Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-22 / 214. szám

Szerda 1943 szeptember 22 <4 Ára ie miér W ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYED ÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. HUSZONHAT O.D IK ÉVFOLYAM 214. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAITOK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Churchill uj német fegyverek, nagy német tengeralattjáró-rajok harcbavetésére készítette elő az angol közvéleményt „El kell készülnünk arra, hogy a rettenetes ellenség óriási erőfeszítéseket fesz, hogy csapásainkat viszonozza" — mondotta alsóházi beszédében A magyar és német csapatok kemény harcokban megvédték a Deszna-folyómenti állásokat \ szövetségesek támadási ín daloltak Nápoly elfoglalására Róma védelmét válogatott német csapatok vették át CHURCHILL az angol alsóház keddi ülé­sén mondotta el nagy beszédét Amerikából való visszatérése után. Hosszasan vázolta az elmúlt év háborús eseményeit és dicsőí­tette az azóta elért angolszász és szovjet eredményeket. A sikereket úgy tüntette fel, mint az ő és Roosevelt tanácskozásainak és döntéseinek eredményeit. Beszédének egyik részében azt hangoztatta s ezzel kétségtele­nül a szovjet második arcvonal iránti köve­teléseivel szemben akart meghajlást tenni, hogy a Földközi-tengeri hadműveleteket nem tekintette soha sem a Nyugateurópa elleni támadás pótlásának, hanem csupán szüksé­ges előkészítésnek. Különösen hosszasan foglalkozott a légi- háboruval, a német városok elleni terrortá­madásokkal s hangoztatta, hogy a légi bom­bázásokat rendszeresen tovább fogják foly­tatni a „német háborús erőfeszítések köz­pontjai ellen“. * MAGYAR CSAPATOK HARCAIRÓL számol be a Nemzetközi Tájékoztató Iroda legutóbbi berlini jelentése. A keleti harctér desznai arcvonalán folyó kemény harcokban tüntették ki magukat az ottküzdö honvédek. A szovjet erőknek itt az elmúlt napokban sikerült átnyomulniok a Deszna folyó nyu­gati partjára és ott hídfőket létesítettek. Mostani erőfeszítéseivel ezeket a hídfőket akarja kiszélesíteni. A Nemzetközi Tájékoz­tató Iroda jelentése szerint a magyar és a német csapatok sikeresen szálltak szembe a számbeli túlsúlyban lévő' ellenséggel és min­den talpalatnyi helyért harcolva, mindenütt olyan súlyos veszteségeket okoztak, hogy a terv betett mély betörést nem tudták ke­resztülvinni. Súlyos és ide-odahullámzó küz­delem után a magyar és német csapatok megtartották erősen kiépített s a desznai szakasz felett uralkodó magaslati állásaikat. A német hivatalos jelentés megállapítja, hogy a harctér súlypontjaiban, az Azovi- tengertől északra, a Dnyeper középső folyá­sától keletre, a Deszna mellett, Szmolenszk térségében tovább tart a kemény elhárító csata. Különösen erős volt a szovjet táma­dás Brianszktól nyugatra a Roszlav és Brianszk közti ut mentén. A védöcsapatok busznál több támadást vertek itt vissza és a bolsevistáknak a legcsekélyebb terület­nyereséget is a legsúlyosabb áldozatokkal kellett megfizetniök. A jarzevói térségben nagy páncélos erőket vonultattak fel a bol­sevisták, Dorogubusnál pedig erős tüzérségi előkészítés után lövészhadosztályokat vetet­tek harcba. Jarzevónál száznál több harcko­csit vesztettek. Az 5-ik német páncéltörő csoport fedezékeibe meghúzódva megvárta, hogy a páncélosok elrobogjanak felette, ez­után pedig robbauótöltényekkel közvetlen közelben tette ártalmatlanná a szovjet harc­kocsikat. A Nemzetközi Tájékoztató Irodának a ke­leti arcvona! helyzetéről adott összefoglaló helyzetképe hangsúlyozza, hogy a 11 hete tartó szovjet éhségoffenziva s a német és szövetséges csapatok ezzel szemben kifejtett kémény ellenállása a hadtörténelemben, mint minden idők legnagyobb elháritó csa­tája fog szerepelni. A bolsevistáknak szám­beli fölényük és roppant hadianyagmennyi­ségük ellenére sem sikerült kimozdítani sar­kaiból a német arcvonalat. A szovjet főpa­rancsnokság célja nem valamilyen kisebb te­rületnyereség volt az arcvonal egyik, vagy másik szakaszán, hanem a Szovjetunió me­zőgazdasági ellátási területének, Ukrajná­nak a visszahóditása. Ezt a célt azonban époly kevéssé érte el, mint azt a továbbit, hogy a német csapatok nagy részét beke­rítse. * AZ OLASZORSZÁGI HADSZÍNTÉRRŐL a német hivatalos jelentés Potenca és Sa­lerno szakaszairól csak helyi harcokat je­lent. Zürichbe érkezett legújabb hirek szerint * a legutóbbi órákban ismét kiújultak a har­cok, különösen Salerno körül. A megerősí­tett angol és amerikai hadseregek támadás­ra indultak, de előrenyomuló oszlopaik szé­les aknamezőkbe ütköztek. így most műsza­ki csapataikat küldték előre, hogy azok a páncélosok és gyalogosok részére az utat járhatóvá tegyék. Az angolszász nehézágyuk hétfő estétől megkezdték Nápoly bombázását. Az angol­szász szakértők azonban úgy vélik, hogy a nagy csata tovább északra fog kifejlődni s Kesselring tábornok csapatai csak késlel­tető harcokat folytatnak, mig a tulajdon­képpeni küzdelmet a Nápolyiéi északra mintegy 30 kilométerre a tengerbe ömlő Volturno folyó vonalán fogják tulajdonkép­pen fölvenni. Szardínia szigetének a németek részéről történt kiürítése után most Korzika szigetén folynak arcok. Giraud francia szakadár tá­bornok hivatalosan közölte, hogy a rendel­kezésére álló csapatok egy része partraszál- lott Korzika szigetén, ahol harcok folynak. A Szardínia szigetéről érkezett német’ csa­patok Korzika délkeleti részét szállották ineg s hir szerint erősítések érkeztek Elba szigetéről és Génua környékéről is. Az olaszországi harcok egyáltalában nem alakulnak a szövetségesek várakozása sze­llőt. Az angolszász közvéleményt hosszú háborúra és súlyos küzdelmekre készítik elő. A Hason c inü spanyol lap buenos ai- resi tudósítója szerint amerikai katonai szakért Ck is óva intik közvéleményüket a liÍ Dorus helyzet túlságosan derülátó megíté­lésétől. Csodálatos, — írja, — nitlyei gyor­san felállították a németek olaszországi arc- vonalukat. A brit. kanadai és ászakanierikai katonáknak érezniök kell, hogy a német hadsereg milyen erős. BADOGLIO, akit a szövetségesek hi vata- ■ losan elismertek olasz kormányfőnek, az m- I gír* . ádión át hétfőn este. felhívást Intézett az olaszokhoz, és ebben régi szövetségesük, a németek elleni kíméletlen és alattomos harcra hívta fel őket. — Ellenállni annyi mint megmaradni — mondotta többi között. Hatalmas eszközei­tek vannak a harc folytatásához és ez első­sorban a gerilla hgrc. A továbbiak során az olaszok kötelességének mondotta harcol­ni az angolok és amerikaiak oldalán a ne­metek ellen. A feltételnéiküli megadás ki­kötései tárgytalanokká váltak és a pillanat­nyi helyzetben nem kerülnek kivitelre. Fel­hívása további során igen éles szavakkal fordult a németek ellen. Az angolok és az amerikaiak, a hajdani bajtársak a Piavénél - és Vittorio Venetönál segítséget fognak nyújtani Olaszország feltámasztására. — Végül felszólítja Badoglio az olaszokat, harcoljanak minden eszközzel a németek ellen, hagyják ott városaikat, menjenek vi­di kre, vágják el a közlekedési vonalakat, robbantsák fel a hidakat és lőszerraktára­kat. Ahol kisebb német erőkkel találkoznak, támadják meg őket, pusztítsák el hadi­anyagjukat és mindenesetre harcoljanak to­vább •* AZ ANGOLSZÁSZ—SZOVJET KAPCSO­LATOKRÓL, a háromhatalmi értekezlet létrejöttéről, vagy meghiúsulásáról még min­dig a legkülönbözőbb hirek érkeznek. Amig az egyik jelentés bizonyosnak mondja, hogy a külügyminiszteri értekezlet után — amely úgy látszik, mégiscsak hosszú huzavöna után megvalósul — Churchill. Roosevelt és Sztálin is tanácskozásra ül össze, addig más jelentések ezt nagyon is kétségesnek jelzik, sőt a Nemzetközi Tájékoztató Iroda lissza­boni közlése szerint Sztálin teljesen felesle­gesnek tart minden Ilyen tanácskozást. Churchill és Roosevelt — mondja a jelen­tés — még mindig remélte, hogy létre lehet hozni Sztálinnál egy hármas értekezletet és ezért maradt Churchill oly szokatlanul so­káig Washingtonban — mondják angol po­litikai körökben. Az első meghívásra Sztálin a maga szokott kifogásaival válaszolt: le­foglalja a hadvezetés, nincs Ideje, stb. Végül azonban, almikor Roosevelt és Churchill túl­ságosan sokat sürgette, azt üzente Washing­tonba, egyáltalán nem látja be az ilyen ér­tekezlet célját, mivel területi követeléseit Churchill Is és Roosevelt Is Ismeri. Az an­golok beleegyeztek ezekbe, az amerikaiak pedig követeléseire sem Igent, sem nemet nem mondtak, amit ő szintén beleegyezés­nek értelmez. Politikai téren tehát mindent tisztáztak, teljesen felesleges az efféle érte­kezlet. Ami azonban a második arcvonalat illeti, azt az angolok és az amerikaiak már 1942 elején határozottan megígérték a Szov­jet-Uniónak és Sztálinnak még ma is vár­nia kell ennek az ígéretnek a beváltására. Az International News Service hangsú­lyozza, hogy az angolszászok végre is azt szeretnék tisztázni, hogy vájjon a Kreml hajlandó-e elvben az együttműködésre, vagy továbbra is önálló külpolitikát akar frtly- latni. Washingtont különösen a keletázsiai viszonyok tisztázása érdekli. Az Egyesült Államokban úgy tudják, hogy Kínában a japánokat nagyon befolyásos körök támo­gatják, mivel arra az esetre, ha a Szovjet­uniónak nagy szerep jutna a világ ujjáren- dezésében. Csungking is az ország elbolsevi- zálásától fél. Ezért a hármasértekezleten, amennyiben létrejön, elsősorban Sztálinnak a nemzetközi kommunizmushoz való maga­tartását akarják egyértelműen tisztázni. Efelől pedig nem lehet kétség. A nemzet­közi kommunizmus és a Szovjet-állam tö­rekvései azonosak és azok maradnak akkor is, bármit is határozna a hármas értekezlet és azt akármilyen ünnepélyes szerződés for­májában fogalmaznák is meg. % Ugyanilyen megítélés aiá tartozik a szov­jet kormányzat vallási „megtérése“ is. Most Moszkvában a yorkl érsek ottartózkodása során nagy egyházi ünnepségek zajlanak le, mintha csak a bolsevizmus nem irtotta vol­na ki a papok tízezreit és nem létesített volna hatalmas összegekkel támogatott hi­vatalos intézményeket az istentelenség ter­jesztésére. A moszkvai jelentés szerint a yorki érsek hivatalos látogatást tett az orthodox egyház pátriárkájánál, részt vett a pátriárkái palotában adott teán, majd szállodai lakásán fogadta a pátriárka vl- szontlátogatását. Az Ankarán keresztül ér­kezett jelentés szerint ott volt ezeken a fo­gadtatásokon a leningrádl és a klsenevi metropolita, valamint a gorkiji és a ljazani érsek is. Ezeket a méltóságokat most hir­telen újból betöltötték, hiszen közismert, hogy a Szovjetben nem volt semmiféle egy­házi élet és amennyiben a hívek valahol mégis megkísérelték az istentiszteletek meg­tartását, azt a legkegyetlenebb eszközökkel fojtották el. Churchill nehéz küzdelmekre készítette elő ez a sípol közvéleményt Stockholm, szept. 21. (MTI). Churchill i miniszterelnök az alsóház keddi ülésén mon- I dott beszédében mindenekelőtt annak a j megrendülésének adott kifejezést, amelyet I Kingsley Wood kincstári miniszter kedden reggel bekövetkezett halálának hire keltett. Churchill ezután áttért a háborús helyzet ismertetésére. Meglehetősen távoli múltra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom