Keleti Ujság, 1943. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-31 / 25. szám

10 19 4 3. JA*VAU 31 Párloljuk a keresizlény céoelcel! Elektromos oépek, szivattyúk. Ásvány­olajok. Növényvé­delmi permetező- szer »V beszei ezhetSli DATKY BÉLA ' műszaki vdlialatdndl Kolozsvár, Hcrthwut 57. Telefon: 27-53. nemzeti Ondllósitdsi Alap­ból nyílt S7AKCLCZI MIHÁLY könyvkötő és dobozkészitő átköítözc t Kossuth L«aif« 23 alá. Uj féléül beiratkozások kezdődnek FOLBERT ÉVA gyors- és géplró-szakisko.ájában. Biztos elhelyezkedés. Ál’amvizsga. Beiratkozások d. e. 9 -1-ig és d. u. 3- 8-ig. GYONE ISTVÁN Lakberendezési vállalata Üzleti Horthy-u- 14. Telefon 23*77. Üzem: No ttiy-u. SO. Telelőn 11-59. Salát k*szlt*rü bútor Mániása. Siörr/k, * u-dák, Boák Krop?» Réti'"* szücsmesternél Mátyás klr.-tár 11 udvarban. Sífirnét bundát, ssö'mék lava­s't, frs’és t felelősié'» me’lett vállalom Ge c<e!y János szűcs Oeák Ferene u. 2. sz. Mcrlczná Szine^hv Aw Férfidivat balete Mátyás király-tér 8. Dúson f Isz relt ’akfdr ehémem «Ven és halasokban. Szaké és paa.an VATTA mlndin miiflségocn kapható AMD RAS IM EME isiMIdru ü»'e*ében Ko'o ívlr, ■etfék-utce 4- szám. l/idék’e po' dn. RUHÁIT készen és méret után Bartalls István cgnál szerezz« be Kolozsvár, Egyetem-utca 1. szám. Tel.: 28 47. MAYÄ6 cséplők eladását megkezdte Aunustich és Nspy Oépiármli es tartozékok tzakOztrte Honvéd - utca IS zz. Elegáns bundái, kuppt, rvkát Bálint Ferenc «ssnenaaMnaBHUBEnaaei szücsmííteríői vásárol ion Korr.ls-utca 1. zán. KFr et ei kilKEldi behoraia*. M sy»r és néiret ryors- ás qV Írét okuus, or. I deco isiTáiiné Borszéky Mária az állami kereskedelmi szaktan­folyam oktatójának iskoláiéban Tímár-utca 2. szám« Főpostával szemben. Államvizsga német gyorsírásból is Műszaki ci'rVek, szerszámok az összes iparágak részére Sturm Wlihá?y műszaki kereske- d «ében Ko'ozsvár, Széchenyi-tér 39. sz. Jávor auaaaeuanumMK^ ny. mniszieri titkár, a gyorsa*.» egyetemi előadója pynrsH- és pépYö'sfrtféia Kolozsvár áp'cri Cseri-u. 20. fö'ds7. l. Péter vida. iH t!ei-iéiről Eötv< s utcán át.) Zsíros pórusos arc­bőrét szakszerűen helyrehozza az „iLlA“ koimÄ. Tuf'Mono* N. Páimln* Héra ITldtvds kirú'S-tét 2 . sz. Teie onsz íík 33-26 U| lartlívá ykifcéptés Könyvet, kottát, papír és Írószert előnyösen beszerezhet IC RALY Jb F OS feönv vk rés bedé ében. b o’oz^várt, Mátyás király-tér 16 Nemzet ö; állósitáe* Alapból nyűt ScDcsíiján Testvérek ruh i uh za, W sse'ányl M.-utca 4« 'Felöltök, télik aháto,f, öltönyök nagy vá aztékban. ftérctszaMóiiq! MNßfSlUS OTTO Ă, Kőbányai Folgársör Bornagykereskedés MÜJÉGÖZEM Kandó Kálmán-u. 7. Telefon: 37-44. fzD?'ö , p otlnát, törött a 5i»y5t, iermaga'atb drbjn veszek SZABADOS j/nos érés és ékszer szmester EóSyai-utca ?. Orajavit sok jótdllds rrel'ett. Bt HITS JÓZSEF ékszerész és órás­mester, Mátyás k:r.- tér 16. (Fóm. kát. Plébánia-épület) FARVAT! LMK bőröndös Mliyis Hr,-a. 2. ' ői táskák, bőron- dö'c és aprópénz- tárcák nagv válasz­tékban. „Váratfy eipti“ W< seényí M.-u 28. Cég ula;doaos: r ek'la ómé Mu- és bőrta’pu c nők nany választékban SsentTerfcel Jakrbl-nfi könyvesboltja Kolozsvár, Mátyás kir.-tér 7. sz. CipáhQiOflieúcsseacK Bútorszövet Szőnyeg Függöny Zs k Zsineg Ponyva ciptü» leiében Deák Ferenc-utcs 49. szál Eideiy: Kei der-lenáro és íírpitoskuiéktk R.T, volt Tapitex Wesselényi M.-u. 10. Telefon: 37-03. HIRDESSEN KELETI ÚJSÁG-ban! Koromsötét történet... — Záróra, záróra — harsogták, mint va­lami visszhang á vendéglőkből, kávéházak­ból és a mulatókból kiözcnlö vidám vendé­gek s a fényből és ragyogóéból kiléptek a vak sötétségbe. '-X Veszek néhány cigarettát ezekben a pénzköltésre alkalmas utolsó pillanatokban — gondoltam és igyekeztem benyomulni a forgó ajtón. — Szervusz, öregem! — köszöntött régi jó pajtásom., Vbul, de ugyanakkor már nyo­mott is visszafelé a körbeforgó ajtón. Emiatt ismét a bejárat elé kerültem. — Jaj, a retikülöm —- hangzott ebben a pillanatban egy nő aggodalommal telt hang­ja. Vbul barátom felkattintotta zseblámpá­ját. A felcsillanó, bágyadt fénykörben csak egy fényes női lakkcsizmát s egy bunda meglibbenő csücskét láttam. — Vigyázz a feleségemre! Cuncikám, vár­jatok itten. Hozom a retikült — mondta barátom és rohant vissza. Közben újabb vendégek jöttek kifelé. Valaki tüzet kért, néhány lépésnyire hátrább nyomtak. Mind­ezeket éreztem, de látni, nem láttam sem­mit. Koromsötét volt. Közben eszembe ju­tott a reámbizott feleség. Kinyújtottam ka­rómat és a sötétben tapogatózni kezdtem. Bármerre nyulkáltam azonban, asszonynak nyomát se találtam. Nyugtalankodni kezd­tem, furdalt a lelkiismeret. '■— Lesz, ami lesz — gondoltam, — fő az, hogy az asszony megkerüljön. — Cuncikám, Cuncikám! —* kezdtem kiabálni az udvariassági torinak mellőzésé­vel. Mély bariton válaszolt; — Csöndesebben, kérem, — mondta. A bariton ugyanis rendőr volt. Rohantam az ajtó felé s keményen neki­mentem a falnak. Jó lesz nem hirtelenkedni — gondoltam s közben a homlokomat tapo­gattam. Végre megtaláltam a bejáratot. Be­léptem a fénybe és káprázö szemmel bekiál­tottam: — Vbul, JJbul, gyere, hiv a feleséged önagysága! Közben vidám társaság tolul kifelé és ma­gával sodort. Vjra künn voltam a vaksötét­ben. — Vbul! — kiáltottam mégegyszer élke­seredett en .... Valaki megragadta karomat a erélyesen rámszólt: . — Hagyja azt a gyalázatost. Ne ordítozza itt azt á nevet, amelynek hallatára úgy ér­zem, mintha fojtogatnának. — Ah, végre! Ah, drága nagyságos asz- szony, csakhogy megkerült .— mondottam őszinte örömmel, mert aki a fentieket mond­ta, nő volt. Ezt egészen biztosan megálla­pítottam, ámbár látni, nem láttam. Közben arra gondoltam, mi módon lehetne megakadá­lyozni, hogy valamiképen ismét el ne vesszen ebben a nagy sötétségben. De nem kelleti fejemet tömöm, mert önagysága egyszerűen és nagyon helyesen karonfogott. Okos asz- szony — gondoltam, de már alig vártam, hogy kedves férjének visszaadhassam. Mondtam is: — Csodálom, hogy még nem jön Ubul. I Erre hirtelen nagyon virgonc lett és ide-. gesen felkiáltott; | — Mondtam már, hogy ne ejtse ki többet ezt A nevet, — szólt önagysága, de ugyan­akkor feltört kebléből a zokogás és a zoko­gással egyetemben fájdalom, düh és még sok más, ami egy női kebelben rejtezkedik. Ez mind kitört és háborgott, mint a viharos tenger. Közben röpködtek a jelzők, amelyek­kel szegény barátomat illette, mint férfit. Közben rázta az indulat őnagyságát, önagy­sága pedig engem. — Mindezek ellenére — mondottam sze­rényen — mégis csak meg kellene keres­nünk kedves férjét, az én hűséges komámat. — Ne mondja azt, hogy az a gyalázatos a férjem, — kiáltotta legnagyobb megdöb­benésemre önagysága... — Bs ne mondja azt, hogy hűséges! Az utóbbi szót olyan viharzó kitöréssel és gunykacajjal síkoltotta belé a sötét éjsza­kába, hogy azt hittem, a nagy király érc­lova is megriad tőle és visszanyerit a ta­lapzatról. —. Még csak ez hiányzott nekem — gon­doltam — ez a feldúlt asszony, elkeseredé­sével, fájdalmával és dühével és némi szesz­szel, ami szintén benne van. — Ezek után legjobb lesz, ha hazame­gyünk — mondtam önagyságának — de nem a téren keresztül, mert ott mindenféle imshorgok és kapcsok vannak a földbe szur- kállva 8 azok megfogják az ember lábát A sötétben, mint valami csapda. Csak lassan haladtunk, mert önagyságd- ból feltörtek a régi emlékek s azokat mind belesuttogta és zokogta az éjszakába. —■ Majdnem belesültem a számomba — mondta — amikor megláttam. Ott ült azzal a kövérkéssel. Sört ittak s ebből már lát­tam, hogy megnősült, s engem elhagyott. Bn nagy szám vagyok. Művésznő vagyok és még csak nem is tapsolt. Hah! — hördült j fél önagysága és félni kezdtem, hogy össze­karmol. ^ ;* Közben, lassan bár, de mégis előrehalad­tunk, a vihar azonban, amely a keblekben dúlt, csak nem akart elülni. — Sírjál te is — kiáltotta önagysága. — Ezt az egyet nem tehetem meg — vá­laszoltam. — Szerda déltől a hét végéig ne­kem nem szabad sírnom, mert akkor nem tudok humoros karcolatot írni. — Mind egyformák vagytok — mondta önagysága meggyőződéssel — megvetlek titeket, férfiakat. Hirtelen egy férfire lettünk figyelmes, aki a fal mellett állott és olykor egy zseb­lámpával világított. — Teofil — kiáltotta önagysága. — Maga ifi van és vár engem, mint egy hűséges kutya?! Takarodjék rögtön, mert beteg le­szek, ha látom. * ér így szólt önagysága és eltűnt az éjsza­kában. TeofU hozzámjött. Bemutatkozott. — Úgy szeretem ezt a nőt, mint az éle­temet és látja, uram, hogyan bánik velem — kezdte kiönteni szive fájdalmát. — Pardon egy pillanatra — mondottam és hirtelen, lábujjhagyen és Is tovatűntem a sötétben. Eéltem, hogy ö Is karonragad és elkezd háborogni. Mégis csak okos dolog ez az elsötétítés — gondoltam — fő, hogy az embert ne fogják karon... TUBÁN LAJOS FERENC JÓZSEF KESERÜVIZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom