Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-22 / 214. szám

4 Takarékoskodjunk a tüzelőanyagga A polgármester a hűvösebb idő bekösz Sntével a legnyomatékosabban és legkomo­lyabban felhívja a közönség figyelmét a tüzelőanyaggal való takarékosságra. A háború okozta nehézségek, mint a munkaerő-, a nyag- és szállítási eszközök hiánya, a tűzifa kitermelését és szállítását súlyosan akadályozza. - Ezért azok a mennyiségek, amelyek a 'miniszteri rendeletekben egyes h áztartások részére meg vannak állapítva, nem biztosíthatók az ezévi fűtési idényre. A polgármester ezelőtt egy hónappal m ár úgy intézkedett, hogy tüzifajárandóságá- nak mindenki csak a felét veheti igénybe. Ezidöszerint a kilátások olyanok, hogy nem valószínű ennek az intézkedésnek hatályon kívül helyezése, ezért mindenki saját érde­kében arra rendezkedjék be, hogy a miniszteri rendeletekben megállapított mennyiség­nek csak a feléhez fog hozzá juthatni. Igyekezzünk tehát a fűtés megkezdését minél későbbre halasztani és azok is, akiknek tö bb lakóhelyiségük van, a f űtést lehetőleg egy helyiségre korlátozzák. A polgármester a mai napon úgy intézkedett, hogy azok, akiknek a meglévő kész­lete a miniszteri rendeletekben megállapított mennyiségnek 50 százalékát meghaladja, a többletet további intézkedésig nem hasznáUi aiják fel. Az 50 százlékos korlátozás alól egyedül a harctéren szolgálatot teljesítő ho nvédek hozzátartozói mentesek, akiknek a miniszteri rendeletekben megállapított teljes járandóságra van igényük. Ertlelty étlel mi szerkeze Vbe tömörülnek a koSozsfári szakiskolások is Vasárnap cféFelőll alatt u?ó közgyűlési tartanak KÍBzjBrilfrsjXG Eszti sétálni megy Hit csinál egy kiscseléd vasárnap délután ? Mit csinál vasárnap délután egy kis­cseléd ? Sétálni megy. Próbáljuk meglesni, például Esztit, a szomszédék cselédjét. Hol piheni ki a heti munka fáradalmait, minek tud örülni, mik a szórakozásai. A nyitott konyhaajtóból kihallatszik dudorászása. Ha jól látom éppen sepreget. De milyen für­gén! Nagyon siet, talán már várja is valaki, de éppen most szól ki asszonya és elküldi szódavízért. Eszti dünnyög, hogy más leány már ilyenkor régen sétál, de azért elmegy. Lecsapja nagymérgesen a seprőt, s ahogy szalad, hajfonata leng a hátán, kipirul az arca, s az orra a szokottnál Is piszébb. Alig két perc, máris visszajött. Gyorsan fésülködik, élénk piros selyem pántlikát köt hajába, nagy gonddal veszi fel sokrétű rán­cos szoknyáját, a piros varrott pruszlikot. Utóljára mielőtt felköti a hófehér fodros kö­tényt, mégegvszer megnézi magát a tükör­ben, aztán kiszedi a vázából a virágot s vagy hármat a kezében szorongatva, nagy sebbel-lobbal perdül ki a kapun. Egyenesen a Malom-utca felé tart. Négy óra lehet, még kévésén vannak a „cselédkorzón“. Itt már nyugodtabban lépe­get, nézelődik. Vájjon kijött-e már a Juli, vájjon Jóska merre jár? Szembe jön egy szomszédfalusi leány, szívesen beszélgetne vele, ha a múltkor nem vesztek volna össze, így csak peckesen elfordítja a fejét. A sar­kon a patika előtt néhány katona áll, a cukorkaárus kukoricacsövet rág. A járda szélen egy ócska konflis, kocsisa elaludt a napon. A hidon túl a gyümölcspiacon eldo­bott dinnyehéjjal dobálják egymást a gyere­kek. Nagy sárgabóbitás papagály planétát húz pár fillérért. Vájjon megmondja a jövőt. Eszti billegő léptekkel szép csendesen be­kanyarodik a sétatér fiié. Sárgul a fák ko­ronája, egy-egy vadgesztenye koppan, de a nap még erős, sugarai aranyosan szűrödnek a vasárnapi sétálók arcára, az ágak közül. Taika népség, tarka ünneplőben, öregek, fiatalok, gyermekek. A katonák hosszú sor­ban a padokon ülnek, vitatkoznak, vagy karonfogva sétálnak, közben nézegetik a lányokat. — Hová mész nagylány? — szól Esztihez egy vékony bajuszos örvezetö. —- Amerre akadok! Az orrom után! — randit a vállán Eszti, s a szeme sarkából megnézi a fiút, aztán tovább billeg. A kioszk mellett bárki megmérheti magát húsz fillérért. Éppen most állt fel a mér­legre egy legény. Társai lábukkal nyomják le a deszkát, amin áll, s mulatnak a ré­mületén, amikor meglátja, hogy 120 kiló. — Na az áldóját, ilyen súllyal elmehetnék mangalicának is. Bezzeg volna ára a bő­römnek. Eszti nézi egy darabig, aztán elunja s tovább megy. Pár lépésre a sétatéri tótól nagy csoportosulás. Szeplős, vörösképü mo­gorva ember tornáztat ott, egy nyolcéves forma kisfiút. Talán csontja sincs szegény­kének, ugrik, tekeredlk mint a kigyó. A muzsikát a mutatványhoz egy ziláltfürtü asszonyság fújja, nagy trombitából, s a bal­kezével veri elkeseredetten a dobot. A lány igyekszik beljebb furakodni a csoport köze­pére, de valaki megragadja a karját. Meg­fordul, s csak nézi Jóskát, mintha csodát látna. Hogy a Jóska Kolozsváron katona. . . S méghozzá tizedes! Lassan oszlik a bá­mészkodók serege, mert a gyermek befe­jezte mutatványát. Alig pár fillér hull a kalapjába. Hiába, ma nem méltánvolják a művészetet. — Hogy megy a sorod lelkem? — Hát enni keveset adnak, órákig kell sorba állni husért, aztán még néha meg Is szidnak, hogy eltekeregtem — panaszkodik Eszti. Ez már így van — int fölényesen Jóska. A sporttelepről időnként vad éljenzés, kiabálás. A strandról még haitik a muzsika. De az igazi érdekes látnivaló csak most kö­vetkezik, amikor Jóska meg Eszti kiérnek a sportte'ep mögé. Itt van csak nagy dárldó. a vurstli! A kikiáltó most indította el a körhintát, zakatol a gép. Nagy fakanállal dobol egy szép fekete cigánylány, s egy bond rágós orrú muzsikus tele tüdővel fújja a legfrissebb katonadalt. Kissé hamisan, mi tagadás. Harminc fillérért mindenki hintáz­hat öt percig. A hinta nemcsak hinta, meg lehet azt bámulni egyébért is. Kápráztató festmények vannak rajta. A vérszomjas Sa­lome királylány mélyen dekoltált zöld Ing­ben térdenállva magasra tartja Keresztelő János fejét, az egyik- képen. A másikon kö_ téltáncos elbűvölő mutatványa látható, az­tán van itt kard és tűznyelő Is, és még egész sereg csudabogár és világhírű ese­mény vászonra örökítve. S mindez ingyen és bérmentve. — Mikor volt otthon? — kérdi Eszti. *— Hej a rég volt lelkem, erősen rég, Hej Kolozsvár, szept. 21. A szakiskolát vég­zett tisztviselőknek és alkalmazottaknak ed­dig nem volt meg az érdeképviseletük és fezért nem is tudták jogaikat kellőképpen érvényesíteni. Budapesten nemrégiben gyű­lést tartottak a szakiskolások és elhatároz­ták, hogy jogaik érvényesítése érdekében egy táborba tömörülnek és a Nemzeti Mun­kaközpont égisze alatt munkálkodnak to­vább. A határozat alapján meg is alakítot­ták az NMK kebelében szakcsoportjukat s a következő pontokban foglalták össze az orvoslásra váró sérelmeiket: 1. Sérelmesnek tartjuk a fémipari szak­iskolai végzettek végbizonylatán lévő zára­dékot, amely szerint a mesteri cim haszná­latát már egy évi gyakorlat után is mester- vizsga letételéhez kötik. Kívánságunk az, hogy egyévi gyakorlat után a mesteri cím használatát autömatikusan élvezhessük. 2. Sérelmesnek tartjuk, hogy az állami munkatelepeken az ipari szakiskola növen­dékeinek végzettségét nem veszik figye­lembe. Szükségesnek tartjuk, hogy az állami munkatelepeken müködö végzett szakisko­lásokat végzettségüknek megíetelő munka­körben alkalmazzák, ne sorozzák őket egy kategóriába a tanoncisko'át Végzett, segéd­levéllel rendelkező szakmunkásokkal. 3. Szükségesnek tartjuk a szakiskolát Végzettek megfelelő crm megjelölését, mert Kolozsvár, szeptember 21. Az Erdélyi Hangya Szövetkezet bonchidai fiókja áruki­hordó fuvarosként Szováti Márton község­beli legényt alkalmazta. A legény egyideig pontosan eleget is tett kötelességének.' Ta­valy októbertől kezdve azonban feltűnő mód költekezni kezdett. A szövetkezet vezetői, amidőn utána néztek a dolognak, kiderült, hogy Szováti szövetkezeti pénzen „szórako­zik“. Az árufuvarozással egyidejűleg kapott számlák végösszegén ugyanis a leleményes ember bizonyos változtatásokat végzett és az eként biztosított különbözetet magának tartotta meg. így egyik 750 pengőről szóló /'számlát 755-re, egy 505 pengőről szólót 555-re, egy 680 pengőset pedig 780 pengőre „javított“ ki. Száz-száz pengővel hasonló­képpen megnövelt még három, egyenként 600- 600 pengőt kitevő számlát. E sikeres műveleteken felbuzdulva, utóbb már egye- ínesen 500 pengővel, 250-röl 750-re hamisí­tott egy másik számlát. Ezzel kereken ezer pengő szövetkezeti pénzt tulajdonított el Szováti, amennyiben a szövetkezet pénztára ezeket a megnagyobbított összegeket fizette de szép falu Hagymásbodony!!! Ráncos vénasszony nagy pirosvirágos ken­dőben, üldögél a hajóhinta mellett. Neki fi­zetnek azok, akik a hajóhintára akarnak ülni. Olyan egészen mint Villon vén fegy. vermeSternéje. Kacagás, kiabálás minde­nütt. De van itt céllövölde is. Szurtos gyermek­sereg próbálgatja a fegyyereket. Cipöjavitó suszter, mosolygó holdvilág, vörösorru pék s még sok más mulatságos figura a cél­pont. A kerítésnek támaszkodó bódéban már egész komoly vadászat folyik. Csinos cigánylany a „fegyvermesternö“, töltögeti szorgalmasan a puskákat. S a sokféle exo_ jelenleg sem a technikusok, sem mérnökök, sem tanitók nem vagyunk. 4. Sérelmesnek tartjuk, hogy katonai szol­gálatra bevonuló szakiskolát végzettek nem kapják meg karpaszomány jogosultságukat. Ezekben a pontokban foglalták össze u budapesti szakiskolások sérelmeiket, ame­lyeket most a Nemzeti Munkaközpont támo­gatásával igyekeznek orvosolni illetékes helyen. A budapesti szakiskolások megmozdulása elhatározó lépésre késztette a kolozsvári szakiskolásokat is. Szervezkedésüket az el­múlt hetekben már megkezdték s eddig so­kan jelentkeztek a szervező bizottságnál, hogy részt akarnak venni abban a munká­ban, amelynek feladata: kiharcolni a szak­iskolások jogait. , A kolozsvári szakiskolások szervezkedése már oiyan előrehaladott mederben halad, hogy vasárnap délelőtt 10 órakor meg is tarthatják alakuló közgyűlésüket a Nemzeti Munkaközpont kolozsvári szervezetének Kötő-utca 12. szám alatti helyiségében. Az alakuló közgyűlésre Kolozsvárra érkezik Nagy János, országos szervező Is. A köz­gyűlésen megválasztják a szakcsoport tisz­tikarát, majd lefektetik a munkatervet és ennek a'apján folytatják érdekvédelmi mű­ködésűket. ki kezéhez. A leleplezéskor megtett bűnvádi feljelen­tés alapján hétrendbeli magánokirathamisitás miatt indult meg az eljárás a hűtlen kocsin ellen. A kedden délelőtt megtartott főtárgyalás alkalmával azonban a vádat képviselő Folk- mann Mihály dr. ügyész emellett még kü­lönbözőképpen minősített többrendbeli csa­lással módosította vádját. Szováti ugyanis a szövetkezet nevében üzletfeleiktől különféle árucikket, Így 20 liter aratópálinkát, 3 üveg málnaszörpöt, meg 3 kilogram dióbelet kért ki, amiket szintén eltulajdonított. Ké­rése igazolására egyizben még Szakács Já­nos szövetkezeti vezető nevét is meghami­sította. A bizonyítási eljárás befejeztével a tör­vényszék Szabó András dr. elnöklésével ülé­sező hármas büntetőtanácsa — büntetett előéletére való tekintettel — jogerősen nyolc havi börtönbüntetésre Ítélte a vádlottat, akit büntetése megkezdésére azonnal őrizetbe vettek. tikus állat, tigris, oroszlán, pávián, csörgő­kígyó, majom, vadmacska, szelíden és mő- labusan álldogál és csak arra vár, hogy tiz fillérért lepuífantsák. Úgy látszik, nem is olyan veszélyes dolog a tigrlsvadászat. Legalább is Kolozsváron. Nyekergö verklizenére forog a gyerme­kek körhintája. Rikító tarkára festett falo­vakon ülnek az apróságok. Velötrázó csa­takiáltásokkal üvöltik túl a verkli nyeker- gését. Akad artista is köztük. Egyik kis szurtos kézállásban forog a lovon, lehet hogy ebből lesz tíz év múlva valamelyik varietében a „Nagy szám". időtlenül vén néniké üldögél sámlin / 1943. ÍZ£PI£MBER 22 A bajtársi szolgálat nagysikerű estet rendezett Désen Szolnok-Doboka vármegye székvárosában a vármegyeháza ősi dísztermében olyan lel­kes meleg hangulatú műsoros magyar est pergett le, amilyenre az öreg falak rég nem emlékeztek és amilyenre minduntalan mi­nél sűrűbben szükség lenne. A műsoros estet a bajtársi szolgálat rendezte, bevezetőül a telt terem elmondotta a magyar. Hiszek­egyet, ami után Bartosievtz László ezredes tartott bevezető előadást: Ma minden ideg­szálunkkal küzdő honvédhez kell kapcsolód­junk, mert csak ilyen módon találjuk meg a minket megillető helyet Európában. A magyar megmaradás alapja csakis a kereszt és a kard egyesitett jegyében képzelhető el. Ezután Kréines Mária, Cirmay Teréz zongoratanárnő zongora kíséretével kelle­mes behízelgő szopránján néhány szép ma­gyar dalt énekelt el, a közönség sűrű tapsai között. Az énekszám után következett az est főpontja Almay Béla vezérkari alezre­des, helyzetismertetés cimü előadása. Az őszinte meleg tapsokkal fogadott kitűnő előadó előadása elején désl emlékeiről ssó- lott. Ugyanis Almay Béla a szamostáji szü­löttje. Visszaemlékezett a Déssel kapcsola­tos gyermekemlékeire, ifjúságára és ama sötét 1919-es napra, amikor Désre érkezve egy idegen nemzetiségű hölggyel találta szemben magát, aki kutyája nyakában azt a nemzeti szállá got fűzte gúnyból, amiért minden magyar férfi életét áldozná. 1940 őszén a hamis korlátok letörtek és Erdély ismét magyar lett. Sajnos, egy világégés, egy világ vihar indult ugyanakkor, ez az oka annak, hogy a magyar élet Erdélyben nem tudta mindazt megvalósítani, amire ké­szült. — Mindenütt panaszokat, suttogásokat hallani, pedig nézzünk körül csak a világon, egyike vagyunk a legbékésebb, legboldo­gabb országoknak. A hozzánk üldülni jövő finn tisztek kenyerünket kalácsnak vélték és elmondották, hogy náluk a tisztviselők egyszerű ellátás ellenében fizetés nélkül dol­goznak — hol vagyunk mi ettől az állapot­tól. Az önbizalom és magatartás erősítése legfőbb feladatunk kell legyen. — Felmerül a kérdés, mi lesz velünk eb­ben a világégésben. A társadalom tele van suttogókkal. Ifjú titánok, bölcs aggas­tyánok, kávéházi nagyságok és megffelleb- bezhetetlen külpolitikusok taglalják a kér­dést. Ezután az előadó kitért a Don menti harcokra és eloszlatott néhány homályos kérdést. Majd a következőkben folytatta: Ml lesz velünk, mi lesz a háború után? Itt tudnunk kell, hogy mi az adott szavunkat sosem fogjuk megszegni, másrészt, hogy a ma­gyar öncéluság útját fogjuk követni. Az or­szág sorsa, ne felejtsük, csakis rajtunk for­dul meg. Ezért össze kell fogni a nemzeti erőknek. Jelszó: Hűség az adott szóhoz és mindent megtenni a magyarságért mind­halálig. Mi tudjuk, hogy mikor jön el a ml óránk és akkor egész erővel cselekedni fo­gunk. Almay Béla vezérkari alezredes előadását több helyen zugó, több percekig zugó taps szakította meg, mert Almay Béla mindenki szivéből beszélt, hangot adott a magyar lé­leknek, kérdéseket fejtegetett és homályo­kat oszlatott el rávilágító mondataival. Elő­adása után a közönség hasonlóan lelkesen tapsolta és ünnepelte. Azután Bányay Ferenc vallástanár Ady és Retnénylk verseket adott elő finomult művészettel és mély átérzéssel. Deák An­dorne és Os/.tián Ilona tanárnők zongora négykezese hűen, életmüvészettel közvetí­tette Beethoven V. szimfóniáját. K. Weress Jenő polgármester zárőszavalban megkö­szönte az előadók fáradozását és kérte Al­may Béla vezérkari alezredest, hogy minél többször látogasson el erre a vidékre, ahol annyira szükség vaj? a lelkesítő magyar szóra. — A magyar öntudat és a magyar erők szellemében kell igyekeznünk közösen arra, hogy kivívjuk a teljes magyar jöven­dőt. A teljes sikerű műsoros estet a Himnusz hangjai zárták be. a járda szélen, egy kosár szilva mellett, de senki sem vásárol. Jóska meg Eszti csak bámul áhítattal, egymás kezét fogva. Talán fel kéne ülni a hintára, jól megforgatni a lányt, de aztán eszébe jut, hogy katonaruhában nem lehet. Aztán gondol egyet, tuszkolja Esztit: Ülj fel na . . . De Eszti szabódik, egyedül nem akar. S tovább fogják egymás kezét. Nagylassan elindulnak vissza, a sétatér felé. Jóska át­öleli Eszti derekát, úgy mennek, összesi­mulva. Elég volt a leskelödésböl. Ne zavarjuk őket. ,(B. 1-1 Az árukihordó kocsis • ezer pengőt sikkasztott Nyolchavi büntetését az ítélet kihirdetése után már meg is kezdte

Next

/
Oldalképek
Tartalom