Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-22 / 214. szám

1943. SZ EPIEMBEÄ 22 JGzcmUfiaro 3 Hatalmas gyártOz Kolozsvár határában Kállay miniszterelnök üdvözlötáviratQt intézett a nyolcvanéves Herczeg Ferenchez Leégett a Mezőtúri Textilmüvek R.-T. szászfenesi fióktelepe — 4 kár eddigi becs­lések szerint több mint égi/millió pengő ~~ A kivonult katonaság és tűzoltók vízhiány miatt nem tudtak segíteni Biztosítás utján csak kisrésze térül meg a kárnak Kolozsvár, szept. 21. Kedden a déli órák­ban eddig még tisztázatlan körülmények kö­zött kigyulladt és csaknem földig leégett a Mezőtúri Textilmüvek Rt. szászfenesi fióktelepe. A kár többmillió pengő'. Valamivel egy óra után kétségbeesett hang távbeszélőn felhívta a kolozsvári tűzöl tópa­rancsnokságot és jelezte, hogy lángokban áll a szászfenesi fonalgyár... Vitéz Zom- bory A. József tüzoltóföparancsnok és Dé­vényi Endre dr. tűzoltóparancsnok öt moto­ros-fecskendővel és 30 főnyi tüzoltólegény- séggel azonnal a helyszínre robogott, de ak­kor már a gyárüzem lángokban állott. Az oltási munkálatokon már javában dolgoztak a szomszédos laktanya kivezényelt derék honvédéi parancsnokukkal az élen, de már előrelátható volt, hogy itt alig lehet valamit segíteni... Az öt hatalmas teremből álló gyárüzemnek ekkor már nemcsak a tetőzete állott, lángokban, de óriási lángnyelvek csaptak ki az abla­kokon is. A tűzoltók, a honvédek és a gyár munkás­sága mindent elkövetett, hogy az egyre el­hatalmasodó tüzet eloltsák, de az oltási munkálatok vízhiány miatt már az első pil­lanatokban elakadtak és csaknem tétlenül kellett végignézni, hogyan válik néhány óra leforgása alatt romokká és hamuvá a többmillió pengő értékű gépberende­zés és a vagonszámra felhalmozott gyapjú, fonál és rongy-anyag?... A Mezőtúri Textilipar Rt. szászfenesi fiók­ja helyén, ugyanabban az épületben, még néhány évvel ezelőtt szeszgyár működött. A hazatérés után a szeszgyár beszüntette mű­ködését. felszámolt és helyébe egy uj, vi­rágzó textilanyag üzemet létesítettek hatal­mas befektetéssel, amely az utóbbi időben már közel száz családnak biztosította a min­dennapi kenyerét. A fióktelepen dolgozták fel az erdélyi részekről felvásárolt gyapjú, ógyapju, rongyhulladék és a textilgyártáshoz egyéb szükséges, fontos anyagokat, majd azt a mezőtúri központba szállították. A szászfenesi fióktelep felszerelése alkalmával arra lehetett gondolni, hogy a gyárüzem nagyban hozzá fog majd járulni Erdély ipa­rosításához s az indulás nehézségei után csakugyan rohamos fejlődésnek indult az üzem. Mindegyre több munkást foglalkozta­tott s egymásután szállították a telepre az uj gépeket és a feldolgozásra való nyers­anyagot. Volt olyan Idő, amikor 13—20 va­gon nyersanyag volt felhalmozva a telepen s a gyárüzem megállás nélkül, éjjel nappal, szakadatlanul foglalkoztatta a munkássá­got. Kedden délelőtt 30 főből álló munkás­csoport dolgozott az üzemben, mikor az egyik gépteremben hirtelen tűz ütött ki. Eb­ben a teremben, a hatalmas tépő-gép mel­lett két munkás dolgozott, amikor az egyik észrevette, hogy a tépésre előkészített anyag lángralobbamt... A következő pillanatban már lángok lepték el az olajos, benzi­nes hatalmas gépet is, majd a lángok átcsaptak a szomszéd gépre s az is fel­robbant. Ég a gyár... A két munkás kirohant az udvarra és két­ségbeesetten kiabálni kezdett: — Menekülni, ég a gyár! ... A szomszédos gép- és munkatermekből fejveszetten az udvarra menekültek a többi munkások is. Távbeszélőn értesítették az esetről a kolozsvári tüzoltóparancsnokságot s addig is, amíg megérkeztek, hozzáláttak az oltási munkálatokhoz. A szomszédos lak­tanya legénysége parancsnokuk vezetésével nyomban a helyszínen termett s ki, amit ke­zébe tudott kapni, azzal próbálta a tüzet megfékezni. Mert, amint megtudtuk, a tűz körül minden volt, csupán a viz hiányzott, holott anélkül alig lehet elképzelni eredmé­nyes oltást... Mindehhez hozzájárult, hogy a szél is élesztette a tüzet. bárki meggyőződhetik még most is, miután a gyárüzem már romokban hever, de mit értünk a vízzel, ha nem tudtuk megköze­líteni?... A tűzoltóparancsnok ezután elmondja, hogy a motoros-fecskendőknek a tüztöl aránylag elég távollévő Szamosból, sőt Ko­lozsvár város végéről kellett szállitaniok az oltáshoz szükséges vizet, ami természetesen erősen hátráltatta a tűzoltókat a munká­ban! Mint érdekességet emlitjük meg, hogy a tűz keletkezése után a kolozsvári vizmüvek több főmérnöke is nyomban a helyszínre igyekezett, hogy a vízhiányon valamilyen módon segítsenek, de a segítség a részük­ről sem sikerült. Közvetlenül a gyártelep mellett ugyanis egy patak folyik. Annak is felduzzasztottak a vizét, hogy azzal oltsák el a tüzet, de a patak medre a földszintől nyolc méter mélyre van s igy hiába duz­zasztották fel a vizet, a pumpának nem volt elég ható szivóereje. Es ami a legnagyobb baj: a gyárépület­be nem volt bevezetve a viz! A tűzoltópa­rancsnok, mihelyt megérkezett a készülék­kel és a 30 főnyi legénységgel, nyomban az iránt érdeklődött, hogy a már lángokban állő gyárüzem melyik részében van a víz­vezeték csapja? Azt a meglepő választ kap­ta, hogy az épületbe nincs bevezetbe a viz, illetőleg valamikor be volt vezetve, de most már a csapok is teljesen berozsdásodtak. Ilyen körülmények között tehát igazán nem, lehet csodálkozni, hogy a hatalmas gyár­A Magyarország Írja: A pestviúéki tör­vényszék rögtönitéló' tanácsa kedden folyta­tólagosan tárgyalta Splavienski Henrik 27 éves lengyel nemzetiségű fiatalember ügyét, aki az elsötétítés ideje alatt lopást és be­töréses lopást követett el vidéken, majd a zsákmányt Budapesten értékesítette. Ami­üzem éppen a súlyos mulasztások következ­tében órák alatt porráégett... A helyszínén Amikor a helyszínen Jártunk, a lángok még mindig elemi erővel törtek elő a füs­tölgő romok közül. Az épület bádog tető­zetét éppen akkor próbálták leemelni a gé­pekről. Csak most látjuk, hogy milyen ro­zoga állapotban lévő, a kor követelményei­nek egyáltalán meg nem felelő épület volt ez! A tetőzetből például csupán a bádog­fedélzet maradt meg. A mennyezet geren­dából és deszkából volt, akár a régimódi fa­lusi házak padlása. A lángok pillanatok alatt végeztek a gyúlékony anyaggal, akár a zsir, vagy az olaj, de a padláson felhal­mozott több vagon gyapjú, ógyapju és rongy-anyaggal már annál nehezebben. Mert a közönséges dcszkapadláson több va­gonra való nyersanyagot halmoztak fel, akkor, amikor például a városi házak pad­lását éppen légvédelmi szempontból teljesen ki kellett takarítani, firvelhetne talán valaki azzal, hogy a gyárüzem nem volt a varos­ban. Ez valóban igy van. Nem a városban volt, hanem a város közvetlen közelében... Tehát a gyár vezetőségét már azért is sú­lyos mulasztás terheli, hogy az amugyis rendkívül gyúlékony gyapjú és egyéb textil nyersanyagot a még gyúlékonyabb deszka­padlásra raktározta fel. Bs hogy csakugyan mennyire nem lehet a gyár területén vizhez jutni, az kiderül a következő esetből: kor a csendőrök igazoltatni akarták, revol­vert rántott és lövöldözni kezdett a csend­őrökre. A tanuk kihallgatása, valamint a perbeszédek elhangzása után a rogtónitélö hiróság halálra Ítélte. A bíróság ezután ke­gyelmi tanáccsá alakult át. Halálra Ítéltek lopás miatt . egy lengyel nemzetiségű fiatalembert ■Nincs víz A gyár igazgatója. Szilveszter Sándor ez­zel kapcsolatban a következőket mondja: ■— Abban az épületben —• mutatja, — 30.000 liter vizünk volt tartalékolva. Tartá­lyokban. Állítását megerősíti Dévényi Endre dr. tűzoltóparancsnok is, de mindjárt hozzá is teszi: —- A szomszédos épületben, tartályokban csakugyan 30.000 liter viz volt tárolva, csu­pán az volt a baj, hogy nem tudtunk se­hogyan hozzáférkőzni! Itt van alig 30 lé­pésre a 30.000 liter viz — hiszen erről Táncz Béla dr. hősi halála Táncz Béla dr. a kolozsvári egyetemi női klinika orvosa, tartalékos orvos-zászlós szeptember 9-én, 31 éves korában az orosz harctéren közelharcban, ellenséges golyótól találva hősi halált halt. Táncz Béla dr. a felszabadulás után került a kolozsvári egye­temi klinika szolgálatába s rövid működé­se alatt Is kiérdemelte kartársai és felette­sei általános megbecsülését. A kiválóan képzett fiatal orvos halála általános rész­vétet váltott, ki Kolozsváron, ahol igen so­kan Ismerték, szerették és becsülték. Időszerű kormányzati ügyekkel foglalkozott a kedd délelőtti minisztertanács A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kor­mány tagjai Kállay Miklós miniszterelnök elnöklésével kedden délelőtt minisztertaná­csot tartottak. A minisztertanács . időszerű kormányzati ügyekkel foglalkozott és két óra előtt ért véget. Jó ABU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK Budapest, szeptember 21. (MTI) Kállay Miklós m. klr. miniszterelnök kedden az alábbi táviratot intézte Herczeg Ferenc dr. m. kir. titkos tanácsos, felsőházi taghoz születése 80-ik évfordulója alkalmából: „A magyar királyi kormány nevében szív­ből jövő melegséggel üdvözlöm Nagyméltó­ságodat azon a napon, amelyen eredménye­sen oly gazdag munkás életének 80-ik évét betölti. A magyar Bánát szülöttjének ihle­tett tolla nemzetünk nagy kincseit, a ma­gyar irodalmat számtalan remekművel gya- rapitotta és vele hirdeti a magyar géniusz örökös teremtő erejét. Nagyméltóságodat, a magyar irodalom vezéralakját mindenkor az igazi magyarság, nemzeti történelmünk, né­pünk és magyar fajtánk rajongó szeretető hatotta át. Ezt sugározza minden müve, ezért fogadta szivébe minden Írását a falu és a város egyaránt és ezért száll a mai nap a magyar nép szeretete és büszke nagy­rabecsülése Nagyméltóságod felé. Az Isten áldása legyen további munkásságán.« Kéthavi fogházbüntetésre ítélték a tolvaj cigányasszonvt Kolozsvár, szeptember 21. Berki Krisztina bonchidai cigányasszony ezév május 29-én bemászott Póka Györgyné 73 éves öreg asz- szony pitvarablakán- és a falra akasztott kamrakulcsot lelopva, behatolt vele az élés­kamrába, ahonnan több kiló lisztet, zsirt és szalonnát lopott el. A magánosán élő Póka Györgyné szom­szédasszonya észrevette a megrakottan tá­vozó cigányasszonyt és kiabálni kezdett. Berki Krisztina, hogy hamarabb kereket oldhasson, a lopott holmival teli szatyrát 'egyik utbaeső híd alá rejtette. A lármára elösietö falubeliek azonban mégis rajtafog­ták. A lopott holmi közt egy hatalmas konyhakést is találtak, amiről a lefogott tolvaj asszony azt állította, hogy a füstö­lésre kitett holmik levágásánál használta. Lopás miatt a kolozsvári törvényszék büntető egyesbirája, Lehner Richárd dr. tör­vényszéki tanácselnök vonta felelősségre Berki Krisztinát, akit — Szacsvay László dr. ügyész vádbeszédére — kéthavi fogházra és háromévi jogvesztésre Ítélt. Az Ítélet jog­erős. Uzsorabirisági Ítéletek A kolozsvári törvényszék mellett működő uzsorabiróság egyesbirája, Sebessy Gábor dr. törvényszéki bíró kedden Ítélkezett Szép József páncélcsehi tímár áruelvonási ügyé­ben. Szép Józsefnél ezév április 12-én nagy­mennyiségű bivaly, borjú és lóbőrkészletet találtak a hatósági közegek. A hadviselési célokat szolgáló anyag jcgtalan elvonása miatt eljárás indult ellene. Schlett Jenő dr. ügyész vádbeszédére a vádlottat 600 pengő pénzbüntetésre Ítélte az uzsorabiró. Lénárd János szamosfalvi gazda a télen sertést vásárolt és mért ki 8 pengős kilón­kénti árban, a hatósági 3.40 pengős egység­ár helyett. Aruzsoráért 500 pengő pénzbün­tetést kapott. Ugyancsak 500 pengő pénzbüntetést ka­pott Gál Jánosáé Apor-utca 17. szám alatt lakó dohánygyári munkás is. Gálné ezév ja­nuár havában az igénybevétel elől elvont több kiló kukoricalisztjét, 2.30 pengő ható­sági ár helyett 12 pengőért adogatta el ki­lónként. Gabonarejtegetésért került uzsorabiróság elé Marosán János topaszentkirályi gazdál­kodó, akinél ezév junius 5-én 78 kg. búzát találtak. 500 pengő pénzbüntetésre Ítélték. Pap Gábomé báréi lakos 6 mázsa szénát vont el az igénybevétel elől és kétszeres áron adott túl rajta. Az uzsorabiróság 300 pengő pénzbüntetést szabott ki reá. Valamennyi Ítélet jogerős. Száz tüzeset egy év alatt Kolozsváron Kolozsvár, szept. 21. Kolozsvár város tüz- oltóparancsnoksága most adta ki jelentését a tüzoltótestület multévi működéséről és helyzetéről. A jelentésből kitűnik, hogy a tűzoltóság a mult évben 117 kárelhárítást végzett. Ebből 100 tüzeset, 9 állatmentés és 8 műszaki mentés volt. A tüzesetek közül 28 gondatlanságból, 28 hanyagságból, 6 vi­gyázatlanságból, 5 szerkezeti hibából, 2 ön- gyujtásból, 1 villámcsapásból, 1 túlfűtésből eredt, a többinek eredetét nem lehetett meg­állapítani. Jellemző, hogy 17 esetben a tűz­oltóságot „felültették“. A kárelhárítási ese­tek közül 87 nappal, 30 éjjel történt. A tüz­eseteknél egy tűzoltó sérült meg, mig ugyanannál a tűzesetnél 3 ember halt meg égési sebek következtében. A vidéken tör­tént tüzesetekhez három Ízben hívták ki a tűzoltóságot. A derék, mindenre elszánt kolozsvári tűz­oltók ott állanak a falakon. Ruhájuk, ar­cuk, csupa korom. Kezükben fecskendő, vas- villa, csákány s még mindig keményen küzdenek az itt-ott feltörő lángokkal. Az egyik padlás óriási robajjal beszakad s magával rántja a tűzoltót is. Szája megtelik ko­rommal, törmelékkel és vízért kiáltoz a füstölgő romok között. Hosszú percek telnek el ilyen kétségbeesett helyzetben, amig a szomszédos épületben épen maradt üzemirodából valaki egy lite­res üvegben vizet hoz s végre átadja az em­bertelen helyzetben lévő tűzoltónak . . . A gyárüzem romjai most valóban siral­mas képet mutatnak. A milliókat érő, ma már pótolhatatlan gépek ott állanak örökre elnémulva a füstölgő romok alatt. Az óriási csupasz falak között úgy festenek, mint va­lami idomtalan szörnyetegek. A vékonyabb vas alakatrészek teljesen elhamvadtak az irtózatos hőségben, a hatalmas acélvázak pedig átlzzva világítanak a fekete romok közül. I A gépektől távol pedig ott állanak a kenyerüket veszített munkások.. Szomorúan, kétségbeesve kérdezik, mi lesz holnap? . . . Ki felelős azért, hogy holnaptól kezdve nem lesz kenyerük? . . . Száz család, leg­kevesebb 400 családtaggal elesett attól a biztosnak látszó mindennapi kenyértől, ame­lyet a szászfenesi fonalgyár eddig biztosí­tott számukra . . . — Biztosítva volt-e a gyártelep ? — kér­dezzük Szilveszter Sándor igazgatótól. — Igen is, meg nem is, — hangzik a vá lasz. — Két biztositó intézetnél is kötöttün biztosítást, de olyan csekély összegre, hog felesleges is megemlíteni. Máskülönben ser érnénk most semmit a biztosítással, bármi lyen összeget térítene meg, mert az elpus2 tűit gépek nemcsak megfizethetetlenek, d pótolhatatlanok is. Vadonatúj gépek voltai már akkor hatalmas összegeket fizettüh érettük, ma pedig bármilyen összeg állan rendelkezésünkre, akkor sem tudnánk ilye gépeket beszerezni. Pótolhatatlanok. . . pé tolhatatlanok. . . — ismételgeti kéztördelvi — Ha annyira értékeseknek és „pótolha tatlanoknak“ tartották ezeket a gépekei akkor miért nem fejtettek ki nagyobb elő vigyázatosságot, miért nem helyezték el békében is milliókat érő gépeket korszerűé megépített üzemhelyiségbe? Mert ha kell elővigyázatosságot tanúsítanak, a tragédi bizonyára nem következik be s egy gyá leégése nemcsak a tulajdonosok számár jelent kárt, de méginkább azoknak a mun kásoknak a számára, akiknek a gyártó függött a mindennapi kenyerük. Ezt kellet volna meggondolni s ezt kell most megje gyeznie mindazoknak, akik eddig erre ner gondoltak. Értesülésünk szerint a hivatalos kárbecs lő-bizottság a csütörtöki napon fog kiszál lani a helyszínre s akkor fogja megállapi tani az arra illetékes hatóság is, hogy gyár porráégéséért ki terhel közvetlenül felelősség? . . .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom