Keleti Ujság, 1943. június (26. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-16 / 134. szám
1943. J V H I V S 16 \ Â csiksomlyói „kikerülés* Irla és fényképezle: FínVa Zolién Aki nem látott szélviharban égó erdőt, annak nehéz szóvail érzékeltetni: mit jelent Csiksomlyón a székelyek pünkösdi bu- csuja. Ezen a napon a hit zsarátnoka fellobban s lángnyelvei, az énekek és a zászlók körüllobogják a Somlyói hegyet. Aki ezt az ünnepet nem látta, nem ismeri, mert nem ismerheti a székelyt. A csiksomlyói Parajt! katolikus székelyei s végül a gyimesi csángók. Abban a sorrendben, ahogyan a fejedelem ellen vívott csatában részt vettek. A menetet mindig Gyergyóalfalu nyitja meg és a csángók „keresztje“ zárja be. A zarándok-csoportoknak ugyanis „kereszt“ a neve. Keresztnek jelével vonultak szemközt takarékoskodnak, hatalmas embertöfneg verődött össze Gsiksomlyón. A távoli Zete- laka katolikus székelyei több mint négyszázan jöttek el. A búcsú fénypontja, a „kikerülés“ csak délután 4 órakor kezdődött. De már kora reggel az égig lobogtak Csiksomlyó utcáiról s a ferences zárda külső kertjéből az ének és a zászlók lángnyelvei. Kereszt kereszt után érkezett be. •A legtöbb „kereszt“ élép ott halad a magyar lobogó is. Katolicizmus és magyarság hite s öntudata száll fel az égig, mint hatalmas lángnyeiv a süvöltő szélben.“ A templom harangja me^kondul, üdvözli a zarándokokat. Patyolat karingben kijön egy barát minden kereszt elé s odavezeti az udvaron álló kis kápolnához. A zászlók meghajolnak, a nép letérdel. Imádság, ének zendül fel s utána a kis menet mélyen meghajtott lobogókkal bevonul a kegytemplomban, a somojói csodatevő Mária előtt tisztelegni. A templom rembrandti félhomályában csak a színes üvegablakokon beszűrődő napsugarak s néhány gyertya, örökmécs fénye világit. A keresztek népe az oltár mögött elhelyezett Mária-szoborhoz vonul. Köszöntik s lélekböl uj kegyre kérik a Csodatevő Szüzet, Magyarország védasszonyát, aki nemcsak a haza elett őrködik, de az ö kicéi életük felett is és meghallgatja imáikat, teljesiti kéréseiket. Mily jellemző erre a búcsúra az a kép, amely a zárda belső, zárt udvarán fogadja az embert. Vétkeinek terhétől szabadul ott a székely katolikus lélek. Ur és szegény napszámos, jól öltözött uri kisasszony és mezitlábos öreg anyóka sorba áll és szent tiireíemmel várakozik, hogy az udvaron felállított gyóntatószékhez jusson, meggyónjon s megkapja a feloldozást. Utána áldoznak, mind; rangra, vagyonra, korkü- lönbségre való tekintet nélkül. Ezen a pünkösdi búcsún tizenötezer székely gyónt és áldozott. Tizenötezer megszentelt kisostya fogyott el ebben a kegyes sereglésben. Tizenötezer székely lélek ajánlotta itt magát Isten és a csodatevő Szűz kegyelmébe. Keresnék Páter Hajdú Leander fötiszte- 'endöt, a Somlyói zárda házfönökát, hogy érdeklődjünk a búcsúval kapcsolatos tudnivalók felől. A sekresztyébe utasítanak. Egy perccel eze’ött még ott volt. Nyoma sincs. Azaz van. Már künnt jár a hegy alatt, hogy a kereszteket az évszázados szokás szerint kialakult sorrendben menetbe sorozza. Menjünk hát utána. „Ezen a pünkösdi búcsún tizenötezer székely gyónt és áldozott. T’zenötezer megszentelt ki&ostya fogyott el ebben a kegyes serf g’ésben. < ötezer székely lélek ajánlotta itt magát Isten és a csodatevő Szűz kegyelmébe. búcsú a helytállás ünnepe s vájjon nem a helytállás, a kitartás és a bizakodás népe volt-e minden időkben a székely ? Az ünnep eredete a vallási villongások korára esik. János Zsigmond fejedelem fegyverrel, sereggel tört rá a csíki székelyekre, hogy unitárius hitre térítse őket. A székely hivő nép. A csíki székelyek a maguk katolikus hitét fegyverrel és sereggel védték meg s a fejedelem hadait kapával, kaszával verték szét. A székely nem adja bitét, lelke igazságát, szelleme szabadságát még a fejedelemnek sem. S a történelem egy újabb fordulásában Csiksomlyó ismét szerephez jutott ebben a vonatkozásban. Hitét, lelke igazságát és szelleme szabadságát, legféltettebb ősi jussát védte meg évemként megismételt ünnepével a rabtartó uralom láncai között is. A pünkösd szombatjára eső csiksomlyói búcsú, a „kikerülés“ nemcsak .katolikus ünnep, hanem minden vonatkozásban mélységesen magyar is. A hát és magyarság békés, gyönyörű összhangja megkapó és lenyűgöző ebben a hatalmas tömegzarándok- lásban. Pedig voltaképpen nem is történik semmi nevezetes a csikszomlyói búcsún. Gyergyóből eljönnek Alfalu, Csorna falva, Gyergyószentmiklós, Tekerőpataka, Vasláb Szárhegy, Dltró, Gyergyöremete, Újfalu Eilyénfalva, Hévíz; Felcsikból Karcfaivá, Bánfáivá, Szentdomokos, Szenttamás, Csík- madaras, Csikrákos, Madéfaiva, Csíkos icsó, Szentmihály, Csikszépviz, C'slkRzentmiklós, Deine, Pálfalva, Szentpéter, Tapioca, Csíkszereda, Zsögöd; Alcsikból Szentgyörgy- Menaság, Kászon vidéke, Csíkszentmárton, Csikkor,más, Lázár falva, Tusnád, Cjtusnád, Tusmádfürdö, Csatószeg, Csikszentsimon, Szentimre, Szentkirály, Mindszent, Szentlélek; Udvarhelyszékről Zetelaka, Lövéte, Szentegyháxasfalu, KápolnásfaJu, Korond, Farkaslaka, Oroszhegy, Varság, Szentkirály, Máréfalva, Fenyőd, Kadicsfalva, Székelyudvarhely és Vágás; Háromszékről KézdíszentléSek, Torja, Poján, Kővár, Szárazpatak; Marosszékről Mikháza, Szováta, a fejedelemmel és a szent jel alatt győztek is. A győzelem emlékét őrző búcsú, a „kikerülés“ azóta is őrzi a régi hadrakelés katonás emlékét. Minden „kereszt“ élén hatalmas csengőkkel legények haladnak. Minden kereszt csengője máskép szól. Ez az ö külön-külön jelszavuk. A véletlenül elbogárzott hivő a csengettyűk hangjáról és ritmusáról tudja meg, merre halad az ö keresztje. A régi harc emlékét őrzi az is. hogy egyes falvak ,.keresztje“ dobossal halad. Ellenáfllhatatlan hangja s ereje van a csengőnek, dobnak. Százak sorakoznak fel mögöttük. Még a mai nehéz időkben is, amikór egyes székely vidékek férfinépét a haza védelmének parancsa szólította más sereglésre s a ruhával, lábbelivel is sokan Zug és zeng a friss pünkösdi szél, feliegeket hoz és visz tovább. Csiksomlyói búcsú eső nélkül? Erre még nem igen volt példa emberemlékezet óta. A szél és a nap győzedelmeskedik ezúttal. A fellegek szálltak, suhantak az égen s ha meg is álltak a falu felett, csak azért tették, hogy a tündöklő napot is fehér karingbe öltöztessék. Isten és Mária tiszteletére. Gyergyóalfalu keresztje már az élen várja az indulás pillanatát. A kereszt népe a fűben ül. A férfiak beszélgetnek, a lányok karéjba telepedve gyönyörű Mária-énekeket zümmögnek. Aztán •ezényszó hangzik s az alfalui csengető legények kezében megszólal a kolompok dallamos hangja. Hatalmas emberkigyó indul neki, hogy megkerülje a hegyet. Most gyűl ki a hegy lába. Az ének zso- lozsmás hangját és a zászlók selymét viszi a száguldó szél. A székely lélek lángjai lobognak, égig csapkodnak. Nincs semmi szertartás. Békés had vonul fel a hegyre s nincs más fegyvere, csak az ősi ének, a kereszt és a zászló. Nem ismeri a székelyt A ..Labarum" és kisérete. az, aki neep volt essek tanúja. Hogyan oU 2-S^zér naponta reggel és különösen este lefekvés előtt Chlorodoni fogpaszta dódnak fel egyetlen áhítatban, egyetlen dallamban, egyetlen célban: nemcsak egyházi ünnep ez, hanem minden ütemében, minden mozzanatában gyökeresen és tisztán magyar is. Megértjük, hogy az elmúlt két évtized alatt nemcsak katolikus, de más ’.állású széBalog-Baricz János magairta versben fohászkodik Máriához. kelyek is eljöttek Csiksomlyóra és a „kikerülésben" való részvétellel a szó legnemesebb értelmében kikerültek az idegen ura- öm nyomasztó légköréből és székely a székellyel találkozott a sors, a hit és a re- 'nénység szent közösségében. Most már nemzetiszinü szalagok ékitik a csengető legények vállát s a zászlóvivők nemcsak templomi zászlókat visznek. A legtöbb kereszt élén ott halad a magyar lobogó is. Katolicizmus és magyarság hite s öntudata száll fel az égig, mint hatalmas láng- nye'v a süvöltő szélben. A nép ünnepe ez a gyönyörű, felejthetetlen és lenyűgözően nagyszerű menet. Minden kereszt népével otthalad a falu papja is. Semmi szerepe nincsen. Lám, amikor a menet éle már visszafordul a falu felé, a Szent Antal-kápolnánál megáll a Gyergyóalfalu keresztje és nem a fehér karingbe öltözött fiatal lelkész, hanem egy öreg, derék székely mondja el a hagyományos „t'dvözlégy Má- riá“-t és ,,Miatyánk‘‘-ot. Ez az öreg székely Balog-Baricz János megy ebiró. A pap — a fia. Most szentelte fel néhány nappal ezelőtt A hatalmas menetet a csángók „keresztje“ zárja be.
