Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-27 / 193. szám

1943. A tiGVS ZI VS 27 Múzeumnak rendezik be a főtéren folyó ásatási munkálatok színhelyét A földalatti múzeum terrasz-szeriien őrzi meg az árpádkori, rámái és őskori emlékeket i i Kolozsvár, augusztus 26. Az egész magyar sajtóban a Keleti Újság adott elsőnek hírt a Kolozsvár főterén folyó ásatási munkála­tok tervéről és a munkálatok megkezdésé­ről. Elsőnek mutattunk rá jura, hogy az Erdélyi Tudományos Intézet kezdeményezé­sére és Kclcdy Tibor dr. polgármester leg­melegebb érdeklődése, valamint Kolozsvár városának messzemenő erkölcsi és anyagi támogatásával megindított feltáró munkál* tok mily nagy horderejűek nemcsak a régé­szeti tudomány, hanem mindenekelőtt a magyar politika szempontjából is. < Amint már jelentettük, az ásatások célja az, hogy az egymásután következő nagy történelmi korszakok nyomát leghívebben megőrző anya földet hivja a tudomány tanu- ságtételére annak a kérdésnek eldöntéséhez, hogy a római uralom megszűnte után volt-e itt a. magyaron kivül más népnek állandó települése, életjormája, kultúrája ? Az ása­tási munkálatok megindítása után rövide­sen nevezetes eredmény koronázta a kuta­tók fáradozásait: előkerült, Kolozsvár váro­sának középkori utcaburkolata, majd alatta közvetlenül az a földréteg, amely az Árpád­kor, azaz a keresztény magyar középkor emlékeit tartalmazta. Jelentettük, hogy több árpádkori magyar sirt hoztak napvilágra s arról is beszámoltunk, hogy az Erdélyi Tu­dományos Intézet tudósai ezzel az ered­ménnyel nem szüntetik be a kutató munkát, hanem folytatják az ásatást az árpádko-i földréteg alatt közvetlenül lévő római kori, majd az azalatt található, úgynevezett ős kori réteg teljes feltárásdtg. Bár az ásatási munkálatok néhány nap óta szünetelnek a szaharai forróságban és azért is, mert az eddig felszínre hozott le­letek tudományos feldolgozására néhány napi időre van szükség, az ásatások utolsó napjai újból rendkívül fontos eredményt hoztak. Közvetlenül az árpádkori magyar sírokat és hamvakat magába rejtő földréteg alatt, rendkívül beszédes római emlékeket sikerült feltárni. Amint ugyanis az árpád­kori sírokat befogadó rétegeket feltárták és a hamvakat a szokásos mérések, rajzok és fényképfelvételek elvégzése után beszállítot­ták a Tudományegyetem embertani intéze­tébe, László Gyula dr. egyetemi magántanár irányítása mellett tovább folytatták a mun­kát a római kori földréteg feltárására. A munkáskezek szorgalmát itt újra siker koronázta. Amint az ásatási munkálatok megkezdése után néhány nappal a XX. szá­zad napsugara hullhatott azokra a kövekre, amelyekkel a középkori Kolozsvár polgárai a főtér felszínét burkolták, az ásatás har­madik szakaszában rövidesen uj utcaburko­lat nyomait tárták fel. Előkerültek azok a kövek, amelyekkel a hajdani Napoca váro­sának utcáit borították, s amelyeken annak idején büszke római légionáriusok és öntu­datos „római polgárok“ haladtak el Naposa hétköznapjain. Értesülésünk szerint az árpádkori leletek­ben oly gazdag földréteg eltávolítása után semmiféle olyan lelet, vagy (miék nem ke­rült elő, amely azt bizonyítaná, horea a ró­mai uralom és a magyar honfoglalás között eltelt idő alatt valamely nép, vagy népfaj állandóan letelepült volna a mai Kolozsvár területén. Napoca utcaburkolatának egyik szakaszát feltárva, tovább hatoltak a mélybe a mun kasok csákányai. Ez a réteg újabb érdekes eredményt tartogatott a kutatók számára. Amint az ásatási munkálatok) ó' szóló leg­első beszámolóinkban már megírtuk, g,z első árpádkori férficsontváz feltárásával egyidö- ben egy vízszintesen fekvő római oszlop része is előkerült. Az oszlopot akkor nem ásták ki egészen, mert éppen fölötte vonult ei a văroşi vízmüvek egyik szennyvizleve- zetö csatornája. A munkálatok újabb szaka­szában azonban fokozottabb figyelmet szen­teltek a római oszlopvégnek s annak köze­lében igen nagy óvatossággal folytatták a feltárási munkálatokat. Ezen a ponton aztán nemsokára egy római korból szárma­zó épület falmaradványai bontakoztak ki s amint a mélybe hatoltak, nemsokára előke­rült, a ház padlózata is, amelyet egykori építője rombuszalaku kölemezekből képe­zett ki. A hatalmas forróság és az áipádkori le­letek tudományos feldolgozásának szüksé­gessége miatt az ásatási munkálatok ezen a ponton megszakadtak. Folytatásukra csak később kerül sor. Addig is igen érdekes, tu­dományos, politikai és idegenforgalmi szem­pontból rendkívül nagyjelentőségű és a maga, nemében egészen egyedülálló terv körvonalai bontakoztak ki. Felmerült ugyanis az az elgondolás, hogy a főtéri ása­tás színhelyét, ahol oly sok árpádkori ma­gyar emlék került napvilágra, eredeti mi­voltában, muzeumszcrüen kellene megőrizni az utókor és a magyar jövendő számára. Ez a terv tehát azt jelenti, hogy a főtér északi oldalán most' feltárt árpádkori és római, valamint a munkálatok folytatásában a még remélhető római és őskori leleteket, emlékeket nem múzeumban helyezik el, ha­nem a lelőhelyen hagyják meg s magát a lelőhelyet rendezik be földalatti múzeumnak. Ez az elgondolás rendkívül értékes. Már csak azért is, mert az egymásután követ­kező földrétegek híven őrzik a koruknak megfelelő emlékek s leletek révén az Árpád­kor, a római kor és az őskor kultúrájának bizonyítékait és a legbeszédesebben bizo­nyítják, hogy az idők végtelenségében mily sorrendben váltották egymást a. települések, kultúrák és uralmak. Már pedig azoknak bizonysága erősebb és meggyőzőbb minden propagandánál, minden mesterségesen ki­agyalt elméletnél. Úgy tudjuk, hogy Kolozsvár városa ezt az elgondolást nemcsak megvizsgálta, hanem magáévá Is tette. A városházán szerzett ér­tesülésünk szerint Kolozsvár városa elhatá­rozta, hogy a most folyó ásatási munkálatok színhelyet eredeti épségében megőrzi és a Kolozsvár magyar múltja mellett szóló ré­gészeti bizonyítékok mentői szcmléltctöbb megmentésére a helyszínen rendez be mú­zeumot. Az elgondolás szerint á Mátyás ki­rály-tér mai utcaburkolatát természetesen visszaállítják, s csak egy művészi kiképzésű lejáró jelzi az árpádkori sírokat, a római romvárosrészletet és az őskori emlékeket őrző földalatti múzeumot, Magát a múzeum belső részét megfelelő falakkal, mennyezet­tel és támasztópillérekkel látják el s a fala­kat a leletek megértéséhez szükséges ma­gyarázó feliratokkal, vázlatokkal, fénykép- felvételekkel díszítik. Amint Katona Lajos dr. tanácsnok, a vá­ros kulturális ügyosztályának vezetője a Keleti Újság munkatársának érdeklődésére tájékoztatásul közölte, Kelcáy Tibor dr. polgármester szerdán a földalatti muzeum ügyében úgy döntött, hogy a város az ér­dekes és nagyjelentőségű tervet készséggel vállalja, a megvalósítás munkáját azonban elhalasztja a háború végére, amikor béké­sebb és nyugodtabb légkörben az ilyen szép, nemzeti jelentőségű feladatokat méltó for­mában lehet megalkotni. — fz — , ' » Á magyar összefogás ünnepe volt az Erdélyrészi Hangya közgyűlése Marosvásárhely, augusztus 26. (MTI). Csü­törtök délelőtt 10 órakor kezdődött az Er­délyrészi Hangya közgyűlése a marosvásár­helyi Közművelődési Ház nagytermében. Er­dély egyik legnagyobb népi szervezetének közgyűlésére körülbelül 500 kikü'dött érke­zett a városba. Az előkelőségek közül Ba'ogh Vilmos, dr., miniszteri osztályfőnök, a föld- mivelésügyi minisztérium erdé'yi kirende t- ségének vezetője, Pásint ödön dr., miniszteri tanácsos, Inczédy-Joksman Ödön dr., Kolozs- vármegye főispánja, Kiss Károly tanügyi fő­tanácsos, az erdélyi népmivelés ügyeinek leg­felsőbb irányítója, Szathmáry Lajos dr. az EMKE alelnöke, Walter Gyula, az EMKE fő­titkára, gróf Bethlen László dr, a Szövetség elnöke, Kúthy Géza dr, felsőházi tag, a Csallóközi Hangyaközpont elnöke és sok más előkelőség, köztük felsőházi tagok, ország­gyűlési képviselők vettek részt a közgyű­lésen A gyűlést 10 órakor nyitotta meg Korpa- rich Ede fe’söházi tag. Beszédében megemlé­kezett a Kormányzóhelyettes Ur halálának évfordulójáról. Rámutatott arra, hogy Ma­gyarország most történelme legválságosabb időszakában a hullámtörö szerepére vállalko­zott. Ebben a szerepben együttes erővel és közös összefogással kell járni az utón és el kell, hogy tűnjenek azok a jelenségek, ame­lyek a nemzet áldozathozatalát az egyént érdekek hajszolásával zavarják. — Háborúban élünk — mondotta — és éppen ezért elsősorban a háborús idők fel­adataira kell gondolnunk. Bármiként is vég­ződik azonban a háború, bizonyos, hogy gaz­dasági téren a nagy változások és nagy át­alakulások kora jön. Sóha olyan szükség nem lesz gazdasági intézményeinkre, mint akkor. A magyar gazdasági szövetkezetek jól fel­fogott követelményei kívánták meg elsősor­ban azt, hogy Erdély magyar népe számára megteremtsük előrehaladását és segítsük in­tézményeit. Szervezésünk első szakasza már lezárult, azonban az éppen ránk váró fel­adatok nagysága miatt még rengeteg tenni­valóra és erőkifejtésre lesz szükség. Hazánk történelmének e válságos szakaszában te­kintsünk Kormányzó Urunk legfelsőbb sze­mélye felé. Hit, bizalom árad ki lényéből, ő erős kézzel, nyugodtan fogja országunk hajó­jának kerekét. ^ A nagy lelkesedéssel fogadott elnöki meg­nyitó után Jánkv Endre vezérigazgató ol­vasta fel az Igazgatóság jelentését és min­denekelőtt arra hivatkozott, hogy a beszá­molóban felsorolt szervezési eredmények csak első lépések azoknak a nagy anyagi keretek­nek a megteremtéséhez, amelyek majd a bé­kés időszakban lehetővé teszik, hogy minden erdélyi falunak kulturházzal, gazdakörrel, leventeotthonnal, egészségházzal, stb. együtt szövetkezeti székházai, értékesítési telepei, a falu nyersanyag lehetőségeihez mért Ipari feldolgozó üzemel legyenek. Ezután az üzleti tevékenységet ismertette, megállapította, hogy a központ a fogyasz­tási ágazatban 28.748.630 pengő, az értéke­sítési ben 8.240.'116 pengő, a termelési ága­zatban pedig 21.110.060 pengő forgalmat ért el. Az Erdélyrészi Hangyaközpont kötelé­kébe 405 Hangyaszövetkezet tartozik és mind a központ, mind a szövetkezetek nem­csak a szigorúan vett üzleti tevékenységet végezték, hanem készséggel á’lottak a kor­mány rendelkezésére kü’önbözö egészségvé­delmi és közellátási akciók lebonyolításá­ban. Kiosztottak 163.965 kg. zöldkeresztes cuk­rot, 47.823 drb. zö’.dkeresztes szappant, 850.000 pengő értékben mezőgazdasági mun­kásruhát, 1,267.275 pengő értékben pedig ru­házati textilárut, 9.843 pár mezőgazdasági munkásiábbelit és más közszükségleti cik­ket. —- A megszállás ideje alatt a szövetkezeti hálózat az erdélyi magyarság összetartó ere­jét képviselte. A felszabadulás után azon­ban — mondotta a vezérigazgató — szembe kellett nézni ama hamis frázissal, amellyel ma is támadják a szövetkezeteket, hogy azok a magyar kisegzistenciák felörlésére törek­szenek. Ez tette szükségessé, hogy 1942. tavaszán a központ erélyes felvilágosító te­vékenységbe kezdett. Ismertető füzetek ki­adásával és egy nagy kulturfilmmel igyeke­zett a szövetkezeti összefogás eszméjét Er­délyben megvilágositanl. A kereskedelemben elharapózó udvariatlanság el'en udvarias- sági, kiszolgálási versenyeket rendezett Ebben az évben is megjelentette a Szövetke­zés című népi hetilapot. Több, mint 80 ezer különböző ismeretterjesztő kiadványt bocsá­tott a közönség rendelkezésére. — A központ minden erkölcsi ás anyagi támogatást megadott a még szomorú idők­ben megszervezett, és ma virágzó fejlődés­ben levő iskolaszövetkezeteknek és 1942. végén Erdélyben 178 népiskolában, 32 közép­iskolában és egy főiskolában működtek is- ko’ai szövetkezetek és ezek a tanulóifjúság filléreiből 15.450 pengő tiszta felesleget ér­tek el. Ezt az összeget az iskolai szövetke­zeti osztalékokra, árvisszatérltésre, tanulók jutalmazására, iskolai felszerelésekre, könyv­tárakra, vörös keresztes célokra és a hadba- vonultak családjainak megsegítésére fordí­tották. Megalakult a Központ alkalmazottai­nak vállalati nyugdíjpénztára és 10 ezer pengőt fordított a Központ a honvédek téli segélyakciójára, továbbá 2 ezer pengőt ado­mányozott a sokgyermekes magyar anyák­nak, 2 ezer pengőt főiskoláknak, 5 ezer pen­gőt Oroszhegy község tüzkárosultjalnak, de ezekhez még hasonló mértékben hozzájárul­tak az önálló tagszövetkezetek is. Nehéz időkben és kedvezőtlen körülmények között a központi építkezés mellett a múlt év ío­MSszmaOrsjfeek lyamán 14 uj tagház' építését támogatta a Központ. Ezután a vezérigazgató előterjesztette az 1942. cv mérlegét, amelynek alapján ár- visszatáritésre 213.070 pengőt, az Erdélyrészi Hangya alkalmazottai nyugdíjpénztárának 130 ezer pengőt irányoztak elő, míg a fenn­maradó 271.247 pengő tiszta felesleg elosz­tására a következőként határozott: A tartalékalap és az osztalék alapszabály- szerű meghagyása után Erdély 6 magyar felekezeti középiskolájánál, még pedig a zi­lahi református kollégiumnál, a kolozsvári római katolikus gimnáziumnál, a kolozsvári unitárius kollégiumnál, -a Csíkszeredái római katolikus gimnáziumnál, a székelyudvarhelyi református kollégiumnál és a székelykeresz­ti! ri unitárius kollégiumnál egyenkint 5—5 ezer pengős alapítványt tett abból a célból, hogy ennek kamatai erdélyt magyar és föld- mives szülőktől származó, jó előmenetelü ifjak taníttatásának költségeit szolgálják. Tanoncotthonok számára 8 ezer pengőt folyósítanak. Minden erdélyi városban nép­művelési célokra egyenkint ezer pengőt jut­tatnak, a sepsiszentgyörgyi Mikó kollégium­nál pedig, ahol hetenkint egy órán át szövet­kezet! oktatást nyújtanak a tanítványoknak, 20 ezer pengőt helyeznek cl. A hadiárvák se­gélyezésére 5 ezer pengőt, a tisztviselőt üdülőtelep létesítésére 10 ezer pengőt, a munkásszabadidömozgalom céljaira ezer pen­gőt adnak s az Imreh Zsigmond tisztviselőt segélyalapot 35 ezer pengőről 70 ezerre emelik fel és végül a Drexler Béla munkás- segély-alapot 10 ezer pengővel megalapoz­zák. , A vezérigagató beszámolója után Kúthy Géza dr., a felvidéki mátyásföldi és csalló­közi Hanza szövetkezeti központ elnöke, a testvérszövetkezet szeretetét tolmácsolta az erdélyi szövetkezetek iránt. Ezután Zoltán Sándor, udvarhelymegyei református lelkész, kiküldött, javasolta, hogy a legközelebbi központokkal közösen ügy­vezető könyvelőket neveljenek és azokban a falvakban, ahol legalább 3 szövetkezet van, közös ügyvezető könyvelőt tartsanak, de ezek kiképzett szakemberek legyenek, ösz­töndíjakat kell tenni az egyetemek közgaz­dasági fakultásán. Ezekből az ösztöndíjak­ból azok a hallgatók részesülnek, akik az egyetem elvégzése után kötelezik magukat gyakorlati szövetkezeti munkára. Sürgette ezután az önálló szövetkezeti törvényt. Java­solta, hogy átmenetileg legalább a kereske­delmi minisztériumban külön szövetkeze« osztályt létesítsenek, majd pedig tekintettel arra, hogy sok ember tartozik a szövetkeze­tekhez Magyarországon, szervezzenek önálló szövetkezeti minisztériumot. tjnnössy József, a kolozsvári köztisztvise­lők elnöke szólalt fel és szórványkérdések­ben tett javaslatokat. Korparich Ede válaszában kijelentette, hogy ezirányban a munkálatok mar folynak. Ezután gróf Bethlen László dr., a Szövet­ség Gazdasági és Hitelszövetkezetek Köz­pontjának elnöke szólalt fel és üdvözölte a testvérintézményt. Megemlítette, hogy gaz­dasági célokért küzd a két szövetkezeti köz­pont és megállapította azt is, hogy Erdély három legnagyobb gazdasági szervezetének, a Hangjának, a Szövetségnek és az EMGE- nek1 együttműködése rendkívül fontos. Ez az együttes munka a megbeszélések során mindinkább megvalósul. Az önsegély elvének fontossága igen nagy, különösen Erdélyben. Feltétlenül szükséges, hogy az erdélyi szö­vetkezeti mozgalom független, autonóm ma­radjon. A mi erőnk alapja csak a mi mun­kánk lehet — mondotta. Ezután a választásokra került a sor. Az igazgatóság három tagja sorsolás utján ki­esett. Ezek. Korparich Ede, Bethlen László és Tőkés József. Ezeket egyhangú lelkese­déssel újraválasztották. Két uj tagot is vá­lasztottak az igazgatóság kibővítése során. • Ezek közül az egyik Balogh Vilmos dr., a földművelésügyi minisztérium erdé'yi kiren­deltségének vezetője, a másik pedig báró Kemény Ferenc, a csittszentiványi szövetke­zet igazgatóságának tagja. A közgyűlés után a vidéki kiküldöttek, akik körülbelül ötszá­zan jelentek meg, áruellátási és közellátási kérdésekben intéztek interpellációt a vezető­séghez. Ezekre a kérdésekre a Központ szak- tisztviselői adtak választ, majd egytálétele* ebéden vettek részt, utána pedig több tur­nusban meglátogatták a szövetkezeti ipar­telepeket. Az Erdélyi Hangya Központ ezidei köz­gyűlésén a kiküldöttek kb. félmillió ember képviself-l eben vettek részt. Hatalmas és egy- szándékú egyöntetű munkáról tettek bizony­ságot és arról, hogy töretlen lélekkel küzde­nek Erdély gazdasági felemelkedéséért. 11 /y REGGEL: » (éS'ELEL.ETl VJS Ad \jL W J3ÉLBKN: MAGYAR ÜJSÁ.G I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom