Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-22 / 189. szám
s #r Ősszel mutatja be a kolozsvári Nemzeti Színház az első etdélyi, kisebbségi időktől szóló drámát A darab szerzője: Szabó Lajos — Címe: Vibarlámpás Beszámoltunk már arról, hogy a kolozsvári Nemzeti Színház az idei évad műsortervébe iktatta Szabó Lajos „Viharlámpás“ cimü darabját. Irodalmi és színházi körökben már hosszabb ideje hire terjedt annak, hogy Szabó Lajosnak, a kolozsvári Nemzeti Színház művészeti titkárának darabja egészen különleges érdekességig mert a román megszállás alatti Erdély életéről szól. Hosszú évek óta cikkeznek már a kisebbségi drámáról, ami azonban mindezideig nem tudott megszületni. Nyilván a kellő távlat sem volt meg. Mert hiszen a túlságosan fájó és kínzó élményeknek előbb le kell szürődniök és meg kell tisztulniok, hogy megfelelő irodalmi formát ölthessenek. A felszabadulás óta az erdélyi irodalom inkább csak tájékozódott, kapcsolatokat kereset és épített ki. Visszatekinteni a múltra mindeddig nem tudott. Szabó Lajos drámája az első kísérlet arra, hogy színpadi formába zárva felmérje az elmúlt kisebbségi sorsban töltött évtizedek tanulságait. Szabó Lajos a szerző fiatalember, aki itt Erdélyben érett férfivá és drámájában a fiatal erdélyi nemzedék reális látásával vizsgálja problémáinkat. Hőse: Kenderes, állástalan tanár, aki egy jegyzői irodában dijnokként próbál segíteni, ahogy lehet, faluja és ezen át fajtája sorsán. Igazi hős, aki nehéz sorban, fájdalmas lemondások közepette vállalja sorsát, küzdelmét a fajtáért. A drámai küzdőtárs Borgia Costin, a jegyző. Nem duvad és nem szörnyeteg. Az iró elvetette az olcsó hatás lehetőségét és Borgia figurájában az öntudatos, fajtájáért a legnagyobb áldozatot is vállaló román fiatal értelmiség típusát rajzolta meg. Kenderes megtartani akar: magyar iskolát, magyar templomot, földhöz kötni az embereket, Borgia román állami iskolák és orthodox templomok terveit melengeti. A jegyző Bukarestbe csábittatja az előmun- kással a falusi magyarokat, hogy néptelen legyen a falu, és jöhessenek a hódítók, szorul az adóprés és minden a magyarság megmaradása ellen szól. Szinte úgy tűnik, hogy nincsen remény, de Kenderes vállalja a harcot a reménytelenségben is. És ezer és ezer ifjú lelkében akarja meggyujtani a viharlámpást. S a viharlámpást semmiféle vihar és orkán nem tudja eloltani. Erről szól Szabó Lajos darabja, amit ezév őszén mutat be a kolozsvári Nemzeti Színház. Az alábbiakban egy érdekes részletet közlünk a darabból. Második felvonás (Részlet) 5. jelenet. Kenderes, Pista, Kivándorlók. Pista.- (amint jön, mormolja) Káromko dott, -de jön. (helyire ül). Kenderes: Mit mormogsz, Ki jön ? Pista: Az adószedő. A felesége s-'-'dta, mint a kutyát, hogy megint lopni kell a napot, de jön. Kenderes: Ide ? Pista: Ide hát! Hajtás lesz! A perceptor már a fogadóban. Erőt gyűjt. Aşt mondta, hogy aki ma nem fizet, annak még a lelkét is elárverezi, (kinéz az ablakon). Már hozzák is az adót. Csordástól jönnek. Kidcboltam. (Kivándorló falusi emberek: férfiak, asszonyok, leányok nyitnak be az ‘rodába. Kenderes eléjük megy, fogadja őket.) Kenderes: Foglaljanak helyet. Tessék! üljenek le: (Egyesek leülnek a székekre, mások az asztal elé mennek tárgyalni, állva maradnak.) Pista: (a fásládát védve) Ide nem lehet! Hivatalos hely! (leül). Kenderes: (visszaül az asztalhoz) Mit kívánnak ? János: Tudod jól! Minek kérded? Bizonyítványért jöttünk. Kerekes: Erkölcsi bizonyítványért. Kenderes Erkölcsi bizonyítvány ? Mit akarnak? Minek az? János: Hogy szolgálni mehessünk! Kerekes: Hogy nem gyilkoltunk! Kovács: Hogy nem loptunk! Élőmunkáé: Bukarestben Írás kell! Szeretik, megbecsülik a munkásokat, de nem hisznek nekünk! Annyi sepredék ember gyűl össze, hogy a becsületeseknek is csak erkölcsi bizonyítvánnyal lehet. munkát vállalni. Akinek nincs papírja, azzal nem állnak szóba.;. Kenderes: Ha ilyen bizalmatlanok velünk szemben, miért akarnak mégis csoportostól közéjük menni? János: Mert élni akarunk! Elóhrankás: Először bizalmatlanok, de aztán megbecsülnek Amig van magyar cseléd, iparos, addig másfajta nem kap munkát. Én már két éve vagyok egy vállalatnál. Egy napig nem voltam munka nélkül. Még télen sem. Most is csak szabadságra jöttem haza. De nem maradnék itthon, ha nekem adnák az egyház vagyonát egészen. Kenderes: Hol dolgozik? Eló'munkás: Acsmunkás vagyok, örábé- res! A legnagyobb palotákon dolgozom. A pallérom is magyar ember. János: Nem kinlódik látástól vakulásig, hiába! Elömunkás: Nyolc órát dolgozunk, azontúl külön megfizetnek. János: Dolgozunk mi annyit, mint az állatok. Kerekes: Hitvány ez a mi földünk. Kalangyája alig adja meg a vékát. Kovács: A kukorica is gyengének Ígérkezik. Olyan mint a tatárka. Csak virágzik, de cső nem dugja a fejét. Elömunkás: Csak az ipar fizet máma. Az ember ledolgozza a nyolc órát, azután ur. Sétálhat az alléban. Kenderes: Mondja jóember: a Hegátban mindenki csak nyolc órát dolgozik ? A cselédek, a napszámosok, a galaci, konstancai kikötömunkások is csak nyolc órát dolgozásit?, órabéresek ?, Jó világ lehet ott. Elöraunkás: Már nein éppen mindenki: az iparosság! Kinek nincs ipar a kezében, az ott is csak éppen megél, mint itthon. Kenderes: Vagy még úgy sem. Élőmunka»: Van, aki hányódik. De ezeket az embereket én munkába teszem. Jobb dolguk lesz, mint itthon. Kereshetnek. Találkoztam már én egy magyar emberrel Bukarestben, aki azt mondta, hogy soha nem jön haza. János: Csak menjünk el egyszer. Kenderes: Valamennyien menni akarnak? Előmunkás: Ha van eszük, jönnek! Harmincán vagyunk már ebből a faluból. Pista: Én nem megyek! El leszünk ml itthon a hivatalban. Hajtjuk az adót! Élőmunkás: Bolondra nincs is szükségünk. Pista: Menj el, te! Azt sem tudod, ki az apád. Te hazátlan! Â menházból kerültél ide, ha nem tudnád. Kendére»: Emberek, gondolják meg a dolgot. Ez a föld még mindenkinek adott kenyeret. János: De milyen kenyeret: keserűt, mint az epe. Kerekes: Karácsonyig sem lesz elég búzánk. Harmadában vetettem a magot és alig kaptam vissza. A szárazság megölte, amikor a fejét hányta volna. A szedést meg Sem- várom. Vágja le a kórót, akinek kell! Erősen ver minket a teremtő. JánosDe nem ver sokáig. Elég volt! Pusztítsa a parlag földeket, ha olyan nagy kedve telik benne. Előmunkás: (gőgösen) Nem kell földet túrni: iparra kel! menni! Ma már a nők is mesterséget tanulnak. A gyárban nem számit: szárazság, jég! Szombaton este télen, nyáron fizetnek. Minden nap pénzt lát az ember, csak dolgozni kell. Kerekes: Dolgozunk mi szívesen. Itthon is dolgozunk. Szeretjük a munkát. Nem is megyünk jó szívvel az idegenbe. Ha szegény is a határ, szeretjük, mert a miénk, János: Az országutja a miénk, hogy világgá mehessünk! Az a kicsi föld, amink van, csak bajnak jó Egy gyermek megeszi, amennyi terem. Ha felfordulunk, a hasunkra rakhatjuk. Kenderes: Ha csak akkora földünk van, ahová majd ágyat vethetnek számunkra, azt is védenünk kell körmünk szakadtáig. János: Ne prédikálj! Bizonyítványért jöttünk. Csináld egymás után! Kenderes: Gondolják meg a dolgot, emberek! Ahogy őseink megéltek, mi is megélünk ezen a földön. Ha maguk, elmennek s maguk után még sokan, gyengébbek leszünk és még szegényebbek. . János: Nem hagynak élni bennünket itthon. Kenderes: Eddig sokan jártak a fűrész- gyárakba. Kerekes: Járnánk mi most is, de nekünk nincs hely. Kovács: A havasokra sem engednek. Ahol eddig csak ml döntöttük a fákat. Kerekes: Mindent ők kapnak. Földet is csak nekik adott a réform. Pedig magyar uv->któl, magyar eklézsiától vették el. ^'ó'.-nünftás: Gyertek c Bukarestbe! K; ptok ott munkát eleget. j^0esz városokat kell építeni-! Van ott pénz annyi, mint á polyva. Az egész országból oda gyűjtik az adót. —" - , Kenderes: (az asszonyokhoz) Maguk is menni akarnak, asszonyok ? Kovács: Viszem az asszonyt is. Ketten többet keresünk. Beáll valahová szolgálni. Kenderes: És maga, menyecske? Fiatalasszony: üzent az uram, hogy menjek. Megvan a helyem. Kenderes: (egy leányhoz) De te még leány vagy! Nem is konfirmáltál. A tiszte- letes ur nem enged: Mit csinálsz te abban a nagy városban? Az első nap elveszted magad. Fiatalasszony: Velem jön. Helybe ’ megyünk: egy bojárhoz. Elömunkás: Az ilyen fiatal lányok köny- nyen kapnak helyet. A szépek, amilyen Ilonka, aztán éppen könnyen. Az urak erősen szeretik a magyar leányokat. Csak magyar ' cselédeket tartanak házukban. Kenderes: Ángyam, maga is menni akar? Mari: Ha János megy, én is megyek. Kenderes: Emberek, gondolják meg! Maradjanak itthon, hátha jobbra fordul sorsuk. János: Csináld az Írásokat, ne papolj! Kenderes: Nem adhatok bizonyitványt. János: Mit? Kovács: Nem adhat? Miért nem adhat? Pista: (feláll), közbeszól). Megfizették az adót? Nem fizették meg! Hiába doboltam. Egy szer' fizessétek meg! Kenderes: (észbekap. Pista jogos ürügyet említett, amiért megtagadhatja a bizonyítványok kiadását.) Nem adhatok! János: Azt próbáld meg! Kovács: Hát már szolgálni sem mehetünk? i Kenderes: A törvény értelmében addig senki sem kaphat semmiféle bizonyitványt, amíg adóhátralékát ki nem fizette. Még a halottnak is adónyugtát kell küldenie, hogy suba feküdhessék. János: Én megfizettem, amivel tartoztam. Ha nem is szép szóra, de megfizettem. Elvitték az ekémet. Ott van, tartsák meg. Úgysem kell többet. Fiatalasszony: Tőlem két pokrócot, párnát vittek zálogba. Ha itthon maradok, az sem lesz, amivel takarózzam a télen. , Kerekes: Engedjen utunkra! Kovács: Alig tudtunk összeszedni annyi pénzt, hogy vpnatra ülhessünk. Engedjen utunkra! Kenderes: Nem engedhetem! Derék, becsületes emberek, de nem adok erkölcsi bizonyitványt. Nem enghedhetem, hogy azt a kicsi földet is, amelyen- eddig mi arattunk, i őszire magok vessék be. Elegen mentek már * maguk előtt, akik nem jöttek vissza. Kerkes: Kenderes ur! Mi megfizetjük az írásokat, amiért szegények vagyunk. Megfizetjük. Kenderes: Kinek kell pénz? Maguk kellenek! Itthon akarom tudni mindnyájukat. János: Mihály! (fenyegetően.) Utunkba . állsz ? Kenderes: János, kötelességem, hogy őrt álljak! János: De mi letapossuk, aki utunkba áll! ' Kovács: Csinálja az Írásokat, vagy menjünk a jegyző úrhoz? Elömunkás: Kenderes ur! Ha nem adja ki az Írásokat, feljelenthetik a szolgabiró urnái vagy a prefektusnál. János: Add ki; amig jó! van dolgod! Kenderes: Nincs hatalom, amely kényszeríteni tudna, hogy szolgaságtokra hivatalos bizonyitványt adjak. Kovács: Hallottátok ? Kerekes: Menjünk Borgia jegyző úrhoz! Fiatalasszony: Hivjuk ide a bírót! Pénzért se kaphassunk?! János: (összeszoritott . fogakkal közeledik, fenyegetőzve.) Kiadod?' 6. jelenet. Voltak, Borgia. Borgia: (kilép a belső szobából.) Mi van itt? Mi ez a lárma? Mit akarnak? (Az emberek az ajtó felé hátrálnak. Alázatosan, félénken köszönnek.) János; (alázatosan ) Bukarestbe, akarunk menni. Itthon már elvégeztük a munkát. Kovács: Szolgálni akarunk. . Pista: (közbeszól.) De nem fizették meg az adót Pedig eleget kiabáltam. Minden héten kétszer. Most aztán Kenderes ur .nem ad nekik Írást. De jól teszi. Hiába dobolok én ° Borgia: Bizony, az nagy baj, ha nem fizették meg a tartozásukat. Az állam iránti kötelesség teljesítését nem lehet elmulasztani. Miből tartaná magát, fenn az állam- gépezet. ha senki sem fizetne adót? János: Megfizetjük, jegyző ur! Megküldjük. Csak engedjen, hogy pénzt keressünk Kerekes: Az első fizetésből postára adjuk. Borgia: Most megígérik s ha kihúzzák a lábukat a faluból, markukba kacagnak, hogy milyen bolond jegyzőjük van Ismerem én magukat. * János: Úgy segítsen az Isten, hogy megküldjük. Kerekes: Esküszünk, hogy megküldjük. Elömunkás: Becsületes magyar emberek, elhiheti nekik jegyző ur! Ha nem küldenék 1943.AVGVSZTVS 22 meg, letiltathatja a fizetésüket;. Van rá hatalma. Bukarestben is van pereepcia. Borgla: Nagy dolog! (fontoskodva.) Állásomat kockáztatom, de megteszem maguknak. Ne mondják, hogy rossz ember vagyok. (Kendereshez.) Allitsd ki a bizonyítványokat. Kenderes: (átlátva Borgia szándékát, két. ségbeesve.) A rendelet ellen cselekszünk, Costin. Borgia: (nyugodtan.) Vállalom a felelősséget! Derék, becsületes magyar emberek! Megérdemlik a sjolgasorsot. János: Köszönjük jegyző ur! Borgia: Délután jöjjenek utána. Meglesz. Fiatalasszony: Az Isten áldja meg érte s tartsa meg az egészségét. Kovács: (egymásnak.) Nem a mi fajtánk s mégis inkább húz hozzánk. Fiatalasszony: Jó ember! Kenderes: (magában, félre.) Gyilkos jóság! Borgia: A pénzt most kapom ? Délután nem leszek itthon. János: (összeszedi a pénzt és átadja.)Borgia: Dolgozzanak becsülettel, hűséggel. Ne feledjék, hogy a fővároson keresztül egy országot építenek. Isten áldja meg magukat, áldja meg munkájukat, hogy hazánk dicsőségéért dolgozhassanak. (Kezet fog az emberekkel, akik azután lassan kimennek az irodából.) Borgia: Pista! Menj át az őrségre. Mondd meg az őrmester urnák, hogy az adószedésnél szükségem lesz rá. Pista: Igenis, jtegyaö ur! (Kimegy.) Kenderes: Elengedted őket. Boldog vagy, hogy ismét belénk szakítottál? Hogy szolgaságba küldted az embereket? Borgia: Segítettem rajtuk. Javukat akarom. Inkább hálás lehetnél. Kenderes: Hálás? Vájjon miért? Hogy napidijasnak alkalmaztál? Jó, hálás leszek, ha kívánod. Bár azt hiszem, megdolgozom fizetésemért. Borgia: Ne érts félre. Nem rád gondoltam. Az a pénz tényleg kevés, amit adni tudok. De amit az emberekért tettem, azt az egész falu érdekében tettem. Azért... Kenderes: Azért igazán nem lehetek hálás. • Borgia: Miért? Hát nem segítettem as embereken ? Kenderes: Nézd, Costtn. Fefedjük el egy percre, hogy hivatalos helyiségben vagyunk. Tekintsünk el attól, hogy főnök és alkalmazott áll egymással szemben, hogy te az uralkodó fajt képviseled, én pedig nemzetiséghez tartozom. Kérdezzünk őszintén. Vádoljunk nyíltan. Borgia: Ha úgy gondolod, parancsolj’ Kenderes: Miért jöttél erre a magyar vidékre ? Karriernek Ígérkező állást hagytál ott, amint mondtad! Fényes összeköttetéseiddel párisi utad után sokra vihetted volna Bukarestben? Miért' jöttél hát erre a magyar földre jegyzőnek? Borgia: Megmondtam: misszióba jöttem. Fogadalmam köt, hogy pár évet misszióba töltök. Azután is lehetek képviselő, prefektus, vagy éppen miniszter. Szüleim, rokonaim rossz néven vették, hogy kiléptem a liberális pártból, s nem mentem be a parlamentbe. Elhatározásomat őrültségnek mondták, de megbocsájtok nekik: öregek. Nem értik jövőnk parancsát. Kenderes: És mit akarsz? Érdemeket szerezni ? Borgia: Harcolni! Kenderes; Ellenünk? Borgla: Nemzetünk érdekeiért. Kenderes: Az államhatalommal akarod leróni nemzeti kötelezettségedet. Vájjon érdem ez? Borgia; Ha itt elvégeztem feladatom, nj állomáshelyre kérem áthelyezésemet. Állami iskolák, orthodox templomok fogják hirdetni munkám, az uj hit, a nemzeti missziőnáriusok munkáját. Kenderes: Csakhogy üres falak között nem él az Ige. Tévedsz, ha gyarmaton képzeled magad, hol az öslakók uj Istent keresnek imádásra s papjuk lehetsz. A földet birtokba lehet venni, népét koldussá lehet tenni, de nincs hatalom, melv ezer éves történelem hagyatékát meg tudná semmisíteni. Borgla: A nap lement . .. Kenderes: De áttöri a sötétséget s reggel isrhét felragyog! Borgia: Késő lesz! Mi háborúval, békediktátumokkal nem nyertük meg örökre ezt a földet. Most indul a harc birtokbavételükért, Nem fegyverekkel, anyákkal, ezer és tízezer apró bölcsövei, gyermekkeresztesekkel foglaljuk el az utolsó talpalatnyi földet is. Ezért kellenek az Iskolák, a templomok, hogy kinyitva várja őket a könyv, készen az oltár. Kenderes: S téged prefektusi állás vagy miniszteri tárca ? Belső megújhodás, erkölcsi alap, szellemi hagyaték nélkül csupán fanatizmussal képzeled megvalósítani ezt a* imperiálista gondolatot. Borgia: Középiskoláink zsúfoltak. Főiskoláink tele, s a. nyugati egyetemeken is ott vannak fiaink. Kenderes: Ml ezelőtt három-négy évszázaddal kötöttünk szerződést nyugat kultúrájával s lettünk totaácsolői közép- és kelet- európábán.
