Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-10 / 81. szám

1943, A P U I £ I S tO KBi&viZIrsjrtn PEDDY HOLMES: A háborús Sangháj, a könyörtelen, de legyőz letetlen élet metropolisza teuton cserbenhagyjak, nagyobb távolságók­Sangháj, 1943. február. Már „a lő éve" îs g Szerencs és előjelekkel fejeződött be, de a I február ötödikével kezdődő uj év, „a kecske ; éve" még inkább azoknak az előjeleknek je­gyében virradt fel, melyek a kinai hagyo­mány és hit szerint jő termést és általános gazdasági fellendülést Ígérnek. Az újév a kinai nép legnagyobb ünnepe. Igaz ugyan, hogy a köztársasági kormány hivata'osan eltörölte és betiltotta, a nép azonban a ható­ságok jóindulatú elnézésével most is bősé­gesen megünnepU. Ehhez járul még, hogy ebben az évben a „licsun“, azaz „a tavasz légyottja" is összeesik a holdév ujévjével és ez a ritka találkozás hasonlóképpen rend­kívül szerencsés évre mutat. Küzdelem az áremelkedés ellen Nos, erre a jó kilátásokkal kecsegtető jö­vőre Sanghajnak ugyancsak szüksége van, mert a jelenje bizony az állandóan növekvő drágaság és áruhiány következtében meg­lehetősen sivár. A keletázsiai háború kitö­rése, különösen pedig az uj dollárbankjegyek kibocsátása óta a városi közigazgatás nagy erőfeszítéseket tett ugyan az áremelkedés megfekezesére és az áruelosztás racionali­zálására, ebben a szentimentalizmust nem ismerő és még kevésbbé értékelő, sânte brutális nagyvárosban azonban csak a leg- kinxéletlenebb rendszabályok számíthatnak sikerre. Erélyes fellépés még mindig se­gíthetne, mert az áruhiányt a spekuláció mesterségesen idézte elő és a vidék mező­gazdasága is képes lenne a város élelmiszer- szükségletét legalább is nagyrészt fedezni. Talán ezeknek a várt intézkedéseknek be­vezetője, hogy a hatóságoknak máris sike­rült a rizsadagokat emelni és ezzel az Ínsé­get némileg csökkenteni, Ka a néhány hét­tel ezelőtt hozott erélyesebb csempészés el­leni határozatok a kivánt hatással fognak járni, a helyzet lényeges javulására lehet számítani. Bambuszkerités Sangháj körül A belvárostól körülbelül 15—20 kilométe­res körzetben Sanghajt már hónapok óta magas, siirü bambusz-sövény veszi körül, melynek épitése annak idején a bambusz­szárak emelkedését vonta maga után. A Kelet-Azsia második legnagyobb városa kö­rül vont keritésnek az a feladata, hogy a várost elszigetelje a vidéktől és a hatóságok­nak megkönnyítse a városba, vagy a város­ból kifelé irányuló teher- és személyforga­lom ellenőrzését. Annakidején a külvárosok környékének megszokott képét alkották a vállukon kis risseszsákokat cipelő gya’ogos parasztok hosszú sorai, melyek mind hosz- szabbakká és sürübekké váltak, mignem a kerítés felállítása után egy csapásra eltűn­tek. Ezzel egyúttal a kerítésen kívül a rizs- árak is hirtelen visszaestek és azóta a ható­ságok több és jobb minőségű rizst tudnak a lakosság rendelkezésére bocsátani. A többi árult és árak azonban semmikép­pen sem akarják a rizs példáját követni, amint ez természetes lenne, hanem maka­csul és következetesen emelkednek. A bam­buszkerités mögé rejtett kaméleon — külö­nösen a piaci helyzet terén — hónapról-hő- napra uj, mindig bonyolultabb és mindig ke­vésbbé elbűvölő képet mutat, melynek ku­sza vonásait nemcsak az idegen, hanem a jelek szerint maguk a közellátásért fele’ős hatóságok sem tudják áttekinteni. Az utcák, üzletek, vendéglők és szórakozóhelyek arca lépésröl-lépésre változik és ebben a bonyo­lult zűrzavarban csak egy állandó: a sor- banállók a rizskereskedések helyett most a cukrot és olajat árusító üzletek előtt kí­gyóznak. A kerékpár-riksa A közlekedési forgalom legújabb újdonsá­ga a „pedicap", a pedállal hajtott riksa. Egy* és kétü'éses, nyitott vagy csukott for­mában, egy vagy két embertől hajtva sza­ladgálnak Sangháj utcatömkelegében és bár az utasnak a taksa és borravaló kérdésében rendszerint végnélküli vitákat kell a ku’ival folytatnia, meglehetősen megbízható közle­kedési alkalmatosságoknak bizonyultak. A lófogatu kocsik, melyeknek a háború kitöré­sekor általában jó kilátásokat jósoltak, az utca forgatagában való nehézkességük és nem utolsó sorban a lovak hiánya miatt, nem tudták magukhoz ragadni a vezctöszc- repet. Amióta a legelavullabb típusoktól a leg­modernebb áramvona'as csodákig a fagáz- genará toros autók is színre kerültek, a gép­kocsik száma is újból emelkedőnek indult, sőt a taxik is ujbö! mer-elentek. Természe­tesen méregül."-v’ Vj . n- ’ “ ü.őt arra it haji"? ' í-. . ra, esős * napokon, vagy csoportos utazások­nál mégis elég jó szolgálatot tesznek. Mon­dani sem kell, hogy a faszénárak ugrás­szerű] eg kapaszkodnak a magasba és Sangháj környékén hamarosan minden el fog tűnni, ami csak hasonlít is a fához. A fajok egyvelege Mindezen azonban nem szabad csodál­kozni, hiszen ezt a távolke’eti metropolist nem lehet a szokásos mértékkel megité’ni. Sangháj sohasem volt egészen normális nagyváros, háborús viszonyok között, fé’ig- meddig üres üzletek mellett tehát még ke­vésbbé lehet normális. A szociális ellentétek ebben a több, mint negyven fajból és nem­zetiségből összeverődött Bábelben szükség- szerüleg szinte kiegyenlithetetlenek és ha azok, akik könnyen keresik a pénzt, köny- nyen megfeledkeznek szükséget szenvedő Kolozsvár, ápr. 9. Bolondos táncát járja az áprilisi szél. A nap is hol kisüt, hol meg elbuvik. Az esőnek ad helyet. Néha még hó is szállinkál. Kiismerhetetlen, szeleburdi áprilisi idő. Benne semmi logika, semmi kö­vetkezetesség. Semmi tervszerűség. Milyen az ifjúság lelke? — Olyan, mint az ifjúság — jegyzi meg itt mellettem valaki, amint éppen az ifjú­sághoz indulok. — Hát valóban — tűnődöm. Ilyen lenne az ifjúság ? Még akkor is erre gondolok, amikor már melódiák ölelnek körül, gyönyörű dallamok, csodás megnyilatkozásai a magyar léleknek és a magyar termékenységnek. Ezek a gon­dolatok őrlődnek benne, pedig itt előttem az ifjúság, az éneklő ifjúság éppen az ellenke­zőjéről győz meg. De sokszor oly nehéz hinni az igazságot. Az emelvényen éppen a tlntóképzök egye­sített énekkara áll. A dobogón Nagy István zenetanár. Felcsendül egy igézetes szépségű kórusmü. Soha nem hallottuk. Keresünk, kutatunk emlékezetünkben, ahogy a kar fortéi zengnek és pianlsszimói váltják egy­mást s hangversepyeket idézünk, rádiósze­repléseket, kottakiadványokra gondolunk, de az itt hallott hatalmas munkára sehol nem találunk. Beszélgetés Nagy Istvánnal Megkérdezzük Nagy Istvánt: — Honnan szerezték ezt a csodás kórust. ■— Ez Kodály Zoltán legújabb müve. a 121. genfi Zsoltár. Most mutatjuk be. — Tehát ősbemutató lesz. — Igen. A szerző személyes jelenlétében. — Hogy jutottak a munkához s ahhoz a ritka megbecsüléshez, hogy Kodály legújabb müvét Itt Kolozsvárt mutathassák be? — Ennek érdekes története van. Kodály Zoltán az ifjúság lelkes barátja. Már tavaly felfigyelt kolozsvári „éneklő ifjúság" hang­versenyünkre s az akkori Kodály hangver­seny emlékéül irt Is egy kórust a tanító­képző egyesitett karának ajánlva a „Ballasa Bálint elfelejtett ének-“-t. Különben a hang* versenyen ezt az éneket is előadjuk. ősbemutató a szerző személyes jelenlétében Az Idei Kodály-hangversenyre aztán má­sik Kodály müvet szerettem volna bemu­tatni. A legnehezebb s legigényesebb Ko­dály kórusmüre gondoltam, a Mátrai képek­re. Föl is mentein Pestre, hogy a kotta­anyagot beszerezzem. Kodály be is csoma­golt számómra egy csomag kottát s én ab­ban a meggyőződésben, hogy a Mátrai ké- "c'rt hozom, boWo—in jöttem haze. T''-? mi- é£.edi* nagy v-- a és képzei-ü szomszédaik Iránti kötelességeikről, a min­denkit minden pillanatban fenyegető csődök gondoskodnak arról, hogy epek se képzeljék magukat biztos nyeregben ülő uraknak. Azok a x erkölcscsőszök azonban, akik Sanghájt szívesen nevezik kivilágított sze­métdombnak, vagy akik ezt „a bűnös vá­rost“ egyszerűen el szeretnék törülni a föld színéről, egyről úgy látszik megfeledkeznek: arról, hogy akármilyen sok tolvaj, betörő, bűnöző, kalandor, szélhámos, dologtaian kol­dus és tág lelkiismeretű szerencselovag nyü­zsög is Sangháj sikátoraiban és fényes üz­leti nyegyedeiben, a lakosság többségét mégis csak a szerény, szorgalmas, keményen dolgozó nép alkotja. Sangháj inkább csodálatot érdemel, mint hogy a hivatlan erkölcsbirák elrettentő pél­dájaképpen szerepeljen, már csak azért is, mert a Páo Chia, a háború kitörésekor be­vezetett polgári rendőrség nem minden si­ker nélkül fáradozik azon, hogy a hivatásos bűnözők társadalmát kordában tartsa és a várost közbiztonsági szempontból egészen tűrhető tartózkodási hellyé varázsolja. Aki történelmet és egységes szint, hagyományt vagy stílust keres egy városban, legjobban teszi, ha Sanghájt kihagyja programmjából, aki azonban magát a jogait kereső, forrás­ban lévő életet magát akarja tanulmányozni, a bambuszkalitkába zárt kaméleon életében mindig bő anyagot taiálhat. hető, hogy az örömöm is, amikor a vonat, ban kibóntva a csomagot láttam, hogy ab­ban egy eddig sehol elő nem adott, ismeret­len Kodály szerzemény van. A 121. genfi Zsoltár. Ragyogó munka! — Ezek szerint ez az eredeti bemutató lesz az esti kiemelkedő pontja. — Igen. De kivitelben s lélekben nem ma­rad el mögötte a többi sem. Lelkiismerete­sen készülünk a próbákra. Már csak az utolsó simítások vannak hátra. Lányok s fiuk közös erővel azon igyekeznek, hogy maradandó értéket adjanak. — Ezt talán kérdezzük meg tőlük! Meg is szólítunk mindjárt egy leánykát. i— Mióta készülnek a hangversenyre ? •— Hát bizony elég régóta. De ml nem csak a hangversenyre készülünk, hanem az életre is. Tanítók leszünk Fele életünk és kenyerünk a magyar ének lesz. Ezt a részt pedig Kodály szellemében óhajtjuk szolgálni. Ezért szinte állandó énekben élünk. — No még Pestre is megyünk — jön kö­zénk harmadiknak egy már majdnem kész tanítónő. — Pestre is mennek? — ennek fele sem tréfa. finekverseny ? — Május 10-én rádiószereplés, május 11- én pedig önálló hangverseny a Zeneművé­szeti Főiskolán. De előbb itthon. Virágva­sárnapján este a Mátyás király diákházban adunk hangversenyt. Az éneklő ifjúság seregszemléje lesz a virágvasárnapi Kodály hangverseny — Mi a hangverseny programja? — kér­dezzük Nagy tanárt. — A Mari amim énekkara Ujesztendői kö­szöntővel, Püskösdölövel és a Vizkereszt c. énekkari müvei szerepel. A próbák hasonló lelkesedéssel és buzgalommal folynak Ceci­lia nővér irányítása mellett. A rom. kát. fő­gimnázium énekkara Szántó Béla vezényle­tével a Norvég leányok, Horatii Carmen s Gergelyjárás c- kórusokat adja elő. A ref. leánygimnázium diákkórusa pedig S. Czeg- lédy Emma vezényletével Zöld erdőben, Ka­tinka, Lengyel László játék s Táncnóta c. müveket énekli. A müvek mind igényes kó­rusok. A Püukösdölő, a Norvég lányok, a Lengyel László játék, no meg a többiek is egyként nagy feladatok elé állítják a kar­nagyokat s az énekeseket is. A Marianum énekkara s a tanítóképzők vegyeskara Ko­dálynak az ifjúság számára Irt Bicinia Hun- garica füzetéből 2 szőlamu népdalfeldolgo­zásokat is énekel. Szerepel még Az est mű­során hat esik megyei éldtésekben gazdag egy szól ami népdal. A csíki havasok, a csíki székelyek lelkivilágát szeretnek pár percre idézni. — Réméljük, hogy teljes mértékben sike­rül szándékuk. Ez éppen úgy, mint a többi mini. ' I JÖVÖJS SZEMPONTJA SÓS. FONTOS, hogy tanácsért felkeresse: házássá^i pályaválasztási ^ ■ • ', r R Fj nevelési kérdéseknél n SMTOH“ Lélektani Laborator lámát Horthy-ut 3. ssár. — Telefon: 31-23. A tudományos irásérfeímezés (grafológia) belső egyéniségét feltárja, lelké­ben összhangot teremt. A szuggesztiós léleknevelés lelki egészségét óvja. Kodály Zoltán is megjelenik a kolozsvári középiskolák virág vasár­napi karének-hangversenyén — Az estet Kodály—Berzsenyi Magyarok­hoz c. ódája fejezi be, az összes szereplő karok együttes előadásában. Az est ezek szerint valóban az ifjúság seregszemléje lesz, az éneklő ifjúság mon­stre megnyilvánulása. Hisszük, hogy Kolozs­vár közönségének maradandó élménye lesz fiai, lányai megnyilatkozása s hisszük, hogy annak a Kodály Zoltánnak, aki megérezvo a kor szükségletét leszállóit az operai a Psalmus Hungaricusi és a Budavári Ta Deum magasságaiból és közéje állt az ifjú­ságnak, hogy tanítsa, nevelje őket, szere» ez az este ugyannyi örömet, mint bármelyi­künknek, akik féltve őrizzük lelkűnkben a magyár dal minden szépségét, ősi virágát. Hisszük, hogy a kolozsvári éneklő ifjúság rászolgál, mint azt már a múltban îs tette, arra a bizalomra, amellyel az ország első helyévé avatják, ősbemutató színhelyévé. Merjük remélni, hogy ez a hangverseny méltó záróköve lesz a múltnak, de méltó ka* punyitógatója a jövőnek is. FONAT TIBOR Egységben az erő A magyar nemzetnek felette jól esik we a meleg hang, amellyel a baráti hata'mak sajtóközleményei kisérték Kállay Miklós miniszterelnök római útját. Valóban kivéte­les szivélyesség és meleg barátság fogadta miniszterelnökünket Rómában és a tárgya* lások során mély, bensőséges megértés, szinte lelki rokonság nyilatkozott meg. KáHay Miklós joggal hivatkozhatott arra, hogy a magyarság ezer éven keresztül latin szellemben élt, amelyben jól érezte magát és kultúráját is «Te a bázisra építette. A tárgyalások után joggal hivatkozha­tunk arra, hogy az olasz nemzet és annak kiváló vezére: Mussolini, a legnagyobb ba­rátsággal viseltetik hazánk iránt, tapasztal­nunk kellett ugyanis, hogy az ország minisz­terelnökét olyan fogadtatásban részesítették Rómában, amely messze túlhaladja még a szövetséges államok értekezleteinek szoká­sos szívélyességét Is. Ebből a nagyjelentőségű, hazánkra nézve erős kihatással biró tényből le kell vonnunk az értékes konzekvenciákat. Az a baráti megértő szellem, amelyet most észlelhetünk,, nem jött magától. Nem véletlen szeszélyes-) sége folytán jött létre. Magyarország az áM kos trianoni idők óta, felismervén a helye«! utat., szüntelenül nyílegyenesen haladt azon- a pályán, amelyből az egész világ láthatta,- hogy a belső fronton rendben van a saé*t nánk, a nemzet egységes akarattal halad céljai felé és ezt a nemzeti egységet sem­miféle rend zavaró próbálkozások nem tör­hették meg. Kállay Miklós miniszterelnök hazaérke­zése után az üdvözlő politikai világ előtt maga is úgy nyilatkozott, hogy népünk leg­szélesebb rétegei egységesen és rendíthetet­lenül állanak a magyarság nagy sorskérdé­sei és a nemzet igaz ügye mellett és semmi sem ingái Íratja meg összetartásunkat. A magyar vezetőférfiak legfőbb politikai törekvése volt, mindenkor, de különösen » •nemzet sorsdöntő, nehéz napjaiban, hogy a nemzet összetartását biztosítsák. íme itt vara egy fontos időben, nagyjelentőségű próba­tétel. Az egész világ észlelheti, hogy Ma­gyarország szándékai ebben a háborúban nagy barátainkkal együtt, való küzdelembe*» bontakozik ki, s ebben a karcban hagyomá­nyos hűséggel, szilárdan áll a nemzet. Nem tudjuk eleget hangsúlyozni, hogy vészterhes időkben nemzetek nagy vállalko­zásai alkalmával nincsen fontosabb dolog, mint tartani az erőket. Fékezni kell tehát a magyart a magyartól elválasztó indulato­kat, minden esetben kitartani a vállalt fel­adatok mellett s hűséggel, elszántsággal harcolni igazunk mellett. A római útból az egész nemzet nagyjelentőségű lelki haszon- értékhez is jutott. Egyrészt megerősödtünk a latin szellem iránt ápolt hagyományos kapcsolatainkban, másrészt megbizonyosod­hattunk arról, hogy a magyar nemzet; ak­kor cselekszik helyesen saját érdekében, ha idehaza nem engedi lazítani az összetartás szellemét, mert számtalanszor kitűnt, hogy a külföld előtt is annak a nemzetnek van értéke és azzal a nemzettel lehet a jövőre nézve terveket v készíteni, amely helyesen tud bánni saját erejével. Ma van Hervéforszcg függetlenségének ro«scd k /Wfordu’őia Zágráb, ápr. 9. (MTI) Ez a hét egész Horvátországban az április 10-i független­ségi ünnepség jegyében telik el. Április 10- én lesz ugyanis két esztendeje az önálló független Horvátország megalakulásának. A horvát fővárosban április 9-re, 10-re és 11- re alkoholtilalmat rendeltek el. A független horvát állam fennállásának második évfordulóján az állam vezetője az igazságügyminiszter javaslatára politikai közkegyelmet adott, amely különféle politi­kai okokból elitéit 65 embert érint.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom