Keleti Ujság, 1943. február (26. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-09 / 31. szám

1943. F£BR ti JIU 9. Kendőzetlen képet festett Kolozsvár közlekedési helyzetéről a polgármesteri jelentés KeleJy Tibor dr. Iigjclenlelfe, hogf minden rendeli* e- résre átló est^Sxzd igţeLnik a helyzeten jsvilani Kolozsvár, február 8. A város közigazga­tási bizottsága hétfőn délután 5 órákor tar­totta februári ülését a városháza tanácster­mében. Az ülésen elnöklő Inczédy-Joksman Ödön dr. főispán napirend előtt kegyeletes szavakkal emlékezett meg Nagy Géza dr. árvaszéki elnök elhunytéról, majd bejelen­tette, hogy az állami Anya- és Csecsemő­védő Intézet régóta vajúdó kérdését rövide­sen megoldják. A vakok intézetét ugyanis a Magyar-utca "21. szám alatti épületben he­lyezik el s igy az egész épület az Anya- és Csecsemövéclá Intézet rendelkezésére áll. A gyermekklinika kérdése is megoldódik az­által, hogy a kultuszminisztérium megvásá­rolja a Hargita-szálló épületét és itt helyezi el ezt a fontos intézményt. A főispán bejelentése után Folyovich Já­nos főjegyző terjesztette elő a polgármester jelentését. A város gazdasági ügyosztálya a földmiveiésügyi minisztérium földbirtokpo­litikai osztályának rendelete alapján össze- iratta a román földbirtokrendezés során ki­sajátított ingatlanokat és azok tényleges birtokosait. A hivatalos összeírás során 2794 birtoktestet írtak össze, összesen 5536 ka- tasztrális hold 1291 négyszögöl terjedelem­ben. összeírta a gazdasági ügyosztály az öt katasztrális holdon aluli zsidó birtokokat is. Bejelentettek összesen SÍ üres telket 4406 négyszögöl és 9 birtoktestet 9 katasz­trális hold 686 négyszögöl terjedelemben. A polgármesteri jelentés a továbbiakban közölte, hogy a mezőgazdasági termelés fokozására vonatkozó rendelet alapján ös'z- szel Z07 katasztrális holddal nagyobb terü­letet vetettek be és 204 katasztrális holdón végeztek mélyszántást. A bejelentést tevő gazdaságok szántóterületeinek összege 2057 katasztrális hold. A közellátás terén az elmúlt hópapban változás nem történt, A liszt, kenyér, hús és zsirellátás semmi kívánnivalót nem ha­gyott maga után. A tej- és burgonyaellátás körül a nehézségek nem szűntek meg. A tüzifaellálás terén januárban sem jelentke­zett a várt javulás. A város területére a napi szükségletet sem fedező mennyiségek érkeztek és igy az ellátás zavartalanságát a legnagyobb küzdelem árán sem lehetett biz­tosítani. A polgármesteri jelentés végül részletesen foglalkozott a közlekedés kérdésével is. A fontos kérdésről a polgármester a követke­zőkben tájékoztatta a közigazgatási bizott­ságot: 1. A lófogatu bérkocsik száma 118, ame­lyek közül nappal 80, éjjel pedig 38 áll a közönség rendelkezésére. Ez a kocsilétszám a lovak elhullása következtében kétharma­dára csökkent. A takarmányhiány követ­keztében a lovak nagyrészc annyira legyen­gült, hagy sokszor napokig nem lehet néme­lyiket az istállóból kivezetni. Hegyi fuvart egyáltalában nem tudnak teljesíteni. A ló- fogatu bérkocsik fuvarozó képességében ja­vulást nem lehet várni, mert zab cgyáltaló- bö.ti nines, a hatósági utón biztosítható szénamennyiség pedig félét sem fedezi a szükségletnek. 2. Az autótaxik száma 103. Ebből többet 8. honvédség vett igénybe, vagy gumihiány miatt állítottak ie. A fennmaradó kocsik felváltva másodnaponként teljesítenek fu­vart. A havonta és kocsinként kiutalt tho- talkómennyiség 120—200 liter, a kocsik fo­gyasztása pedig 10—16 liter. Ha nem vezet­ték volna, be a másodnaponkénti fuvarozás rendszerét, a, hónap második \ felében üzem­anyaghiány miatt egyetlen kocsi sem volna a piacon. Különösen súlyos a helyzet a vas­úton érkezők elszállítása terén, mert a napi 36 taxiból egy-egy bérkocsid,Hornosra 6—6 kocsi jut és így a pályaudvaron is csak hat kocsi állomásozik. Ilyen kevés számú kocsi­val természetesen ne.m lehet biztosítani az Utasok zavartalan elszállítását. Ezért feb­ruár elsejétől kezdve nyolcra emelték fel a pályaudvaron állomásozó kocsik számát és ellenőriztetik, hogy a pályaudvarra beosztott kocsik a vonatok érkezésénél is ott legye­nek. A taxik által felhasználható napi motalkó- mennyiség a kocsik mai igénybevétele mel­lett rendszerint nem elegendő és igy gyak­ran előfordul, hogy a késő esti órákban és éjjel nincs kocsi a piacon, különösen télen, amikor a hideg miatt járatni kell időnkért a motort és igy több benzin fogy. $. A közönség, legszélesebb rétegeit érinti | az a.utóbuszközlekedés elégtelensége. 1941 januárjában az autóbuszok a kiutalt havi 64 000 liter motalkó mellett napi 7200 kilo­méter teljesítményt értek el. Azóta kéttzben csökkentették az autóbuszok részére szol­gáló motalkómennyiséget. 1942 március óta soron kívül intéztei! el. Az autóbuszok ha­vonkénti motalkóéllátmánya ügyében szemé­lyesen járt el a minisztériumban. Megálla­pította a pályaudvaron tartózkodni köteles kocsik és taxik számát, azokat ellenőrizteti és erre külön Is felkérte a rendőrkapitány­ságot. A vonatérkezésekhez autóbuszügyele- tet rendszeresített. A polgármesteri jelentéshez elsőnek Őse key István dr. szólt hozzá, aki az autóbusz­közlekedés, a tejszállitás és a szemétkihor­dás kérdéseit tette szóvá. Bartha. Ignác dr. arra kérte a polgármestert, hogy a kapu- alatti üzlethelyiségek lebontását elrendelő határozatának végrehajtását a háború tar­tamára fügessze fel. A mai helyzetben, ami­kor nincs amugysem kellőszámu üzlethelyi­ség, nem időszerű a város vezetőségének esztétikai szempontokra alapított rendelké- zése. A felszólalásokra Keledy Tibor dr. pol­gármester válaszolt. Kiemelte, hogy azok­nak a kereskedőknek, akiknek kapualjban vannak az üzleteik, megfelelő üzlethelyisé­get bocsát rendelkezésre s igy őket a bal­káni izü üzlethelyiségek lebontásával semmi károsodás nem éri. A polgármester magyarázata után Szent- Iványi Árpád dr. az árvaszék, Sólyom Sán­dor dr. tlsztiföorvos a város egészségügyi helyzetéről, Kalith András dr. miniszteri ta­nácsos, pénzügyigazgató pedig az adóbehaj­tásról és a kivetésekről adott pontos tájé­koztatót a közigazgatási bizottságnak. a Mit kér a közönség kolozsvári Nemzeti Színháztól? Szigligeti Ede „A csikós“ c. népszínművének felelevenítése alkalmából irt beszámolónkra kaptuk az alábbi hozzászólást: „A premierközönség másfajta bemutatók­ra. kiváncsi“ — irta a Keleti Újság cikk­írója abból az alkalomból, hogy a kolozsvári Nemzeti Színház felújította éa bemutatta Szigligeti Ede „A csikós“ cimü népszínmű­vét. Osztom a cikkíró álláspontját. Bármily érdekes is volt ez a majdnem százesztendős sznidarab Móricz Zsigmond átdolgozásában és bármennyire jó is a kolozsvári Nemzeti Színház művészgárdájának teljesítménye, mégis jogos és szükségszerű a premierkö­zönség s általában a színház közönségének szempontjából ennek a kérdésnek közelebbi taglalása. A bemutatók törzsközönségének — szerény, de nem egyedül álló véleményem szerint — különleges igényel vannak a szin- háfc felé. Bemutató bérleteit a premierkö­zönség azzal az elgondolással váltotta meg, hogy ne csak elsőnek lássa a szinház játék- rendjére tűzött darabokat, hanem azért is, hogy — ujdonságpkat lásson és halljon. Ilyen határozott és tudasitott formában ta­lán még senki nem is adott hangot a pre­mierközönség eddig ki nem mondott óhajá­nak, de épp a Szigligeti-népszínmű premier­bérletben való bemutatása ad ennek kimon­dására alkalmat. ­Vitán felül áll, hogy ,r,A csikós“ és a ma­gyar színpadi irodalom többi hasonló nagy értéke semmiképpen sem hiányozhatik a kolozsvári Nemzeti Színház játékrendjéröl. A Keleti Újság cikkírója nagyon helyesen je­gyezte meg, hogy a népszlnmüirodálom re­mekeit a színház elsősorban az Ifjúság és a munkásközönség számára tegye hozzáfér­hetővé, mert az Ilyen darabok tiszta magyar levegője, szociális és társadalmi ‘mondani­valója. romantikája és idealizmusa épp ezen 1 a vonalon éri el legmélyebb és legőszintébb hatását. A premierek törzsközönségének azonban „A csikós“ és bármilyen népszínmű már nem jelent meglepetést a cselekmény és a mondanivaló szempontjából. Az elmúlt hu­szonkét esztendő alatt a műkedvelő színpa­dok annyiszor játszották a népszínműveket, hogy azokat szinház igazán csak akkor ad­hatja elő, ha tökéletes, kimagasló értékű teljesítményt végez. Tagadhatatlan, hogy a kolozsvári Nemzeti Szinház péntek esti be­mutatója épp a főszereplők nagyszerű ala­kításával valóban minden bírálatot kiálló teljesítmény volt. De a premier-közönség nevében mégis Indokoltnak látom annak a kérdésnek felvetését: megéri-e a bemutatók igényesebb közönségének, hogy néhány jó szerep és alakítás kedvéért olyan darabot nézzenek végig, amit a múltból nagyon jól ismernek. Fel kell rhár végre vetni ezt a kérdést, mert a bemutatók törzsközönsége sájnálat- tal tapasztalja, hogy a színház sem az előző, sem a mostani évadban nem túlságosan ké-. nyeztette el újdonságokká!. (Amikor erre utalás történik, nem beszélünk az opera­együttes munkájáról, mert hiszen annak já­tékrendje magától értetődően más keretek között mozog, mint a prózai együttesé.) De ha a kolozsvári Nemzeti Szinház elmúlt évi és idei szezonjának játékrendjét hevenyész­ve visszaidézzük, valahogy az a benyomás alakul ki, mintha a magyar és a világ szín­padi irodalma fölött megállt volna az idő, mintha ezen a munkaterületen teljesen meg­szűnt volna az élet. Ha a kolozsvári szinház repertoárját nézzük, arra kell következtet­nünk, hogy se itthon, se külföldön nem Ír­nak a szerzők uj darabokat, vagy ha Írnak, azok vágj' csigalassúsággal jutnak el hoz­zánk, vagy egyáltalán el sem jutnak. A ko­lozsvári játékszín munkájából az világlik ki, hogy a színpadi szerzők világszerte sztráj­kolnak, vagy szabotálnak. A premier-közön­ség azonban a budapesti színházak munKa- programját is ismeri. Az pedig kategoriku­san megcáfolja a kolozsvári Nemzeti Szín­ház játékrendjéböl következő benyomásokat. Dehogyis sztrájkolnak, vagy szabotálnak a hazai és a külföldi darabirók! Ellenkező­leg!,.. Rengeteg újdonság van s bizonyára akad közöttük olyan is jó néhány, amely a kolozsvári Nemzeti Szlház prózai együttesé­nek hálás és valóban friss, időszerű felada­tot jelentene, a közönségnek pedig oltaná a mai Európa szellemében fogant drámai al­kotásokra epekedö szomjúságát. Senki ne mondja, hogy iyen színpadi alkotások nin­csenek. Nagyon jól tudjuk, hogy vannak. Csak — úgy látszik — a kolozsvári szinház óvatos, tapogatózó, mondhatnánk: kísérlete­ző müsorösszeállitói sok mindent megfon­tolnak, nagyon sok szempontot figyelembe vesznek, csak arra nem gondoltak, hogy nemcsak fővárosi vendégművészek értékes vendégszerepléseivel, hanem a műsor állan­dó frissítésével, újszerűségével s főként kor­szerűsítésével is kötelessége volna éppen elltközönségének igényeit is kielégíteni. Mert ezek az igények megvannak, ha ed­dig nem Is nyilatkoztak meg hangosan és a nyilvánosság színe előtt. Megvannak s a színház vezetőinek számolniok kell velük. Annál is inkább, mert ezekben a lázas, va­júdó időkben, a létfenntartás mindennapos megpróbáltatásaiban a szellemi kielégülés vigaszára sokkal jobban szomjuhozik a lé­lek, ni'nt nyugalmasabb korszakban. Meg­követeli s el is várja, hogy a kolozsvári | szinház játékrendjébe sorozza a magyar színpadi irodalom múltbeli remekeit, mert hiszen nemzeti szinház jellegét az örök ma­gyar értékek bemutatásával őrzi leghíveb­ben. De épp ilyen kötelessége az is, hogy tartsa az állandó kontaktust a mái magyar és külföldi szerzők müveivel Van darab, csak ki kell választani a mai ter­mésből mindazt, amelyre a kolozsvári kö­zönség is kiváncsi. A háború elzár a nagy­világtól, az utazási nehézségek miatt még itthon is alig utazunk, Európa szellemi éle­tével csak a köriyvek, folyóiratok és a szín­pad közvetítésével tarthatunk összeköttetést. A legelevenebb és legközvetlenebb kapcso­latot kétségtelenül a színpad jelenti. A kö­zönség számit erre a lehetőségre és szeret­né, ha a színház érdemes vezetői ezt a szem­pontot is besoroznák szempontjaik közé. Itt van például az operettelőadások rendje Két év alatt vájjon hány friss újdonságot mutatott be a szinház? Csupa repriz, csupa „exhumálás“ ezen a vonalon. Pedig a kö­Rí 1K A áztató és R 1 KA súroló p er nem háborús pótanyag Ri IKA a le*?! óbb minőség! RI IKA Kapható: Köztisztviselők, Der. mata, írisz telepi és Kaláka • szövetkezetben­sége — széles rétegei igénylik és várják az uj operetteket. Bármennyire is kielégíti a szinház anyagi számvetéseit az operéttmü- sor eddigi rendje, mégis a játékrend össze­állításában nemcsak a ' „kasszarapport“ számadatai az egyedül fontosnak vélt ténye­zők. Ezen a téren is van újdonság. De Kolozsvárra csak hébe-hóba jut el egy-egy uj magyar operett. Külföldi egyáltalán nem. Ezért nem csodálkozunk azon, hogy a ko­lozsvári Nemzeti Szinház operettmüsorán a „Véri diófa", a Gyergvói lakodalom“, a „Víg özvegy“, a „Luxemburg gróíja“ és a „Száz piros rózsa“ fut már hónapok óta. Ha em­lékezetünk nem csal, még a legnehezebb ki­sebbségi időkben sem volt ilyen szegényes színházunk operettmüsora, mint most, ami­kor minden feltétel megvolna a műsor (ar­atására. összegezve az elmondottakat, a Keleti Új­ság cikkírójának megállapításához kell visszakanyarodni s újra leszögezni, hogy a közönség, különösen a premierközönség gazdagabb, színesebb, elevenebb és főképpen korszerűbb műsor után vágyódik. Ha a Keleti Újság szerkesztősége is szük­ségesnek tartja a fenti megjegyzések nyil­vánosságra hozatalát, köszönetét mondok soraim szives közléséért. Aláírás Po»cI> CryuSa dr, a IVSaţiy&r I\í©Dr»*©li Bank uj ©ImöÍí© Budapest, február 8. A Magyar Távirati Iroda jelenti:, A Kormányzó Ur a pénzügyminiszter elő­terjesztésére Posch Gyula dr.-t, a Pénz­intézeti Központ vezérigazgatóját, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnökévé az alapsza- bályszerü időtartamra kinevezte. Posch. Gyula dr., a Magyar Nemzeti Bank uj elnöke Budapesten 1878-ban született. Evangélikus vallásu. Jogi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen kezdte, majd a lipcsei és berlini egyetemen folytatta. Ügy­védi oklevelet szerzett és 1921-ig ügyvéd­ként működött. Ekkor a Pesti Hazai Első Takarékpénztár szolgálatába lépett, ahol előbb jogügyi, majd ügyvezető igazgató lett. 1935-ben a Pénzintézeti Központ vezérigaz­gatójává 'nevezték ki. Intézetének sokágú tevékenységet igénylő igazgatása mellett mindenkor széleskörű közíró-tevékenységet fejtett ki. Magyar hősök Példás hősiessjéggel harcolt a Galdajeivka község körül 1942 szeptember 10-én és 15-e között lefolyt küzdelmekben Pusztai Jenő hadapródörmester, aknavető szakasz- paraDcsnok. Szakasza az elkeseredett küz­delmekben jelentős veszteségeket szenve­dett, de megsebesült a niellette harcoló gya­logszázad valamennyi tisztje is. Pusztai hadapród ekkor saját aknavetőinél csak a legszükségesebb hat kezelőt hagyta, többi embereivel megerősítette az említett gya­logszázad Vonalát s átvette a századpa­rancsnokságot is. Hősi bátorságával fellei* kesitotte, a parancsnok nélkül maradt pus- kássSázad honvédéit is, úgyhogy azok, vala­mint saját aknavetői nagy elszántsággal szántak szembe az újabb ellenséges táma­dással. A kifejlődött heves küzdelemben ki­váló hatással irányította aknavetői füzét., sőt egyik géppuska kezelését i- átvéve, olyan sikerrel vezette a kötelék további harcát, hogy a később megismétlődő bolse­vista támadásokat is teljes sikerrel verte zönség — aátíicsak a bemutatók törzsközön-vissza. havi 36.000 liter motalkóval kell lebonyolí­tani a forgalmat, ami napi 400 kilométert tesz lehetővé. Ezért egyrészt a járatsürüsé- get kellett csökkenteni, másrészt az autó­buszvonalak hosszát kellett alaposan meg­rövidítem. A közönség is gyakrabban veszi igénybe az autóbuszokat, amit bizonyít, hogy az utóbbi másfél év alatt egy hónap utasainak száma 526 ezerről 757 ezerre emelkedett. Ilyen utasszám mellett termé­szetesen a kocsik állandóan zsúfoltak és nem tudják az utasok égy részét elszállítani. Ehhez járul az is, hogy a rendőrkapitány­ság 25-ben állapította meg a kocsik befo­gadóképességét és ellenőrizteti, hogy ennél több utast a kocsik ne vehessenek fel. A polgármester hangsúlyozza jelentésében, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel igyekszik a közlekedés helyzetén javítani. A közélelmezési hivatal utján a rendelke­zésére álló csekély készletből szénát és za­bot utalt ki, elsősorban a bérkocsisok részé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom