Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-26 / 118. szám

1943. M A J V S 26 A magyar katona becsületét mgvédtétek, elhoztátok és megtartottátok — mondotta vitéz Szombathelyi vezérezredes, a honvédvezérkar főnöke, a keleti arcvonalról hazatért kecskeméti honvédek fogadtatásán Kecskemét, május 25. (MTI) Zászlódiszbe öltözött Kecskemét városa a mult szomba­ton délután. A pályaudvart drapériák, lobo­gók, virágfüzérek borították. Az egész vá­ros lakossága az állomáson és a pályaudvar körül gyülekezett, hogy üdvözölhesse a harc­térről hazatérő hozzátartozóit: az orosz front­ról visszaérkezett kecskeméti hadosztályt. Négy óra 10 perckor' gördült be a fényöga- lyakkal és virággal gazdagon diszitett vonat. Az oriwi, a potudani, a doni harcok hősei, a legtöbbet vérzett hadosztály kecskeméti ezredének a m. kir( Zrinyi Miklós gyalogez­red hazajött legénysége és tisztjei könnyes szemmel álltak az ablakok mögött, tekinte­tük hozzátartozóikat kereste. Egy-egy halk sikoltás tört fel a jelenlévők soraiból, amint megpillantották a 11 hónap óta nem látott férjet, apát, vagy testvért. Amikor a vonat négy kocsija az előkelőségekkel szemben megállt, felhangzott a Himnusz, majd Hol- lósy-Kuthy László, a hadosztály vezérőrna­gya, a honvéd vezérkar főnöke' elé lépett. Tisztelgésére Gyimessy Frigyes, a szegedi hadtest parancsnoka köszöntötte a visszaté­rőket — Olyan ellenfelekkel küzdöttetek — mon­dotta — aki szintén keményen tud ütni, de megmutattátok, hogy ti is meg tudjátok állni helyeteket. A győzelem azé lesz, aki több szivvel, keményebb akarattal és acélos kitartással megállja a sarat. Ez lebegett minden honvéd szeme előtt, amikor nehéz küzdelemben az orosz tömegeket feltartóz tatta, hogy azok el ne özönljék Európát. Ezután Liszka Béla polgármester intézett üdvözlő szavakat a városba visszatért hő­sökhöz. Hollósy-Kuthy László vezérőrnagy a visszatértek nevében mondott köszönetét az üdvözlésekért és az ünnepélyes szívélyes fo­gadtatásért. Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a hon­védvezérkar főnöke lendületes szép beszéd­ben válaszolt Hollósy-Kuthy vezérőrnagy szavaira. A legmagasabb tisztséget betöltő magyar katona szavai szívből fakadtak és mélyen meghatották a jelenlévőket. — Honvédek, bajtársak, igen tisztelt kö­zönség! — csendült fel a vezérezredes hang­ja. — Nem a rideg kötelességteljesités szólí­tott engem ide, hanem a szivem. A szi­vem szólított a magyar katona elé, a kecskeméti és kiskunsági honvédek elé. Ide hozott a szivem azért is, mert lekötelezve S érzem magamat nemcsak nektek, hanem azoknak a bajtársaimnak is, akik nincsenek itt köztetek, akik ott feküsznek a Don part­ján és ott feküsznek a Dontól keletre a be­csület mezején. Ott voltam, amikor harcoto­kat láttam, rohamotokat, amelyeket Oriwnai intéztetek az orosz ellen. Gyönyöiködve néz­tem a nagyszerű magyar lendületet, a nagy­szerű magyar bátorságot, azt a magyaros rámenést, amely a magyar katonát mindig jellemezte a történelem során. Nem volt kü­lönb lendületű katonaság sohasem Európa harcterein, mint a magyar katonaság, a Többiek mind tőlünk kapták a lendületet, mind tőlünk kapták azt a magyar rámenö szellemet, mind tőlünk tanulták meg ezt. Láttam ezeket a harcokat. Láttam ezeket a csatákat és csodáltalak benneteket és feldo­bogott a szivem, mert láttam é.: éreztem, hogy minden nehézség ellenére győzünk, élünk és harcolunk. De mégis azt mondom, nem ez volt az a fegyvertény, nem ez volt az a harc, amely nekem legjobban tetszett. A legnagyobb teljesítmény a téli csatában az volt, amikor elhagyatva, éhesen leron­gyolódva, erőtöknek végén ott álltatok kö­rülvéve az ellenségtől és mint köszirtek, kő­sziklák a háborgó tengerben, úgy tartottá- - tok fel az orosz rohamokat és vertétek visz­em mindaddig, amig áttörtétek őket. Most magasan szárnyalt a vezérkari fő­nökének hangjaj amint kezét az ég felé nyújtva folytatta beszédét: — Azután pedig a visszavonuló német csapatokat követve, mint utóvédek utolsó­nak hagytátok el helyeteket bátor parancs­nokaitok és bátor tisztjeitek vezetése alati. Túlerővel szemben harcoltatok. A nagy túl­erő nemcsak abban jutott kifejezésre, hogy az ellenség több volt mint ti, hanem kifeje­zésre jutott abban, hogy az ellenség a maga gazdag, kimeríthetetlen erőforrásaiban olyan gépeket állított csatasorba, amellyel nem­csak minket, hanem a nálunk hatalmasabb szövetségeseinket is meglepte, amelyek ei­len fegyvereink nem tudtak küzdeni, ame­lyek ellem ki kellett állni kézigránáttal és robbanó szerekkel, hogy azokkal az ő harc­kocsijaikat le tudjuk küzdeni. De nemcsak az ellenség óriási fölényével álltatok szem­ben, hanem ellenetek volt az egész éghajlat, a rettenetes tél, az oroszországi hideg. Ez is hozzájárult és talán főképpen ahhoz, hogy a mi katonáink, akik ehhez nincsenek szok­va, nem tudtak kifejteni olyan erőt, mint azok az ellenséges katonák, akik ahhoz kez­dettől fogva hozzá voltak szokva. Annak el­lenére, hogy állásaitokat ott kellett hagyno­tok, a magyar katona becsületét megvédté- tek, elhoztátok és azt megtartottátok. Ennek elöharcosa, ennek megőrzője, ennek a becsü­letnek a hordozója, elsősorban Ti voltatok kecskeméti és kiskunsági magyarok. Üdvö­zöllek Titeket, Isten hozott Benneketeket és Isten veletek. Legyetek otthon bátor, ke­mény harcos magyar emberek és magyar katonák a polgári életben Is. Hosszantartó lelkes éljenzéssel fogadták mind a honvédek, mmd a jelenlévők a vezér­kar főnökének beszédét. Azután felharsant a kürt. Imához vezényelt a visszatért csapa­tok parancsnoka. Az ezredzászló visszatért Kecskemétre, Viharvert arcú honvédek ma- gasratartva diszmenetben vitték az itthoni bajtársaikhoz és meleg kézszoritással adták át a becsület mezejét megjárt lobogót ezred­társaiknak. Az ünnepélyes fogadtatás után a kecskeméti Zrinyi Miklós gyalogezred a Ferenc József laktanyába vonult. Itt meg­koszorúzták a régi Mollinary-emlékmüvet és a kecskeméti hősök emléktábláját. Az ezredemlékünnepély után megnyíltak a laktanya kapui és a hazatért katonák bol­dogan, könnyes szemmel ölelték magukhoz hozzátartozóikat. ,,4 magyar honvéd a jövő harcaiban még erőteljesebben iog helytállni!" Vitéz nagybaczoni Nagy V.lmos honvéde'mi miniszter hatalmas beszédet mondott oz ifjuseg vezetőinek lillafüredi értekezletén Lillafüred, május 25. (MTI.) A lillafüredi ifjúsági értekezlet második napján, hétfőn vitéz Jány Gusztáv vezérezredes másfél­órás szakszerű előadásban ismertette a nemrég hazatért második magyar hadse­reg szerepét a műit nyári offenzivában és az ősz és a tél folyamán a Don mellett ví­vott hősi küzdelmeit. Az előadásért Antal István dr. nemzetvé­delmi propagandaminiszter mondott köszö­netét, majd az ifjúsági vezetők közül töb­ben különféle honvédelmi és levente kérdé­seket adtak elő felszólalásaikban. A levente­mozgalom különösképpen pedig az egye­temi és főiskolai hallgatók levente kikép­zésének jövő elgondolásairól vitéz Béidy Alajos altábornagy, az ifjúság honvédelmi nevelésének vezetője adott részletes felvilá­gosítást, majd vitéz nagybaconi Nagy Vil­mos honvédelmi miniszter emelkedett szó­lásra. Hangoztatta, hogy a háború, amelyet a honvédség az európai civilizáció megsem­misítésére törő orosz bolsevizmus ellen foly­tatott, kétezer kilométer távolságban, a messzi Don mentén is a magyarság hábo­rúja volt. A magyar honvéd, mint ezeréves történelmünk folyamán mindenkor, ebben a háborúban is megállta helyét és vitézségé­nek és önfeláldozásának újabb ragyogó pél­dáit adta. De egyúttal sok tapasztalatot is gyűjtött, úgyhogy a magyar honvéd e ta­pasztalatok birtokában a jövő harcaiban még erőteljesebben fog helytállni. — Amit az ifjúságtól kérünk — folytatta a honvédelmi miniszter — az a következő: mutasson e.rős összefogást, egységet és fe­gyelmezettséget: Egység és fegyelem adja a legnagyobb erőt a nemzet jövőjének biz­tosításához, márpedig az egységet fenn kell, fenn akarjuk és fenn fogjuk tartani. A nemzetnek szüksége van a fiatalság lángoló hazaszeretetére és erélyes lendületére, de Ugyanúgy szükség van az idősebbek nyu­godt, céltudatos vezetésére is. Legyen meg tehát az egység az idősebb vezetők és a fiatalság között s bízzatok abban, hogy az ország élén álló vezetők tudják a nemzet iránti kötelességüket. A fiatalság akkor tel­jesíti leghívebben feladatát, ha a legna­gyobb lelkesedéssel és öntudattal sorakozik a vezetők mögé és támogatja azok munká­ját, akik e súlyos időkben felelős helyen ál­lanak az ügyek élén. Az ifjúsági értekezlet résztvevői meg- megismétlődő lelkes tapssal és éljenzéssel fogadták Nagy Vilmos honvédelmi minisz­ter kijelentéseit és beszéde végeztével hosz- szantartó meieg ünneplésben részesítették. 'Délután Antal István dr. nemzetvédelmi propagandaminiszter elnöklésével az ifjúság tartott értekezletet. Ezalkalommal ismét több ifjúsági vezető fejtette ki nézetét a magyar ifjúság mai honvédelmi problémái­ról s az ezen a téren még elvégzendő fel­adatokról. Az ifjúsági értekezlet harmadik napjan, kedden vitéz Bonczos Miklós, igaz­ságügyi államtitkár, az ifjúság szociális feladatairól tartott előadást, amelyet szin­tén vita követett. Erdély KnvnJjg a szeretet földje volt — mondotta Válaszút országzászlőjánatr avatásán Szász Ferenc dr. alispán A Székely Egyetemi és Főiskolai Hallga­tók Egyesületének kolozsvári Nemzetsége Válaszút község lakosságának országzászlót adományozott. Az országzászló felavatása május hó 23-án történt meg lélekemelő ün­nepség keretében. Az ünnepségen az Eiek- lyés Országzászló Nagybizottságát Dobândi Károly nemzetségfö vezetése alatt nagyobb küldöttség képviselte. Kolozs vármegye tör­vényhatóságának részéről megjelent az ün­nepségen dr. Szász Ferenc a vármegye alis­pánja, dr. Székelyhtdy Géza árvaszéki elnök és Uhiyarik János a kolozsvári járás f oszol - gabirája. Képviselve voltak azonkívül a szomszédos községek és a m. kir. honvédséget is egy éppen ott gyakorlatozó nagyobb alakulat tiszti küldöttsége képviselte Az Országzászlóavató ünnepség május 23-án reggel 9 órakor kezdődött római ka­tolikus és református istentisztelettel. 10 órakor elindult az ünnepélyes menet az országzászló lobogóval a községházától: A felvonulás élén a Szefhe „Kolozsvár Nem­zetségének“ nemzetségfője Dobândi Károly és az Ereklyés Orsságzászlő Nagybizofctsá- gának kiküldöttje ifj. Balogh Józeeí ââJi-Ctţ, utánuk a Nemzetség küldöttsége Burszács Magdy, Pajor Tamás és Petró János hozták az országlobogót. A küldöttség után dr. Szász Ferec alispán, Szekeresi Sándor k’örjegyzö és a község ve­zetősége haladt. Ezután sorrendben utánuk jöttek a diszbeöltözött iskolás gyermekek, élükön egy levente ifjúval, aki a nemzeti zászlót hozta, a leventék és az ünneplő nép. A küldöttség az Országzászló emlékmű mellett helyezkedett el. Az avató ünnepsé­get a Himnusz eléneklésével kezdték meg, majd Fiilöp Lajos ref. lelkész mondott be­szédet és kiemelte, hogy „A világ lángokban áll és pusztul. Ez a jelenség megrendíti a lelkeket. Éppen ezért van szükség olyan tet­tekre és lelki erősítésre, mely felrázza a magyarságot és rámutat hivatására. A szé­kely főiskolások elhozták ezt a zászlót, hogy hirdesse időtlen időkig a magyar feltáma­dást és a magyar élni akarást." Ezután ünnepélyes keretek között megál­dotta az országzászlót. Szavalatok követ­keztek, majd Dobândi Károly nemzetségfő beszéd keretében átadta a zászlót a nemzet­ség nevében. MegfluüMBnte Válaszul lakossá­jlMJSfeHB ftKBşsfr. tartott magyarsága mellett és méltányolta azt a sok szenvedést, amiben részük volt. A koszorúk elhelyezésekor Szász Ferenc dr. alispán beszédet mondott s abban az alábbiakra hivatkozott: — Erdély népei a múltban vallási és nem­zetiségi különbségre való tekintet nélkül bé­kés munkában éltek együtt. Erdély mindég a szeretet földje, a nemzetiségek és társadal­mi osztályok közötti különbségek kiegyenlí­tődésének csodás hazája volt. Maradjon is mindég ilyen és maradjon mindég magyar! Legyen Szent István Országának békét és szeretetet sugárzó darabja — hirdesse ezt késő nemzedékeknek itt Válaszúton a most felavatott országzászló. A jólsikerült ünnepség a Szózat éneklésé­vel ért véget. A gyönyörű napsugaras má­jusi égbolt alatt lefolyt ünnepségről a közön­ség hittel és bizakodással eltelve távozott. Az ünnepség rendjét és annak zavartalan lefolyását Csongrádi János igazgató tanító intézte. Gyermekével együtt h öl álra gázoltak egy anyát a mephokrosodott lovak Szeged, május 25. (MTI) A közúti hídnál egy deszkával megrakott szekeret elragad­tak a megbokrosodott lovak. A szekeret- hajtó gazda leesett a bakról és véresen te­rült el az utón. A vágtázó lovak elgázolták Sziics Béláné 30 éves szöregi asszonyt, aki kerékpáron hároméves kisfiát vitte. Anya és gyermeke szörnyethalt. A szekér gazdá­ját is súlyos állapotban szállították be a szegedi kórházba. Földcsuszamlás történi az észak amerikai Illinois* államban Buenos Ayres, május 25. (AÍTI.) A Şte­fani Iroda jelenti: Newyorki hirek szerint az lllinois-állam- ban lévő Cairo városa közelében, a Wolff-tó partján nyolc kilométer széles földcsuszam­lás történt. A földcsuszamlás következtében ötszáz embernek kellett elhagynia a várost, A Missouri áradása tovább tart és állan­dóan újabb lakóhelyeket szigetel el az ár. Saint Louisnál a Mississipi szintje tizenegy és fél méterrel van az eddig észlelt legna­gyobb magasság felett. Leleplezték Kovács Lajos brassói unitárius esperes emléktábláját Kolozsvár, május 25. A brassói unitárius egyházközség mult évben elhunyt lelkipász­torát ünnepelte. Most volt huszonnyolc esz­tendeje annak, hogy Kovács Lajos beköszön­tött Brassóba. A vasárnapi istentiszteletre felekezetre való különbség nélkül szép ün­nepi gyülekezet gyűlt egybe. Fekete Lajos lelkész ünnepi beszédben emlékezett meg a jó pásztor jutalmazásáról. Beszédében utalt arra a törhetetlen akarat­erőre, ' amellyel az elhunyt esperes a tem- plomépitést szorgalmazta és munkálta. Szabó Sámuel egyházközségi előadó az el­hunyt életrajzát ismertette és vázolta azokat az eseményeket, amelyek a Kovács Lajosról szóló megemlékezéssel együtt az egyházköz­ség történelmi lapjait alkotják. Élete főműve a brassói unitárius templom volt. Egyházi lapokban egyházszervezeti és valláserkölcsí cikkeket jelentetett meg, szerkesztette az „Unitárius Hiradó“-t és az ,,Unitárius Jöven­dő“- 1. Angolból lefordította Savage: „A ke­reszténység fejlődéstörténete“ elmü munkát és „Ebresztgetés“ cimmel egyházi dolgoza­tainak egy sorozatát adta ki külön kötetben. Hosszú ideig volt a Lelkészkor elnöke, az utóbbi években háromszékköri esperes. A brassói társadalmi egyletekben jelentős sze­repet játszott. Különösen az Agisz gazdasági szövetkezetben végzett tevékeny munkát. Zoltán Gyula dr. főgondnok mint az esz­mények példamutató apostolát méltatta az elhunytat. A közönség mélyen meghatódva állott fel, amikor az emléktábla leleplezésének pillana­tában megszólaltak a harangok. Utána Fe­kete Lajos lelkész-költő olvasta fel alkalmi ódáját A templom előcsarnokának falában elhelyezett gyönyörű márványtábla aranybe- tüs felirata a következő: „Kovács hajós es- pet e.'.-lclkesz. 1915. V. 9—1942. X. 20 F szent hajlék építésénél múlhatatlan érdemeket szét zeit. Emlékének kegyelettel áidőz az Unitárius Egyházközség. 1943. V.. Az emlékünnep után a gyülekezet kivonult a temetőbe és megkoszorúzta az elhunyt sir-

Next

/
Oldalképek
Tartalom