Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-18 / 88. szám

1934- Jt P M i £ I S 1 Geológia a hadviselés szolgálatában 1866 május havában a németországi Frei­berg városhan hagyta el a sajtót Bernhard von Cottának „A jelen geológiája“ c. mun­kája. A ma már elavultnak gondolt munkát lapozgatva sok érdekes, ma is helyt álló megállapítás lepi meg az olvasót. Meglátá­sok, sejtések, melyek ma valóra válva gyö­kerében átalakították a földtan tudományá­nak gyakorlati, tehát alkalmazott fejezeteit. Cotta a szorosan vett szakkönyvben éles fénnyel világit rá a földtan és a mindennapi élet kapcsolataira. Megállapítja annak be­folyását a politikai országhatárok kialaku­lásánál, a népesség gyarapodásánál, a gaz­dasági élet kifejlődésénél, a földbirtok kér­désnél, stb. A föld; felszíni rétegeinek s a takaró- talajnak sokféleségét látva, nyomozta azo­kat a rejtett rugókat, amelyek a földtani ismereteken keresetül irányitőlag hatottak a történelem sodrára is. „A talaj belső és külső alkotásának nagy része volt az emberek történelmében, a nép­törzsek és államok elhatárolásában, fejlő­désük változatosságában, társadalmi, ér­kötési és értelmi életükben. Magától követ­kezik ebből, hogy némi tekintetben a poli­tikára és ennek ultima ratiojóra — a had­viselésre is volt némi befolyása.“ Kgy uj tudományág: a hadigeológia Cotta könyvének ez á mondata tekinthető egy uj tudományágnak, a hadigeológiának kiindulópontjául. Az alkalmazott geológiá­nak kizárólagosan stratégiai célokat szem előtt tartó egyik fejezete a hadigeológia, amely a földtani kutatásokat igyekszik a hadviselés szolgálatába állítani. Ma ezernyi szellemi tényező mellett a ter­mészettudományok kutatási eredményei is helyet foglalnak nemcsak a szakminisztériu­mok jelentéseiben, hanem a vezérkarok be­számolóiban is. Ki ne olvasott volna való­ságos földrajzi leckének beillő hadijelenté­seket, vagy időjárásjelentéshez hasonló harctéri tájékoztatót. A laikus olvasó elő­veszi: ilyenkor könyvespolcárrak beporoso­dott földrajzkönyvét, iskolai atlaszát s igyekszik tájékozódni a nevek és uj fogal­mak útvesztőiben. A szakember pedig lázas izgalommal gyűjti a hírlapok ilyen termé­szetű anyagát, mert azok talán alapját fog­ják képezni a háború utáni idők uj tudo­mányágainak. Az első világháború hadigeológiája Már az első világháborúban (1914—18) ol­vashattuk Potoménak, a jónevü geológusnak cikkét a „Woche“ c. folyóirat hasábjain s abban a geológia hadászati alkalmazásait ismertette. A magyar olvasóközönség szá­mára székelyföldi tudós geológusunk: Bá­nyai János tanár irt ismertetőt „Hadvise­lés és geológia“ -cimen. A kis számú ismer­tetésekhez járulnak ma a hírlapi közlemé­nyek adatai s most azok alapján az aláb­biakban kíséreljük meg a mai második vi­lágháború stratégo-geo’ógiai érdekességét megvilágítani. Karsztok—hammadák— »errirek ásaak-Afrika harctereinek rengeteg geo­lógiai, azaz fizikai és földrajzi jellegű pro­blémája van. A sivatagi harcosok számára nélkülözhetetlen viz ma kétszeresen fontos, hiszen sem ember, sein motor nem nélkü­lözheti. A Rommel-hadsereg minden egyes katonájának napi 30 1. viz szükséges. Ter­mészetesen . ebben a mennyiségben benne foglaltatik az ivóvizén kivfil a főzéshez, tisztálkodáshoz és motor hűtéséhez szüksé­ges vizadag is. Különleges vízkutató oszlo­pok végzik itt, szakértő geológusok vezeté­sével a kutató munkálatokat. Görögország mészkövidékein, karsztos, kopár fennsíkjain is sok nehézséget okozott az a1 asz hadseregnek az ivóvíz biztosítása. A mészkő és homok a leeső csapadékvizet szinte pillanatok alatt beissza, illetőleg mész­kő esetében valóságos földalatti vízhálózaton vezeti el. Nagy gyakorlattal rendelkező és elméletileg is igen képzett geológusnak kell lennie annak, aki ilyen körülmények között is képes vir.re találni. A vizlcérdésen kívül Észak-Afrika felszíni formái, sajátos talajtípusai is nehéz próbák elé állítják mindkét hadviselő felet. Tunisz tájtipusai például megkövetelik a harckocsik és terepjárók tervezőitől, hogy egész serég geológiai tényező figye’embevé- telével végezzék fáradságos munkájukat. Az Atlasz-hegység lábainál elterülő szikla­sivatagok félelmetes szakadékai, laza anyag­ból álló törmelékkupjai valóságos tankcsap­daként működnek s nemcsak motoros, ha­nem gyalogos alakulatokat is nagy feladatok elé állítják. Az ilyen terepnek fel nem isme­rése, vagy; számításba nem vevése végzetes stratégiai hibának bizonyulhat. A szaharui és líbiai tájak kavicsatvategjai, arab műszóval hammadát is ellenségei a köz­lekedésnek és egészen más követelményeik­kel lépnek fel közlekedő eszközeinkkel szem­ben. A roppant erővel fúvó sivatagi szél' Itt eltávolitotta a lazább és könnyebb anyagot s csak a nehezebb, rendszerint szegletes ka­vicsok maradtak meg, az u. n. maradék ta­karót alkotva. Az éles kavicsok véresTé seb­zik a tevék lábát, szétszaggatják á harc-' kocsi aeélláneait s hatásukkal egész táma­dás-rendszerek kifejlődését képesek meg­akadályozni. A gömbölyű kavicsokkal borított tájak, melyeket az arab serrtruek nevez, már va­lamivel könnyebben járhatók s ezeken a he­lyeken a talajvíz is valamivel követőbb van a felszínhez, mint máshol. Rommel legtöbb sikeres támadása ilyen vízben gazdagabb serrireken történt. A parti vagy- Teli-Atlasz száraz völgyei vádijai is valóságos tankcsapdaként működ­nek s legyőzésük még a mai fejlett hadi­technikai eszközök birtokában is úgyszólván lehetetlen. A kimondott homoksivatagok dtinéi is nagy akadályai minden hadmozdulatnak, ré­szint csekély ellenállásuk miatt, részint pe­dig azáltal, hogy a folyton vándorló homok­buckák igen megnehezítik a tájékozódást. A sivatagi széJ, a khamszán fölkavarja a finom homokot s eldugaszolja vele a moto­rok olajvezetékeit, a homokban lévő kvarc­szemcsék pedig csiszoló hatásukkal teljesen tönkreteszik a hengereket s a repülőgépek fedélzeti műszereit. Haart, Auduin és Dubreuil francia katonatisztek már az első világháború után közvetlenül megkísérelték hemyótalpas autóikon, hogy megküzdjenek ezekkel a homoksivatagokkal. Útjuk sok ér­dekes tapasztalattal gyarapította a francia Citroen-gyár tervező mérnökeinek munkáját. Neves hazánkfia: Almás sí László Is úttörő volt ezeknek a sivatagi tényezőknek megis­merésében, amikor repülőgépével vagy sport­autójával bejárta Eszak-Afrika és Szudán legkülönbözőbb sivatag típusait. Az agyagstvatagok sem különbek az ed­digieknél. Kőkeményre száradt, táblákra ha- sadozott felszíne valósággal gyilkosa a gumiabroncsnak s az alattomosan leselkedő repedésekben könnyen lábát töri teve is. Schott ok és kevirek A tuniszi hadszíntér hadi jelentéseiben minduntalan felbukkannak a földtani kife­jezések, közöttük a schott és kevir fogal­ma is. Schott alatt sivatagi jellegű sós tavakat értünk. Lefolyásuk nincsen, vizük úgyszól­ván tömény sóoldat., Ivásra, tehát nem al­kalmas. Az ilyen kiszáradt sóstavaknak he­lyén keletkeznek az előbb említett agyag­sivatagok. Ha schottba torkolló vízmosások törme­lékükkel kitöltik a schott medrét, altkor a mederbe jutó viz kény tel en ellepni a törme­lék felszínét s egy rendkívül nagy kiterje­désű, ideiglenes tó lesz belőle. Az ilyent per­zsa szóval kevímek nevezi a geológus. Sven Hédin, korunk legnagyobb Azsia- utazója igy Írja le a perzsiai kevirt, az afri­kai kevireknek ikertestvérét: „A kevir bi­zonyos tekintetben burkolt, földalatti tó ... olyan tő, melyben több az Iszap, mint a vir.... elég a «ipősorkot belenyomni a sftp- pedékes talajba, hogy lássuk, mint szivárog a víz minden oldalról ebbe a kis csapásba. Egyébként ezt a fekete szinti kevirt nagyon vékony sóréteg boritja, mely olyan gyönge és száraz, hogy még a kutya talpa alatt is betörik .. Ezeket tudva, könnyen elképzelhetjük, hogy a két fentebb emlitett földtani ténye­zőnek milyen hatása van egy mozgó háború megvívásában. Tél tábornok utóda: Sár tábornok Az oroszországi harctereknek szintén megvan a maguk geológiai problémája: á sár, mely tábornoki rangban már-már a szakirodalom műszavai közé is belopakodott. Az eltakarodó hó után a végtelen sztyeppé­kén beköszönt a jellegzetes orosz tavasz és sártengerré válik a táj. Az orosz tábla agya­gos üledékei, finomszemceés homokkövek­kel karöltve képezik a sár alapanyagát, amely aztán az eliszaposodás mértéke sze­rint, a higan folyó latyaktól a nyúlósan ta­padó dagványig a cseppfolyós halmazállapot­nak egész különleges sorozatát tárja elénk. A sarat lehetetlen az utakról eltakarítani. Fajsulya igen nagy s ha folyékonyabb hal­mazállapot«, egyszerűen visszafolyik oda, ahonnan eltakarították. A sárban is közle­kedni tudó jármüveknél Igen fontos, hogy a tervező tekintetbe vegye: a. jármű alsó peremének a földtől való távolsága,- szak­nyelven talajvilága elegendő nagy legyen, különben a teherautó, vagy terepjáró egy­szerűen ráül a sárra s mozgásképtelen lesz. Ma a különleges építésű harckocsi 50—50 cm. sarat is legyőz. Természetesen óiiási benzin és olajfogyasztás mellett. A sár laza alkata nagymértékben csök­kenti a jármüvek előrehaladásához szüksé­ges súrlódást, miáltal a kerekek kapaszkodó képessége is nagymértékben csökken. Aránylag széles mozgási felületek — széles hernyótalpak — képesek eredménnyel meg- Mfedeni Sár tábornokkal. Az orosz népnyelvben már külön műszava is van a, sáros tavaszi és őszi Időszaknak, Bezputácának, azaz utnélkülinek nevezik. Az altalaj geológiai alkata is nagymér­tékben befolyásolja a hadviselés módoza­tait. Gépkocsizó gyalogságunknak tisztjel fi­gyelték meg, hogy a Donee medencének fel­színhez közel eső mágnesvasércei erős za­varokat okoztak a motorok gyujtómágnesei- ben, sőt egyes műszerek működésében is. Ezeknek a földtani tüneményeknek meg­figyelése arra indította a német szakembe­reket, hogy ma már külön hadigeológíai szakkönyveket bocsássanak a hadsereg ren­delkezésére s ezáltal a geológuskalapács bé­kés szimbóluma is harci eszközzé lett, a tu­dás fegyverévé. Ifj. XANTTTS JÁNOS dr. Az oliáíon áldozni kell! Megjelenésük az első pillanattól kezdve érdeklődést leeltett. Külső kiállásuk erős ’be­nyomást gyakorolt még a felületes szemlé­lőre is. Közelükben az emberben önkéntele­nül megvillant az a gondolat, hogy vájjon nem volt-e mulasztás épp ma otthon hagyni a revolvert* Az egyik szüntelenül mosoly­gott, szelíd pillantással nézett, mégis azt a benyomást keltette, hogy ha nem vigyázol, kést üt a lapockád alá. A másik szeplős volt. Mind a ketten azt állitották, hogy Icultur- haroosok. Ehhez a címhez csökönyösen ra­gaszkodtak. Közben teleragasztották a hir- detöoszUrpokat s a házak falait nagy, szines- betüs plakátokkal, amelyek jelentették: ,fJön a felülmúlhatatlan művésznő.“ Ok hozzák. A művésznőt, aki maga a les­tet öltött kultúra. Tiz napig hirdettek. Plakátokon és élő­szóval harsogtak. Sürögtek, forogtak. Egy csomó embert foglalkoztattak. Belépőjegye­ket árultak és áruitattak. Minden pénzt, pon­tosan bekasszáltak. Mindenkinek nagy kere­setet Ígértek. Egyelőre azonban egy fülért sem adtak senkinek. A kitűzött nagy napón feketébe öltöztek. Kimentek az állomásra. Várták a felülmúl­hatatlan művésznőt. A fogadtatást előkészítették. Jóhanga rik­kancsokat állítottak őrszemnek különböző BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényelem SZÁLLÓ Egjáqyas szobai 6-— F-tőI 12* P-iq Kétágas szobák 9*— P-tőI 18"— P-iq Éttermében Veres Károly és c gány- zenekara muzsikál Elismerten k i v á I ó kaptak Poigári&Er. Tfiiifatermellsre alkalmas, jól megközelíthető erdőt vennénk Ajánlatokat kér jük Magyar Fa r.-t Kirendeltsége Csíkszereda címre helyekre. Megparancsolták nekik, hogy « megadott jelre torknkszakadtából éljenezze­nek és összevissza szaladgálva lökdössék « járókelőket. Mindent szakértelemmel elren­deztek. Levett kalappal állottáik a smek mellett. Arcukra a gyász és szomorúság ki­fejezését öltötték. Mintha hatottat várnának s fájdalom marcangolná szivüket. Amikor a vonat a nagy művésznővel mag- érkezett, már könny ceülogoM szemükbem, s azt váhuttatták a nagy nő kezére. De köz­ben hátrafelé megadták a jelt. A rikkancsok- ordítani kezdtek. Néhány asszonyt fellöktek. Riadalom támadt. Mindenki felfigyelt. A művésznő nevét megértették, s nmxt c nő szép volt, előbb megbámulták, azután meg­éljenezték. Jfemsokáma az autogram kovák indítottak rohamot. Akkor már a rendőrség­nek kellett beavatkozni, mert megakadt n forgalom. A művésznő úszott a boldogságban. A szive szaporán dobogott. Mosolygott és kol­léganőire gondolt. A kul túr harcosok « művésznőt nyitott ko­csiba ültették s lassú menetben vitték a leg­elő kelőbb szánodéiba. Ott már úgy erőt vett rajtuk a szomorúság, hogy már ösak csuk­lásokkal tarkított reszkető hangon tudlak beszélni. — Ah, e fogadtatásért olyan hálás va­gyok — mondta a művésznő. — Ez mmékünk is az egyedüli boldogsá­gunk — válaszoltak a kuVtitrharoosok szo­morúan, mint akik kondoleálnak. A művésznőben sejtelmek kelhettek éleire brum és pálinka1 készítményeit ajánlja viszonteladóknak vitéz NÉMMH ANTAL, ram és likőrgyár SZENTES HKlauzál-u. 12/a. Telefon: 210. s gyanú támadt léikében, mert nem volt olyan naiv, amilyennek látszott. — Beszéljenek — mondotta erélyesen. A kulturharcosok beszéltek. Körűden és határozottan. Azt kívánták a művésznőtől, hogy a szerződésben megáUapitoM fellépési, diját mérsékelje. Műiéi mélyebbre, a legala­csonyabbra. Rettenetes kiadásaik voltak. A közönség csak lelkesedik, de Tehet-e koncer­tet rendezni csak lelkesedésre f Ha a mű­vésznő nem lesz kegyes és nagylelkű, akkor ők elveszítik bizonytalan egzisztenciájuk utolsó morzsácskáit is. Tönkremennek. Mi lesz gyermekeikkel és hitveseikkel? A művésznő felindültan tiltakozott. Köve­telte a szerződés betartását s főképen, az ezerötszáz pengőt az egyszeri fellépéséért. Sok s izgalmas tárgyalás után végre haj­landó volt tizszázálék engedményt adni. A kulturharcosok csak erre a pillanatra vártak. A gyengeség s engedékenység lélek­tani pillanatára és ígértek a művésznőnek ezerötszáz pengő helyett — háromszázat. — Ah — jajdult fél a művésznő s mi»/: akibe kést szúrtak, lezuhant a székre — Maguk elfeledik, hogy én tulajdonképen ki vagyok. A harcosok megmagyarázták, ha nem elégszik meg • háromszázzal, ha nem lép fél, akkor botrány lesz. Mégpedig hangos. A botrány szóra a művésznő feleszméli és magában mérlegelni kezdte, vájjon ét a botrány nem lenne-é részére reklám szem­pontjából előnyös. De rájött, hogy manap­ság a botrány nem kívánatos reklám. •— Inkább ingyen énekelek — mondotta, — de ilyen lealázó ajánlatot el nem foga­dok. Máskülönben maguk szédelgő, csirke­fogók — kiáltotta undorral és kizavarta szobájából a gyászosképp kulturharcosokat. A pénztárnál este már nem lehetett jegyet, kapni. Minden jegy elfogyott, a pótszékeket is eladták, sőt sokan már csak jegyet kap­tak, de helyet nem. A művésznő fellépett. Zsúfolt háznak éne­kelt. Learatta a tapsokat. Közben a harco­sok a bevételen némi marakodás után meg­osztoztak cs angolosan távoztak a hangver­seny színhelyéről. A hitelezők és fölfogadott alkalmazottak néhány napig keresgélték őket. Végre meg­találták s akkor megtudták tőlük, hogy a kultúráért nekik is áldozatokat kell hozmiolc. Hát meghozták. S a két kulturharcos most kovácsolja az uj tervet, amelynek alapján további áldoza­tokat hoz majd valaki a kultúra oltárán TURAN LAJOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom