Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-18 / 88. szám

ÁZ MJ döfi irodalomból 4 jó cimbora halála Irta: Wilhelm Gross rA nyári szün&lóre feleségemmé, egy rokonezévves falusi családhoz utaztunk. Rokrmszenv ide, rokonszenv oda, sokat unatkoztunk és hogy az idő jobban tel­jéi, nagyokat sétáltunk és a pompás vi­dék szépségében gyönyörködtünk. Egyik. kzránvlásunk alkalmával csen­des, takaros kis utszéM csárdába iitfcöz- tűrnie. Betérni nem akartunk, de a zö- rrséc, kövér emberke, aki az ajtóban ál­lott és derűsen nézett ki a világba, meg az ut porában hentergó kutyájára, mág­neses erővel húzott befelé. Varrnak ugyanis emberek, akiknek kö­zelségében önkénytelenül is határtalan /jókedv lesz úrrá rajtunk. Vidámság áradt ki belőle. Arca fényes volt, jókedv­űül ragyogott, mint a napsütötte tavaszi hroggel. Azt mondja a feleségem, ha vi­dám madarak csicseregnének a vállán és ő velük énekelne, akkor sem csodálkoz­na rajtai —- „Gyere megkávézunk“, — mondom feleségemnek. A kis kövér, — ő volt a kocsmáros, — hozzánk lépett és szívélyesen köszöntött, mintha csak régi, jó ismerősök lennénk. A rendelést menydörgésszerű, hatalmas hanggal kiáltotta be a konyhába, hogy még a pincében, de még a harmadik ut­cabán is meghallották volna. Kérdezte, honnan jövünk. Megneveztük a családot, akinél megszálltunk. —: Igazi siralomház, nemde? — véle­kedett a kocsmáros lenézően. Ebbe igaza is volt. Szállást ugyan nem tudok adni nyári vendégek részére, de ha odaát na­gyon unatkoznak, fáradjanak át hozzánk. Itt mindennap történik valami, ahol ér­demes jelen lenni. Következő vasárnap például a helyi labdarugó csapat tartja meg nyári ünnepélyét. Ezt a kivételes alkalmat igazán saj­náltuk, de már szombaton vissza kellett, hogy utazzunk a városba. A következő napok délutánját azonban Niels Frad- sen-nél, — Így hívták a kövér kocsmá- rost, — töltöttük s mindenkor a legszi- vélyesebb fogadtatásban részesültünk. Meg is kellett Ígérjük, amikor elutaz­tunk, ha még alkalom adódik az életben s erre a vidékre vetődnénk, föltétlenül felkeressük át Néhány év telt el, nyár volt ismét, szabadságra utaztunk. Amikor egy va­sárnap délelőtt eléje kerültünk, a kövér kocsmáros magánkívül volt örömében s meghívott, töltsük az éjszakát házában. A kis táncteremben pompásan megtérí­tett asztalra lettem figyelmes, kérdez­tem, vájjon milyen ünnepség lesz itt ma. Niels Fradsen mosolyogva felelt: Közsé­günk pékjét ma temetik és utána itt tart­juk a halotti tort. Arcának ájtatos kife­jezése volt, amikor folytatta: Jó, párat­lan jó cimbora volt a pékmesterünk és mindig olyan jókedvű. Milyen kár, hogy nem ünnepelhet most velünk. Pedig min­dig együtt wltunk, amikor valamit ün­nepelni lehetett. No de nem baj, ez az ut, melyre mindnyájan rá kell, hogy térjünk. E szavak után szomorúsága el is osz­lott már, kerek arca szomorú nem is le­hetett, a véletlenül elejtett sóhajtás nem is talált őhozzá. Feleségem kérdően te­kintett rám, úgy mondta: Akkor bizo­nyára rosszkor jöttünk, alkalmatlan idő­ben, leghelyesebb lesz, ha egyedül tölt­jük az estét. — Erről szó sem lehet, — védekezett élénken Niels Fradsen. — Mit szólna csak szegény pékünk hozzá, ha tudná. Nagy kár, hogy nem ismerték. Nagyon kérem önöket, ne okozzanak bánatot a szegény özvegynek azzal, hogy külön sa­rokba húzódnak. Velünk kell, hogy tart­sanak. — Tapintatlanság lenne, ka ilyen rikí­tó nyári ruhában mutatkoznék, — aggá­lyoskodott a feleségem. — Ebben a ru­hában olyan vagyok, mint egy papagály, hogyan illenék a gyászolók közé? — Ez igazán részletkérdés, — nyug­tatta meg feleségemet Niels Fradsen, — a mi jó öreg pékmesterünk ilyen apró­ságokkal igazán nem törődött soha. — És itt lesz a tisztelendő ur is? — kérdezősködtem én is tapogatózva. — Barátunk arca most komorra változott. — A tisztelendő uj sajnos nem jöhet el, még egy temetést kell ellátnia a szomszéd faluban. A sekrestyés és a. tQ.- nitó, de sokan mások is itt lesznek, a. mi felejthetetlen pékmesterünk rendkívül népszerű volt, nagyszerű, páratlan jó cimbora, mindig változatlanul jókedvű. Még halála is könnyen végzett vele Gu­taütés. 312 font nehéz volt. Megjelent a gyászoló kiséret. rAz öz­vegy elől. Fiatalos, egbszseges, ötve« 'év körük hölgy volt, a helyzetnek megfele­lően lágy, gyöngéd hangon beszélt. Mint a ház régi, kedves barátait mutatott be Niels Fradsen az özvegynek: — Anna, vendégeink telve vannak szomorúsággal szegény férjed hirtelen halála rakott. Az özvegy udvariasan hellyel lănâNz Ezúttal én köszöntőm és üdvözlöm önöket, sze­gény Jens helyett. Üljünk az asztalhoz. A gyászoló társaság helyet foglalt. Né­hány pillanatig komor némaság honolt a jelenlévők arcán. De amikor meglátták a fel&sotgtfh pompás, ropogós, pazar Il­latokban bővelkedő borjusültet, a gyá­szoló arcok láthatóan felragyogtak. Niels Fradsen, aki az özvegy balján, az asztal­főn elnökölt, hatalmas darab sültet emelt ki a tálból és Anna tányérjára helyezte: — Anna édes, a vesepecsenyét mindig Jens kapta eddig, de most á tied. Az örök vadászterületeken bizonyára örülni fog, ha letekint ránk ide. Éppen ezért lássatok hozzá, nehogy ' szomorúságot okozzunk neki a túlvilágon. ’ Az özvegy bólintott. — Úgy intéztem, hogy a tizenkét üveg egresbor is, sze­gény Jens multévi termése, ide kerüljön az asztalra. Milyen kár, hogy Jens már nem kóstolhat belőle. Pedig őrülne an­nak, ha ezt a pompás borocskát a legkö­zelebbi születésnapján kipróbálhatná. — Úgy van, Jens értett a jó borkoz, de termelni is tudott, — helyeselt Niels Fradsen elmerengve. — jó cimbora volt, azt meg kell adni és milyen jókedvű mindig~-He íe is "Anna, mindenkor önfel­áldozó, hűséges felesége voltál. — Igyekeztem jó felesége lenni, — vá­laszolta az özvegy szerényen. — Az üz­letet a halála után én vezetem tovább. A jó vacsora minden gondot elkerge­tett a ki$ vendéglői teremből. A vendé­gek hangülata.lépésről-lépésre javult. Az elhunytról, beszéltek mindnyáján és min­dig akadt valaki, vagy egyik, vagy má­sik, aki azt rácmdta: '•— ügy bizony, ez a Jens ragyogó cimbora vott világéieté- ben s hozzá mindág jókedvű. Az összes kedvenc szólásait felelevenítették most, szellemes tréfáit, mélyeket vacsoraköz- bex. mondott volt el, újra ismételték, no és végűk nevettek mindnyájan, előbb csak szerényen, aztán egyre szabadab­ban. Majd almatortát hordtak körül, új­ra és újra töltöttek a páratlan egresbor- ból. — Az ember azt hinné, hogy azt a tor­tát még Jens sütötte, — szólt a tanító dicsérően. — Az egész országban olyan pompás tortákat senki sem sütött, mint Jens! — No az egresbort sem szabad elfelej­teni, — egészítette ki Niels Fradsen, — miközben a magasba emelte a poharát. — Egészségére tanító uram! Milyen kár, hogy Jens nincsen már közöttünk. Egyébként két vendégünk is van, akik sajnos, őt személyesen nem ismerték. Mindenki én reám és feleségemre né­zett. — Higyje él kérem, nagyszerű cimbo­ra volt, — bizonyította baloldali szom­szédom is. — Mindenképpen nagy kár, hogy nem ismerhette őt. Éjfél lett mire az utolsó vendég is el­hagyta a helyiséget. Távoztunk mi is és meg voltunk győződve arról, hogy a pék­mester életének minden kis részletét jól ismerjük, születésétől a haláláig. Mínd­1943* A P U 1 L I S 13 egyik vendég valami ujafe eddig ismeret­len adatot mondott el róla és mondani­valóikat mindnyájan így fejezteik be: — Nagyszerű, páratlan cimbora volt a mi felejthetetlen pékmesterünk és mindig csak. jókedvű. Aludni tértünk a szobánkba. Mondja a feleségem: — Először sehogy sem tud­tam. beleilleszkedni a jókedvű temetés­be, később láttam csak, hogy jó volt igy, jobban nem lehetett volna. — Ha az embert mosolyogva temetik el, talán könnyebb a halál, — feleltem filozofálva. — Az özvegy mit mondott neked, ami­kor félrehivott? — kérdezz a feleségem. — Hat üveg egresbort utánunk akar küldeni a városba. Azt mondja, ezt meg­tette volna szegény, boldogult Jens is. — Pompás fickó, nagyszerű cimbora lehetett. A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ MŰSORA Április 18. Vasamap délután fél 3 órakor: A fösvény. Olcsó helyárak. Április 18. Vasárnap este fél 7-kor: Három a kislány. Eérletsztinet. Rendes hely­árak. Április 19. Hétfő este fél 7 órakor: Magyar passió. Bemutató bérlet 28. szám. Be­mutató helyárak. Április 20. Kedd este fél 7 órakor: Magyar passió. Napibérlet A. 30. szám. Rendes helyárak. Április 21. Szerda este fél 7 órakor: Magyar passió. Napibérlet B. 30. szám. Rendes helyárak. Április 22. Csütörtök este fél 7-kor: Magyar passió. A Tizes Szervezet előadása. Be­vezetőt mond dr. Balásy Imre plébános, főtizedes. Jegyeket a pénztár nem árusít. Április 23. Péntek: Nincs előadás. Április 24. Szombat este fél 7-kor: Magyar passió. Bérletszünet. Rendes helyárak. Április 25. Vasárnap d. u. %3 órakor: Az ember tragédiája. Olcsó helyárak. Április 25. Vasárnap este %7 órakor: Há­rom a kislány. Bérletszünet, Rendes helyárak. Április 26. Hétfő d. n. %3 órakor: A mosoly országa. Olcsó helyárak. Április 26. Hétfő este %7 órakor: Három s kislány. Bérletszünet. Rendes helyárak. Április 27. Kedd d. u. %3 órakor: Vén diófa. Olcsó helyárak. Április 27. Kedd este %7 órakor: Mária fő­hadnagy. Bérletszünet. Rendes helyárak. A Magyar passió összes előadásaira már most megválthatók a jegyek a Nemzeti Színház elővételi pénztáránál. A SZÍNKÖR MŰSORA: Április 18. Vasárnap délután fél 3 órakor: Csak egy kislány van a világon. Mérsé­kelt helyárak. Április 18. Vasárnap fél 7 órakor: Csak egy kislány van a világon. Mérsékelt hely- árak. A SZÍNKÖR HÚSVÉTI MŰSORA: Április 25. Vasárnap este %7 órakor: Csak egy kislány van a világon. Méraékelt hélyárak. Április 26. Hétfő d. u. órakor: Száz piros rózsa. Mérsékelt helyárak. Április 26. Hétfő este JA7 órakor: Csak egy kislány van a világon. Mérsékelt hely­árak. Április 27. Kedd este Vzl órakor: Luxem­burg grófja. Mérsékelt helyárak. MOZI-MŰSOROK ARPAJD-mozgó: Lelkiklinika. Főszerepben: Jávor, Turay, Vaszary, Somlay, v. Bénító, Pethes. Vasárnap d. e. %12-kor matiné. CORVIN-mozgó: Az 5-ös számú őrház. Fő­szereplők: Jávor Pál, Bulla Elma, Bihary József. Hajmássy Miklós, Pethes Ferenc, Toronyi Imre. Előadások kezdete 3, 5, 7 és vasárnap délelőtt 11 őrakor. EGYETEM-mozgó: Keresztuton. (Tolnay Klárival.) Vasárnap d. e. 11-kor és d. n. félkettőkor két rendkívüli matiné: L A szellemek földje, n. A nagy kaland, m. A vasorru bába. ERDÉLiY-mozgó: Stan és Pán legsikerültebb vigjátéka: I. Életmentés mindhalálig. II. Leányszöktetés. Főszerepben: Laurel Har­dy, Stan Oliver. Előadások kezdete 3, 5 és 7 órakor. Vasárnap délelőtt 11 órai kez­dettel matiné. MÁTYÁS KIRÁLY-mozgó: Egy asszony visszanéz... Fősz.: Tasnády Mária, Jávor Pál. Előadások 3, 5, 7 és vasárnap délelőtt 11 órakor. RÁKÓCZI—filmszínház: Lesz ami lese. Fősz.:’ Ania Suli, Hajmássy Miklós, Vaszary Piri, Mâţ? Gerő, Pethes Ferenc, Mksoga. Va­sárnap d. e. 11 órakor matiné. Keresünk budapesti üzemünk i észére elsőrangú LEMEZLAKATOSOKAT kik mindennemű 3UtolC3f 0SSZeri3 ^jáVitásbflH többévi gyakorlattal rendelkeznek. — Jelentkezés a Budapesti FORD MOTOR RT. kolozsvári (Izemében, Honvéd-u. 30—36. Tavaszi kosztümök Olaj'os Éva ruhatervei 1. Csikós kosztüm, bevágott zsebek­kel. 2. Chantung kabát, csikós szoknya és sál. 3. Barna kosztüm, könnyű szövetből, vagy chantungból. 4. Fekete selyemvászon kosztüm, fe­hér bőrövvel, vagy fehér közelővel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom