Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-16 / 234. szám

KuitiUjskg 4 im. OKTÓBER m Kolozsvár legnagyobb adófizetői 83 személy fizet évi 10 ezer pengénél több adót — I névsor élén Baátz Ervin gyáros szerepel 115 ezer pengővel Kolozsvár, október 15. A városi adóhiva­tal, mint minden évben, most is összeállí­totta Kolozsvár nagy adófizetőinek névsorát, amelyen azok az adófizetők szerepelnek, akik tizezer pengőnél nagyobb adót fizet­nek. Az idei adókivetések szerint Kolozs­váron SS adózó fizet tizezer pengőnél na­gyobb adói. Érdemes' végignézni a nagyadófizetök névsorát, mert a felsorakoztatott adatok alapján sok megállapítást lehet tenni. így elsősorban az ragadja meg a figyelmet, hogy a nagyadófizetök listáján — ezt ör­vendetes tényként lehet .leszögezni •— sok a magyar név. Az előző évek „virilistái“ kö­zött alig találtunk magyar nagyadófizetö­­ket. Nagyrészt idegen nevek szerepeltek a névsorban. A változás a város magyarsá­gának gazdasági megerősödését tanúsítja. Másik érdekes jelenség, hogy a nagy adó­fizetők közül .19 háztulajdonos. A többi jó­részt kereskedő és gyáros. Feltűnő, hogy a szabadfoglalkozásúak között orvos, mér­nök alig akad a kimutatásban, korcsmáros ellenben kettő is. Még egy érdekes meg­állapítás: a zsidó nagyadófizetök száma — az előző évekhez viszonyítva — visszaesett. A kimutatásban mindössze 1.1 zsidó nevével találkozunk. A legtöbb nagyadófizetö természetesen az első kerületben, a belvárosban van, a má­sodik kerületben mindössze kettő, a harma­dik kerületben Öt, a negyedik kerületben tizenegy, az ötödik kerületben pedig egyet­len nagyadófizető sincs. A legnagyobb adót Baátz Ervin mérnök, gyártulajdonos fizeti: 115.108 pengőt. A többi adófizető névsora kerületenként a kővetkező (feltüntetve az évi adó össze­gét is): Dr. Vicin Emilné háztulajdonos 14,592 pengő, Bocsánczy Zoltán szénnagy­­kereskedö 15,724 pengő, Lupán Sándor dr. háztulajdonos 10.651 pengő, Balázs László textilkereskedö 12.246 pengő, Salamon An­tal magkereskedő 13.208 pengő, Vázsonyi Manó háztulajdonos 10.367 pengő, Warga András gyáros 76.710 pengő, Fábir.gi László textilkereskedö 15,752 pengő, Izsák Mórné háztulajdonos 10.100 pengő, Komjátszeghy Gáza textilkereskedö 21.420 pengő, Láposi Sándor korcsmáros 22.164 pengő, özv. Do­­nogán Gergelyné háztulajdonos 12.827 pen­gő, Schul György kendögyáros 86.920 pengő, Fischer Kálmán üvegkereskedö 21.821 pen­gő, Janovitz Géza textilkereskedő 13.055 pengő, Pordea Ágoston dr. háztulajdonos 10.551 pengő, Pascu Valér háztulajdonos 10.180 pengő özv. Szabó Jenöné háztulaj­donos 10.966 pengő, Guttfried Adolf háztu­lajdonos, kereskedő 14.094 pengő, Pop Lász­ló dr. háztulajdonos 11.622 pengő, Róth Izsák ékszerész 10.926 pengő, Farkas Ernő börkereskedö 21.979 pengő, gr. Attems Mária és Fáni háztulajdonos 12.350 pengő, Bernálh Oszkár dr. ügyvéd 13.987 pengő, gróf Wetter Nándorné háztulajdonos 29.820 pengő, Galgóczi Sándor háztulajdonos 11.058 pengő, Régem Györgyné háztulajdonos 13.579 pengő, Folyovich Endre moziengedé­lyes 10.163 pengő, Bodor Bertalan bank­­igazgató 12.172 pengő, dr. Klein Endréné háztulajdonos 12.534 pengő, v. Zttdor Sán­dor vállalati igazgató 13.894 pengő, Nagy Domokos textilkereskedö 14.480 pengő, gróf Lehrenchfeld Henrikné háztulajdonos 12.660 pengő. Ehrlich Ernő vendéglős 37432 pengő, gróf Zichy Istvánná háztulajdonos 12.310 pengő, báró Bánffy Albert háztulajdonos 21.705 pengő, Ve,rzár Ferenc dr. ügyvéd 10.110 pengő, Lehöcs József drogéria tulaj­donos 11.463 pengő, Muntyán Gyula temet­kezési vállalkozó 25.778 pengő, Kuck Fer­­dinánd textilkereskedö 12.062 pengő, Mátyás Mátyás dr. orvos 35.9.34 pengő, Nagy Sándor textilkereskedö 19.182 pengő, Nagy' és Be­­leznai rövidáru kereskedő 13.867 pengő, báró Horváth Arthurné háztulajdonos 13.132 pengő. Klíma Gusztáv textilkereskedő 12.266 pengő, Radoş és Goldmann festék­­kereskedő 13.912 pengő, Juhász- László ház­tulajdonos 12.524 pengő. Róth Hugó dr. ügyvéd 15.078 pengő, báró Hizden Ervin vállalati igazgató 72.611 pengő. Poraim Péter háztulajdonos 18.650 pengő, v. Fekete Andor r. t. igazgató 1A995 pengő. Poszter László dr. börnagvkereskedö 12.940 pengő. Istáló H—-8 ló részére széna tárolására alkalmas .hellyel e g \ ti 11 bérbeadó Érdeklődni lehet a lielybeli dohánygyár gondnokságánál. Sebestyén örökösök háztulajdonosok Sí. 124 pengő, gróf Teleki Géza földbirtokos 21.525 pengő, Senensieb Hermann háztulajdonos 13.202 pengő, György Pál korcsmáros 14.254 pengő, Koleszár László dr. orvos 11.033 pengő, Bitó József kenyérgyáros 11.175 pengő, Petre» József kereskedő 18.273 pen­gő. Csonka Gábor posztókereskedö 10.118 pengő, Czink György vegytisztító S8.j21 pengő, Dávid Mihály igazgató, háztulajdo­nos 15.255 pengő, Czink József ház- és földbirtokos 14.954 pengő, Rigó Lajos textil-Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály dr. teljes joggal jegyzi meg könyve bevezetésében, hogy a zsidókérdés magyarországi irodal­mának terjedelme, holott müve korántsem tekinthető teljesnek, még a bibliográfus szakembereket és a zsidókérdés ismerőit is meg fogja lepni. A kivá'ó szerző ebben a véleményében valóban nem csalódik: a vas­kos kötet minden oldala lenyűgöző erejű meglepetés. Arról tájékoztat, hogy alig egy évszázad leforgása alatt mi'y hatalmas hó­dítást végzett a magyar szellemi életben a zsidóság s ez a hódítás nemcsak mennyisé­gével, hanem minőségi vonatkozásaiban is megdöbbent és állásfoglalásra késztet. Kolosváry-Borcsa Mihály könyve igen szemléltető és meggyőző módszerrel tár fel egy hatalmas nagy foo'yamatot, amelynek a mai magyar nemzedék nemcsak kortársa és szemlélője, hanem sok tekintetben osztá­lyosa és áldozata volt. A folyamat nagy általánosságban nem ismeretlen az olvasó e’ött, a magyarországi zsidóság emancipá­ciójának és elhelyezkedésének történelmi állomásait azonban csak részben ismeri a magyar közvélemény. Tudunk mindarról, ami annak érdekében történt, hogy a ma­gyar földön élő zsidóság közjogi különállása megszűnjék s a zsidóság állampolgári lo­go troz jusson, ám nem ismerjük a kérdés­nek anr.a vonatkozásait, ame’yek a zsidó­kérdés másik oldalát világítják meg: nem sokat tudunk a magyar közvélemény min­den időkben meglevő tudatos rétegének ar­ról a küzdelméről, hogy a magyarságot megóvják a maga külön faji, vallási, gaz­dasági és erkölcsi adottságainak kinai fala mögé zárkózott zsidóság veszedelmeitől. Kolosváry-Borcsa Mihály úttörő jelentőségű müvének az a legnagyobb értéke, hogy a magyar közvéleménytől csak részben ismert kérdés eddig rejtett, még pedig szándéko­san rejtegetett vonatkozásait kibontja a fe­lejtés ködéből, azokat helyes megvilágí­tásba helyezi és megcáfolhatatlan érvelés­sé’ vonja le a végső következtétéseket. A szerep, amelyre a szerző vállalkozott, mindössze a magyarországi szidókérdés egyik fejezetének letárgya’ása. Azt mutatja ki, hogy alig egy évszázad alatt, helyeseb­ben a magyarországi zsidóság felszabadítá­sát követő néhány évtized alatt milyen sze­rephez és súlyhoz jutott a zsidóság a ma­gyar szellemi é'etben. „El sem képzelhető groteszkebb különbség, — írja Kolosváry- Borcsa Mihá'y könyvének 16. lapján, — mint a század (a XIX. század) első felének alázatos esdek’ései. fogadkozásai, Ígéretei s a századforduló utáni elbizakodott és dik­tátor! magatartás között.“ Ez az „elbiza­kodott és diktátori" magatartás az első világháború fo'yamán odáig fajult, hogy a magyar közvélemény Irányitól már majd­nem száz százalékban zsidók voltak s nem­csak a magyar sajtó, hanem a magyar könyvkiadás é* a magyar színjátszás is z.'ndó kézben volt. E'ég, ha ennek a rend­szernek leggyăszosabb történelmi eredmé­nyére: az 1918. évi összeonrilásra és a kom­munizmusra utalunk. Az a türelem, belátás és jóság, amelyet a magyar tanúsított a magyar földre bevándorolt zsidóság iránt ezze' a szellemi és politikai árulással há’á­­lódott meg. A törtértelmi próbatételnek kel­lett eljönnie, hogy a magyarság szeméről lehulljon a há’yog és felismerve titrelmessé­­gének gyászos gyümölcseit, öntudatban megerősödve vegye fel a harcot a be’sö el­lenséggel. Kolosváry-Borcsa Mihály csak a zsidóság szellemi e’nelyezkedésének prob'é­­máját boncolja s e’hanyagolja. miután nem tartozik feladatához, a zsidóság gazdasási és politikai szerepének rész’etesebb taglalá­sát. De erre ebben a műben nincs is szűk-' ség. Éppen elég tárgyi adatot sorol fel ah­hoz, hogy megtudjuk, milyen hatalmas hon­foglalást végzett a zsidóság néhány évtized leforgása alatt a magyar szellem birodal­mában, s milyen következetességgel aknázta ki a szabadköHyiye^ mozgalomba való gyors nagykereskedő 24.842 pengő, Fogarassy István kereskedelmi ügynök 17.254 pengő, Újvárosi Sándor építész 11.560 pengő, özv. Eperjessy Dénesné. ház- és földbirtokos 11.455 pengő, Fernengel Frigyes vaskeres­kedő 14.899 pengő, Vonica Demeterné ház­­tulajdonos 13.115 ppngő, Bauoh Ernő ház­­tulajdonos és kereskedő 19.733 pengő, Hints György dr. háztulajdonos és gyógyszerész 21.988 pengő, Kovács Jenő József textil­nagykereskedő 22.968, Kirkősa Gyula ház­­tulajdonos 10.175 pengő, Udvari örökösök háztulajdonosok 17.014 pengő, Prezenszky Pál háztulajdonos és pékmester 16.270 pen­gő, Fischer Rezső háztulajdonos és bútor­kereskedő 16.961 pengő, Gecse Ferenc ház­­tulajdonos és textilnagykereskedő 10.799 pengő és Porsche Ferenc dj. háztulajdonos és orvos 12.338 pengő adót fizet. (V.) és céltudatos betörésével a neki tetsző ma­gyar tehetségeket és hogyan szorította vissza azoknak érvényesülését, akik a zsi­dóság számításait épp magyar érdekből akarták áthúzni. A szerző körülbelül 70 lapos tanulmányá­nak adatai alapján bizonyos tanulságokat von le s többek között javasolja, hogy ha­ladéktalanul állítsák fel a zsidókérdést tu­dományosan kutató intézetet, teremtsék meg a zsidókérdés teljes könyvtárát, tanít­sák a magyar iskolákban a zsidókérdést, hogy a zsidóknak a magyar történelem, társadalmi és gazdasági élet utolsó évtize­deiben betöltött végzetes szerepét mentői szélesebb körök megismerjék. Azt is java­solja, hogy a közkönyvtárakból távolítsák el a zsidó szerzők müveit, tisztítsák meg a könyvkiadást és a nyomdaipart a zsidóktól s hogy a magyar főiskolákat és a Magyar Tudományos Akadémiát kötelezzék a zsidó­kérdés széfleskörii is magyar szellemű tudo­mányos feldolgozására. Végül közei két és félszáz lapon felsorolja Kolozsvár, október 15. Mintegy két esz­tendővel ezelőtt Kolozsváron cipőjegyvissza­­élést lepleztek le. A bűnügy szálai a város közélelmezési hivatalához vezettek. A nyo­mozás adatai szerint a közélelmezési hiva­talnál alkalmazott Ajtai Károly napidijas, aki abban az időben a cipőutalványokat ke­zelte, a gondjaira bízott utalványtömbökből 1941 júliusában egy 100 lapot tartalmazó üres, de lebélyegzett utalványtömböt tulaj­donított el. A jegyfüzetben lévő utalványok közül 23 darabot igénylést be nem nyúj­tott fiktiv nevekre hamisított meg. A ha­mis cipöutalványokból tizennyolcat Glasner Vilmos zsidó szigorlóorvosnak, ötöt pedig — állítása szerint — egy ismeretlen nevű és lakhelyű cipésznek juttatott. A vádirat megállapítása, hogy a pénzér­tékkel biró cipöutalványok eltulajdonításá­val, közhivatali minőségénél fogva Ajtái hivatali sikkasztást, a lopott cipőjegyek meghamisításával pedig közokiralharrisPáét követett el, de jogsérelem élte 8 közt a ha­mis cipőutalványok beváltásával is. Éppen ezért a fenti bűncselekményekben vád alá helyezett Ajtai Károly mellett a bűnrésze­seket, elsősorban Glasner Vilmost is fele­lősségre vonták. Glasner Vilmos az Ajtaitól kapott 18 da­rab hamis jegyből tizet Mózes Samu cipész­nek és Mózes Lajos cipő felsőrész kész: tőnek, hatot Susmann János, kettőt Bán i György lábbelikészitőknek adott el, akik azokat a kiutalásra feljogosított bőrkereskedőknél váltották be. A megtévedt közellátási írnok mar a vizs­gálat alkalmával beismerte, hogy’ mint a közellátási hivatal bőrosztályához szolgálat­tételre beosztott napidijnok, a kezelésére bjzott és az arra Igényjogosultak részére szánt cipőutalványok közül egy egész töm­böt sikkasztott el s abból 23 darabot tovább­adott. a többit pedig megsemmisítette. Glasner Vilmos és ügyfelei szintén beismer­ték ugyan a terhűkre rótt cipőjegyek kéz­hezvételét, de tagadták, hogy gzok hamis voltáról tudomásuk lett volna. A bünper érdembeli tárgyalására, Ajtai Károly másfél évre szóló internálása miatt, csak nemrégiben került sor. A kiszabadulása után vizsgálati fogságba helyezett Ajtai a tárgyaláson elmondotta * cipőjegy lopás magyarországi irodalmát jelentik. Es a jegyzék végtelenül érdekes és tanulságos. Tájékoztat arról, hogy a szépirodalomban, szinpadi irodalomban, újságírásban, könyv­kiadásban és a tudományban kik váltak a „magyar élet“ ünnepelt kiválóságaivá és az a legmegdöbbentőbb, hogy ebből a névsor­ból tudjuk csak meg, hogy a magyar szel­lemi életben mily sokan jutottak vezető szerephez jól hangzó magyar, vagy éppen történelmi név álorcája alatt. De azt is megtudjuk, hogy kik azok a magyar írók, akik bármely oknál fogva zsidóbarátok vol­tak s a humanizmus, türelem és megértés szép jelszavaitól megtévesztve, szekerét tol­ták a zsidó faj érdekeinek, amelyek végül is nyílt ellenségeskedésben robbanták ki a magyar érdekek ellen. „Ez a könyv úttörő munka“ — mondja előszavában a szerző. S vallóban az is. Le­rakta alapjait egy szélesebbkörü tudomá­nyos munkásságnak, amely hivatva lesz arra, hogy a könyv gerincét és tulajdonké­­peni értékét jelentő bibliográfia nyomán el­végezze azt a kutató és elemző munkát, amely a zsidó szellemnek a magyar szellem­től való mélyreható különbségeit teljes ala­possággal mutatja ki. S addig is, amíg ez az úttörő munkásság meghozza a tudományos kutatás közelebbi eredményeit, Ko’osváry-Borcsa Mihály könyve igen hatásos serkentés arra, hogy a magyar szel'em képviselői megerősödjenek tudatukban és a jövőben még fokozottabb céltudatossággal küzdjenek a magyar szel­lem jogainak érvényre juttatásáért. El kell ismernünk, hogy e tekintetben még mindig sok a kivánni való. Elsősorban azért, mert a zsidó szellem ki rezgéseinek hatása még most is ott él és hat a magyar közvéle­ményben, jelen van még ma is távoli kiha­tásaiban, anélkül, hogy tudatunk tisztában volna a jelenséggel. Aki azonban átlapozza Kolosváry-Borcsa Mihály könyvét, máris megkezdi önmagán, önmaga életterében a szellemi tisztálkodást és annak a magyar tudatnak erősítését, amely gyűlölet és in­dulat nélkül helyezi az élet első vonalába a magyar érzést, a magyar felfogást, a magyar szellemiség öncélú művelését Mert minden nagy megújhodás ezzel kez­dődik: ha elsősorban önmagunkban tesszük elevenen ható erővé, meggyőződéssé, öntu­dattá azt a szellemet, amelyet könnyel és vérrel irt magyar Írások hagytak ránk örök­ségül és amelyet tovább munkálnunk köte­lességünk és hivatásunk. — fz —. történetét. Vallomása szerint egy alkalom­mal az addig előtte ismeretlen Glasner Vil­mos jegyigényléssel fordult hozzá. Ennek során tudta meg, hogy az Igénylő szigorlo­­orvos és mivel éppen betegeskedett, érdek­lődött tőle, nem volna-e hajlandó megvizs­gálni. Glasner vállalta, de viszontszolgálta­tásképpen cipő jegyutalvány okát kért. A törvényszék bizonyítás kiegészítés vé­gett elrendelte a közellátási hivatal akkori vezetőinek kihallgatását is. A Grois László dr. elnöklésével ülésező büntető hár­mastanács előtt pénteken délelőtt történt meg a beidézett Hegedűs Sándor dr. várost ügyésznek, a közellátási hivatal volt veze­tőjének, továbbá Muhai Lipót és Fiilop Géza közellátási tisztviselőknek kihallgatása. Tanúvallomásukban Hegedűs Sándor dr., Muhai Lipót és Fülöp Géza a cipöjegyutal­­ványok igénylésének és az igénylések elin­tézésének körülményeiről adtak felvilágosí­tást. Ezek szerint Ajtai csak a hivatal fő­nökének jóváhagyásával adhatta volna ki az utalványokat. A tanúvallomások befejeztével Ajtai bűntársainak ügyét — a közvádló és védők kérésére — a bíróság elkülönítette, mert a munkaszolgálatot teljesítő Glasner Vilmos másodrendű vádlott távollétében tettestár­saival szemben sem kerülhetett volna érdemi elbírálásra sor. Ezután a vádat képviselő* Ssacsvay László dr. ügyész kérte Ajtai Károlynak a vád­beit minősítésben taglaltak szerinti megbün­tetését. A vádlott védelmében Demeter Já­nos dr. ügyvéd a hivatali sikkasztás és közokirathamisitás tényét vitatta s védence megiavulására mutató magatartására hivat­kozva, méltányos elbírálást kért. A bíróság délután fél 3 órakor hirdette ki Ítéletét. A törvényszék Ajtai Károlyt hivatali sikkasztás és 18 rendbeli kösoTcirat­­haynsitás bűntettében találta bűnösnek s ezért összb Untét ősképpen egy évi és hat hő­napi börtönre és öt esztendei jogvesztésre ítélte. Az ügyész sulyosbbitásért, a védő a bű­nösség megállapításáért, a minősítés és a büntetés súlyossága miatt fellebbezett. Ar. ügyész kérésére a bíróság elrendelte a vád­lott előzetes letartóztatásának meghosszab­bítását a fellebbezés letár gyalusáig. #)NUVEI^I/öZöTT fl zsidókérdés magyarországi irodalma — Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály könyve. A Stádium kiadása, Budapest — azokat a müveket, amelyek a zsidókérdés Másfél évi börtönre ítélték Ajtai Károlyt, a kolozsvári cipőhivatal megtévedt írnokát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom