Keleti Ujság, 1943. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-31 / 25. szám

I 19 4 3. JAN V A » 31 Az uj európaiság és a polgári gátláson 'X német' sajtóban egy idő óla rendszeresen Szólaltatják meg azokat a hangokat, amelyek nagyobb erőkifejtésre, több áldozatra, telje­sebb összefogásra és fokozottabb teljesítmé­nyekre hívják fel a német népet. A Völkischer Beobachter“ egyik legutóbbi számában . „Pol­gári gátlások“ címmel érdekes cikk jelent meg. A cikk Írója megállapítja, hogy a Szov­jet saját hatáskörében rég kiirtott mindent, ami polgári. Ezzel kapcsolatban nem mulaszt­ja el -á cikk figyelmeztetni azokat, akik még mindig azzal ámítják magukat, hogy ebben a háborúban többé-kevésbbé a részt nem vevő szerepét játszhatják. A célzás egy csöppet sem burkolt: az úgynevezett polgárságról van szó. Németország nemzeti szocialista forradal­ma elsősorban a teremtő erőre'fektetett súlyt. Megkímélte tehát a polgárságot és megkísé­relte átváltoztatni. Ezt a, törekvést annyi más nemzeti feladat megoldása mellett — úgy lát­szik — nem jutalmazhatta maradéktalan si­ker. Erről tanúskodik a ,,Völkischer Beobach­ter" cikke, amely a totális mozgósítással kap­csolatban a polgári gátlások ellen kel ki. Nemrégiben a mi lapjaink sokat foglalkoz­tak a szovjelrádió azzal a kijelentésével, amellyel Magyarországot ,,főbünö$nek“ bélye­gezte és fenyegetéseivel példátlan „bünhödést“ helyezett kilátásba a háború végére- A ma- gyar'közvélémény a napi sajtó tanúsága sze­rint méltó feleletet- adott erre a szovjet véle­kedésre, de megszívlelték „intő“ szavát hon- védeink is,' minden bizonnyal ök sem marad­nak--adóssal a válasszal és nem halogatják azt a háború végére. De az éremnek most is két ’oldala van- Az Egyik a megingathatatlan győzniakarással a felülmúlhatatlan magyar vitézséggel a Szovjet felé ford ül, a másik belső nemzeti életünket tükrözi vissza,- hogy magunkra ismerhessünk. Ha a német nép nem restelné ma nyíltan, kendőzetlenül,; a tükör felé állni, ini - is bátran szembefordulhatunk tükörképünkkel. A nagy nép látja erejét s uj Iliiét merit az önismeret­ből, látja hibáit és lelkes mozgalommal igyek­szik érdemesíteni magát a kitűzött célok el­érésére. Most a polgári gátlások torz vonalai láthatók­A magyar élet eredetében is összehasonlít­hatatlanul, utáuozhatatlanul és tisztán ma­gyar volt. Természeténél fogva idegenkedett minden külső példától- Nem is' tehet rítok al­kalmazni az idegen, formákat, de önmagunk­ban sajátosan áthasonulhatunk. Érre az al­kalmazkodó átalakulásra inár a honfoglalás­kor is szükség volt, hogy megmaradhassunk Európában. Szabad és erős nép voltunk. Kard­dal tettük magunkévá a Kárpát-medencét, mégis szinte felbecsülhetetlen áldozatokat kel­lett később hoznunk, hogy ne szóródjunk szét, a népek utjának szélein s nevünk ne csak hősi énekek késői recitációiban éljen- Szakí­tanunk kellett szabad harcos életünkkel, el kellett vetnünk- dicső hagyományainkat, feled­nünk kellett apáink istenét és népünk imáit. Mire elvégeztük, amit Európa kívánt, termé­szetünk, ellenállásunk hősies leküzdésével, már messzi maradiunk a szomszédok fejlődé­se mögött- Tatár, török; keleti veszedelmek egész 'történelmünk, maradiságuuk magyará­zata. Beilleszkedtünk Európa életébe, egyensú­lyunk már megingathatatlan. Csak egy adós­ságunk van,.; egyetlen lépés, amellyel letör- leszthetjük Istentől rendelt sorsunk minden adósságát. Ez az utolsó megpróbáltatás, ame­lyet ha -kiállunk, méltó szerep vár ránk az uj Európában- Megint bálványokat kell rom- badöntenünk: nem áldozhatunk sem az ön­zésnek, sem a becsvágynak, sem a kényelem­nek. A polgári ideológiát fel kell váltanunk egy uj hittel- Ez az uj hit egyetlen közösségbe fog össze minket, a nemzet, a magyarság kö­zösségébe. Megszabadulunk a kicsinyes egyéni Célok ’kecsegtető tüneményeitől, álmainkban uj látomások kísértenek, az ébredés,- az értel­mében megújuló munka uj örömét jelenti. Megváltozik értékelésünk, élet- és világszem­léletünk, megtermékenyülnek a tétova gondo­latok, megbizonyosodnak a kétségek. Az élet célja már nem vitás, miért, kiért nem gyötrő kérdés: magyar a magyarért­Az uj erőpróba lényege nem ismeretlen. 'Â magyar élet már az uj vetéstől zsendül s fia­talságunkat az uj hit érleli a jö*ö feladataira- De olyik mag az utszélre, más meg kősziklára hullott. A közömbösség, az áthatolhatatlan nemzetköziség, a niaradiság szigetei ezek. A felkelő nap életre hivó melege még nem érte őket, egy letűnt korszak csalóka Jidércfénye táncol fölöttünk s ennek a fénynek kába bű­völetében élnek- Csak tengetik életüket és vár­nak- Hogy mire várnak? Ők tudják, mi csak sejtjük. . Csodálatos péddalieszéddel szólította őket az idő, de nem értették Franciaország tragédiá­ját- Talán még a polgárság írója, .Mára! Sán- | dór sem tudja, hogy a kassai polgárok fórra- I dalma nem a polgárok forradalma volt, ha­nem a kassaiaké. Csalc a megfellebbezhetetlen igéi, a kinyilatkoztatást adta a megáJIpodott polgár szájába, a lendületet az embertől a magyar embertől leste el. Mi nem dünnyög- hetünk a házi tűzhely mellett bóbiskoló aggo­dalomban aggályos szavakat, nem sápitozha- tunk a kivédhetetlen végzet elkövetkezcse előtt. Akaratunkat nem beteg gerjedelmek irá­nyítják, a jövő szólít, a kelő nap vezet, utun­kon erő és egészség kisér- Talán hosszú ez az ut, de nyílt és egyenes. Magyar seregek vonulnak fel rajta- Lesznek, mert vannak, akik félrevonulnak, csaliţosba bújnak, ott áhitozzák a mult zűrzavarát: a magyar sors szektásak Talán meghallják és. megértik a csapatok dalát, falán étővánszo- vognak és felsorakoznak ők is, mielőtt a töb­biek messze, nagyon messze érnek. B. F. A HARGITA Amióta Erdély egyrésze felszabadult, sok szó esett a Hargitáról. A Székely­föld életének két eseménye, a Tolvajos- tetőtől—Csicsóig, vagy Hargita-fürdőig kiépített nagyszerű müut megnyitása és (a madarasi Hargitán) a Hargita Sport-. egylet Menedékházárak felavatása a kö­zelmúltban mégiokább az érdeklődés központjába állít >zia. az ős székely ha­vast. A kormánv nagy áldozatkészségé­vel építtetett nyönyörü müut a gyógyu­lást, pihenést keresők részére megköze­líthetővé tette a Ifaigita-fürdöt. ­Egész nyáron és őszön át láttam a zsúfolt autóbuszokon a Hargita-felé in­duló kirándulókat, vagy a visszatérőket. Az arcokon még ott égett az éles hegyi levegő pirja, az ajkakról áradozó sza­vak hangzottak el, amint tovább men­tek egy kellemes élmény, kielégített kí­váncsiság, jólsikerült emlékével, futó hangulatával. Mi, akik sokat éltünk a székely havas közelében, akik az elnyomatás huszon­két éve alatt sok nagy és kisebb szemé­lyi áldozattál pecsételtük meg, a Hargi­tával való közösségünket, mindig vala­mi lelki szükség hatása alatt, ájtatos lé­lekkel zarándokoltunk el a Hargitára. Ott fenri, a fenyörengeteg tisztultabb le-, végűjében mindig -éreztük, hogy az, ami a bámulat pillanataiban megérinti lel­künket, nemcsak egy órának hangulata, hanem valami titkos erő, amely magá- valragad, felemel, amely hosszú száza­dokon át nehéz küzdelemre ösztönözte a székely népet. A Hargita őserejének a székely lelki­ségre való kihatása árad ki a kis kápol­nából, amely a maga egyszerűségében is a székely akarnítudást fejezi ki. Min­den, még a kápolna gótikus boltive is a Hargita fájából készült, munkás, terini- vágyó székely, kezek emelték Isten di­csőségére. Ahányszor betértem a kápolnába, min­dig az az érzésem volt, mintha ott, az erdő bibékéit csendjében imádkozni is jobban lehetne. önkénytelenül is érré az őserőre kell gondolnunk, ahogy megpillantjuk az Uz Bence menedékházat, két kopjafából ké­szült kapujával. Milyen kedvesen cseng ez a szó az erdélyi fülekben: Uz Bence! Mintha egyszerre megtelne a menedék­ház elhagyott környéke a Nyirő elbeszér lésében olyan hatalmas teremtőerővel megrajzolt emberekkel. Ott látjuk a fa­döntő Dávidot és az öreg Üdő Mártont. A sűrűségből most lép ki Dénes bá, az erdőőr, akit Nyirő az ő utánozhatatlan, páratlan tehetségével a furfangos Uz Bence alakjában örökített meg. És ahogy a képzelet egyiket a másik után hívja elő a rengetegből, a metszőén éles szél­ben is valami melegség jár át arra a gon dolatra, hogy a székely havas fenségé­től megihletett iró most már a filmvász­non, messze* idegen országokban, ezer és BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényelem SZÁLLÓ Eqigácpfas szobák 6‘— P-tőI 12* P-fq Kétágas szobák <9*— P-tőI 18*— P-iq Éttermében Veres Károly és coány- zenekara muzsikál Elismerten kiváló ‘■otHjha. Polgár* árat. ezer szem 1 előtt mutatja be a mi hava­saink embereit, akiknek minden szava, cselekedete a kipusztithatatlanul ben- nükélő ős magyar fajiságról tesz bizony­ságot. A kénes barlangok felől fehér gő­zök szállnak, emelkednek - láthatatlan magasságba a fenyőóriások felé. Azok az egyszerű székelyek, akik évszázadok óta feljárnak a Hargitára, hogy (ahogy ök népiesen hívják) a „gödörben“ kiüté­ses karjukat, vagy lábukat gyógyítsák, a testi gyógyulás mellett tudat alatt azt a lelki gyógyulást keresik, amelyre ma- gukrahagyottságukban olyan szükségük volt. Mig óraszámra ülnek benn a „gö­dör“ forró, kénes levegőjében, pipázgat- va histórizálgatva, vagy a magukkal ho­zott elemózsiát fogyasztgatva, a gyógy­hatású kénes levegőben magukba szív­ják, belélegzik a. Hargita titkos gyógy­szerét, a kitartásra, küzdelemre buzdító hatalmas őserőit. Elmúlt évszázadok vér- zivataraiban, majd a világháborúban és később a huszonkét év megpróbáltatá­sai, alatt, ez tartotta fenn a székelységet. ■Ez volt a titkos hatalom, amely a tettre- készség, az akarni tudás láthatatlan fegy­verével vértezte fel a maroknyi székely nppet, ennek köszönhette, hogy meg­őrizte nyelvét, faji sajátosságát, hogy magyar maradt. A legeldugottabb kis székely falubáto is megérezték a Hargita titkos paran­csát, mintha a legendás lármafák gyuil- tak volna ki a Hargita ormain, a kis falusi' templomok harangjai, a magyar iskolák csengői hegyen-völgyön keresz­tül szüntelenül szóltak, titkos üzeneteket váltva egymással. Élet és munka fakadt az üzenetek nyomán, öntudatos székely akarattal és hittel táplált munkakedv, amely fenntartotta a kis székely ottho­nokat s ha szűkösen is, de kenyeret, szép sárga lisztből főtt puliszkát adott a székely gyermekek szájába. Á hargitai szél hozzászoktatta a székelyeket ■ a zord időjáráshoz, beléjüknevelte az ellenál­lást, a mostoha sorsukkal való szembe­szállást. Voltak nagy emberek, akik a faji tu­lajdonságok felfoközásával kij élölték az utat a jövő nemzedék számára. A Har­gita tisztultabb légkörében önkéntelenül is ezekre a magasabbrendü szellemi és erkölcsi értékeikre kell gondolnunk, aki­ket; az ős székely otthonok, családok ter­meltek ki magukból, akik munkájukkal, politikájukkal a székelység legfontosabb érdekeit, kultúráját, kenyérkérdését, tu­dását segítették elő. Szellemük most is bevilágít a magyarság, elsősorban a szé­kelység életébe. Bartha Miklós, Ugrón Gábor, Orbán Balázs, mind a Hargita erőforrásából szívták magukba azt a tettreképességet, amelyet politikai és I írói pályáik annyira igazolt. Bartha Mik­lós és Ugrón Gábor politikájának vezér- gondolata, az önálló magyar hadsereg felállítása, a függetlenségét féltékenyen őrző székely ember lelkiségéből fakadt. Úttörői voltak egy szent nemzeti célnak, amelynek óriási jelentőségét ma a meg­valósított tények ereje igazolja. Másirá­ny u és még életükben megvalósított el­gondolásuk a Segesvár és Udvarhely között kiépített vasútvonal, amely a Szé­kelyföldet bekapcsolta a fővasuti vonal hálózatába, sókat lendített a székelység gazdasági helyzetén. Orbán Balázs, aki bejárta az egész Székelyföldet, (az akkori közlekedési vi­szonyok mellett ez nagy teljesitmény volt) és a Székelyföldről írott könyvében elvezet Székelyország legszebb helyeire, felidézi a régi városokhoz fűződő legen­dákat, feleleveníti a történelmi hagyo­mányokat, elvezet az elvesztett székely tájakra, ahol a sínpárokon már nem fut magyar vonat, bevisz a tilalomfákkal kö­rülvett székely templomokba, ahol a pap nem a mi nyelvünkön prédikál. Orbán HITEL NEMZETPOLITIKAI SZEMLE A januári szám tartalmából: CSIZMADIA ANDOR: Az új olasz testületi állam VENCZEL JÓZSEF: Tallózás az erdélyi földreform román irodalmában Cl.... PAKK PÉTER: Népoktatásunk inai kérdései BÍRÓ JÓZSEF: Erdély műemlékeinek sorsa a belvedere* döntés után Magyar Figyelő: íjfalvi Sándor emlékiratai a primőrök­ről — Egyetemi ifjúságunk útja — Vojnovich Géza illetékessége Szemle:. SZABÓ ISTVÁN: A háborús Berlin - szellemi élete Szerkesztik: Albrecht Dezső, Keld Béla, 1 Venczel József, Vita Sándor. Előfizetés 1943. évre Í2.— P. Egyes szám ára 1 P. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: — Kolozsvár, Mátyás király-tér 5. I. Póstacsekk: 7280Í). Megjelenik havonta. Balázs talán megé/ezte, hogy egyszer majd az 'ő munkája többet fog jelente­ni, mint ismertetés, nagy magyar iélke talán előre hallotta S' Székelyföld szivé­nek küzdelemvágytól remegő dobogását, hogy nem hagyhatja elveszni azt, ami az övé volt... A Hargita legmagasabb csúcsain álló egykori hatalmas várak helyett a szé­kely értékeink erős hitéből épült láthat tatlan apró várak állanak őrt a csúcso­kon, mint nemzeti erőnk hirdetői, bí* zonyságtevöi és útmutatói. HORY ETELKA Minden néven nevezendő vadbőrt legmagasabb napi áron vásárol Kovák Miklós I szőrmekereskedő cég Wesselényi M.-utca 6. «. az udvaron. Hivatva vagyunk Ne temessetek! még élünk, s harcolunk kemény gyökérrel, ' mozdítaUanul, mint a fák; az erdők ott fenn a havason. Kishitöek ne vegyétek lelkűnkből ki a fegyvert.: a tiéli bábos álmot, a hitet —» > a halál mélye felett állunk. nem szédülünk, bis*, minket Ö : ■ az Isten maga küldött harcba. — mint egykor enfiát, — s az Ige v i­gyáz! — még ha j vértanúk is leszünk, de most, mikor oly közel a nagy mélység temető dalotok, bús varjú nótátok lelkűnkön > ne • legyen zsibbasztó rút hurok. Ne temessetek! még élünk, harcolunk, s a hitünk győzni fog. ö küldte e harcot s ml álljuk ezer éve, mert hivatva vagyunk!... CSEREI SZÁSZ LÁSZLÓ Tábori posta: 341/83. 1943. január.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom