Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-14 / 183. szám

4 1943. A LG V$ ZT VS 14 Látogatás Kazinczy széphalmi mauzóleumában, ahol most temették el a nagy nyelvújító unokáját Széphalotn, augusztus 13. Borongós, hangulatos ut visz Széphalom felé, bal­ról, jobbról ritka, fiatal vörösfenyők kú­posodnak, fürdenek a kánikula íorrósá- gában. Sűrű zempléni por lepi el a tik- kadt-szikkadt füvet, kigyulladás fenye­geti a zsuppos házakat, melyek szerényen lapulnak az ájuldozó fák árnyékában. Hatalmas platánok, fenyők m -itatják az utat Széphalom felé. Már senki sem mondja a falu régi nevét — Kisbányáes- kát — mindenki Széphalmoí emleget, miként a tekéntetes „szent öreg“ a falut elnevezni rendelkezett. Erre járt ő is bő fekete köpenyben, ezen az utón, mikor a sátoraljaújhelyi levéltárba sietett reggelenként. Mindig gyalog járt és ha hirtelenül ostrom alá vette a zápor zuhanya, fa alatt kereset; menedéket. A szent öreg nem fogadott kocsit, mert szegény volt. Magyar iró volt, Kazinczy Ferencnek hívták ... A tizennegyedik aradi vértanú Amikor Kazinczy Ferenc 1831-ben le­hunyta szemét, kívánsága szerint Szép­halomban temették el. Még jó ideig állt zsuppos háza, melyben kiadósabb esőzé­sek idején agyagbögrékkel fogták fel a be csörgő esőlevet. Niklán Berzsenyi, Szép­halmon Kazinczy tűrte a bölcsek, a köl­tők szent türelmével, hogy házukba be­csorog a viz. Amikor uj szarufára lett volna szükség, Kazinczy inkább meg­vette Marmentei müveit és Bécsből meg­hozatja a legújabb Sallustius-kiadást, A ház lassan az enyészeté lett. 1859- ben, a költő születésének századik évfor­dulóján a Magyar Tudományos Akadé­mia megvette az utmelletti Kazinczy- házat parkostul együtt. Ekkor határozták el, hogy a Kazinczy-családot a lebontás­ra Ítélt ház helyén építendő mauzóleum­ban temetik el. Évek teltek, amig elér­kezett a megvalósulás pillanata: Ybl Miklós dermesztőén komoly, ünnepélyes, miniatür-mauzoleumot épített. A három hatalmas oszlop felé bámulnak az óriás fák; a mauzóleum előtt síremlék: itt nyugszik Kazinczy Lajos, 48-as tábornok, a tizennegyedik aradi vértanú. A sírem­léken, melyet a hálás unokaöccs, Kazin­czy Gábor, a költő most elhunyt unokája állíttatott, egyszerű: bronzba mereve­dett, nemesszakállu magyar fej díszíti, ez volt a dicsőséges tábornok, élt 38 évet. Feljegyezte róla a történelem, hogy a legnagyobb stratégiai tehetségek közé tartozott. Ferenc nemzetes iró ur fia volt. A fehér szobor A külön épült sírboltban az uj lakón kívül örök pihenést talált: Kazinczy Emil, Kazinczy Klára, a szépséges tekén­tetes asszony. Mellé temették Kazinczy Iphigéniát férjével, Becske Bálinttal. Kazinczy Ferenc a mauzóleumban pihen. Riadt rigó reppen a fákra, a mauzó­leum felé néz. Jön a sirgondnok, nyikor- dul a vasajtó, megreszket a zár, nyílik a hatalmas tölgyfaajtó. Bent a mauzóleum­ban kegyetlenül világos a levegő, mint az üveg, koszorúk szalagja himbálódzik, ha beszökken a kiváncsi szellő és moz­dulatlanul áll a láda, Kazinczy emlék­tárgyaival. Friss hűvösség árad szét a szekrények között, ahol Kazinczy kézira­tainak egy részét, köteteit, emléktárgyait őrzik. Az egyik sarokban hófehér márvány- szobor áll. Kazinczy Ferencnét, gróf Tö­rök Sophiet ábrázolja. Hófehér márvány­ba mélyedve, maga a megmintázott álam. Az iró felesége finom rokokó-szép­ség volt. Erős lélek, szigorú, férjéhez méltó aszkétikus türelem jellemezte. A férj a Martinovics-féle összeesküvés vád­jával elviselte a kufsteini börtönt, fele­sége legalább ugyanilyen erőslelkü, hé­rosz! ember volt. Irodalomtörténeti tény, hogy amikor Kazinczyné második gyer­mekével vajúdott, példás önuralommal végighallgatta férje uj Sallustius-fordi- tását. Alig fejeződött be a felolvasás, megszületett a leendő tábornok. Kisfaludy Károly és Kazinczy kibékül A feleség szobra kitartóan néz egy ké­pet a falon. A sötét szinekböl jól kiemel­kedik a kép összes főszereplője, de kü­lönösen Kisfaludy Károly és Kazinczy alakja. Orlay Petries Soma festette a ké­pet abból az alkalomból, hogy Kisfaludy Károly és Kazinczy Ferenc kibékült egy­mással. Ez az esemény annakidején leg­alább olyan jelentőségű volt, mint ma két külügyminiszter találkozása. A finom és csiszolt felvidéki Kazinczynak nem tetszett, hogy a bővérübb, szertelenebb, dunántúli Kisfaludy hajlik a pórias ki­fejezések felé. Irodalmi harag lett az izléskülönbségből. De bizonykodik a kép, hogy a kor két kiválósága kibékült egy­mással. A nagy eseményt — a festmény világosan mutatja — végignézte Bajza József, Vörösmarty Mihály, Toldy Fe­renc, Szemere Pál. De még a széplelkek is fontosnak érezték magukat az ünne­pélyes alkalomhoz: Bártfayné és gzeme- réné az asztal mellett ült, kecses csípő­vel, okos/szemmel. Kazinczy rajza a börtönről A szekrények üvegei alatt megható tárgyak sora látható. Az egyik szekrény­ben, mely árván áll a kép alatt, remegő kézzel rajzolt tájkép fekszik. Már arany­sárga rajta a tinta, de a kusza és bizony­talan vonalakból látni, mit jelentett Ka­zinczy számára az a táj, melyet kufsteini börtönében rajzolt tintával. A rajzon lát­ható fát és dombot látta börtöne abla­kából. Ez a táj volt az egyetlen kapocs, amely összekötötte az élettel. A tintarajz mellett miniatűr festmény húzódik meg: harsányzöld színeivel és szenvedélyes lobogásával ez is csupa vágy: Kazinczy felesége festette akkor, mikor férje a börtönökben szabadságról és asszonyáról álmodozott. Megható levél támaszkodik egy kéz- íratkötegnek, a későbbi tábornok irta hatéves korában, Kassáról. A kis Ka­Rendkivüli megerőltető az égbemeredő Montenegrói terepen az előnyomulás és az állandóan lesbenálló bandákkal való guerillaharc. Erről színes és érdekes be­számolót irt egyik résztvevő, aki a ma­gyar életből szakadt ki és jelenleg a né­met hadseregben teljesít szolgálatot. Előreküldött éjjeli őrjáratunk és a fog­lyokból kiszedett vallomásokból meggyő­ződhettünk arról, hogy az előttünk sö­tétlő hegyek között nagy megpróbáltatá­sok várnak reánk. Az ellenség a ránézve rendkívül kedvező terepen erős szikla­fészket épített ki magának. Ez a bandák irányitó központja is, mert ott tartózkod­nak a felkelők vezetői is. A hegyek közé a sziklába vájt fészek felé csak egyetlen hegyi ut vezetett. Ez is azonban robban­tásokkal és rágörgetett sziklákkal szinte járhatatlan állapotban volt. Csapatunk emiatt csak a rendkívül keskeny hasadék élein kétfelől haladhatott előre. Ehhez azonban meg kellett mászni ezerméteres magasságot, járhatatlan sziklák között, valóságos magasalpi turistateljesitményt kellett minden egyes harcosunknak ki­fejtenie. Súlyos harcok után, amelyeken átestünk, ez randkivüli követelményt volt. A megérkezett páncélosaink nekivág­tak a lehetetlenségnek és zugó motor­jaikkal megpróbálták az egyetlen hegyi ut nehézségeit leküzdeni. A hegyivadá­szok, mint a zergék kapaszkodtak fel a meredek sziklafalakra. Kifeszitve köte­leiket, amelyeken utánuk kapaszkodtak egyenként a harcosok, majd felvontatták a lőszert és élelmet. A hold bágyadt fé­nye világította be a más körülmények között felséges szépségében pompázó tá­jat. Ebben a szépségben azonban most nem gyönyörködött senki. A nap nem látszott, még csak a pir­kadat űzte el a félhomályt. És abban a pillanatban, ahogy a látási viszonyok megjavultak, azonnal meg is kezdődött az alattomos ellenség tüzelése. A látha­tatlan ellenség a sziklaüregekből, meg­állapíthatatlan távolságból vadul szórta golyóit felénk. Nemcsak a lövések, ha­nem a beütődések következtében leváló és legördülő szikladarabok veszélyeztet­ték életünket. Mindenütt szikla, minde­nütt kő itt fenn a magasban, MKgjKfp zinczy „Laló" verselt, édesanyjához így irt: „Édes Mamám, jöjj el már, A kis Laló csókot vár. Ha nem jön el éjszakára, Szolgálni megyen Kassára, Talál 6 ott olyan anyát, Ki nem hagyja Lalát magát." így esdekelt a kis félénk gyerek, távol a szülői háztól. Az édesanya válaszolt. Ez a levél is itt van. Szőlőt és mustot Ígért gyermekének, arra kérte, vigyáz­zon jól a „matskákra“ és a „katsákra“.-» A grófnő vére Odébb más szekrények emlékeztetik a látogatót Kazinczyra, korára, irodalmi küzdelmeire, családi életére. Hamvveder, melybe az üldözött Kazinczy egyes el­égetett leveleinek a hamuját tette, ha­lotti maszkja, aztán a poharai, amelyek­ből a börtönben ivott és porcellántányér- jai: a japán porcellánokon kriksz-kraksz rajzzal kanyarognak a japán betűk. Mel­lettük a költő koporsójának a kulcsa és az a puskagolyó selyemzsinórra fűzve, mely egy francia ütközetben megsebezte Kazinczy ezredes-fivérét. Egy fehér lap fekszik itt, rajta három folt: Kazinczy Ferencné vére. Egy este megeredt a grófnő orravére. A férj felfogta és min­den gyermekének adott belőle néhány cseppet emlékbe. A nap már birkózva sem tud sugara­kat bocsátani a mauzóleumba. Az üveg­tető felett szürkeség honol, elmosódnak a tábornoki csákó és a többi emléktárgy körvonalai, a Kazinczy-kötetek egyetlen hosszú hasábba olvadnak és úgy tetszik, amint hosszan nézem őket, hogy éles fény tör ki belőlük ... (B. F.) alattunk tisztások és cserjések sötétzöld­je, párába burkoltan és veszedelmeket rejtve terül el. A hegyélen kétfelől vonuló harcosok kénytelenek megállani, mert az előhala- dás fedezetlen terepen vezetne. Az ellen­ség harmadnapja vonul üldözésünk elől. Az előbbi napon már páncélosaink tüze is elérte őket. Most azonban a szikla­fészkükből megfelelő nehéz elhárító fegyvereket hoztak elő és azzal is tüzel­nek reánk. Megéreztük, hogy a mai tá­madásunkba minden erőnket és elkese­redésünket belevetjük, tehát életre-ha- lálra védekeznek a könyörületet vagy emberi érzéseket nem ismerő banditák. A bolsevista bandák nem számoltak azonban a mi derék pionérjeink erejé­vel és tejesitőképességével. Háromnapos visszavonulásuk alatt minden használ­ható utat, hidat, az átkelő helyeket szét­rombolták, ravaszul kieszelt akadályok­kal elzárták. A mi pionérjeink azonban hihetetlen energiával és a legrövidebb idő alatt leküzdötték ezeket az akadályo­kat és máris nyomulnak utánunk. Rádió­saink felfogják az üzenetet, hogy dél és délkelet felől a felszakadó ködben zász­lóaljunk századai ugyancsak előnyomul­nak. Parancsnokink megteszi jelentését rádió utján és mi a feldörgő hegyiüte­gek lövéseinek fedezete alatt szikláról- sziklára ugorva, a legnyaktörőbb gim­nasztikát végezve megkezdjük előnyo­mulásunkat a sziklavárba bujt ördögök ellen. Az öreg Cserna Gora soha nem látott ilyen elkeseredett küzdelmet. A Moszkva és London által fellázított és félreveze­tett bandákban a gonosztevők félelme és elszántsága tartja az ellentálló erőt. Kivétel nélkül valamennyien gonoszé- vök, akiknek lelkét a legrettenesebb bű­nök terhelik, amelyeket védtelen embe­rekkel, asszonyokkal és gyermekekkel szemben követtek el. A nép, amelyet megrohantak, szörnyű irtózattal és gyű­lölettel viseltetik irántuk és ha korre­kt-/ülnek, rendesen mint veszett ebekkel végeinek velük. A banditák szívós harc utár való megsemmisítése után érezzük, Európa védelmében teljesítettük köteles­ségünket. rizennégy parlizán? agyonlőtieL Belţpre»«! környékén Köxlülc ©fjy Vanái 1 és egy főnerliesrfől ZÁGRÁB, aug. 18. (MTI) Belgrádbó) jelentik, bogy a szerb rendőrség csapatai megkezdték Belgrad környékének a megtisztítását a kommunista és partizán elemektől. Erre a tisztogatásra azért volt szükség, mert legutóbb Belgrad közvetlen közelében a felső körzetből partizán és kommunista elemek kezdték veszélyeztetni Belgrád környé­két, ahol fosztogattak és megtámadták a békés lakosságot. A legutóbbi napokban a tisztogatás alatt agyonlőttek 14 partizánt, közöttük négy olyant, aldjí vezető szerepet játszottak. Közöttük volt Jovanovics Györgye tanár és egy volt belgrádi főszerkesztő, aki kommunista tevékenysége miatt három évig börtönben Ült. A Fekete Hegyek között Harcban a montenegrói bolsevista bandákkal Az idei Szent Jobb körmévé* Az Aotio Caholica szervezési szakosztályi az illetékes hatóságok kiküldötteivel együtt értekezletet tartott az idei Szent István-napi országos Szent Jobb körmenet ügyében. Az értekezlet után az Actio Gatholica elnöksége a következő felhívást bocsátotta ki a kato­likus hívőkhöz: Szent István első apostoli királyunk ün­nepére készülünk. Megcsonkított hazánk ép­ségéért, elszakított és a harctereken küzdő véreink visszatéréséért a szokottnál is na­gyobb áhítattal könyörögve, alázatos keresz­tény szívvel emlékezzünk meg Szent István dicső napjáról és hatalmas sokaságban kí­sérjük a dicsőséges Szent Jobbot augusztus 80-án a Szent Jobb körmeneten. A körmenet bevezető egyházi szertartása augusztus 80-án reggel 8 ára 18 perekor kezdődik a várplébánia-templomban. A kór- menet Serédi Jusztinián bíboros hercegprí­más vezetésével a budavári Koronázd fő­iem plomba vonul, ott a hercegprímás szent­misét pontifikái. A szentbeszédet P. Schrott Pál ferences tartományt önök mondja. A mise után a Vár utcáin keresztül visszatér a körmenet a Szent Jobb őrzési helyére. Az egyesületek és intézmények, valamint a plé­bániák legkésőbb reggel 8 óráig gyülekez­nek a Tárnok-utcában. Augusztus 19-tól 87-ig a Szent Jobb kitéve marad s minden nap este 6 órakor szentbeszéd és ájtatosság lesz a várplébániatemplomban. A hercegprímás felhívása a papsághoz A „Magyar Kurtr* jelenti: A Szentatya kívánságára a hercegprímás felhívja az egész ország papságát, hogy augusztus lS-én, Nagyboldogasszony napján a szent­beszédben buzdítsák a híveket arra, hogy az egyházért, a hazáért, az emberiségért és ZZ igazságos békéért imádkozzanak. i Németországon áthaladó svéd-olasz teheráruforgalom is szünetel Stockholm, aug. 13. (Búd. Tud.) A német birodalmi vasút közölte a svéd állami vas­úttal, hogy a Németországon át irányuló 8véd—olasz teheráruforgahnat bizonytalan időre meg hell szüntetni. Kivétel a darab­áru és a személyforgalom. E rendelkezésnek kevés gyakorlati jelentősége van, mivel egy idő óta a svéd—olasz forgalom majdnem tel­jesen szünetel. Olaszország egyébként Né­metország után Svédország második legna­gyobb kereskedelmi társa. A Clearing-forga- lomben Olaszország ezidő szerint 10—IS millió svéd koronával tartozik Svédország­nak. KQvicsinas, otnnibuszváUalkozó és autós világutazó volt Büssing, a teherautóépités legnagyobb alakja Száz évvel ezelőtt született egy kis német falu kovácsmesterének fiaként Büssing Hen­rik, akinek a világ kilencven találmányon kívül a gépkocsival való teherszállítás fejlő­dését köszönheti. A kis Henrik már Hzévos korában beállt atyja mellé koeséstnasnak és hát évvel utóbb olyan „segédmlntadarabot“ épített, hogy csodájára jártak az emberek. Hatalmas, művésziesen kidolgozott patkót, úgynevezett szerencsepatkót alkotott. Aztán megkezdte az akkor szokásos vándorlást. Braunsehweiglian minden szülői támogatás nélkül elvégezte a technikai főiskolát és még le sem vizsgázott, már egész sor találmány- nyal lepte meg tanárait. Vasúti jelző készü­léket alkotott s ezzel megalapozta hírnevét. Hatvanéves korában már 90, erősen jövedel­mező találmánya volt. Más ember 60 éves korában nyugdíjba megy. Büssing ekkor kezdett bele egy uj foglalkozásba. Akkor már szaladtak a gép­kocsik s Büssing gondolt egy nagyot: vásá­rolt két kocsit, szétszedte azokat, megint összerakta, de erősebb tengelyeket és alap­építményt helyezett el bennük. Aztán 1904- ben megnyitotta az első autóbuszjáratot. Két hónap mnlva az angolok elárasztották megrendelésekkel, miután egy angol lord fcl- omnibnszozta magát Büssing vonalán én negyvenszer utazott ide-oda Braunschweig— Wandsburg között. Így lett a Büssing-gyár világcég s mikor az alapító tizenhat éw<4 ezelőtt meghalt, a Büssing-teherautőknak nem volt párja a világon. Ezeket a kocsikat használja mg ts a német véderő, hogy milyen eredményei, azt az ese­mények igazolják. — UJ NAPILAP INDULT MAROSVÁ­SÁRHELYEN. Marosvásárhelyről jelentik: Marosvásárhelyen augusztus 18-én uj napi­lap indult „Déli Hírlap” címmel. Felelős szerkesztője Jakab Antal. A közönség ro- konszenwel fogadta az uj lapot. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom