Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-18 / 211. szám

1943. SZEPTEMBER MkzsTjíírsMQ Az anyag arcvonala Alumínium-éhség A szine olyan, mint az ezüstnek. A legkönnyebb és a legszebb fém. Amikor az 1^55-iki párisi világkiállításon felfe­dezője, Deville bemutatta az első darab alumíniumot, az ára nem sokkal keve­sebb volt az aranyénál. Egyetlen kilo- gramot ugyanis 4500 márkáért adtak. Annyi bizonyos, hogy az alumínium kü­lönös tulajdonságokkal rendelkezik. Egész sereg drágakő, többek között a rubin, zafír csak annak köszönheti tün­döklő fényét, hogy különféle aluminium- vegyületek vannak benne. Délfranciaországban, Marseille közelé­ben van egy kis falu, Les Beux, Ennek a bazaltsziklás tövében meghúzódó falucs­kának a közelében találták meg azt a sa­játságos anyagot, amiből az alumíniu­mot állítják elő. Az anyagot a község után bauxitnak nevezték el. A kémiku­sok három évtizeden át kínlódtak, hogy alumíniumot állítsanak elő a bauxitból. Csak a mult század ötvenes éveiben vitte annyira a francia Deville, aki a párisi világkiállításon bemutatta az uj fémet, hogy nagyobb mennyiséget állítson elő, egyelőre azonban borsos áron. Az uj fém nagyon szép volt, emellett ötszörié könnyebb az ólomnál, az ónnál és horganynál, s emellett jóval szilár­dabb is. Tiz esztendő kemény munkájába került, amig le tudták szállítani az elő­állítási költségeket kilogramonként száz márkára. Általános elterjedésére csak akkor került azonban sor, amikor felta­lálták az elektrolitikus eljárást. így már a háború előtt két és fél márka volt egy kilogram ára. Ekkor már nagyon megnövekedett az ázsiója. A repülőgépépitők, gépkocsi­konstruktőrök ezzel az anyaggal dolgoz­tak, különösen amikor rájöttek, hogy ha más fémekkel ötvözik, nagyon könnyű és erősen ellenállóképes, úgynevezett „könnyűfémek“ jönnek létre. Alumíniumot olcsón csak villamosság segítségével lehet előállitani. így aztán érthető, hogy a nagy aluminiumgyárak mindenütt villamosmüvek mellett tele­pedtek meg, lehetőleg ott, ahol olcsó az elektromos áram, a vízierőművek köze­lében. így keletkezett Németországban az Inn mellett, Amerikában pedig a Niagara közvetlen közelében aluminium- gyár. Svájc, Olaszország, Ausztria is mindenütt a viz közelében építette -fel alufminiumüzemeit. A legnagyobb né­met gyárak azonban barnaszénnel állít­ják elő a villamos energiát, Bitteríeld- ben, Lautában és Lausitzban. A lausitzi gyár, egyike a legnagyobbaknak az egész világon, állami .tulajdonban van. Fejlett alumíniumiparának köszönheti Németország, hogy már 1936-ban hat­vanezer tonna alumíniumot tudott évente termelni, mig az első háború előtt meg kellett elégednie ezer tonnával. Újabb adatok a német termelésről nincsenek. A hadiipar fantasztikus méretű kiépí­tése azonban valószínűvé teszi, hogy ezt a számot azóta jelentékenyen túlszár­nyalták, hiszen az alumínium döntő fon­tosságú a hadiiparban. A számszerű ada­tokat azonban természetesen titokban tartják. A legfontosabb a bauxit s ez legna­gyobbrészt Európában van. Döntő fon­tosságát ennek, éppen a repülőiparban való különleges jelentőségénél fogva, külön taglalni felesleges. A világhábo­rút megelőző évek statisztikája (1934) áll csak rendelkezésünkre s ennek alapján a következőképen alakul a kép. A leg­nagyobb bauxit termelő Franciaország 528 ezer tonnával, az USA 160 ezer ton­nával következik ezután, majd Olaszor­szág 131 ezer, Magyarország 120 ezer, Holland Guyana 108 ezer, Szerbia 84 ezer, Brit Guyana 51 ezer, Németország 7 ezer tonnával. Ugyanebben az évben aluminiumtermelés adatai a következők voltak, importált és sajátbányászatu bauxitból: Franciaország' 16 ezer tonna, USA 42 ezer, Olaszország 13 ezer, Né­metország 37 ezer, Norvégia 15 ezer. Kanada 15 ezer tonna. Azóta nyilvánvalóan nagyok az elto­lódások. A francia bauxit, amit nagyobb­részt az USA felé exportáltak, ma kizá­rólag a német hadiiparban kerül fel­használásra. A hatalmas amerikai alu- miniumszükségletet ugyanis Guyana bauxitja csak kis részben tudta fedezni. A háború előtt az „Amerikai Aluminium Társaság“ teljesen a kefében tartotta az USA, Kanada és Norvégia alumínium­iparát, a világtermelés 80 százalékát. Ebből azóta a norvégiai termelés, Német­ország javára, kiesett. Mindebből látható, hogy mig jónéhány nyersanyag túlnyomó részben az egye­sült nemzetek kezében van, az alumi­nium, ami nélkül nincsen repülőgép, na­gyobbrészt olyan területen található, ami a tengelyhatalmak hatalmi körébe tar­tozik. Külföldi hírforrások számolnak be ar­ról, hogy az angolszász országokban igen nagy összegeket áldoznak bauxit- lelőhelyek felkutatására. „Alumínium- éhségnek“ nevezték ezt igen találóan az egyik angol szaklapban s hir számol be arról is, hogy a jelentékeny amerikai bauxittelepek ellenére is gyűjteni kellett az aluminiumtárgyakat, mivel a hadiipar szükségletét nem tudják másként kielé­gíteni. A fenti statisztikák egyik legérdeke­sebb s a jelenlegi háborús viszonyok között különösen figyelemreméltó pont­ja, hogy az egyik háborús nagyhatalom­nak, Angliának, nincsen bauxitja. Az oroszok ugyanis, akik jelentős bauxit­bányákkal rendelkeznek, évtizedek óta nenr közöltek adatokat s igy fellehető, hogy önellátóak. Anglia ezzel szemben egyáltalán nem rendelkezik báuxittal. Legújabban ugyan az angol sajtóban je­lentek meg olyan cikkek, amelyek arról számoltak be, bogy 'Ausztráliában és In­diában bauxittelepekre bukkantak, de ezek a jelentések annyira uj keletnek, hogy aligha képzelhető el, hogy máris értékesíthetőek lennének á háborús gya­korlatban. Anglia háborús gazdasági terveiben majdnem kizárólag a francia bauxitra számított, s ennek kiesését mind a mai napig nem tudta kiheverni. Az angolok, akikről igazán elmondható, hogy minden téren előrelátó gondosság­gal építették ki gazdasági életüket, ezen az egy ponton hibáztak. Fémiparuk ki­zárólag nehézfémekre van alapozva, ami­ben az Empire valóban nagyon gazdag. A könnyűfém termelésük egészen a há­borút megelőző utolsó évekig stagnált. Brit Guyana termelését Kanada dolgozta fel. A háború óta azonban*a guyanai bauxittermelés teljesen amerikai kézbe került, úgyhogy a hadiipar aluminium­mal való ellátása kétségtelenül egyik legnehezebb problémája az angol terme­lésügynek. Az aluminiuméhség nem csökken s bár arról is beszélnek, hogy német módszer szerint kaolinból állíta­nak elő alumíniumot, ez aligha fedezheti szükségletüket. A teher igy egyedül Amerikára nehezedik s az angol ipar alu­míniummal való ellátása kétségtelenül egyik nehéz problémája az angolszászok háborújának. (n. e.) Ma nyílik meg Székelyudvarhelyen a magyar műemlékek kiállítása Székely udvarhely, szeptember 17. (MTI) A székelyföldi művészeti év keretében szeptember 18-án nyílik meg a magyar mű­emlékek kiállítása. A kiállítást a vallás- és közoktatásügyi minisztérium nevében vitéz Haász Aladár miniszteri osztályfőnök nyitja meg délelőtt 11 órakor a városházán. A ki­állítás anyagát a Műemlékek Országos Bi­zottsága megbízásából vitéz Nagy Zoltán dr. rendezte be. A müemlék-kiállitás anyaga a kitűzött céloknak és kereteknek megfe­lelően három csoportra tagozódik: Az első * 15 csoport Magyarország legfontosabb és leg­jellegzetesebb műemlékeit mutatja be, a második pedig a Műemlékek Országos Bi­zottságának 1932-ben újjászervezése óta végzett legjelentősebb műemlékek feltárási munkálatait és helyreállításait szemlélteti. Részletesen kapcsolódik hozzájuk a harma­dik, a fényképsorozat csoportja is. Ez a Székelyföld helyi és olykor országos viszony­latban is kiemelkedő műemlékeit mu­tatja be. Részletekben is lehet a szemétfuva­rozási, tűzoltó és kéményseprődijakat fizetni A díjak felét már ez évben ki kell fizetni Kolozsvár, szeptember 17. Az elmúlt hét folyamán a kolozsvári házbirtokosok fizeté­si meghagyást kaptak kézhez, amely az 1941, 1942 és 1943 évi szemétfuvarozási di­jat, az ugyanezen évekre kivetett tűzrendé­szet! dijat, az 1941 évi kéményseprési dijat és a három utóbbi évről szóló ebadó befi­zetését szorgalmazza. A fizetési meghagyás megleptést, sőt nyugtalanságot keltett, mert a legtöbb kolozsvári polgár abban a Íriszem­ben élt, hogy ezekért a szolgáltatásokért külön dijat nem kell fizetni, viszont a köz­terhek nagysága nehéz helyzetbe sodort minden házbirtokost. A rögzített házbérek nagyon kicsiny jövedelmet biztosítanak á ,,háziurak‘‘-nak és most ennek terhére is egy újabb, váratlan és/ tekintélyes összeg esik, amely általában az évi házadó negye­dénél is magasabb. Ilyen tekintélyes ösz- szegnek a fizetési meghagyásban kiszabott 15 napon belüli kiegyenlítése nehéz, ezért a házbirtokosok érdekszövetsége, a Háztulaj­donosok Egyesülete illetékes helyen közben­járt az uj adóteher enyhítése érdekében. Botos János, a Háztulajdonosok Egyesü­letének ügyvezető alelnöké erről a közben­járásról a következő felvilágosítást adta lapunknak: — A most kikézbesitett fizetési megha­gyás jogszabályokon alapuló dijakra vonat­kozik. Ez nem adókirovás — mint azt so­kan helytelenül nevezik — hanem közszol­gáltatási ellenérték. Ezeket a dijakat a ro­mán megszállás idejében is fizettük. Ezek szolgáltak a szemétfuvarozás költségeinek megtérítésére, a tűzoltóság fenntartására és 1941-ben, amikor még a kéményseprést a város üzeme végezte, a kéményseprés munkálatainak dijaira. A szolgáltatásokat szabályrendelet állapítja meg, amelyeket a belügyminisztérium jóváhagyott. A dijkiro- vás elitéi tehát jogi alapon felebbezni nem lehet. A „Fizetési meghagyásában is fel­említett felebbezésnek csak akkor van he­lye, hogyha a városi adóhivatal netán a di­jakat hibásan számította volna, vagy pedig a meghagyás olyan összegeket is tartalmaz, amelyeket az adóalany már kifizetett. — A szemétfuvarozás és a tüzrendészeti dijat a házbérérték után vetették ki. Az előbbi a házbérértéknek 3 százaléka, az utóbbi 2 ezreléke. A kéményseprési dij ösz- szege a román díjtételek után igazodott, a lejt pengőbe átszámítva (1:30). Ez utóbbit a háztulajdonosok egyrésze annak idején, amikor a városi kéménysepröüzem meg­szűnt és a magánkéményseprök vették át a szolgálatot, egyes háztulajdonosok közvet­lenül a mesternek fizették ki. Ha ezt iga­zolják, még egyszer a dijat nem kell kifi­zetniük, illetve a terhelés a kéményseprő; mesterre megy át. — Az uj; dijkirovás — folytatta felvilágo­sításait Botos János — természetesen kel­lemetlenül érintette a házbirtokosokat. Ilyen magas összeget, amely három év el­maradt díjtételeit egyesíti, a legtöbb háztu­lajdonos nem tudja egyszerre, Í5 napon be­lül kiegyenlíteni. Ha pedig ezt nem teszi, újabb felszólításnak, végrehajtásnak és birságnak teszi ki magát. Ezen okok miatt a Háztulajdonosok Egyesülete kérést inté­zett a polgármesteri hivatalhoz és fizetési enyhítést kért a háztulajdonosok javára. Illetékes helyen erre a kérésre kijélentették, hogy a városi adóhivatal nem zárkózik el, indokolt esetekben, a fizetési haladék meg­adásától. Elvben leszögezték, hogy a ki­rótt összegnek legalább felét a folyó 1943 évben kell megfizetni, a másik felét a jövő év élsö felében. A háztulajdonosok tehát akár írásban, akár szóban kérjenek fizetési haladékot az adóhivataltól, jelöljék meg, hogy a kirótt összeg felét a hátralévő há­rom hónap alatt három részletben kiegyen­lítik, a másik felét pedig a jövő év folya­mán hat havi részletben és ha kérésüket az adóhivatal indokoltnak látja, ezt a fizetési, illetve törlesztési kedvezményt meg is adja. Természetes, aki teheti, egyenlítse ki egy­szerre számláját, me ft hiszen az összeg olyan szolgáltatásért jár, aminek költségeit a város tényleg viselte és viseli s amit ed­dig a közadókból pótolt. — Az ebadót szintén jóváhagyott sza­bályrendelet állapítja meg. Ez nemcsak háztulajdonosokra, hanem bérlőkre is kive­tették, ha kutyát tartanak. Ezt is három évre visszamenőleg állapították meg, tehát erre is kérhető a részletfizetési kedvez­mény. — A kirótt összegek pontos megállapitá- sa és a részletfizetési kedvezmény kérdésé­ben a városi adóhivatal minden adófizető polgárnak készséggel ad felvilágosítást — fejezte be tájékoztatóját a Háztulajdonosok Egyesületének ügyvezetője. Deutsches Wissenschaftliches Institut Lektorat der Deutschen Akademie Kolozsvár, JAkal-u. 2. I. em. Telefon: 27-48 Ingyenes német nyelvtanfolyamok kezdő-, hasadó-, irodalmi-, ének- és társalgási csopor­tok részére Beiratkozások szeptember 15-től október 1-i|? 4—7 óráig délután a lektorátusban. Beiratkozási dij 9 pengő. Tanítások kezdete az intézet sa­ját helyiségeiben, szeptember 2o-án, Jókai-u. 2. I. em. Fetsegőic Az emberek gondolkozását nem kell túl­értékelni, mert az ilyen megállapítás: „Gon­dolkodom, tehát vagyok!“ a valóságban nem azt jelenti, hogy mindenki és minden pilla­natban eredeti és egyéni módon gondolkozik. A gondolkozás a legtöbb embernél igen ké­nyelmesen, az emlékezet segítségével törté­nik. Ha kérdezik, azt feleli, amit ilyen kér­désre máskor is felelni szokott, vagy, .amit ilyenkor másoktól hallott. Arról beszél, ami­ről az adott körülmények között általában beszélni szoktak. Néha talán felcseréli a jel­zőket és megyáltoztatja a szavak helyét, egy szót jobban kiemel, a másikat meg el­harapja. Néha énekelve beszél, vagy kitörő vidámsággal, máskor gúnyos hanglejtéssel, vagy komoran és tragikusan színezve a sza­vakat, de lényegében mindig ugyanazt mondja. Ezért beszél olyan könnyedén és folyékonyan, vagy ahogy mondani szokták: „gondolkozás nélkül". Azok, a bizonyos tár­saságbeli jó csevegők — akiket ezért min­denki szeret — rendszerint azok közül ke­rülnek ki, akik jó emlékezőtehetséggel, de kevés eredeti gondolattal rendelkeznek. A másoktól hallott, könyvekből, lexikonok­ból olvasott gondolatokat és tréfákat mon­dogatják egyre tökéletesedő könnyedséggel és gyorsasággal, szinte már „behunyt szem­mel“ is és gépiesen, félálomban és könnyű részegségben is olyan hibátlanul és folyé­konyan, hogy méltók lehetnek a társaság elismerésére. (A társaság szívesen jutal­mazza a csevegőket és fecsegöket, akik megszabadítják a fárasztó gondolkozástól!) Már régóta, jól tudom, hogy azok, akik hallgatnak rendszerint többet gondolkoznak, — ha nem is mindig eredetien — mint a fecsegök. Ezért azt ajánlhatom annak, aki nem akar, vagy kevesebbet akar gondol­kozni, hogy kezdjen beszélni. Beszéljen, de ne lassan és megfontoltan, hanem minél gyorsabban és minél többet, „behunyt szem­mel“ és gépiesen, a nagy csevegők könnyed­ségével és öntudatlanságával. Beszéljen, mint aki tudja, hogy a legjobb gyógyszer önmaga és mások számára a beszéd. Beszél­jen és rejtőzzön el, pihenjen el a szavak mögött. Ez a legbiztosabb módja a gondo­latoktól való menekülésnek és a társadalmi üdvözlésnek! FLÓRIAN TIBOR Ec»y szemért — öt hónap Kolozsvár, szeptember 17. Az elmúlt év szeptemberében Perzsa János bádoki gaz­dálkodó kisborja elbitangolt a. szomszédos Veres Sándorné Miklós Anna kertjébe. Perzsa tízesztendős János fia a tilosban járó jószág után ment, hogy hazahajtsa. A kerti veteményeit féltő Veres Sándorné szit­kozódva a gyermek után eredt és utólérve öt, kiragadta kezéből a borjú hajtására ma­gával hozott botocskát. A felindult asszony ütlegelni kezdte ezzel a gyermeket, akinek fejét olyan szerencsétlenül találta el, hogy az ütés következtében elvesztette félszeme világát. Súlyos testisértés vétsége miatt a magá­ról megfeledkezett asszony bíróság elé ke­rült. Lehnér Richárd dr. törvényszéki ta­nácselnök, büntető egyesbiró a perben meg­hallgatta Nappendruck Kálmán dr. törvény­széki főorvos szakértői véleményét. Az or­vosi szakvélemény szerint a kis Perzsa Já­nos egyik szemevilágát minden kétséget ki­záróan a fejére mért ütés következtében veszítette el és szerzett félszegsége az or­vostudomány mai állása szerint gyógyítha­tatlan. Az orvosszakértöi vélemény értelmében a büntetöbirő bűnösnek mondotta ki Ver»s Sándorné Miklós Annát, akit öthavi fogházbüntetésre Ítélt él. A vádlott enyhítésért, a vádat képviselő Folkmann Miklós dr. ügyész súlyosbításért fellebbeztek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom