Keleti Ujság, 1943. február (26. évfolyam, 26-48. szám)
1943-02-10 / 32. szám
KßiPV IÍJ r>r A r* ; *° 4*üJri '?-4-4.il Áj» . 'MUC. S * e r á a 1943 februar IO h**m%Prat miér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 3.20, NE- GYED ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ ÉVRE S8A0 PENGŐ ___POSTATAKARÉK; PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 32. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNITARSASAG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-O. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIOR: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A magyar csapatok hősies, önfeláldozó küzdelmét méltatja übpwjk imwwiwI —BniMwwrFi n.Tniiiiiwif 'i'niiiii I' mur i r'inwro I wwnipi 11 a legújabb berlini jelentés Elkeseredell csata lómból Kurszk környékén Tunisz határán visszavetették Montgomery támadását Angol repülők ismét megsértették Svájc és Svédország felségterületeit Japán befeţexfe Ausztrália bekerítéséi észak felöl CIANO GRÓFNAK az olasz külügyminiszteri székből való távozása alkalmával minden erdélyi magyarnak föltétlenül eszébe jutották az Északerdély visszacsatolását megelőzd diplomáciai tárgyalások izgalmas napjai és azok a felejthetetlen órák, amelyekben a bécsi tanácskozás határozatait várta egész Magyarország. Ciano gróf és Ribbentrop német külügyminiszter felé fordult ekkor reménységével minden magyar szív és ők, mint a két nagy baráti hatalom képviselői, igazságos szavukkal Ítélték visz- sza a Trianonban elszakított terület egy részét az ősi magyar hazának. Ciano gróf nevét már azelöttről is jól ismerte az erdélyi magyarság. A Felvidék déli területeinek visszacsatolása után az első bécsi döntést követő időkben a rádió- közvetitésekből -— akkor még rejtve, köny- nyes szemmel — hallgattuk, amint a felvidéki városokban a magyar haderő bevonulásakor ütemesen kiáltotta a boldog lakosság: Ciano, Ciano! Azután az északerdélyi városokban is felhangzott a Duce munkatársának neve és a hálás, magyarság örök időkre szeretettel zárta szivébe a nagy olasz birodalom külügyminiszterétCiano gróf hét éven át töltötte be a külügyminiszteri tisztet Olaszországban és ezalatt az idő alatt roppant fontosságú döntések történtek. Egész Európa sorsára kiható és jövőjét meghatározó szerződésekről tanácskozott ezekben az években Ciano gróf és irta azokat alá Olaszország nevében. Neve, személye összekapcsolódik Olaszország abcssziniai hadjáratával, a komintern- eilenes egyezmény létrejöttével, a háromhatalmi egyezménnyel, a bécsi döntőbírósági KéletekkeL v A magyar nép mindig igaz barátját tisztelte benne. Most, amikor hétévi, ejt nappallá tevő munka után uj és ugyancsak rendkívül messzetekintő és felelősségteljes megbízatást kapott, a közös jövőért harcoló és dolgozó Magyarország népe hálás szeretettel tudja, hogy ebben az uj munkakörben Is ugyanazzal az odaadással és hozzáértéssel fogja szolgálni a nagy európai célokat, mint ahogyan eddig külügyminiszteri állásában tette. A EWYORK HERALD TRIBUNE“ című amerikai lapban Walter Lippmann Ismert amerikai zsidó újságíró, egyébként \ Roosevelt közvetlen környezetének egyik \ tagja cikket irt Európa jövendő sorsáról. A cikkben azt tanácsolja az európai államok-g nak, hogy igyekezzenek jóviszonyban lenniS a Szovjettel, mert az Egyesült Államok és | Anglia nem helyezhetnek kilátásba semmi- £ féie fegyveres támogatást a Szovjet-Unióval | szemben arra az esetre, ha a bolsevisták Jj igényt formálnak európai területekre és ott jj befolyásukat akarják érvényesíteni. Lípp-l Pierre Passen és William L. Shírer „terveit“ közli. Mindkettő kiakarja irtani a német népet és a többi nemzeti szellemű európai népeket, vagy legalábbis olyan tökéletes nuzslmkütésüket javasolja, ami egyértelmű a megsemmisüléssel. Passen többek között azt javasolja, hogy az összes német Iskolákat mindaddig, amig a német nép „megpuhul“, szovjet, amerikai és angol tanítókra bizzák Az egész német ipart ellenőrzés alá akarja vetni s nemzetközivé tenni, főként a német szénbányákat. Azt, hogy kik ezeknek a terveknek sugalmazol, föltétlenül bizonyltja a „Passen- terv“-nek az a része, hogy a német kormányt kényszeríteni kell a fajelmélet „politikai hazugságként“ való elismerésére és arra, hogy az összes kivándorolt zsidókhoz ünnepélyes és bocsánatkérö meghívást intézzenek, kérve őket, hogy térjenek vissza Németországba, vissza kell adni minden zsidótulajdont és az elszenvedett károkért kárpótlást kell fizetni. A „Time“ cimü ugyancsak amerikai folyóirat a háború utánra „angolszász-bolsevista győzelem esetére“ világparlamentet óhajt. Ennek székhelye természetesen az Egyesült Államokban lenne. A továbbiakban javasolja, hogy egy világelnököt válasszanak — jelöltje Roosevelt — s ennek vezetése alatt héttagú tanács intézze angolszász bölcsesség szerint a világ ügyeit. A világtanács programjának első pontja a tengely- hatalmak teljes lefegyverzése, nemzetközi ellenőrző — azaz rabszolgatartó — hadsereg fölállítása és végül nemzetközi biróság létesítése a háború bűnöseinek elítélésére. Ezek a tervezgetések mindennél jobban mutatják azt a féktelen gyűlöletet, amely az ellenséges oldalon tombol, s egyúttal a legélesebb világításba helyezik a tengelyhatalmak magatartását. Hasonlítsuk össze az Európára vonatkozó bolsevista szándékokkal és az amerikai álmokkal azt a nemesen komoly és emberi magatartást, amit Németország tanúsított Franciaországgal szemben és nézzünk végig Belgium, Hollandia, vagy Norvégia életén. Ezek az államok, Szerbiával és Görögországgal, együtt fegyverrel szállottak szembe a tengelyhatalmakkal, legyözettek és népük most a háborús lehetőségek keretei között tovább éli a maga életét. Franciaország sok vezetője árulta el nemcsak a tengelyhatalmak, hanem saját hazája ügyét Is s a francia népnek á hája- szála sem görbült meg. Ellenkezőleg, Franciaországban most folyik az uj haderő megszervezése, Belgium és Hollanmá sági élete pedig már nagyrészben kiheverte a háborús csapásokat, s Szerbiában is csupán'az angol és bolsevista biztatások által fütött bandák helyi zavargásai akadályozzák egyre gyengülő mértékben a teljes konszolidációt. A tengelyhatalmak és szövetségeseik éppen álláspontjuk és cselekedeteik, küzdelmük és céljaik igazsága tudatában biztosak abban, hogy ők fognak megfelelöeknek találtatni a történelem mérlegén a jövő kialakítására. A KELETI HADSZÍNTÉREN — a Magyar Távirati Iroda értesülései szerint — egyre szemmeláthatóbban bontakozik ki a bolsevisták ellen küzdő szövetségeseit ellenállásának sikeressége. A mozgóvédő-harc- mód maga után vonta a bolsevista támadás f éla p ró zó d ás át, a szovjet erők szétforgácso- lását. A sündisznóállások rendszerének alkalmazása volt különösen hatásos ebből a szempontból. Természetes, hogy ez a harcmodor csak addig szükséges, amíg az általános hadászati helyzet megkívánja és ez határozza meg azt is, hogy melyik részeknek kell elszigetelt állásukban végsőkig ki- tartaniok és melyek azok, amelyeknek átmeneti feltartóztató feladatuk befejezése után uj hadászati célokra kell rendelkezésre államok. Sztálingrád esetében, amikor igen nagy ellenséges zömöknek a lehető leghosszabb ideig való lekötését kívánta az általános helyzet, a sztálingrádi sündisznóállásbán védekező Pauius-féle csoport mintaszerű szabatossággal és páratlan hősiességgel oldotta meg feladatát, míg a déü csata többi szakaszain az átmenetileg ugjSsncsak sün- disznóállásokba rendelt egyes német és szövetséges csapatok parancsukhoz híven átmeneti feltartóztató és lekötő feladatuk befejezése után mindenütt kitörtek és kivágva magukat, további hadműveletek számára álltak rendelkezésre. Bár ez a harcmódon a magyar csapatok számára uj és szokatlan volt. több Ízben alkalmazták magük is és megállapítható, hogy e harcmód sikerességét és előnyét kellőképpen ki is használták. Az ellenséges tomegrohamok Ilyen módon való szétforgácsolásának köszönhető, hogy' az ellenség eredeti nagy-szabású hadászati céljainak megvalósításától valóban messze maradt. A honvédcsapatok arcvonalán egyébiránt lényegesebb jelenteni való nincs. Harcterületük egy részén, főként a Voronyezstöl délnyugatra eső térségben további ellenséges erőfeszítések elhárítása van folyamatban. Az időjárás a szokásos középoroszországi viszonyokhoz képest feltűnően enyhe. A hőmérséklet továbbra is —10 és —15 fok. A Libia-tuniszi határvidéken az angolszász csapatok támadásokkal kísérleteztek. Montgomery csapatai betörést kíséreltek meg, ezt azonban a tengelycsapatok ellenlökése megakadályozta és az ellenséget visszavonulásra kényszeritette. Ugyanilyen eredménytelenül végződött a nyugatról keleti irányba megkísérelt két angolszász—francia próbálkozás is. A Sous- : -1 síkság eléréséért indított támadást, melyben főképpen a francia idegen légió vett részt, teljesen szétverték. A légió itteni csapatait csaknem maradéktalanul megsemmisítették úgy, hogy angol—amerikai egységekkel kellett felváltani őket. Ezután Sfax és Gabes között szerettek volna előretörni az angolszászok. Ezer fogoly, 24 harckocsi és sokmás hadianyag elvesztésével kellett megflzetniöb tervüket, vissza kellett vonul- niok nyugatra és a középtuniszi egység minden fontos kijáratát át kellett engedniük a tengelycsapatoknak. Ezeknek a hadműveleteknek során foglalták el a német és olasz csapatok Sened városát. A Don torbolatvldékén német ellentámadások vannak folvo maiban Berlin, február 9. (MTI) A Führer fő- hadiszállásái'öl közük a Német Távirati Irodával: A véderő főparancsnoksága közli: A keleti arc vonal déH részé* az eüenséft támadásainak hevessége fokozódott. A né- mefYsapatok mind, a két szakaszon súlyos élhJmtó harcban álltak a nagy erőkkel támadó ellenség áttörési és bekerítő kísérleteivel szemben. mann Finnország helyzetéből indul ki s hangoztatja, hogy a finn területekre nézve rendkívül fontosak az Atlanti-óceáni egyez-, ménynék az angolszász-szovjet viszonyra való kihatásai s arra a következtetésre jut, hogy a finnek számára szovjet győzelem esetén nem marad más hátra, mint a Szovjetunióba való beolvadás. A finnek példájából azután általában az európai kisállamok kérdéséről ir s azt hangoztatja, hogy ezeknek a jövőben egyáltalában nem lesz politikai szerepük, illetőleg politikájukat teljesen nagy szomszédállamukhoz kell igazita- niok. Lippmann cikkével kapcsolatban a Ste- fani-iroda diplomáciai szerkesztője megállapítja, hogy ez az amerikai hang újabb bizonyság arra, hogy Anglia és az Egyesült Államok Európát sorsára bízták, az egész európai kultúrát készek kiszolgáltatni a Szovjetnek és Pilátusként mossák kezeiket. A moszkvai angol nagykövet hasonló értelmű kijelentései is megerősítik ezt a benyomást. Az európai földrésznek azok az államai, amelyek abban a csalóka reményben ringatóztak, hogy London és Washington majd adott esetben megvédi őket a kommunista veszély ellen, napról-napra jobban kénytelenek ráeszmélni a valóságra, arra, hogy az angolszászok Európát a Szovjet kénye- kedvének szolgáltatják ki s nem hajlandók egyetlen katonájuk életét se feláldozni Európa egyik államáért sem, akár Svédországról, akár Svájcról volna szó'. A helyzet tehát ez: vagy győz a tengely, vagy Európa a ífblsevizmus vadászterülete lesz. Nincs más választás. Európa válameny- nyi népének sorsa közös és hogy a Szovjetnek mik a szándékai, azt eléggé megmutatta Finnország és Lengyelország helyzete a mostani világháború előtt.. A nemzetközi tájékoztató iroda stockholmi értesülése szerint, londoni emigráns körökben is nagy hatást keltett Lippmann cikke, mert megvannak győződve, hogy az teljesen azonos Roosevelt személyes véleményével. Ezzel azonban kicsúszik a talaj mindazok alól a remények alól, amelyeket különösen a lengyel, cseh és a. szerb emigráció fűzött az Egyesült Államokhoz és Angliához a háború utáni helyzet alakulását illetően, hiszen ezek bizonyosra vették az angol-amerikai támogatást a nevezett államok szuverénitásának helyreállitásánál. Ismeretes, hogy Sztálin szovjet győzelem esetére máris határozott követelésekkel lépett fel B azokat csak a szovjettel szomszédos országok rovására lehet kielégíteni. Különösen nagy a csalódás a lengyel emigiánsok között, annál Inkább, mert a szovjet kormány Sikorszky tábornok Moszkvába tervezett látogatását, mint nem kívánatosat, visszautasította. A féktelen gyűlölettől áthatott angolszász hatalmi tervekről több újabb cikk jelent meg az Óceánon túl. A ,Jjook“ elmü amerikai folyóirat itét Vezető amerikai j2piitUsusk
