Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-10 / 81. szám

19341. ÁPRILIS IO 3 Székely nótákat visz haza Erdélyből Suomiba Vieno Silvennoinen, a finn Lolta -szervezet egyik telefonistája Délelőtti beszélgetés két fiatal finn tanárral a finn-magyar kapcsolatokról Kolozsvár, április 9; Az Egyetemi Könyv­tár kiállító termében napok óta lázas mun­kával készítik elő a kolozsvári diákok a finn kiállítás anyagát, A munka nem könnyű, inert tökéletesen ismerni kell hozzá a finn nép életét. Szerencsére: néhány nappal ez­előtt Kolozsvárra érkezett Vieno Silvennoi- hen tanárnő és Viljo Tervonen tanár, akik október óta Magyarországon tartózkodnak. A bét fiatal finn ösztöndíjas mindenben se­gítségére van a kiállítás rendezőségének. Egész sereg diák veszi körül a két finn ven­déget, mindenki felvilágosításokat, tanácso­kat kér tőlük. Néhány percre mégis meg­próbálunk a közelükbe férkőzni, hogy me­séljenek egyet-mást Finnországról, a finn­magyar kapcsolatokról és magyarországi élményeikről. Szerencsére éppen elérkezett az ebédidő és így nem károsítjuk meg a ki­állítás rendezőségét azzai, hogy elvonjuk tő­lük legfőbb erősségeiket. N VMjo Tervonen beszél: Ebédelni megyünk az egyetemi menzára. A két finn vendég egy kis elfogultsággal fog hozzá a beszélgetéshez. Különösen Vieno Silvennoinen küzd valami kis lámpaláz­félével. mert még csak töri a magyar nyel­vet. De Viljo Tervonen jól beszél magyarul, Így hát könnyen nekibâtorkodik. Gondolat­ban még;mindig a kiállítás foglalkoztatja, tehát a finn-magyar kapcsolatok történetét ismerteti. Elmondja, hogy Finnországban már a múlt század közepén komoly érdeklődéssel fordultak Magyarország felé. A baráti ér­deklődés felkeltése elsősorban Keguly An­tal, a nagy magyar nyelvész érdeme, aki tu­dományos munkásságával és számos ismer­tető cikkével felhívta a finnek figyelmét Magyarországra. Finn részről Erik Alek- santeri Ingman orvos tett a legtöbbet a finn-magyar kapcsolatok erősödése érdeké­ben. Ingman bejárta Németországot, Ausz­triát és Magyarországot. Külföldi utján mély hatást tett rá az ezernyolcszáznegyve- nes években jelentkező magyar nemzeti éb­redés. Magyarországi élményeiről több könyvet és számos újságcikket irt. Igen je­lentős Szinyei József professzor munkás­sága, aki Antti Jalavával, az első magyar lektorral magyar nyelvtant dolgozott ki. Rendkívül értékes néprokonsági munkát vé­geztek, ők terjesztették a leghatásosabban a finn-magyar rokonság gondolatát. A finn egyetemi ifjúság a kilencszázas években már tudatosan akart kiépíteni kapcsolato­kat a magyar ifjúsággal: Ennek a törekvés­nek első eredménye volt líMMJ-ban a finn egyetem! énekkar magyarországi körútja. Finnországban, amint Viljo Tervonen mondja, a magyarok Iránt való érdeklődés kútfője a magyar történelem. Évezredes múltúnk sok hasonlatosságot fed fel előt­tük. Különösen feltűnő a sorsközösség Ausz- tria-Magyarország, Finnország és Oroszor­szág történelmi helyzetében. A finnek már az elemi Iskolákban is tanítják a magyar történelmet. Minden ősszel néprokonságl ünnepet tartanak. Nagyjelentőségű a ma­gyarbaráti egyesületek működése. Helsinki­ben a Magyar Barátok Köre minden hónap­ban műsoros összejövetelt tart. Ezeken az összejöveteleken magyarvonatkozásu elő­adások, magyar 'ének- és zeneszámok hang­zanak el és különös előszeretettel Ismertetik a magyar Irodalom kiváló munkáit. A finn­magyar testvériség ápolásában igen jelen­tős tényező a helsinki! Finn-Magyar Társa­ság, amelynek a közelmúltban halt meg Eürópaszerte ismert tiszteletbenálló • elnöke, Artturl Kannisto professzor! Jellemző.az utóbbi évek baráti hangulatára, hogy igen sok Városban alakult finn-magyar társaság, így a legutóbbi hetekben T am poréban, Finn­ország legfontosabb ipari központjában és Jyväskyläben. — A néprokonsági gondolat — mondja Viljo Tervonen — a finn nemzeti gondolat szoros velejárója. A Svéd műveltség térhó­dításának megszűnésekor a tiszta finn szel­lem teljesen rokonnépek felé fordította a nemzeti gondolat híveit. A finn nemzeti ér­zés különösen erős tápot kapott a magyar- országi tapasztalatokból. Feltűnő, hogy Ma­gyarországon milyen erősen él az emberek­ben a nemzeti öntudat. Sehol sem láttam ennek annyi külső jelét, de egyetlen ország­ban sem éreztem Ilyen mély átérzését sem. Finnországban csak egészen kivételes alkal­makkor látható a finn címer, itt pedig min­denütt megkapja méltó helyét a magyar zászló és a magyar elmer. Megható, amikor a templomban a Himnuszt énekelik. Én Is valami egészen különös áhítatot éreztem, akárhányszor csak hallottam." „Ilyen most a finn lányok élete“ — Én vagyok olyan telefoni«tta — kezdi Vieno kisasszony. Azután elmondja, hogy a téli háborúban kinn volt a karjalai fronton. Véletlen sze­rencse, hogy életben maradt. A parancs­nokság épületét két telitalálat érte, de öt akkor éppen egy hétre máshova vezényel­ték. így is sokat látott a háborúból. A finn csapatok akkor mindig é ka, lakban nyomul­tak előre és a meghódított háromszögben sok partizán maradt hátra. Ezek sok gondot okoztak. A lottóknak lehetőleg bizton védő­állásokat építettek ki, de ha erre nem voit idő, sátrakban laktak, sőt az is előfordult nem egyszer, hogy a szabad ég alatt háltak. A híradós beosztás mellett mindenfelé más munkát is végeztek. Mostak, főztek, sebesül­teket ápoltak. Nem egyszer lapultak órákig A Kormányzó Ur őföméltóeága a Buda­pesten tartózkodó finn újságíró küldöttség vezetőjét és tagjait magas magyar kitünte­tésekben részesítette. Ragnar Numeün kö- vetségi tanácsos finn külügyi sajtófőnöknek a Magyar Érdemrend középkeresztjét a csillaggal adományozta. A kitüntetések jel­vényeit Ullein-Reviczky Antal rendkivüM kö­vet és meghatalmazott miniszter sajtófőnök nyújtotta át a kitüntetetteknek. Numelin finn sajtófőnök a finn-magyar nép hasonlatosságáról A Magyar Külügyi Társaság csütörtökön délután felolvasó ülést rendezett, amelyen Numelin finn külügyi sajtófőnök nagy ér­deklődéssel várt előadásában ismertette Finn ország szerepét kelet és nyugat között. Ke­néz Béla nyugalmazott miniszter üdvözölte a finn vendégeket, majd UUein-Reviczky Antal rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, sajtófőnök mutatott rá örömmel arra, hogy a finn újságíró vendégek ideuta­zásukkal kifejezést adtak annak a barát­ságnak és testvéri érzésnek, amely az egész finn nemzetet velünk, magyarokkal szemben áthatja. Ezeket az érzelmeket a magyar nemzet tiszta szívből viszonozza. — Csodálattal adózunk azoknak a tulaj­donságoknak, amelyek a finn jellemet al- kottják mondotta. — Mélyen meghajtjuk zászlónkat a finnek hazaszeretete előtt. Most együtt harcolunk ugyanazon ellenség ellen, együtt védjük otthonunkat, családun­kat, szabadságunkat és polgári jogainkat. Hiszünk a jó diadalában, hiszünk a magyar és finn haza örök életében, az igazságban, a Mindenható Istenben. a földön az orosz repülők gépfegyvertüzé- ben. De hát Ilyen most a finn lányok élete. Csikmegye 'épp olyan, mint Snomi Vidámabb témát keresünk és megkérdez­zük Vienót, hogy mit csinál Magyarorszá­gon. — Tamilok magyarul. Különösen a népdal és a népköltészet érdekel, mert otthon a finn irodalom és a népi művészet tanára vagyok. Sehol nem hallottam ilyen szép népdalokat. . Tud-e már magyarul énekelni T, — De még milyen sok nótát tudok. Most 20 népdalt fordítok le finn nyelvre a kato­náinknak. ök is boldogan fogják énekelni a magyar népdalokat, mert igazán nagyon- nagyon szépek. Most Csíkszeredán és Sepsi- szentgyörgyön voltunk. Ott is Igen szép szé­kely dalokat tanultam. Érdekes, hogy az a vidék hasonlít legjobban Suomi hoz. Csak kevés a folyó és a tó. Ez hiányzik, különben Erdély megtévesztésig olyan, mint a mi vi­dékünk. Viljo a magyar alföldet is védelmébe ve­szi. Az ő hazája Észak-Finnország. Amint mondja, a tengerparti síkság olyan, mint a magyar alföld. De már nagyim hosszúra nyúlt a sétánk, jól elmúlt dél és a finn vendégek bizony éhe­sek. így hát búcsút veszünk két kedves ba­rátunktól és kívánunk nekik jó étvágyat a magyar ételekhez. BUDINS7ÍKV FERENC Ezután Numelin finn külügyi sajtófőnök rámutatott a magyar és finn nép közötti hasonlatosságokra. Ismertette Finnország földrajzi helyzetét a mai formában történt alakulásáig és hangsúlyozta, hogy Finnor­szág történelme éppen földrajzi helyzetéből adódik. Finnország életének folyását kelet és nyugat irányítja. Kelet befolyása okozta mindig a finn nemzet történelmében a tra­gédiákat. Az orosz túlerő és hatalmi vágy előtt többször volt kénytelen Finnországnak meghajolnia, de műveltségét, még a megszál­lók is tiszteletben tartották. A finn népnek elég tennivalója van saját országában, sem­hogy szivesen viselne háborút. Szociális igaz­ságot, békés életet, kivárt, de 'keleti szom­szédja agy látszik nem tniMozoU meg és a harcot a finn népnek ismét fel kellett ven­nie. A finn nép vállalja ezt a szerepet a népek békéjéért és szabadságáért. Éppen földrajzi helyzete miatt nehéz a harc, ame­lyet a finn népnek állania keli. Ezért tar­tozik hűséggel fegyveres barátai iránt. Beszédét magyarul fejezte be, a finn nép testvéri üzenetét hozta Magyarországnak — mondotta végezetül. Látogatás a Balatonon és Székesfehérváron A kedd óta Magyarországon tartózkodó finn lapszerkesztők pénteken reggel' a Bala­ton mellé utaztak. A firm vendégek min­denekelőtt megtekintették a tihanyi hal­biológiai intézetet, majd meglátogatták a tihanyi apátságot. A kora délutánt órákban Székesfehérvárra utaztak és tüzetesen meg­tekintették a város nevezetességeit. EGYETEM-MOZGÓBAN vasárnap d. e. 11-kor rendkívüli matiné: I­Az utolsó mohikán (Bőrharisnya.) Cooper világhírű regénye filmen. n. Harcra születtem (Cow-boy.) Kormányzó Urunk kitüntette a fmn újságírókat Á városi adóhivatal tisztviselői már két hónap óta gyűjtik adományaikat egy hadi árva felnevelésére Vasárnap 3, 5 és 7 órakor. Hétfőn 3, 5 és 7 órakor (utoljára) SZERELME VIHAR (Charles Bever) Itt is otthonra találtunk! J Vieno Silvennoinen önfeledten bólogat Viljo szavaira. Néhány percig szótlanul lépkedünk egymás mellett. Víenno Silven- uoinen felé fordulva vesszük fel a beszélge­tés fonalát: — Hogy érzi magát Magyarországon ? A finn lány szeme egyszerre felcsillan. — Jól! —. mondja lelkesülten. — Akár­csak otthon. Viljo is élénken helyesel: — Sokat gondolkoztam már azon, hogy mi lehet az, ami az otthonosság érzését kelti bennünk. Jártam másfelé is Európában, de mindenütt éreztem, hogy idegen vagyok. Harmodszor vagyok Magyarországon. Min­dig hazulról indultam el és itt is otthont találtam. Húsz éves koromban késő éjszaka teljesen egyedül érkeztem Budapestre. Ma­gyar pénzem nem volt, akkor még nem is tudtam magyarul, mégis minden simán ment, egy kettőre kaptam lakást, találtam barátokat, akárcsak Helsinkiben. Csak az lehet e mögött -az érzés mögött, hogy itt valóban testvérként fogadnak. Elég, ha megtudják, hogy finn vagyok' és megy min­den magától. A magyar kalauz felfigyel — Jaj, az nagyon érdekes volt, amikor én Budapestre utaztam, ■— meséli Vieno Sllven- noinen. — Thuróczy püspök úrral és Zongor Endrével beszélgettünk a vonaton, persze finnül, mert altkor még csak egy-két szót tudtam magyarul. A kalauz megkédezte, hogy milyen nyelven beszélünk. Mikor hal­lotta, hogy finnül, nem tudott hova lenni örömében. Csak állt ott mellettünk és hall­gatta a beszédünket. Aztán azt mondta, hogy ö okvetlenül meg fog tanulni finnül, mert az olyan nagyon szép nyelv és azután finn lányt vesz el feleségül. Beszélgetés közben Viljo barátunk elárul­ja nekünk Vieno titkát: finn lottóval állunk szemben. Nem szalaszthatjuk el ezt a ritka alkalmat, rögtön megkérjük Vienot, hogy meséljen a lották életéről. Kolozsvár, április 9. Nemrég hangzott el KáUay Miklósnénak, a miniszterelnök hitve­sének rádiószózata „Adjunk apát a hadi- árváknak“ mozgalom érdekében. A városi adóhivatal tisztviselői mát ezt jóval megelő­zően elhatározták, hogy fizetésükből minden hónapban kiszakítanak egy kisebb■ összeget és azzal magukra vállalják egy hadiárva felneveltetését és iskoláztatását. Az összeget már két hónapja gyűjtik is a kijelölendő hadiárva részére. Bár a hadiárvák támogatása mindany- nyiunknak legszentebb kötelessége és a fel­ajánlott támogatás csak csekély hála azok­kal szemben, akik anyagiakban felbecsül­hetetlen áldozatot hoztak hősiességükkel ha­zánk védelmében, mégis nem mehetünk el szó nélkül a városi adótisztviselök hazafias példaadása mellett és hisszük, hogy most már a miniszterelnök hitvesének országos felhívása után sok tehetős magánzó és intézmény fogja követni a kolozsvári városi adóhivatal tisztviselőit. Az alább felsorolt tisztviselők kötelezték magukat Írásban, hogy havi 1—2—3 pengős hozzájárulással egy hadiárva neveltetését és iskoláztatását vállalják, amíg a.z önálló ke­resethez nem jut: Boga Ödön, Szekesres György, Zámbó Aurél, Fehér Gyula, Kré- zsek László, Magossy István, Briza Ehdre, Rácz Béla, Gombár János, Dér Gyula, Gál Ernő, Tóth József, Kolcsár János, Zárday Rezső, Palocsay József, László Árpád, Szőke József, Tóth Zsolt, Szilágyi Jenő, Saeredai Tibor, Nagy Erzsébet, Székely Márton, Mi­hály László, Kiss Ernő, Técst Géza, Angyal Antal, Pünkösti Gábor, Másody Károly, Kökössy Imre, Kapcza Imre, Balogh László, Sebestyén Gábor, Klementz István, Tokay László, Vincze Ottó, Szapita László, Szász Imre, Komáromi Emil, Meder Ferencné, Bállá Ferenc, Korda Gyula és Tárkányi Sándor. Vitéz Benhő Béla vezérőrnagyot ünnepelte az Országos nemzet- védelmi Bizottság kolozsvári albizottsága Kolozsvár, április 9. Pénteken délután 6 órakor az ítélőtábla helyiségében összeült az Országos Nemzetvédelmi Bizottság ko­lozsvári albizottsága és megtárgyalta a fo­lyó ügyeket. Az ülés megnyitása után Vé­kás Lajos dr. táblai elnök, az albizottság elnöke meleg szavakkal emlékezett meg vitéz Benkö Bélának, a kolozsvári Vitézi Szék kapitányának vezérőrnagy! előlépteté­séről. A káptalan összes tagjainak örömét tolmácsolta az újonnan kinevezett tábornok­nak, aki az albizottság megalakulása, óta, mint az albizottság tagja, tevékeny részt vett a káptalan munkájában. A jelenlévők nagy ovációban részesítették a magyar tá­bornoki kar újonnan kinevezett illusztris tagját.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom