetéssel, Marian Demetemét 150 pengő pénzbüntetéssel sújtották, mig a többiek, Pop Atudorné, Camplan Vazulné, Gróza Sándorné, Gróza Jánosné, valamint Mariae Illésné egyenkint 100—100 pengő pénzbün­tetést kaptak. -Valamennyien inaktelki la­kosok. Fekete Sándorné hatósági áron fe­lül csirkét adott el Bonchidán Ikonár Ger­­gelynének. Ikonárnét 400, Feketénét 300 pengő pénzbüntetésre ítélték. A felsözsuki Trenka Sándorné szalonnadrágitásért 250 pengő pénzbüntetést kapott. Az Ítéletek jogerősek. __ Lopott, mert szeretett. Désröl jelen­tik: Oláh László révkörtvélyesi hivatal­­szolga és községi kézbesítő a hosszurévi községházán feltörte Kovács István iroda­tiszt íróasztalát és onnan 750 pengő kész­pénzt ellopott. Azután pedig imádottjával, Nekita Gábornó falusi asszonnyal pálin­­kázni kezdett és szerelmének alátámasztá­sául egy selyem fejkendöt Is vásárolt. A csendőrség kiderítette a tolvajlás tettesét és Oláh Lászlót, valamint Nekitánét letartóz­tatta.. Most kerültek bíróság elé. Az ügyész­ség az asszony ellen is vádat emelt, mert tudott a lopásról, sőt Oláh László állítása szerint, ö volt a feílbujtó. Oláh azt vallotta, hogy az asszony csak akkor akarta meg­hallgatni, ha pénzt ad neki s valósággal fel­hívta, hogy menjen lopni, ha máskép nincs pénze. A bíróság a megtévedt irodaszolgát 4 havi fogházbüntetésre Ítélte, szerelmesét azonban, bizonyíték hiányában, felmentette. EGY ÉV Egy esztendővel ezelőtt szólította Kor­mányzó Urunk a közellátás élére dr. Szász Lajost. Nemzetek és országok történelmé­ben egy esztendő lepergő szem a történé­sek nagy homokórájában. De valahányszor a népek sorsában az élet és halál kérdése felmerül, egy esztendő olyan hossza idő, amely alatt az ország jövője évtizedekre is eldőlhet. A magyar közellátás az elmúlt esztendő folyamán legnehezebb küzdelmeit vivta meg. Míg odakint a fronton a magyar honvédek küzdöttek a magyar jövőért, ez­alatt idebenn a belső fronton nem csekély erőfeszítésekkel kellett biztosítani ennek a magyar jövőnek gazdasági fundamentumait. Közellátásunk, de ezen túlmenően gazdasági életünk elkövetkezendő esztendőinek biztos erős alapjait kellett elhelyezni egy esztendő alatt. Ebben az alapozómunkában azé a közellátási miniszteré az oroszlánrész, aki egy esztendő óta irányítja mindnyájunk gondját, a közellátásnak mindenkit egyfor­mán érdeklő és érintő kérdéseit. Egy esztendő alatt sikerült megteremteni az összhangot a termelő és a fogyasztó, a közvetítő kereskedő és az elosztó hatóság között s ezzel a magyar közellátás építmé­nye befejezést nyert. A magyar gazda az uj rend szellemében hozzákezdhet az őszi mun­kához, a magyar munkás végezheti fontos feladatát, a magyar kereskedő uj hittel és munkakedvvel tölti be nemzetfenntartó hi­vatását s a magyar fogyasztók számára is biztató világosságot jelent a téli sötétség­ben a kenyérfejadag emelése. Miniszterségének egyéves fordulóján nem nyújthat át miniszter szebb ajándékot az ország népének, mint azt, hogy lehetővé tette a nagyobb darab kenyeret. ÁTHIDALANDÓ SZAKADÉK A pápai református főiskola igazgatótaná­csának ülésén fáji Fáy Istvá/n államtitkár, világi elnök arról szólott, hogy az ifjúság és az idősebb nemzedék között soha nem volt olyan nagy szakadék, mint most. A fiatalság sokszor egyenesen bűnnel vádolja a régebbi nemzedéket, hogy „mennyi min­dent nem tett meg a haza érdekében.“ Vi­szont észre kell vennünk azt is, hogy a bi­­rálgató mai fiatalok körében nagyon ritka az alapos készültség: igen gyakran látunk felszínes tudást, a dolgokat könnyebb vé­gükön akarják megfogni. Szólamok hangza­nak a közéletben a népiesről, a népi politi­káról és ha keresünk orvost, papot, tanítót a falu számára, egyszerre megszűnik a to­longás, mindenki városba igyekszik, lehe­tőleg a fővárosba, annak kényelmét és szó­rakozási lehetőségeit akarja igénybe venni. Ezt a nagy szakadékot minden e/róvél át kell hidalnunk. Az áthidalásra pedig csak a krisztusi, evangéliumi szellem képes. A tanártestület álljon ennek a nagy munkának az élére. Fáy államtitkár megállapításaihoz csak egy megjegyzésünk van: Népi politikáról sok szó esik az irodalmi kávéházakban, de népi politikát csak a nép körében, künn a falun lehet csinálni. Ezért szükséges, hogy a népiségét hangoztató ér­telmi fiatalság mentöl nagyobb számiban ál­dozza és szentelje életét a — falunak. SZELLEMTESTVÉREK Budapest in. kerülete, a Külső Bécsi-ut és Vörösvári ut háromszögelésében van egy ösbudavárból ittfelejtett városrész, amely sehogysem akar lépést tartani a város fejlődésével. Ebben az óbudai városrészben laknak Budapest leghíresebb „jóstehetsé­gei“, „látnokai“, „csontrakó asszonyai“ és minden egyéb szellemek által megáldott jö­­vendömondói. Az csak természetes, hogy ez a tömeges szellemáldás alaposan rányomja bélyegét és titokzatos külsőt ad ennek a vá­rosrésznek. Járnak is ide esőstől a szerel­mükben csalódott, a jövőre kiváncsi és a múltba visszanéző hiszékeny emberek százai vigasztalást, megnyugvást és irt keresni be­teges lelkűkre. Addig nincs is baj, amíg a „jövőbe látnok“ nem használja ki nagyobb csalásra hozzáforduló hiszékeny embertársa gyengéjét, de amint szellemtestvérét na­gyobb érvágással téríti a fluidosnak világá­ból erre a nagyon is anyagias világira, hát nyomban a rendőrségre szalad a szférákból megcsalt jámbor és feljelentést tesz. Végig néztünk egy ilyen tárgyalást, ame­lyen tömegesen jelentkeztek a megcsalt em­berek, hogy kiteregessék a vádlottak padján ülő szellemtestvér nagyon is anyagias ki­rándulásait a szférák világában . . . Az üveggel elkerített vádlottak padján hegyesorru, sovány aggszüz ül, apró szemei­ben gyűlölet és félelem villog. Gyűlöli szel­lemtestvéreit, akik azért a kis anyagiért Ilyen rutul cserbenhagyták és fél a bíróság­tól, amely mégsincs tekintettel tulvilági kapcsolataira és bizony csak kiméri rá azo­kat a 4 és 6 hónapokat, ami minden csalás­ra vetemedett jósnoknak kijár, a. vádlott szellemtanyája a legjellegzetesebb Óbudán, a Szél-utcában volt. Itt fogadta a hiszékeny emberek tömegeit, amit a nagyszámú káro­sult és tanú felvonulásából Is látni lehet. Kedvenc trükkje volt, hogy a hozzáforduló­kat rábírta mindenféle hókusz-pókusszal, lilafénnyel világított szobában, hatalmas fe­kete kandúr és huhogó bagoly társaságában arra, hogy minden „szellemtestvér“ a „flui­­dum“ birtokába és ezen át a „szférákba...“ Hát kell ennél nagyobb Ígéret egy szeren­csétlen, minden bajára a jövendőtől váró ki­váncsinak? Felróják ezek minden bűnüket gyerekkoruktól kezdve, még talán azt Is, amit csak gondolatban követtek el. Ennek a titoknak birtokában aztán hónapokig sőt évekig zsarolta minden szellemtestvériséget meghazudtolva a hozzáfordulókat. Megdöb­bentő az a primitiv lelkiség, ami ezeket a hiszékeny embereket eltölti. A legképtelenebb dolgoknak hittek vakon évekig. Volt, akit azzal a mesével környé­kezett meg, hogy ezt az életet megelőzően visszamenőleg az ötödik életben testvérek Voltak, de a hozzáforduló szellemtestvér megölte öt még akkor, de ö nem haragszik most ezért rá, sőt, elválást Ígért férjétől (ez történetesen egy kis tűzoltónknak szólt, aki nagyon is szerette addig a férjét) és valódi grófot Ígértek a szférák két gyönyö­rű szöszke kisgyerekkel. Természetesen ezek a mesék csak addig mentek, mig egy­szer a tűzoltó rájött felesége elhldegülésé­­nek okára és mesterségéhez híven, alaposan „lokalizálta“ az egész szellemtestvériségi­­szférák gyülekezését és ezért került a bí­róság elé az ügy. Itt aztán kiderült minden. Kiderült, hogy az egybehívott szférák, a gö­rög, török, francia és minden nemzet mé­diumai által küldött fludium sem segített a szenvedélyes lóversenyző tippszerzésén, mert az összes szférák konferenciáján megállapí­tott nyertes ló egész egyszerűen lemaradt... A másik asszony hosszú hónapokig retteg­­vevárta a szférák összejövetelét, hogy szü­letendő gyerekét szabadítsák meg nyomo­­rékságától . . . mert csak ezek szabadíthat­ták meg a jósnö szerint. Aztán nem volt igaz a feje fölött csillogó csillag eredetisé­ge sem, minden cigányasszony már régen ismeri ezt a büvészfogást. A tárgyalás ki­töltött egy egész tárgyaló napot, még zárt­ajtók mögött is volt mit kiteregetni . . . Azonban — s ez jellemző, — a legtöbb ká­rosult nem kívánta a vádlott megbüntetését, csak az összbünüket tartalmazó cédulákat kívánták vissza érthető okokból . . . A mindentudó szellemtestvér most átvo­nult a szférák világából a „reálisabb“ fog­ház világába, de Óbudán tovább szövődik a sok titokzatosság, mert a ^.szférákban“ élő fluidok sohasem nyugosznak ... A történet Óbudáról szól. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy Kolozsvá­ron sem jobb a helyzet. Itt is épp elég „szel­lemtestvér“ gondozza a „hivő“ lelkek üdvét és a maga üdvét. A „szellemvilág“ állampolgárai igen jó üzleti akvizitörök. Mátyás Király Diákházban a Filharmóniai Társaság második zenekari estje Vezényel: HANS SWAROWSKY Közreműködik: TAKÁCS JENŐ (zongora) Műsoron: Haydn: B-dur szimfo nia No. 102. Takács J.: Zongora­­verseny. Brahms: I. szimfónia C-moll. ZÁSZLÓT AVAT A KOLOZSVÁRT 26— 27. SZÁMÚ LEVENTECSAPAT. A kolozs­vári 26—27. számú leventecsapat vasárnap délelőtt 11 órakor a Honvéd-utcai állami elemi iskola udvarán avatja fel díszes ün­nepség keretében zászlaját. A Vöröskereszt qyüjtéshadjáraiának erdélyi eredményei Kolozsvár okt. 22. Az október elsején és másodlkán országszerte megrendezett Vö­röskeresztes gyüjtőnapok alkalmával be­gyült adományok összeszámlálása még nem fejeződött be. Egyes vidékekről beérkezett jelentések szerint azonban már kibontakozik * képe annak hogy Erdély népe minden igyekezetével támogatta a Vöröskereszt munkáját és adományával sietett segítsé­gére azoknak, akik e támogatásra rászorul­tak. Az erdélyi falvakból és városokból ed­dig beérkezett jelentések alapján a kővet­kező részleteredményeket közölhetjük: Ditró 1664, Árkos 350, Mezőtelki 243, Marosagárd 59, Bátos 550, Biharpüspöki 1066, Korond 211, Kézdimártonfalva 582, Gyimesközéplak 1078, Oklánd 1138, Vargyas 670, Lövéte 600^ Monospetri 260^ Gyimes­­bükk 454 Kibéd’ 951, Oroszhegy 433, Tus­­nádfürdő ’ 226, Székelybethlenfalva 374, Szászlekence 918, Mezösámsond 988, Kézdi­­szentlélek 708, Kobátfalva 41, Kilyénfalva 674 pengőt gyűjtött. Meg kell jegyeznünk, hogy a fenti összegeket a Vöröskereszt he­lyi fiókok lelkes vezetősége gyűjtötte. Kü­lönlegesen kiemelkednek gyűjtési eredmé­nyükkel a komádi Vöröskereszt Fiók, ame­lyek a helyi leventékkel karöltve 1127, a ba­­rótiak 1503, a nagysomkutiak 1837 pengőt gyűjtöttek. A járási Vöröskereszt fiókok közül messze kiemelkedik a szllágycsehl já­rási Vöröskereszt 5498 pengőt kitevő gyűj­tése amely dr. Laczay Péter főszolgabíró Vöröskereszt Fiók elnök érdeme. A városok között Bánffyhunyad 1307, Szilágysomlyó 3321, Zllah 3946, Máramarossziget 11.817, Nagyvárad 15.293 pengővel szerepel, de ezenkívül külön gyűjtöttek a Vöröskereszt ápolónői 9380, a leventék pedig 5877 pengőt. Kolozsváron összegyűjtött összeg eddig a 45.000 pengőt is meghaladta. A végleges összegezésről pontos beszá­molót csak hetek múlva lehet majd kapni. Az eddigi hozzávetőleges számítások szerint azonban ez az összeg felül fogja múlni az ötmillió pengőt. — Eladta az adóba lefoglalt száz üveg italt. A Fenesi-ut 671. szám alatt lévő „Zöldsapka‘‘-vendéglö tulajdonosánál, Szé­kely Jánosnál tavaly augusztus közepe tá­ján mintegy száz üveg különböző Italt és egy hizót foglaltak le adótartozásra. Szé­kely közben haladékot kapott s az árve­résre csak ezév március 20-án került volna sor. Addig azonban Székely János túladott a lefoglalt bor, sör és pálinkaféléken, sőt a hizót Is levágta. Az adóba lefoglalt tárgyak eladása miatt sikkasztás cimén eljárás in­dult a vendéglős ellen. Ügyét csütörtökön tárgyalta a kolozsvári törvényszék büntető egyesbirája, Lehner Richárd dr. törvény­­széki tanácselnök. A büntetöblró három­havi fogházbüntetésre Ítélte a beismerésben lévő vádlottat, aki azzal védekezett, hogy a lefoglalt készlet romlásnak volt kitéve, ez késztette az értékesítésre. A biróság eny­hítő körülménynek vette, hogy a vendéglős közben rendezte a kérdéses adótartozását s erre való tekintettel a kiszabott fogházbün­tetést háromévi próbaidőre felfüggesztette. — Kovottmultu tolvaj csavargókat Ítéltek el Kolozsváron. A rovottmultu Gál György, aki Nagycséri-pusztán cselédeskedett, Sza­­mosfalván szeptember 18-án felfeszitette özv. Rechisan Jánosné lakásának ajtaját és 600 pengő értékben cipőt, két pár csizmát, egy kabátot, párnát és ágyteritőket vitt magával. A lopott holmit, „alkalmi“ házas­társa, Viski Mária az ócska piacon értéke­sítette. Az asszony Romániába szökött s igy Gál Györgynek egymagában kellett fe­lelnie cselekedetéért. Az ügyet tárgyaló Lehner Richárd dr. törvényszéki tanácsel­nök, mint büntető egyesbiró két és félévi fegyházbüntetést szabott ki Gál Györgyre. — Hasonlóképpen két és félévi fegyházbün­tetéssel sújtotta a büntető egyesbiró az ugyancsak büntetett előéletű Páska Pétert. Páska augusztusban betört Mango Demeter kissebesi fuvaroshoz, akinek ládájából 500 pengő készpénzt lopott ki. Páska bünteté­séhez még négyévi jogvesztés is járul. ♦ J i s

Next

/
Oldalképek
Tartalom